Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-13 / 19. szám

KÉSZLET A FEDÉLZETEN A fedélzeti szerszámkészletre szükség van és ésszerű összeválo- gatása nem kis fejtörést okoz. Miért is? Mert a motoros tágas, zárható csomagtartó hiányában állandó pakolási helyhiánnyal küszködik, ha meg véletlenül megvan a szép, csupa műanyag, zárható csomag­tartó doboz, ebben sem szívesen szorít helyet a szerszámkészleté­nek. (gy végül is a szerszámkészlet összeválogatását az eredeti szerszámkészlet helye határozza meg. Hát ilyen alapon is lehet válogatni, noha sokkal célszerűbb a valós szerszámszükséglet alapján, és utólagosan helyet keresni, vagy csinálni. A szerszámkészlet közkatonája a villáskulcs. Az álmoskönyv és a külföldi szakirodalom szerint olyan, mint a bélyeg, csak akkor ér valamint, ha a teljes sor megvan. A nálunk kapható motorokhoz a 6- tól 17-ig terebélyesedő sor ajánlható, de egyes nagyobb csavarok­hoz külön darabokat vásároljunk hozzá. A szerszámot, különösen a villáskulcskészletet az ember valóban egy életre veszi, márpedig ehhez minőség kell. A nyúlós, kopós villáskulcs tönkreteszi, „lenyalja“ a csavarok sarkát, és az átugró kulcs egyébként is balesetveszélyes. Ha már a suta villáskulcs-közkatona allegóriával indultunk, a kom- bináltfogó maga a vezér. Általában a kombinált szerszámokról azt mondják, hogy mindent tudnak, tehát igazán semmire sem valók. A kombináltfogó a kellemes kivétel, ő valóban mindent tud, fedélzeti szerszámkészlet nem létezhet nélküle. A motorhoz egy kisebb méretű is megteszi, különösen ha tartunk mellette - és érdemes tartani vízpumpafogót, ismertebb nevén blitzfogót. A csavarhúzó a következő alapszerszám. Leghasználhatóbbak az egynyelű, cse­rélhető betétes fajták, mert a betétek szerencsés esetben a motor teljes csavarkínálatát felöleli. Ezenkívül még szükség lehet egy masszívabb 250 mm-es „fix“ csavarhúzóra is, ami útközben! szere­lésnél a véső-féleség szerepét is betöltheti, azaz a nyele bírja az ütést. És ha már itt tartunk, most jön a kalapács, olyan 20 deka­grammos. Mondjuk, ez így összesen egy nagyon szerény alapszerszám­készlet. No de most típushoz kell illeszteni. Mégpedig egy gyertya­kulccsal, amivel igazán kényelmesen kivehető a gyertya. Csökulcs- vagy dugókulcsdarabokkal, amelyekkel létfontosságú - villáskulccsal, fogóval el nem érhető - csavarokhoz lehet hozzáférni. (Például hengerfejcsavarok a hútöbordák között, lendkerékanya.) Ezenkívül szükséges lehet lehúzószerszámokra. Általában a lendkeréklehúzó elengedhetetlenül fontos. Az ellentartáshoz a gyakori méretekből 2 villáskulcsot jó tartani. De kellhet imbuszkulcs is. A szerszámkész­letet még további, szinte nélkülözhetetlen holmikkal kell kibővíteni. Késsel, ollóval, legalább egy reszelővei (kisebb simító is megteszi) csiszolópapírdarabbal, zseblámpával; a gumiszerelő vasakat csak azért nem említjük, mert az igazán természetes követelmény, ugyanúgy, mint a gumiragasztó. Es igazság szerint egy próbalámpa is kell, mert enélkül a legkisebb elektromos hibával sem tudunk mit kezdeni, emellett milyen jól jön, ha gyújtást kell állítani. Most már csak-csak összeállt a szerszámkészlet, ám ez még messze nem tökéletes, de alapnak nem rossz. Kellenének bele még speciális kulcsok, amikkel bizonyos kínosabb helyeken levő csava­rokhoz könnyebben hozzá lehet férni és még szükség lehet az általános segédanyagokra. Persze, ezek után még mindig az szokott lenni, hogy éppen az a szerszám nincsen a motorosnál, amire igazán nagy szükség lenne. De sebaj, idővel a saját tapasztalatok alapján azért majd csak kialakul a majdnem tökéletes szerszámkészlet. Azért majdnem, mert tökéletes nincsen. (am) A z autósok jól tudják, mi az a „kormánygeometria“ és milyen fontos a „kerékösszetar­tás“. Ám van egy másfajta „met- ria“ is, amiről jó, ha tudunk egyet- mást, mivel ez a testi-lelki erőink összetartását segíti elő. Ez az „izometria“. Az izometriás torna - hely és mozgásfeltételek nélkül - pusztán az izmok feszítésével javítja a vérkeringést, erősíti izma­inkat, pihenteti idegeinket, fokozza erőnlétünket, serkenti figyelmün­ket, és ami a legfontosabb, gépko­csiban egy-két perces vezetési szünetekben is elvégezhető. Ha forgalmi dugóba kerülünk, ne idegeskedjünk, hanem végez­zük el a következő gyakorlatot: Tenyerünket támasszuk a kocsi tetejének - karunk maradjon kissé DUGÓBAN behajlítva - majd teljes erőnkből nyomjuk fölfelé a tetőt, kb. hat másodpercig. Utána lazítsuk el iz­mainkat, pihenjünk, és ha a kocsi­sor még mindig nem mozdul, is­mételjük meg ezt a gyakorlatot. Ha piros, azaz tilos jelzést kapunk, ne mérgelődjünk, hanem a várakozás idejét használjuk fel egy jó gyakor­lat elvégzésére. Markoljuk meg kétoldalt a kormánykereket, majd erővel húzzuk szét kb, hat másod­percig. Utána lazítsunk, s ha még mindig nincsen szabad jelzés, is­mételjük meg ezt. Előfordul, hogy hosszabb veze­tés közben megfájdul a hátunk. Ilyenkor állítsuk le a motort, en­gedjük el a volánt, üljünk egyene­sen, majd tarkónkon összekulcsolt kezünk erejével nyomjuk előre a fejünket, ugyanakkor nyakunkat és felsőtestünket feszítsük hátra, a kezünk ereje ellenében. Ez az erőfeszítés hat másodpercig tart­son. Utána lazítsunk, pihenjünk, végül ismételjük meg a gyakor­latot. Tudjuk, veszélyes dolog fárad­tan, álmosan vállalkozni az autó­vezetésre. Az izometriás torna se­gíthet a fáradtság leküzdésében. Például tankolás közben is elvé­gezhetjük a következő gyakorla­tot: álljunk a kocsi hátuljához, ke­zünket fektessük a csomagtartóra, és teljes erőnkből nyomjuk lefelé. Utána lazítsunk, pihenjünk és is­mételjük meg a gyakorlatot. Ha van még időnk, a következőket is elvégezhetjük: álljunk a bal lá­bunkra, a jobbat - nyújtott állapot­ban - toljuk a lökhárító alá és teljes erőnkből feszítsük fölfelé, mintha meg akarnánk emelni a ko­csit. Utána lazítsuk el izmainkat, majd megcserélt lábbal is végez­zük el a gyakorlatot. Ilyen és eh­hez hasonló izomfeszítő, majd la­zító gyakorlatot magunk is kitalál­hatunk. P. Rokkantak számára A nissan autókonszern olyan autót hoz forgalomba Ja­pánban, amelyet a karjuk használatára képtelen rokkan­tak is vezethetnek. Az autó működtetéséhez szükséges műveletek lábbal, vállal végez­hetők, egyes műveletek - pél­dául a biztonsági öv bekapcso­lása - automatikusan történ­nek. A különleges gumiabron­csok defekt esetén is további 100 kilométerre biztonságos továbbhaladást tesznek lehe­tővé óránként 60 kilométernél kisebb sebesség esetén. Az autók exportját egyelőre nem tervezik. Egy másik japán au­tógyár, a Toyota, egy hasonló, különlegesen felszerelt gépko­csiból már 700-at értékesített. Japánban a múlt év júliusa óta olyan rokkantak is szerezhet­nek jogosítványt, akik egyik karjuk mozgatására sem ké­pesek. Büszkeség vagy felelőtlenség A tavasz a közúti forgalomban részt vevő jármüvek számának növekvésén is megmutatkozik. Szép számmal láthatunk olyan járműveket is, melyek szinte zsúfolva vannak gyerekekkel. Ez még rendjén volna, hiszen ezt a rendelet nem tiltja. Azt viszont előírják, hogy a vezető melletti ülésen, valamint a teherautók vezetőfülkéjében 12 éven aluli személyek nem szállíthatók. És mit tapasztalok ennek ellenére lakóhelyemen, Párkányban. (Stú- rovo)? Lépten-nyomon talákozunk olyan járművel, ahol a vezető melletti ülésen ül, illetve áll vagy állnak a gyerekek, és nem ritka az olyan eset sem, amikor a kismama az első ülésen helyezkedik el ölébe véve csecsemőjét, mintegy fittyet hányva az előírásokra, arról nem is beszélve, hogy saját gyereke egészségét, illetve életét teszi kockára. Hiszen ilyen helyzetben elég a legkisebb fékezés is, hogy a kicsit hozzányomja a műszerfalhoz, vagy esetleg leejtse és ezáltal örök életre nyomorékká tegye. Váro­sunkban nem ritka az olyan látvány sem, amikor a teherautó vezetője mellett gyermekfejek kandikálnak ki a járműből. Az apuka bizonyára így akar örömet szerezni nebulójának, megfe­ledkezve arról, hogy az ilyen könnyelműség tragikussá válhat. Szinte megdöbbentő a fent említett autóvezetők felelőtlensége, akik kockára teszik gyermekük egészségét, sőt életét annak ellenére, hogy a közbiztonsági szervek szigorúan büntetik az ilyen kihágásokat. Azonban azzal is tisztában kell lenniük, hogy a közbiztonsági szervek képviselői sem lehetnek jelen mindenütt, és elsősorban nekünk, felnőtteknek kellene harcolnunk az elhara­pódzó rossz szokás ellen. NAGY ANDRÁS TENGELYKAPCSOLÓ SZABADONFUTÓVAL A jövő autójának egyes alkatré­szei ismét emlékeztetnek a régi gépkocsik szerkezeteire. Az ener­giatakarékosság miatt egyre több alkatrészgyártó cég foglalkozik is­mét a szabadonfutó tökéletesíté­sével. A motor gyakorlatilag a kocsi előrehaladását szolgálja. Igen ám, de gázlevételkor az erőforrás - to­lóüzemben - lefékezi az autót, és csökkenti a már kialakult gördülő mozgást, azaz kinetikai energiát semmisít meg. Ezen felül még az üresjárati benzinmennyiséget is elfogyasztja, amely a mérések szerint egy órai motormúködésnél két liter üzemanyagot jelent. Az autógyárak némelyikében már beszerelik azt az automatikát, amely tolóüzemben elzárja a ben­zin útját, és csak az üresjárati fordulatszám előtt valamivel kap­csolja vissza. A gördülő kocsi len­dülete tulajdonképpen csak akkor hasznosítható igazán, amikor gu- ruláskor a motort teljesen „szétvá­lasztjuk“ a kerekektől. Ilyen rend­szerrel - a szabadonfutóval - mű­ködött egykoron a DKW, a Saab és napjainkban a Wartburg és a Trabant. E kocsik vezetésekor azonban nem az üzemanyag-ta­karékosság állt elsősorban előtér­ben, hanem a konstruktőrök a szabadonfutó révén igyekeztek kiküszöbölni a kétütemű motor kellemetlen rángatását. Magától értetődik tehát, hogy ezt a fajta szabadonfutót mindennemű válto­zás nélkül a mai korszerű gépjár­müvekbe nem lehet átvenni. A motor és az erőátvitel közötti kapcsolatot a sebességváltásnál a tengelykapcsoló végzi. A kup­lung terhelésének kiküszöbölését célozta annak idején a Fichtel -Sachs olcsó automatikája, a Sa- xomat. A kiemelöhöz szerelt elekt­romos megoldás révén felesle­gessé vált a tengelykapcsoló használata. Ennél a berendezés­nél az elindulást röpsúlyos kup­lungszerkezet segítette. Énnek öt­letét fejlesztették tovább napjaink­ban - de most már korszerű elekt­ronikával -, a Sachs AKB (Auto­matische Kupplungs-Betätigung) néven. A találmány lelke egy elektromos motor, amely „kivált­ja“ a hagyományos tengelykap­csoló-pedált, a működtető huzalt, vagy a hidraulikát. Az elektromos motort közvetlenül a kuplungházra szerelik fel, amely rövid huzallal működteti a kiemelökart. Az elekt­romos motor három feladatkört tölt be:- kinyomja a tengelykapcsolót elinduláskor,- ki- és bekapcsol sebességvál­tásnál,- tolóüzemben szétválasztja az erőátvitelt a motortól (szaba­donfutó). Az új megoldás négy-hatszáza- lékos üzemanyag-megtakarítást eredményez. Nagyban befolyásol­ja a kocsi fogyasztását az, hogy hol közlekedünk vele. Városi for­galomban szinte lehetetlen a gör­dülő energiát jól hasznosítani. A gyártók szerint a készülék igazi előnye az országúti forgalomban mérhető, mert itt a kinetikai ener­gia majdnem 50 százalékban hasznosítható. Ez mintegy 12 szá­zalékos üzemanyag-megtakarí­tásnak felel meg. A prototípus megalkotásában a legtöbb nehéz­séget a megfelelő elektromos mo­tor szerkesztése okozta, mégpe­dig azért, mert a berendezésnek erősen és gyorsan kell működnie ahhoz, hogy a „sportos“ sebes­ségváltásokat is kibírja. A vezérlő elektronika, amely szerves tarto­zéka a szerkezetnek, különféle adatokat dolgoz fel: és ezek alap­ján utasítja az elektromos motort, amely:- 900 ford/perc alatti tartomány­ban szétválaszt, minimum 3800 fordulatnál bekapcsol.- Lassú gázadásnál - például parkolóhelyre való beállásnál - fokozatosan és lassan kap­csol be, nagy gázadásra gyor­san kapcsol össze.- A kocsi álló helyzetében - mű­ködő motor mellett - természe­tesen szétválaszt.- A szabadonfutót csak a 3., 4. és 5. sebességfokozatban hasz­nálja.- Hirtelen fékezéskor azonnal ki­kapcsolja a szabadonfutót és érvényesül a motorfék is.- A motor indításakor automati­kusan szétkapcsol.- Figyelmeztet arra (külön jelző­lámpával), ha nem a megfelelő sebességfokozatból indítjuk a kocsit. A gyakorlatban az AKB-rend- szer jól vizsgázott. A próbaút so­rán a lassú indításnál vagy például „repülőstartnál“ a kísérleti kocsi jól indult és probléma nélkül váltot­ta a sebességfokozatokat. Egye­dül az egyesből a kettes fokozatba történő váltáskor nem bírta a dur­va kapcsolást. Sok minden függ természetesen a vezetési stílustól is. Az AKB-rendszerrel működő kocsit módjával kell felgyorsítani, aztán pedig gurulni hagyni - ha erre van lehetőség. A Sachs úgy­nevezett Start/stop automatikával is felszerelte még a kísérleti autót, amelynél a gáz levételekor kikap­csol a motor, gázadásnál pedig azonnal beindul. Az AKB-szerkezet nem olcsó mulatság. Jelenleg különböző au­tógyárakban vetik próba alá. Tö­meges elterjedése valószínűleg az üzemanyagárak alakulásának függvénye lesz majd. K. B. 1983. V. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom