Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-06-24 / 25. szám

kJ szú 15 383. VI. 24. okatlan céllal sorakoztatták fel a minap a New Jersey állambeli Linden város Szent Erzsébet elemi isko­lájának négyszáznyolc tanulóját. Sorra rá kellett szorítaniok jobb mutatóujjukat egy festékpárnára, azután pedig egy fehér kartonlapra. Ujjlenyomatot vettek tőlük. Természetesen nem a bűnügyi nyil­vántartó részére (hiszen kisgyerekekről van szó), és természetesen szüleik hoz­zájárulásával, sőt aző kifejezett kérésük­re. Az ujjlenyomattal is maguk a szülők rendelkeznek. A legtöbben közülük a fiók mélyére süllyesztették, és remélik, hogy sohasem lesz rá szükségük. De hát ki tudja? Hogy miért lehet szükség egy amerikai kisfiú vagy kislány ujjlenyomatára? Rendőrségi vagy halottkémi azonosítá­sukhoz. Négy esztendővel ezelőtt borzasztó eset rázta meg New Yorkot. Iskolába menet eltűnt egy elsőosztályos kisfiú. taxisofőr, akit a rendőrség szavahihető tanúnak minősített. Az előadta, hogy ama bizonyos napon és órában, a szóban forgó utcán és sarkon felvett egy férfit és egy gyermeket, akinek személyleírása pontosan illett Etán Patzére. Amikor a kisfiú néhányszáz méter megtétele után hangosan kijelentette, hogy nem az iskola felé mennek, a férfi megállította a kocsit, fizetett és kiszálltak. Arra a kér­désre, hogy miért nem akkor, frissiben jelentkezett, a gépkocsivezető azt felelte: nem akart tanúskodni, de most felébredt benne a lelkiismeret. Csaknem négy esz­tendő után természetesen nem tudott kielégítő személyleírást adni a feltétele­zett gyermekrablóról. Vajon csak a szülői szeretet és elfo­gultság az oka, hogy Etán Patz szülei még ezek után is reménykednek? Kaliforniában nemrégiben került elő egy fiú, akiről tizenegy évig nem tudtak a szülei. Egy magányos férfi rabolta el négyéves korában, és azóta nevelte. „Eltűnt... eltűnt... eltűnt“. A családok eltűnt gyerekeket. és a rendőrség falragaszokon keresik az ElfiD MKMMATIO« iANV 'Out DEPARTMENT WL ísv?STíÖA TíON A%stí. íi V fejei:»-'-? < '% R E W A R D D RON LUBOFF AGE 15 — 6T" 170 Lbs. MOWN «MMV HAM WGßtm t*M nil MISSING--------*-------­WA NTED Ml AT»* ~~ W* REMI A hatéves Etán Patz már régen kérlelte szüleit, hogy reggelenként engedjék el egyedül a szomszéd sarokig, ahol is min­dig pontosan nyolc órakor megállt és felvette őt a sárga iskolabusz. Egyszer, amikor beteg volt a testvére, vendég volt a házban és édesapja éjsza­ka érvén haza a munkából még aludt, elfoglalt édesanyja ráhagyta: jó, menjen maga. Tíz perccel később a busz megállt, de mivel Etán nem volt ott, tovább ment nélküle. A kisfiú házuk kapuja és a szomszéd sarok között eltűnt, és apja, anyja azóta sem tud róla. Mindez fényes nappal tör­tént New York egyik viszonylag jobb, biztonságosnak számító körzetében. A kétségbeesett szülők fellármázták a környéket, a sajtóhoz, a rádióhoz, a te­levízióhoz fordultak segítségért. Rendő­rök és önkéntesek tűvé tették fél New Yorkot. Minden oszlopra kiragasztották az eltűnt fiú fényképét. Azt a városi tévéállomások is bemutatták. A szomorú ügy közüggyé lett. Tanú, nyomravezető azonban így sem akadt. Minden évben, május 19-én Etán Patz eltűnésének évfordulóján a riporterek azóta is visszatérnek szüleihez, akik újra meg újra elmondják: bíznak abban, hogy gyermekük él, várják, minden este meg­vetik az ágyát. A statisztika könyörtelen százalékai szerint a Patz-szülöknek nem sok esé­lyük van arra, hogy a kisfiút valaha is viszontlássák. Mindamellett ez semmi­képpen sem kizárt. Néhány hónappal ezelőtt Massachus- sets államban a rendőrség rajtaütött egy házon, amely a Férfiak és Kisfiúk Észak- Amerikai Szerelmi Szövetsége nevű szervezet székháza volt. Az egyesületet a kiskorú fiúkkal való fajtalankodást ked­velő férfiak hozták létre, hogy abban tömörülve harcoljanak a passziójukat tiltó törvény eltörléséért. A szervezet fennál­lása nem ütközik az amerikai törvények­be. A házkutatásra csak azért került sor, mivel alapos gyanú volt arra, hogy a székház különféle bűncselekmények színhelye. Egy mindjárt be is igazolódott: meztelen gyermekeket is ábrázoló por­nográf fényképek készültek ebben a ház­ban, s ezt (t.i. a gyorsan terjedő ún. gyermekpornográfiát) az amerikai törvé­nyek szigorúan büntetik. Az egyik fényképen a csaknem négy esztendeje eltűnt New York-i kisfiút vél­ték felfedezni. Fellángolt a remény, hogy él, hogy a nyomára bukkanhatnak. Azu­tán kiderült, hogy mégsem őt ábrázolta a kép. Az újabb elképesztő újság- és televízió- riportok nyomán viszont