Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-06-10 / 23. szám

KITÜNTETETTJEINK Indulás Bratislavában HAJÓVAL JÓKAI VÁROSÁBA K özel hatvan év után is­mét megindult a hajó- forgalom Bratislava és Komá­rom (Komárno) között. Ezzel új korszak kezdődött a dunai ha­józásban, bár igaz, hogy az utazóközönség az adott lehe­tőségeket még nem használja ki teljesen. Az új járat kapcsán beszélgettünk Klement Caplá- val, a Csehszlovák Dunahajó- zási Vállalat személyszállító részlegének vezetőjével.- Nem kis erőfeszítés árán teremtettük meg a két Duna menti város közötti összeköt­tetést. Már régen foglalkozta­tott bennünket, hogy a Duna nincs kellőképpen kihasznál­va, hogy a folyó mentén fekvő falvak, városok lakói nem élvezhetik a Dunát, sót sokan még hajón sem ültek. A Csal­lóköz gyerekeiről nem is be­szélve - mondta, majd elége­detten hozzátette - a helyzet szerencsére megváltozott. Megtudtuk, hogy a szárnyas hajó Komáromból indul reggel fél hétkor és két óra alatt ér Bratislavába, majd délután négykör indul vissza Komá­romba. Egyelőre többen utaz­nak a délutáni járatokon, de ha igény mutatkozna, reggel Bra- tislavából is indulhatna a hajó. Mivel csak munkanapokon közlekedik, a hét végén Komá­romban ,,kényszerpihenőt“ tart.- Azt szeretnénk, ha Komá­rom és a környék lakosai ki­használnák azt, hogy a hajó a hét végén Komáromban van. Hogyan? A Cedok utazási iro­dán, vagy egyenesen rajtunk keresztül bérbe vehető séta­hajózásra, esetleg a Duna mentén fekvő falvak, városok megtekintését is megszervez­hetjük. A lehetőségek adottak, csak ki kell használni őket - mondta az osztályvezető.- Júniustól, egyelőre még nem rendszeresen, Párkányig (Stúrovo) is elmegy a hajónk, s az érdeklődés szerint végle­gesítjük ezt a járatot. Terveink között szerepel a Komárom -Győr, Párkány-Karva-Pat —Bős járat bevezetése és a hétvégeken Körtvélyesig szeretnének levinni az érdek­lődőket. A tervek szépek, ér­dekesek, nem a Csehszlovák Dunahajózási Vállalaton fog csupán múlni ezek megvalósí­tása. Ugyanis arra is gondolni kell, hogy a hétvégi sétahajó­záson résztvevő 70-250 utas szórakozni, látni, enni, inni kí­ván a meglátogatott helyeken. Vajon az említett városok, fal­vak mi szépet és jót tudnak nyújtani az odalátogatóknak? Vajon képes lenne-e például a komáromi, illetve a párkányi fürdő kielégíteni egy hajónyi látogató igényét csúcsidény­ben, szom bat-vasárnapo­kon, amikor tudjuk, hogy olyankor ott ember-ember há­tán tolong?! Jobban kihasználni a Duna adta lehetőségeket - ez Capla osztályvezető és számos munkatársa régi óhaja. Érde­kük, hogy a két sétahajó, a négy nagy szárnyashajó és az egy kis szárnyashajó (a komáromi járat), de a csak Ligetfaluba (Petrzalka) induló hajó is, mindig megteljen uta­sokkal. Hogy milyen volt a tavalyi év?- 1982-ben 426 925 sze­mélyt szállítottunk (a tervet 133,4 százalékra teljesítettük), az utasoktól származó bevétel 4 013 432 koronát és 2 291 000 devizakoronát tett ki- tájékoztatott az osztályveze­tő, majd elmondta, hogy a Bu­dapestre induló hajók csopor­tok részére az átazási iroda ál­tal vehetők igénybe csütörtök- péntek-szombatra. Megtudtuk azt is, hogy a Csehszlovák Dunahajózási Vállalat hajóál­lománya szeptemberben egy újabb 250 személyes sétahajó­val gyarapszik, amely a legna­gyobb igényeket is kielégíti majd.- Lassan elkezdődnek az iskolai év végi kirándulások- mondta végezetül Capla osztályvezető. - A más váro­sokból, falvakból a fővárosba kiránduló iskolások is igénybe vehetik hajóinkat egy, illetve több órás sétahajózásra. Ah­hoz, hogy az elképzelések va­lóra váljanak, a hajókat előre le kell kötni, mert csak így tudjuk biztosítani a tervezett kirándu­lást. De ez vonatkozik a felnőtt kirándulókra is. Nekünk kelle­metlen, ha a későn jelentkező­ket el kell utasítanunk - mond­ta, miközben kikísért az irodá­jából.- Most köt ki a Komáromból érkező hajó - mutatott a közel­gő szárnyashajóra. Megvár­tuk, amíg kikötött és együtt számoltuk a kifelé igyekvőket.- Huszonkettő, ez kevés, na­gyon kevés, annak ellenére, hogy Komáromba délután het­venen utaznak - majd hozzá­tette. - Bízunk abban, hogy utasaink megkedvelik ezt a já­ratot, a jót hamar megszokják és folyónkon élénkebb lesz az élet. Érdemes volt becsületesen dolgozni Olajos kezét megtörölte egy rongyba, aztán tétovázva felém nyújtotta.- Szerencséje, hogy korán kelt, mert később már nem talált volna itt - mondotta Vincent Blstiak. a Csehszlovák Autóközleke­dési Vállalat bratislavai üzemének gépkocsivezetője. - Későn érkeztem tegnap Kassáról, s útközben vettem észre, hogy az olajnyomás nincs teljesen rendben. Most a műhelyben javítják az autót, aztán rakodok, s irány újra Kelet-Szlovákia. Még jogosítványa sem volt, amikor először ült a motor nyer­gébe. A zötyögő traktoron szerette meg a motorzúgást, azóta szinte naponta rója az országutakat.- Harmincöt éve vagyok a Csehszlovák Autóközlekedési Válla­lat sofőrje. Eddig hivatalosan 1 400 000 kilométert tettem meg baleset nélkül. A valóságban azonban jóval többet. A háború éveiben szintén sofőr voltam, s az akkor naponta megtett 3-400 kilométert senki sem számolta. Sem akkor, sem később. S bizony és sem szívesen emlékszem ezekre az évekre. A tehergépkocsihoz azonban hű maradt. Legszívesebben hosszabb távolságokra jár. Tizennégy esztendeje rendszeresen az elektromos szerelőüzemeknek szállít Bratislavából Kelet- Szlovákiába árut. Legtöbbször Kassa (Kosice) az úticélja, de jól ismeri Humennét, Strázskét, Svidníket, Vranovot. Otthonosan mozog Svitben, Poprádon, Stará Lubovnán és Bardejovban is.- össze sem lehet hasonlítani, hogy milyen volt a teherszállí­tás a felszabadulás első éveiben és ma. Milyen úttalan utakon jártunk néha! Megtörtént az is, hogy eltévedtünk, meg olyan esetem is volt, hogy a térkép szerint akartam rövidíteni az utat, s egy erdei útra kerültem. Kisebb kocsival gond nélkül lejutottam volna a kanyargós útról, de a pótkocsis teherautó alaposan próbára tett. Büszke is voltam, meg örültem is, amikor az erdőből kiérve az ott dolgozók csodálattal néztek rám, meg az autóra, hogy épségben maradtunk Az évek során élményeim bőven voltak, főképp a téli időszakokból, mikor sokkal nehezebb a ve­zetés. Hetente kétszer, illetve háromszor fordul a főváros és Kelet- Szlovákia valamely városa között. Ha úgy jön ki, vasárnap éjszaka indul, hogy másnap idejében érkezzék.- Fáradságot soha nem érzek a volán mögött. Azt el sem tudom képzelni, hogyan lehet elszundíta­ni vagy elaludni vezetés közben. Még akkor sem, ha más vezet s én a másik ülé­sen ülök. Ilyen­kor még jobban ügyelek az útra. Bár gyakran já­rok ugyanazon a vidéken, mégis minden úton ta­lálok valami újat, igyekszem ész­revenni a váltó- -0 * zásokat. Ilyen­kor, mikor már minden kizöldül, virágba borul a természet, nagyon szeretem a hegyi utakat. Rendszeres megállóim is vannak. Általában a mytnai és a gömör- panyiti vendéglőben étkezünk társaimmal. Ott már ismernek minket, szívesen látnak. A kocsit nem hajszolja túl, biztonságosan vezet. Huszonöt tonna teherrel nem is lehet sebesen hajtani, de ezer kilométert naponta minden különleges megterhelés nélkül megtesz.- Tagadhatatlan: elröpültek felettem az évek. Egy év múlva elérem a nyugdíjkorhatárt. Ha a vállalatnak szüksége lesz rám, lehet, hogy még maradok, de nem gépkocsivezetőként. Azután csak a saját Moszkvicsán jár majd. Pedig milyen furcsa volt megszokni a személyautót! Mosolyogva emlékszik vissza, hogy szinte félt az első autójába beleülni: olyan kicsi volt a nagy tehergépkocsihoz képest. Feleségével, két lányával sokat kirán­dultak. Többször jártak külföldön, a tengerparton. Az egyik lányának is van már jogosítványa, s az apuka büszke: ő tanította meg a vezetés fortélyaira.- Kezdetben bizony nem tetszett a feleségemnek, hogy mindig távol vagyok. De az évek során a ,,levelezgetés“, a naptárba való bejegyzések, hogy mikor indulok, mikor érkezem, természtessé váltak. Ö éppen a napokban megy nyugdíjba. Otthon lesz, de elfoglaltsága már van: az unokára vigyáz majd. Blstiakék különben sem unatkoznak Trnávkai családi házuk ■nellett a kertben gyümölcsöt, szőlőt, a fóliasátrak alatt zöldséget, virágot termesztenek. Kedvtelésből, saját szükségletükre. Vin­cent Blstiak a ház körül, a kertben tölti szabad idejét. Ez jelenti számára a kikapcsolódást a hosszú fárasztó utak után.- Nagyon örültem, mikor megtudtam, milyen magas kitüntetést kapok. Hihetetlen is volt, hisz kollégáim közt több jó sofőr van. De jólesett, hogy gratuláltak, remélem többségük őszintén. Érdemes volt jól, becsületesen dolgozni. A vállalatnál megbízható, lelkiismeretes embernek tartják. Kötelességtudó, fiatal munkatársai példaképe. Egy szocialista munkabrigád tagja. S mint példás gépkocsivezető a közbizton­sági testülettől is kapott elismerő oklevelet a baleset nélkül megtett kilométerekért. A szakszervezetben végzett munkájáért is többször megdicsérték. 1963-ban A vállalat legjob dolgozója címet, 1965-ben Az építésben szerzett érdemekért kitüntetést, az idén május elseje alkalmából pedig a Munka Érdemrendet tűzték mellére. DEÁK TERÉZ ÚJS E 1983. _megérkezés Komáromba (G yökeres György felvételei) PÉTERFI SZONYA

Next

/
Oldalképek
Tartalom