Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-20 / 20. szám
»ZANDR JASIN WflDäG igyon hamar megértette, ez: „A szabadság a fel- ikségszerűség.“ t megértetted? - kérdezi tg kedvéért az anyja, rtettem. elenként tornászni szükségszerű neked, ába járni, a leckét meg- ted? :e hogy értem! - erősíti a, és makacsul hajtja - De ha nem érdekes, i fiacskám! - mondja ürelmét vesztve az any- sz ez szükségszerűség, elismerted. No rajta, ségszerűség van, de 3 nincs - feleli Misa. ság akkor van, ha - ér- olog. is hjján sírva fakad bosz- an. > fiam!... ;a csak nem akar enadság akkor van, ha a dolog. älgondolkozik, és kíván- : a fiára, mintha most tna benne élő embert, y van, találjunk ki valamit, hogy érdekesnek találd- ajánlja.- Hát jó!-A házban tornázzunk, vagy menjünk a kertbe?- Inkább a kertbe.- A mama vagy negyvenéves, karcsú, erős: könnyű pizsamában meg tornacipőben megy ki a kertbe. Misa meg tornanadrágban, de trikó nélkül, mezítláb. A kertben hűvös van a harmattól. A madarak buzgón énekelnek a bokrokban meg a fákon, mintha meg akarnának melegedni. A nap épp hogy elvált a látóhatártól, és most igyekszik áttörni az erdőn- az égre, a végtelen tér felé.- Állj meg! - vezényli a mama, és igyekszik megvetni a lábát a homokos sétányon. Misa odaáll melléje.- Ugyanazt fogjuk csinálni, amit eddig is csináltunk... - mondja a mama. - Karlendítés fel!- No jó, fel - mondja Misa, és bágyadtan felemeli mindkét karját.- Mondd:,„Mennybolt!“- Mennybolt! - ismétli meglepődve Misa. - Látom a mennyboltot!- Karokat le. Mondd: „Föld!“- Föld! Föld! Föld!- Karokat oldalt! Most pedig - „Tenger!“- Tenger! - egyezik bele Misa.- Fordulás jobbra. „Hegyek!“- Hegyek! - kiáltja most már Misa, és hozzáteszi: - Ohó! És mi van balra?- Fordulás balra! - vezényli az anyja. - „Mező!“- Mező! - mondja ujjongva Misa. - Ez már igen.- Most pedig kezdjük elölről. Minden gyakorlatot másodszor és harmadszor is elvégeztek. Negyedszerre Misa csalódottan így szólt:- Megint ugyanazt? Anyja zavarba esett.- Akkor találj ki valamit te magad! Erre Misa maga kezdte törni a fejét.- Madarak az égen! Repülőgépek! Megint madarak!- Zöld fű! Virágok!- Erdő körös-körül! - kiáltotta.- Szarvasok a hegyekben!- Nő a gabona!... Búzavirág! Másnap reggel Misa maga húzta az anyját a kertbe, hogy tornázzanak. Vitt magával ugróköteleket, labdát és különféle botokat is.- Ha akarod, ma bakugrást is játszhatunk - ajánlotta. Misa bizonyára nem várta, hogy a mama rááll. De a mama ráállt.- Ha bakugrás, hát bakugrás! Az is tornagyakorlat... \ Misa ezen őszintén csodálkozott, de örült is neki.- No látod - mondta a mamájának -, most már te is érted, milyen jó, amikor szabadság van. Most már neked is érdekes. MAKAI IMRE fordítása Kutatóintézetünkben, mely évek óta a legyek, valamint a légyszárnyaknak a levegő áramlására gyakorolt hatása és az ennek nyomán bekövetkező légköri zavarok kutatásával foglalkozik, emberemlékezet óta érvényes az az íratlan törvény, hogy munkaközösségünk minden egyes tagjának névnapja vagy születésnapja alkalmával ,,összedobunk“ néhány koronát ajándékvásárlásra. Az érdekelt aztán már tudja, mi a teendő. Aki vezető beosztásban van, besegít a reprezentációs alapból, az igazgatás alacsonyabb fokozatain dolgozók e célra feláldozzák a megemelt összegű prémiumokat, melyeket előre kiutalnak számukra. A többiek pedig az aktatáskájukban hoznak egy kis kóstolót JÁN VLASSKY vagy közös murit rendeznek a víkendházuk- ban vagy valamelyik borozóban. Ilyenkor egy-egy elmulasztott fél munkanap igazán nem számit. Valamennyien meg vagyunk győződve ugyanis arról, hogy a nehéz kutatómunka utáni efféle kikapcsolódás serkenti a gondolkodást, s utána a kutatási folyamat felgyorsul. Egy ideig ez még ugyan nem sikerült nekünk, de hát mindent ki kell várni. Már a nagyapám is megmondta, hogy a gyerek is csaknem egy évre születik a szerelem pillanatától, pedig ö a modern kutatásról mit sem tudott. Ha a legcsekélyebb ismeretei lettek volna róla, bizonyára kijavítja a mondását. Tehát összedobjuk! Méghozzá pontos, bár Íratlan szabályok szerint. Amikor odajön hozzám Borika, aki egy- egy jelentés időnként történő lemásolásán kívül immár tíz esztendeje végzi e teendőket, és azt mondja nekem, hogy adjak a zsebpénzemből húsz koronát a pléhdobozába, tudom, hogy valamelyik igazgatóhelyettesnek van születés- vagy névnapja. Ez ugyanis az őket megillető díjszabás. Pontos és állandó díjszabás ez, akár a kutatás irányításával, akár a gazdasági kérdésekkel foglalkozó helyettesről van szó. Nem teszünk különbséget közöttük. Minek? Valamennyiükre egyformán szükségünk van. Tizenötkoronás kivételt képez az igazgató titkárnője, Ivica kisasszony, akit a háta mögött csak ügy hívunk, hogy ,,Elza, az oroszlán“. Kivételezésünket azért élvezi, mert ö tudja a legjobban, hogy milyen a kedélyállapota a főnöknek. S Ivica erről csak azokkal hajlandó tárgyalni, akikről tudja, hogy a fenti összeget odatették névnapjának vagy születésnapjának oltárára. Kleofás egyszer ezt nem volt hajlandó megtenni, de ráfázott. Ivica a következő jubileumáig mindig fordítva tájékoztatta őt az igazgató kedélyállapotáról, ezért aztán Kleofásnak minden jelentést háromszor kellett átgondolnia, arról nem is szólva, hogy az értékelés épp hogy csak bekerült az átlagosnak minősített kutatók csoportjába. Hasonlóképpen tizenötkoronás a díjszabása az osztályvezetőnek. A jutalmak, a rendkívüli prémiumok és azok miatt a határidők miatt, melyeket csak a legritkább esetben sikerül betartani. A kutatócsoport vezetőjének egy-egy tízest szoktunk összedobni. Hiszen ő szinte a barátunk. Ugyanazon a hajón hajókázunk. Ha baj van, egyformán kell eveznünk, ha kedvező szelek fújdogálnak és a határidők sem szorítanak bennünket, akkor el-elug- runk a nyaralónkba tenni-venni, vagy a sógornak segíteni a házépítésnél. Mi egymás közt csak öt-öt koronát szoktunk összeadni. Az ajándék csak jelképes, éppen csak hogy szó ne érje a ház elejét, utána pedig jön az iszogatás. Hiszen mindenki tudja, mikor van János, József, Károly vagy Kubo napja. Hát készüljön fel rá idejében és alaposan. A születésnapjára ugyanúgy. Ha elveszítette az öngyújtóját, azt fog kapni. Nem valami külföldit, de azért rá lehet gyújtani vele. Néha könyvet is veszünk. Főleg a nőknek. ,, Főzzünk egészségesen!“, ,, Ételek vadasan“, ,, Burgonya-specialitások“ - ezek a leggyakrabban ajándékozott könyvek. Nehogy elfelejtsék, hogy ők feleségek és háziasszonyok is, nemcsak tudományos kutatók. Aztán még itt van a portás! Különleges személyiség. Egy ötvenes jár neki a névnapjára és ugyanannyi születésnapjára is. Borika már jóval a kérdéses dátum előtt összejöveteleket hív egybe, melyeken megtárgyaljuk, mit vegyünk neki. Lassan már mindene lesz. Már villany fogkeféje is van. Mindig valami eredetit és érdekeset kell kitalálnunk. Hiszen ki az, aki nem lát meg bennünket, ha késve jövünk munkába, vagy távozáskor nem pontos az óránk és ezért egy órával a munkaidő vége előtt megyünk el a portásfülke előtt? És ki nem kéri a kilépőt, amikor a textilüzletbe sikkes blúz vagy háztartási boltba csempe érkezett? Ki figyelmeztet minket, hogy a szemközti zöldség és gyümölcsboltban kapni aszalt szilvát? Ki az, aki csak hunyorít egyet a tömött aktatáska láttán, amikor ünnepelni indulunk valamit? Hát csakis ő - a portásunk. S mindazt a jót, amit értünk tesz, mi évente csak két ízben viszonozzuk neki. Ez igazán megér ötven koronát! Azaz hogy megért egy ötvenest. Az új portás ugyanis nem fogadta el a zenélő japán kvarcórát, melynek beszerzése annyi gondot okozott Borikának.- Én rendesen akarom végezni a munkámat - mondta, amikor kosarat adott az ajándékot vivő küldöttségnek. Most hát nem tudjuk, hányadán állunk. Azt akarja-e, hogy az ötvenest megtoldjuk, vagy halálos komolyan gondolta, amit mondott? De hát akkor mit fogunk csinálni? SÁGI TÓTH TIBOR fordítása Mi a véleményed, Béla? Csináltatni kellene nak egy szmokingot. Béla! Ejnye, hát tedd • le azt a nyomorult újságot! íz apa előbújt az újság mögül. Homlokára a aranykeretű szemüvegét, és csámcsintgat- szürcsölte a teát.- Figyellek, szívem.- Látom. Azt mondtam: csináltassunk Zolinak lokingot. Úgy is kell neki egy ruha. Már min- kinőtte Az apa gonoszul mosolygott.- Szmó-o-king? Azt mondot: szmoking? A fiú akkora buzgalommal fűzte a cipőt, mint még soha. Szíve-lelke benne volt a mozdulatban, ahogy ügyesen, puhán apja lábára csusz- szantotta a papucsot.- Igen papa, mindenki... abban lesz...- Hát - te majd nem leszel.- De miért, papa, igazán...- Azt mondtam: nem leszel! A gyerek kappanhangja sírósan megrerne- gett.- Igazán nem tudom... Apa is szmokingban érettségizett.- Az akkor volt. De esküvőre már kölcsönzőből vettem a zsakettet. - Ez igaz volt, minden életrajzba be is írta, hogy kölcsönkért ruhátlan esküdött. - Máskülönben pedig az én apám nem kistisztviselő fizetésből tartotta el a családját.-Tehetek én róla, hogy apa nem vitte többre? Akarata ellenére szaladt ki a száján. A férfi tágra meredt szemekkel bámult egy darabig, mintha távoli zajra figyelne, azután felugrott és kékre váltan rikácsolta.- Mars ki! Azonnal takarodj! Fél cipője még a lábán volt, és sántikálva rohangászni kezdett. Felesége is felállt, s ijedten figyelt.-Azt mondtam: kotródj! - toppantott a férfi. - Tűnj a fészkes fenébe, mert...- Béla. Hogy beszélsz a gyerekkel?- Ne taníts! Őt oktasd! Ezt kellene, ezt kellett volna megtanítanod, hogy azt a parányit, amit még manapság el lehet várni, azt a minimális tiszteletet megadja az apjának, aki nemez... nemezette és vesztére felnevelte! Annyira felindult és olyan gyorsan beszélt, hogy nemzette helyett azt mondta: nemezette. A gyerek őszintén meg volt szeppenve, de ettől a szóbotlástól majdnem elröhintette magát. Visszafojtotta nevetési ingerét, s kicsikét hátralépve, erősödő elszánással nézett feldühödött apjára. A szmokingnak már úgyis lőttek, most legalább odamondogat kevéssé.- Tőlem nem minimális tiszteletet, hanem maximális szolgai alázatot követel apa. Ha elmondanám valahol, hogy tizennyolc éves koromban is én fűzöm a cipőjét, körülröhögnének. Apa úgy zsarnokoskodik a családja felett, hogy...- Kuss!- Igenis, zsarnokoskodik! És anyának is mindig alázkodnia kell a konyhapénzért, és... és apa egy vén reakciós! összebeszélt mindent, ami hirtelen a szájára jött, s közben az villant eszébe, hogy úgysem tud az apja nagyot ütni. Csalódott, mert akkora pofont adott, hogy nekiesett az ajtónak. Gyorsan kiugrott, feltépte az elöszobaajtót is, és pergő léptekkel iszkolt le a lépcsőn. Áz előszobaajtó úgy bevágódott, hogy zengett tőle a lépcsőház. A kapuban pillanatra megállt, és figyelte: nem rohan-e utána apja, de saját lélegzését hallotta. Borús, viharos volt az idő; rövidesen esni kezdett. Ingujjban szaladt el, s a májusi zápor megborzongatta. Elégtétellel gondolt a végzetes tüdőgyulladásra, amit majd most szerez, s a koporsója felett aztán mea culpázhat az apja. Szándékosan a járda szélén ment, hogy alaposan megázhasson. Felrémlett előtte a vizsgák napja is, amikor szmokingos diákok és a tanárok összesúgnak a háta mögött, hogy ez az a zseni, aki kopott ruhában jött, mert kegyetlen apja direkt megtagadta tőle a szmokingot. Jó ideig gyalogolt, de azután annyira fázni kezdett, hogy visszaindult. Ablakukban még világosságot látott. „Lesz, ami lesz“ - gondolta és felment. Anyja nyitott ajtót, s azonnal sírósan körültapogatta, és a fürdőszobába tuszkolta. Dörzsöl- gette, majd fürdököpenybe bújtatta.- Egyformán önfejűek vagytok. Jaj nekem! - sóhajtozott. - Eredj, kérj bocsánatot. Na, eredj szépen... A fiú először tiltakozásfélét dünnyögött, de azután ar;ra gondolt, hogy érettségi után úgyis elköltözik otthonról, addig meg: egye fene... Apja az ablaknál állt, háttal az ajtónak. Ahogy a fiú belépett, kicsit megrezzent, de nem mozdult.- Apa... bocsánatot kérek...- Megkapod a pénzt a... ruhára. És nem kell többé a cipőmet fűznöd. Továbbra sem nézett hátra. Úgy állt az ablaknál, mint Napóleon - Szent Ilona szigetén 4 % « Gyökeres György felvétele