jelentkezett egy ritkaságszámba megy, hanem egyrészt, mivel a szülei - igazán el nem ítélhető módon - képesek voltak akkora lármát csapni, másrészt, mert ez jómódú fehér család volt. Két esztendővel ezelőtt egész Ameri­kát foglalkoztatta a sorozatos atlantai gyermekgyilkosságok ügye. A georgiai főváros szegénynegyedeiből egy év alatt Chester Jones New York-i taxi­sofőr, akinek csaknem négy esztendő múl­tán jutott eszé­be, hogy meg­próbálja nyom- ravezetni a rendőrséget. Illlllllllllllll A fiú iskolába is járt. Tudta, hogy a férfi .nem az apja, de jó dolga volt nála, nem bánta és ott maradt. Amikor tizenegy évvel később „nevelőapja“ ismét megje­lent a házban egy zokogó, frissen elrabolt kisfiúval, a nagyobbik megszánta, és amikor a férfi nem volt otthon, elszökött vele. Néhány óra múlva a rendőrség közreműködésével mindketten otthon voltak a szüleiknél, akik öt napja, illetve tizenegy esztendeje mit sem tudtak róluk. Hogy mennyire keresték és kerestet­ték őket - arról nem szól a krónika. huszonnégy kiskorú gyermek vagy gyen­geelméjű fiatal tűnt el: valamennyien né­gerek. Nagyrészüket meggyilkolva talál­ták meg. A tizenhatodik eltűnt fiú anyja kezdett el szervezkedni, rázta fel a közvéle­ményt, fordult a sajtóhoz, követelte a szö­vetségi nyomozó szervek beavatkozását. És egyesek szerint csak ezért lett a szo­morú ügyből országos ügy. Mert Atlantá­ban minden évben átlagosan tizenöt­tizenhat kisgyereket ölnek meg ismeret­len tettesek. (Egy részüket állítólag a tu­lajdon szüleik, akiknek útban vannak.) Ezek az esetek rendszerint három sort kapnak csak a helyi újságban. Az eltűnt gyermekek felkutatására ala­kult amerikai szervezet adatai szerint az Egyesült Államokban évente 150 000 gyermekeket rabolnak el. Ebből százezret a saját szülei, azaz: az egyik szülő a má­siktól. Ezek elvált szülök gyermekelhe­lyezési vitáinak szenvedő áldozatai, de legalább az életük nincsen veszélyben. A többi ötvenezer gyermeket idegenek rabolják el: zsarolók és egyéb bűnözők, beteges hajlamúak, elmebetegek. Az öt­venezerből átlagosan ötezer kerül élve elő, ötezernek találják meg a holttestét és - alighanem ez a legmegdöbbentőbb adat! - negyvenezernek örökre nyoma vész. Félő, hogy a-kis Etán Patz is ezek közé sorolható. Az évi 150 000 gyermekrablás még a magas bűnözési szintjéről hírhedt Egyesült Államokban is fejbekólintó szám. De van egy másik adat, amely bizonyos fokig még ennél is meghökken- tőbb. A The New York Times szerint ebben a nagyvárosban évente 8500, az Egye­sült Államokban 1,6 millió kiskorú eltűné­sét jelentik be. Ezek - a rossz családi háttér miatt, vagy egyszerűen kaland­vágyból - maguk szöknek el hazulról. A U S. News & World Report csak egy­millióra teszi számukat és hozzáfűzi, hogy azoknak a nyolcvan százaléka is két napon belül előkerül, vagy magától hazatér. Igen ám, de még akkor is évente kétszáz- - vagy háromszázezer olyan fiatal leány és fiú van Amerikában, aki csövezik, prostituáltnak, tolvajnak áll, az esetek túlnyomó többségében bűncse­lekmény elkövetőjévé vagy áldozatává válik. Igazolványuk nincs, nevük kigondolt, csak az ujjlenyomatuk biztos. KULCSÁR ISTVÁN A New Jersey állambeli Blairstown városában nemrégiben temettek el egy tizenöt és tizenkilenc év közötti leányt, akit ismeretlen tettes vert agyon. A helyi rendőrség rendkívül lelkiismeretes tisztje, Kranz hadnagy öt hónapon át próbálta megállapítani a személyazonosságát, de hiába. A leányt kitalált néven temették el. Úgylátszik senkinek sem hiányzott. Nem érdektelen apróság: Reagan el­nök ez év elején adott engedélyt arra, hogy a Szövetségi Nyomozóiroda kom­puterébe betáplálhassák az Egyesült Ál­lamok bármely részén eltűnt kiskorúakat. Addig nem volt róluk országos nyilvántar­tás. ami rettentően nehezítette a keresé­süket és azonosításukat. Néhány esztendővel ezelőtt Budapes­ten az óvodából raboltak (pontosabban: vittek el megtévesztéssel) egy kislányt. Fél Magyarország akkor arról beszélt, és el tudom képzelni, hogy ha harminc év múlva kiadnak Budapesten egy könyvet a XX. század nevezetes bűnügyeiről, ez a história benne lesz, noha a kislánynak szerencsére semmi baja nem esett. De- hát ez az ügy egyszerűen páratlan volt Magyarországon. Etán Patz históriájáról nem azért írtak az amerikai újságok, mert ugyanilyen Etán Patz szülei - Stan és Julie - sajtóértekezletükön 25 ezer dolláros díjat tűztek ki annak, aki segít eltűnt kisfiúk nyomára bukkanni. ( New York-i levél ELTŰNT GYEREKEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom