Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-24 / 25. szám
A.— életben éppen olyan, MZ mint a képernyőn. Feltűnően magas, nagyon elegáns, ezüstös haja jól fésült. Horst Tap- pert, az ember, semmiben sem különbözik Derrick felügyelőtől, a népszerű bűnügyi sorozat rend- örtisztviselójétöl. Vajon miért van ez így?- Az évek során volt időnk azonosulni egymással. Stephan Der- rickként 1973 júliusában álltam először kamerák elé, azóta évente kilenc és fél hónapon át (a vasárnapokat kivéve) egész nap Derrick felügyelő vagyok. A sorozatból ugyanis évente tizenkét folytatást forgatunk. Egyébként a képernyőn feltűnő hős és a most ön előtt álló ember azonossága nem véletlen. A bűnügyi sorozatok szabályai szerint a nyomozó felügyelő, az esetek túlnyomó többségében, rezonör, nem feladata és lehetősége sincs - színészkedni így azután Derrick Horst Tapped marad.- Csakhogy ez a Horst Tappert a német színpadok jelentős színművésze volt, aki minden lehetséges színpadi műfajban számottevő sikereket aratott, több mint harminc játékfilmben szerepelt, köztük néhány klasszikus értékűben, és 1966-tól jobbnál jobb produkciókban szerepelt a televízióban. Nem hiányzanak-e az igazi színészi feladatok?- Nem, med nem lettem hűtlen hozzájuk. Minden nyáron két hónapon át egy staggione-társulattal - magam választotta, magam rendezte darabbal - turnézom, városról városra. Legutóbb például Balzac egyetlen színdarabjával, A fezőrrel arattunk óriási siked. Egyébként más színészi feladatokat is vállalok, elsősorban filmekben, tévéjátékokban. Szerződésem ugyanis csak azt köti ki, hogy ameddig Derrick maradok, más műben, más fellépéseken nem vállalhatom semmilyen bűnügyi tisztviselő szerepét. Mióta Derrick vagyok, egyáltalán nem vállalok bűnügyi darabokban szerepet, nem olvasok krimiket, a televízióban is csak Colombo felügyelő kalandjait nézem meg. Őt kedvelem, meri annyira sajátos egyéniség, bár eljárásait, módszereit nem mindig tadom fair-nek. Nagyon fontosnak tadom viszont a rendszeres színészi munkát a Derricktől eltérő műfajokban. Lehetőségeim szinte végtelenek. Hosszú színészi tapasztalat áll mögöttem, klasszikus drámáktól a musical-okig mindenféle-fajta szerepet játszottam.- Hogyan lett Horst Tappert színész?- Ez mulatságos tödénet. Eber- feldben születtem - ez a városka ma már beolvadt Wuppedalba. Miután elvégeztem a közgazdasági egyetemet és egy külkereskedelmi főiskolát, külkereskedő lettem. 1945-ben azonban nem volt mit eladni és nem volt miből árut behozni. Munkanélküli voltam és nagyon unatkoztam. Szüleim javaslatára egy nap felkerekedtem, felkerestem egy híres stendhali kutyatenyésztöt, med kutyát szerettem volna venni, hogy elüssem a munkanélküli napok unalmát. 1945 augusztusa volt, és a stendhali utcán feltűnt nekem egy plakát, mely a hamarbsan megnyíló színház első előadását hirdette Bementem a színházba és az igazgatót kerestem, gondoltam könyvelőnek jelentkezem, esetleg a jegyárusítást is magamra vállalom. Az igazgató azonban nem volt a házban, így a művészeti igazgatóval kezdtem beszélgetni. Nagy megédéssel meghallgatott. Három nappal később már játszottam. Ennek idestova négy évtizede, és azóta állandóan játszom, mindössze háromszor voltam szabadságon. Színitanulmányokat nem végeztem soha. De tizenegy évig Wuppedal, Göttingen, Tübingen, Bonn, Kassel és más német városok színházaiban játszottam. 1956-ban pedig az a megtiszteltetés éd, hogy a világhírű színész- rendező, Fritz Kodner színháza, a nemzetközi rangú müncheni Kammerspiele szerződtetett tagjai közé, s itt újabb tizenegy évet töltöttem. Sok nagy szerepet játszottam, összesen vagy százat. A Csehszlovák Televízió a közelmúltban mutatta be a Madin Eden olasz filmsorozatot, amely Jack London azonos című regényéből készült. Képünkön a főszereplők, Christopher Connelly és Dellia Boccard. • Huszonnégy óra gondolkozási időt kaptam A késői siker embere vagyok: 1966-ban, negyvenhárom évesen arattam első televíziós sikerem Az urakat a kasszához kérik című tévéjátékban, mely a nagy angliai vonatrablásról szólt, és 1968-ban kaptam első filmszerepemet. A játék nekem olyan, mint az élet: frissen tad, folyamatosan dolgoztatja képzeletemet, fizikai munkára késztet: Fritz Kodner (aki mesterem és atyai barátom volt) iskolája első pillanattól kezdve döntően befolyásol. Ha nehézségem van rendezés közben, mindig elképzelem, mit mondott volna ö ebben a helyzetben. Két évig egy müncheni sziniiskolában színészetet is tanítottam, de az órák mindig nagyobb izgalmat jelentettek nekem, mint növendékeimnek, így két év után felhagytam a tanár- mesterséggel. — Végül is hogyan lett Derrick?- Huszonnégy óra alatt. A producer előzőleg már sok színésszel próbálkozott, de valamiéd egyik mellett sem tudott dönteni. Mire hozzám ériek, már csak két nap volt a forgatás megkezdéséig, ezéd én csak huszonnégy óra gondolkozási időt kaptam. Tíz barátomat hívtam fel, színészeket, rendezőket, menedzsereket. Tízen tíz félét tanácsoltak. Végül úgy határoztam, feleségemmel közösen döntünk. És másnap igent mondtam. Persze akkor nem sejthettem, hogy Derrick több mint egy évtizeden át lesz mindennapos társam.. És még ma sem sejtem, hogy meddig marad az. A sorozatnak még mindig „nyitott“ a vége.- Hogy működik együtt társával, Klein felügyelővel, azaz Fritz Wepperttel?- Barátok vagyunk és sokat nevetünk a forgatásokon. Fritz ellenállhatatlan komédiás, bohém ember, aki kezdetben gyakran pontatlan volt és még a végszavakban is megbízhatatlan. Én épp az ellenkezője vagyok: kínosan pontos, nagyon megbízható, szigorú fegyelemben élő, dolgozó ember. A közös munka során Fritz megkomolyodott. Pontos lett, megbízható padner, -én meg megfiatalodtam az oldalán.- Ha a DerrickkeI párhuzamosan, vagy a Derrick után egy újabb sorozat főszerepére kérnék, vállalná?- Nem hiszem. Derricknek nemcsak népszerűségem egy részét, de olyan anyagi helyzetet is köszönhetek, hogy ha egyszer megválók alakjától, akkor majd utazgatni fogok a feleségemmel (eddig mindig csak fellépések kapcsán jádam a világot) és talán addigra már lesznek unokák is. Harmincnégy esztendeje vagyok nős, három felnőtt gyermekem van, két fiú, egy építész, egy gépészmérnök, és egy lány, aki vállalati jogász, lassan ők is a család- alapítás korához érkeznek. De az is lehet, hogy nem fogok nyugalomba menni, hanem továbbra is engedek a színpad csábításának. „ FENYVES GYÖRGY I E lektronika nélkül nem születhetett volna meg a televízió; és mindaz, ami eddig létrejött e területen, a televíziósok eszköztárát is gazdagította. Az utóbbi időben elég gyakran esik szó a különféle kép- és trükk-keveró berendezésekről, amelyek a nézőt szolgálván igyekeznek a képernyőhöz kötni a tekintetet, mintha a napjainkban műszaki szempontból vitathatatlanul legbonyolultabb tömegkommunikációs eszköznek csak a kép közvetítése lenne a fontos. Pedig elég a készülék hangját „levenni“, és mindjád rádöbbenünk, hogy a hang egyenrangú társa a képnek, nélküle elképzelhetetlen televíziós közvetítés. Ezéd, a képi trükkökhöz hasonlóan, különféle hangkeverési módszerekkel, sőt, mesterségesen előállított hanghatásokkal is igyekeznek a tévések eleget tenni a hangdramaturgia korszerű követelményeinek. Az egyes műsorok kísérőszövegét a dialógus-stúdióban veszik fel. Ez lényegében semmiben sem különbözik a szinkronstúdiótól, a filmvásznon vagy monitoron megjelenő szereplők hangját a stúdióban elhelyezett mikrofonok továbbítják a hangkeverő egységbe, ahonnan az magnószalagra vagy a képszalag hangsávjára kerül. Ha csupán a szereplők hangját rögzítenék, mindenfajta „hangkulisz- sza" nélkül, a műsor úgyszólván nézhetetlennek, sótlan- nak, sterilnek tűnne föl. Az élőszót kiegészítő zenei kíséret, a zörejek, elektronikus hanghatások az adás szerves részei, tehát rendkívül fontosak. Ha egy bizonyos felvétel nem található