Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-13 / 19. szám

LÁTOGATÓK FÉRFIAK Kant német filozófustól meg­kérdezte egy ismerőse:- Miképpen szabadulhatnék meg látogatóimtól? Már dolgoz­ni is alig tudok tőlük, mert a leg­lehetetlenebb időben keresnek fel. v- Nézze, ennek igazán egy­szerű a módja - szólt Kant né­hány pillanatnyi gondolkodás után. - A gazdag vendégeitől kérjen pénzt kölcsön, a szegé­nyeknek pedig ne adjon. Rövid idő múlva a gazdagok is, a sze­gények is kerülni fogják társa­ságát.- Jobb, ha nem is gondolok rá, hogyan magyarázzam meg a fele­ségemnek, hol voltam az este...- Helyes. Hadd törje ő a fejét. TANÁCS Az orvos azt tanácsolja pácien­sének.- Több halat egyen, abban foszfor van!- Doktor úr - válaszol a beteg - az én célom az, hogy egészsé­ges legyek, nem pedig az, hogy éjjelente világítsak... HALLOTTUK 4 Lú mM**'-***. » Wll" T i -evt'A, / / JLdfi Takarékosan (Julo Polák rajza) A hét vicce A rendörfelügyelő megkérdezi az au­tóstól:- Mondja el, hogyan történt a baleset?- Pofon egyszerűen - feleli az autós. - Az anyósom azt követelte, hogy jobbra, forduljak, a feleségem pedig - hogy balra. Én meg igyekeztem eleget tenni mindkettőjük kívánságának: szörnyen utálom a családi botrányt... HÁRMAN BESZÉLGETNEK Egy spanyol, egy skót és egy amerikai férfi arról beszélget, mit tennének, ha egy reggel arra éb­rednének, hogy van egymillió dol­lárjuk.- Arénát építtetnék a szülőfa­lumban - kezdte a spanyol.- Elutaznék egy hónapra Pá­rizsba - így az amerikai.- Azon nyomban elaludnék, hátha arra ébrednék, hogy van még egy millióm - mondja a skót. MELYIKET?- Melyiket akarod? - kérdezi az egyik vadász, miközben megcéloz három repülő vadka­csát.- Amelyik leesik - mondja a másik. HÁZASTÁRSAK- Vedd tudomásul, hogy többé nem szólok hozzád - duzzog a fe­leség. Mire a férj felsóhajt:- Rendben van. De röviden! SÓHAJ- Sehogy sem értem, hogy az emberek miért hajszolják folyton a pénzt. Hiszen vannak szebb dolgok is: ék­szer, bunda, au­tó, utazás! NYAKKENDŐ Nemén mondtam Manapság annyi a gyűlés, hogy megtanultam nyitott szemmel aludni. Sok üzemben a polcok kifo­gásokkal vannak tele. Pesszimista sóhaj: az élet kutya és mi vagyunk a villany- oszlop ... A hipochonder olyan ember, aki több halálos betegséget vészelt át. Ott van a legtöbb kivétel, ahol nagyon sok a szabály és a rendelet. Kolléganőm kiváló szakács­nő. Már minden munkatársát megfőzte... Igazi balek. Állandóan maga előtt égeti föl a hidakat. Az embernek csecsemő ko­rában adnak nevet. Mégis fel­nőtt korában szerezhet magá­nak jó vagy rossz nevet. Nagy összegeket kapnak a falazásért, pedig nem is kő­művesek. Focisták. Sz. J.- Sajnos, nincs itthon fűszerem, ezért ebéd közben olvasd a humoroldalt, mert a nevetés az élet sava-borsa... (Lubomír Nikolíni karikatúrája) JÓ MUNKAHELY- Hol dolgozik a férje?- A sörgyárban, már három hó­napja.- És hogy tetszik ott neki?- Nem tudom... Azóta nem jött haza. LEJTŐ Az autós megáll a meredek lej­tőn, és megkérdezi az arra menő embertől:- Igaz-e, hogy ez a lejtő nagyon veszélyes? A férfi gondolkodik egy sort, aztán megcsóválja a fejét:- Dehogyis, uram, nem igaz. Mind csak odalent töri össze magát. KÉT PERC Luigi könnyes szemmel fel-alá rohangál a peronon, és a kezét tördeli:- Te jó ég, lekéstem a vona­tomat! Odalép a forgalmista, és meg­kérdezi:- Mondja signor, miért kiabál ennyire?- Lekéstem a vonatomat!- És mennyit késett?- Két percet!- És úgy kiabál, mintha jó két órát késett volna! PANASZ- Mit írt be ez a vendég a pa­naszkönyvbe? - kérdezi a pincér a főszakácstól.- Az égvilágon semmit. Csupán beragasztotta a bécsi szeletet!- Azt mondod, ez a nyakken­dő 200 koronába került? Hiszen ezért a pénzért egy pár cipőt \ lehet venni!