Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-24 / 25. szám
kJ szú 15 383. VI. 24. okatlan céllal sorakoztatták fel a minap a New Jersey állambeli Linden város Szent Erzsébet elemi iskolájának négyszáznyolc tanulóját. Sorra rá kellett szorítaniok jobb mutatóujjukat egy festékpárnára, azután pedig egy fehér kartonlapra. Ujjlenyomatot vettek tőlük. Természetesen nem a bűnügyi nyilvántartó részére (hiszen kisgyerekekről van szó), és természetesen szüleik hozzájárulásával, sőt aző kifejezett kérésükre. Az ujjlenyomattal is maguk a szülők rendelkeznek. A legtöbben közülük a fiók mélyére süllyesztették, és remélik, hogy sohasem lesz rá szükségük. De hát ki tudja? Hogy miért lehet szükség egy amerikai kisfiú vagy kislány ujjlenyomatára? Rendőrségi vagy halottkémi azonosításukhoz. Négy esztendővel ezelőtt borzasztó eset rázta meg New Yorkot. Iskolába menet eltűnt egy elsőosztályos kisfiú. taxisofőr, akit a rendőrség szavahihető tanúnak minősített. Az előadta, hogy ama bizonyos napon és órában, a szóban forgó utcán és sarkon felvett egy férfit és egy gyermeket, akinek személyleírása pontosan illett Etán Patzére. Amikor a kisfiú néhányszáz méter megtétele után hangosan kijelentette, hogy nem az iskola felé mennek, a férfi megállította a kocsit, fizetett és kiszálltak. Arra a kérdésre, hogy miért nem akkor, frissiben jelentkezett, a gépkocsivezető azt felelte: nem akart tanúskodni, de most felébredt benne a lelkiismeret. Csaknem négy esztendő után természetesen nem tudott kielégítő személyleírást adni a feltételezett gyermekrablóról. Vajon csak a szülői szeretet és elfogultság az oka, hogy Etán Patz szülei még ezek után is reménykednek? Kaliforniában nemrégiben került elő egy fiú, akiről tizenegy évig nem tudtak a szülei. Egy magányos férfi rabolta el négyéves korában, és azóta nevelte. „Eltűnt... eltűnt... eltűnt“. A családok eltűnt gyerekeket. és a rendőrség falragaszokon keresik az ElfiD MKMMATIO« iANV 'Out DEPARTMENT WL ísv?STíÖA TíON A%stí. íi V fejei:»-'-? < '% R E W A R D D RON LUBOFF AGE 15 — 6T" 170 Lbs. MOWN «MMV HAM WGßtm t*M nil MISSING--------*-------WA NTED Ml AT»* ~~ W* REMI A hatéves Etán Patz már régen kérlelte szüleit, hogy reggelenként engedjék el egyedül a szomszéd sarokig, ahol is mindig pontosan nyolc órakor megállt és felvette őt a sárga iskolabusz. Egyszer, amikor beteg volt a testvére, vendég volt a házban és édesapja éjszaka érvén haza a munkából még aludt, elfoglalt édesanyja ráhagyta: jó, menjen maga. Tíz perccel később a busz megállt, de mivel Etán nem volt ott, tovább ment nélküle. A kisfiú házuk kapuja és a szomszéd sarok között eltűnt, és apja, anyja azóta sem tud róla. Mindez fényes nappal történt New York egyik viszonylag jobb, biztonságosnak számító körzetében. A kétségbeesett szülők fellármázták a környéket, a sajtóhoz, a rádióhoz, a televízióhoz fordultak segítségért. Rendőrök és önkéntesek tűvé tették fél New Yorkot. Minden oszlopra kiragasztották az eltűnt fiú fényképét. Azt a városi tévéállomások is bemutatták. A szomorú ügy közüggyé lett. Tanú, nyomravezető azonban így sem akadt. Minden évben, május 19-én Etán Patz eltűnésének évfordulóján a riporterek azóta is visszatérnek szüleihez, akik újra meg újra elmondják: bíznak abban, hogy gyermekük él, várják, minden este megvetik az ágyát. A statisztika könyörtelen százalékai szerint a Patz-szülöknek nem sok esélyük van arra, hogy a kisfiút valaha is viszontlássák. Mindamellett ez semmiképpen sem kizárt. Néhány hónappal ezelőtt Massachus- sets államban a rendőrség rajtaütött egy házon, amely a Férfiak és Kisfiúk Észak- Amerikai Szerelmi Szövetsége nevű szervezet székháza volt. Az egyesületet a kiskorú fiúkkal való fajtalankodást kedvelő férfiak hozták létre, hogy abban tömörülve harcoljanak a passziójukat tiltó törvény eltörléséért. A szervezet fennállása nem ütközik az amerikai törvényekbe. A házkutatásra csak azért került sor, mivel alapos gyanú volt arra, hogy a székház különféle bűncselekmények színhelye. Egy mindjárt be is igazolódott: meztelen gyermekeket is ábrázoló pornográf fényképek készültek ebben a házban, s ezt (t.i. a gyorsan terjedő ún. gyermekpornográfiát) az amerikai törvények szigorúan büntetik. Az egyik fényképen a csaknem négy esztendeje eltűnt New York-i kisfiút vélték felfedezni. Fellángolt a remény, hogy él, hogy a nyomára bukkanhatnak. Azután kiderült, hogy mégsem őt ábrázolta a kép. Az újabb elképesztő újság- és televízió- riportok nyomán viszont jelentkezett egy ritkaságszámba megy, hanem egyrészt, mivel a szülei - igazán el nem ítélhető módon - képesek voltak akkora lármát csapni, másrészt, mert ez jómódú fehér család volt. Két esztendővel ezelőtt egész Amerikát foglalkoztatta a sorozatos atlantai gyermekgyilkosságok ügye. A georgiai főváros szegénynegyedeiből egy év alatt Chester Jones New York-i taxisofőr, akinek csaknem négy esztendő múltán jutott eszébe, hogy megpróbálja nyom- ravezetni a rendőrséget. Illlllllllllllll A fiú iskolába is járt. Tudta, hogy a férfi .nem az apja, de jó dolga volt nála, nem bánta és ott maradt. Amikor tizenegy évvel később „nevelőapja“ ismét megjelent a házban egy zokogó, frissen elrabolt kisfiúval, a nagyobbik megszánta, és amikor a férfi nem volt otthon, elszökött vele. Néhány óra múlva a rendőrség közreműködésével mindketten otthon voltak a szüleiknél, akik öt napja, illetve tizenegy esztendeje mit sem tudtak róluk. Hogy mennyire keresték és kerestették őket - arról nem szól a krónika. huszonnégy kiskorú gyermek vagy gyengeelméjű fiatal tűnt el: valamennyien négerek. Nagyrészüket meggyilkolva találták meg. A tizenhatodik eltűnt fiú anyja kezdett el szervezkedni, rázta fel a közvéleményt, fordult a sajtóhoz, követelte a szövetségi nyomozó szervek beavatkozását. És egyesek szerint csak ezért lett a szomorú ügyből országos ügy. Mert Atlantában minden évben átlagosan tizenöttizenhat kisgyereket ölnek meg ismeretlen tettesek. (Egy részüket állítólag a tulajdon szüleik, akiknek útban vannak.) Ezek az esetek rendszerint három sort kapnak csak a helyi újságban. Az eltűnt gyermekek felkutatására alakult amerikai szervezet adatai szerint az Egyesült Államokban évente 150 000 gyermekeket rabolnak el. Ebből százezret a saját szülei, azaz: az egyik szülő a másiktól. Ezek elvált szülök gyermekelhelyezési vitáinak szenvedő áldozatai, de legalább az életük nincsen veszélyben. A többi ötvenezer gyermeket idegenek rabolják el: zsarolók és egyéb bűnözők, beteges hajlamúak, elmebetegek. Az ötvenezerből átlagosan ötezer kerül élve elő, ötezernek találják meg a holttestét és - alighanem ez a legmegdöbbentőbb adat! - negyvenezernek örökre nyoma vész. Félő, hogy a-kis Etán Patz is ezek közé sorolható. Az évi 150 000 gyermekrablás még a magas bűnözési szintjéről hírhedt Egyesült Államokban is fejbekólintó szám. De van egy másik adat, amely bizonyos fokig még ennél is meghökken- tőbb. A The New York Times szerint ebben a nagyvárosban évente 8500, az Egyesült Államokban 1,6 millió kiskorú eltűnését jelentik be. Ezek - a rossz családi háttér miatt, vagy egyszerűen kalandvágyból - maguk szöknek el hazulról. A U S. News & World Report csak egymillióra teszi számukat és hozzáfűzi, hogy azoknak a nyolcvan százaléka is két napon belül előkerül, vagy magától hazatér. Igen ám, de még akkor is évente kétszáz- - vagy háromszázezer olyan fiatal leány és fiú van Amerikában, aki csövezik, prostituáltnak, tolvajnak áll, az esetek túlnyomó többségében bűncselekmény elkövetőjévé vagy áldozatává válik. Igazolványuk nincs, nevük kigondolt, csak az ujjlenyomatuk biztos. KULCSÁR ISTVÁN A New Jersey állambeli Blairstown városában nemrégiben temettek el egy tizenöt és tizenkilenc év közötti leányt, akit ismeretlen tettes vert agyon. A helyi rendőrség rendkívül lelkiismeretes tisztje, Kranz hadnagy öt hónapon át próbálta megállapítani a személyazonosságát, de hiába. A leányt kitalált néven temették el. Úgylátszik senkinek sem hiányzott. Nem érdektelen apróság: Reagan elnök ez év elején adott engedélyt arra, hogy a Szövetségi Nyomozóiroda komputerébe betáplálhassák az Egyesült Államok bármely részén eltűnt kiskorúakat. Addig nem volt róluk országos nyilvántartás. ami rettentően nehezítette a keresésüket és azonosításukat. Néhány esztendővel ezelőtt Budapesten az óvodából raboltak (pontosabban: vittek el megtévesztéssel) egy kislányt. Fél Magyarország akkor arról beszélt, és el tudom képzelni, hogy ha harminc év múlva kiadnak Budapesten egy könyvet a XX. század nevezetes bűnügyeiről, ez a história benne lesz, noha a kislánynak szerencsére semmi baja nem esett. De- hát ez az ügy egyszerűen páratlan volt Magyarországon. Etán Patz históriájáról nem azért írtak az amerikai újságok, mert ugyanilyen Etán Patz szülei - Stan és Julie - sajtóértekezletükön 25 ezer dolláros díjat tűztek ki annak, aki segít eltűnt kisfiúk nyomára bukkanni. ( New York-i levél ELTŰNT GYEREKEK