meg a tévé archívumában vagy nem feleim eg a korszerű követelményeknek, a zenei stúdióban új relvételt készítenek. A rádió hasonló jellegű felvételterméhez hasonlóan e stúdiónak is meg kell felelnie a legkényesebb akusztikai igényeknek, lehetővé téve például a boxok kialakítását is, hogy az egyes hangszerek játékát egymástól függetlenül lehessen az általában huszonnégy sávos magnetofon egy-egy hangcsíkjára rögzíteni. Érdekes módon újabban - a felvételtechnika kezdeti időszakához hasonlóan - a felvevő mikrofonok számát egyre csökkentik, és lehetőleg minél nagyobb zenekari egységet próbálnak egyszerre rögzíteni. Mindazokat a zörejeket, amelyek a szereplők mozgását kísérik, valamint a különféle természeti jelenségek hangjait a zörejstúdióban veszik fel. Szakmai körökön kívül alig tudott, hogy sok esetben az eredeti hangfelvételnél jóval élethúbbnek hat a stúdióban rögzített kísérőhang, például Hangkulissza a gözmozdony zakatolását a legjobban összegyűri papírlap dörzsölésével lehet „előállítani“, a zápor hangjának megidézéséhez csupán egy fürdőkád és zuhanyrózsa kell stb. Az ilyen és hasonló „élethü“ zörejeknek se szeri, se száma. A legkorszerűbb és legérdekesebb munka az úgynevezett effektus-stúdióban folyik. Különösen azéd vonzza ez a hangmérnököket, mivel ez az elektronika legfiatalabb és egyben legígéretesebb gyermeke. A legegyszerűbb hangeffektus az elektronikus visszhang. Különösen mélytengeri felvételeknél, valamint tudományos-fantasztikus filmekben találkozhat a néző változatos, olykor érdekes, máskor hátborzongató vijjogásokkal, csörrenésekkel, hangvibrálásokkal. Mindezek az izgalmas, félelmetes hangok az elektronika szülöttei, a hangmérnökök kísérletező kedvének, élénk fantáziájának a termékei. Egyszerűbb esetekben a zörejek, természetben előforduló hangok elektronikus torzításával, oszcillálásával stb. érik el a kívánt hatást. Újabban már - szintetizátorok bevetésével - teljesen mesterséges hangok előállítása sem okoz gondot. Hogy mennyire megnőtt a hangeffektusok ázsiója, mi sem bizonyítja jobban: több mint egy évtizede Oscar- díjjal jutalmazzák ezt a tevékenységet, mintegy elismerve ezzel a „hangeffektus-készítés“ rangját. A legegyszerűbb hangszintetizátor a már évtizedek óta ismeri ún. villanyorgona. Nevét az első, ma már múzeumi darabnak számító őseitől nyede - sípoló hangja, orgonához hasonló billentyűs szerkezete, regiszterei és pedáljai valóban az orgonát juttatják eszünkbe. A különféle változások közül a rezgőkörös (oszcillátoros) megoldások bizonyultak a legfejlődőképesebbnek. Különféle rezgésszámú szinuszjelekből és zörejhangokból ugyanis tetszés szerinti hang keverhető ki. Alig két évtized alatt a villanyorgonák olyan tökéletessé váltak, hogy bármelyik hangszed képesek megtévesztő hűséggel utánozni, így elvileg egy egész zenekari is tudnának helyettesíteni. Ez persze így ostobaság lenne, hiszen a villanyorgona ennél sokkal többre képes. A hetvenes évek folyamán meg is jelent a hangszintetizátorok új képviselője, amely már rendkívül sok természeti, valamint fantáziaszülte „természetfeletti“ hangeffektus előállítására képes. Ennek megfelelően egy- egy hangszintetizátor bonyolultsága és ára a komolyabb számítógépekhez hasonló. A filmtechnika megjelenése óta minden újabb műszaki találmány kezdetben csak látványosság, olykor olcsó hatás elérését szolgáló öncélú trükk volt. Csak később alakult át művészi hatást keltő eszközzé, alkotó kezek, avatott alkalmazás révén. Az elektronikus szintetizátorok, hangeffektusok alkalmazása ma még inkább kísérleti jellegű. De minden bizonnyal hamarosan beilleszkednek a jól bevált dramaturgiai eszközök közé, s ennek eredményeképpen egyre kevésbé fogják a nézőt elképeszteni vagy riogatni. Ellenkezőleg: döntő médékben járulhat hozzá az alkotó szándékkal elkészített műsor művészeti hitelének megteremtéséhez. OZOGÁNY ERNŐ h !0i Siker embere NÉGYSZEMKÖZT DERRICKKEL