- Persze, de hidd el, eléggé furcsa volna, ha egy pár cipővel a nyakamon toppannék be! NYUGALOM (fi lm- Végre szebb környezetben fogunk élni - mondja az egyik szomszédasszony a másiknak. Ő- Mi pedig nyugodtabb kör­nyezetben...- Maguk is elköltöznek?- Nem. Csak maguk! Szöveg nélkül A bika zavartan álldogált az utcasarkon. Nem tetszett neki a nagy forgalom, s az a nagy­városi közöny sem, amely kö­rülvette.- Legalább valami feltűnést keltenék - gondolta magában a bikákat jellemző stílusban. Nemrég szökött meg a vá- góhídról, ahol sikerült lepén­zelnie az őröket.- Mindenki csak rohan, én akár fel is fordulhatnék - mo­tyogta maga elé. A lámpa zöld­re váltott, a bika óvatosan kö­rülnézett, majd átcsörtetett a másik oldalra. ,,ltt sem jobb“ - gondolta, de már mindegy volt. Az egyik ablakból veszekedés hallat­szott, mintha egy hárpia porolt volna valakivel.- Repül a lakás, s akkor te csak ülsz és az újságot falod - ordít Bölömbékáné az urával. Az valószínűleg megszeppen- ten hallgatott, mert az asszony folytatta. - Ráadásul a film is rossz volt amire elcipeltél. Biz­tosan csak azért, hogy máskor ne akarjak moziba menni.- Tényleg, a mozi! - csapott a homlokára a bika. Egy fiatal, jóképű jegyüzér­től némi feláron vásárolt egy jegyet a Hajtincs utcai titok rej­télye című filmhez, majd helyet foglalt a zsöllyében. A híradót még csak-csak tudta nézni, de a filmen elszabadult a pokol. Amikor a szép szőke Ló Lerely megjelent a vásznon, a néző­térről több borízű hang egy­szerre mondta:- Megtenné, ha megtenné! Többen lepisszegték őket, mások pedig egyenesen rend­Novobáczky Sándor: A BIKA őrért kiáltottak. A szép szőke Ló Lerely közben tette-vette magát a vásznon, sőt egy óvatlan pillanatban még egy egészséges fiúgyermeknek is életet adott, persze, mindezt tizenhat éven felülieknek. A bika teljesen átadta magát a művészet élvezetének, s csak az zavarta, hogy a mö­götte lévő sorban egy izzadt tekintetű férfiú mindig előre kommentálta a cselekményt. — Most jön a gaz csábító.- Valaki megfogja egy másik ember anyósának a könyökét- mondta, amikor egy anyós­nak megfogták a könyökét. (Lubomír Kotrha karikatúrája) JÓ TANÁCS- Kibírhatatlan a kislányom - panaszkodik Szabóné egy tár­saságban, ahol a gyerekneve­lésről beszélgetnek. - Már min­dent megpróbáltam, de semmi sem segít... Miért nem keres neki egy ren­des mamát? - kérdezi valaki. SZÜLETÉSNAP Két gyerek beszélget:- Most lesz a születésnapom. A papám ilyenkor mindig vesz ne­kem egy nagy tortát.- Az én papám a születésnapo­mon mindig alaposan elnáspán­gol.- És miért?- Mert miattam kellett megnő­sülnie. A bika egy idő után nem bírta tovább, kiment az utcára, hogy kiszellőztesse a fejét. Április volt, útfelbontás. Egy kicsit káromkodott, amikor be­lezuhant egy kivilágitatlan, fris­sen ásott gödörbe, de ezt is saját tapasztalatlanságának tudta be. Rágyújtott egy ciga­rettára - nem szívott sokat, azt is csak kérkedésből —, majd elindult a színházi negyedbe. Útja ismét bölömbékáék abla­ka előtt vezetett el, a harcias némber még mindig porolt.- Mert te már a tévétornánál elalszol! - hörögte kissé már viseltes hangszálaival Bölömbé­káné - minden este kénytelen vagyok egyedül tornászni.- Na ezt nem! - mondta a bika. Keresett az utcán egy rendőrt, - nem volt könnyű, mert nem ismerte az egyenru­hát de végül is sikerült. Né­hány szót beszéltek, majd a bi­ka lassú ügetésre véve a tem­pót, átvágott a téren, végig­ment egy hosszú utcán, a má­sodik sarkon balra fordult és hamarosan egy komor épület előtt találta magát.- Mindenhol jó, de legjobb otthon - mondta félhangosan. Megvonta a vállát és belépett a vágóhíd kapuján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom