Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-13 / 19. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA A gazdasági állatok nyári takar­mányozásának az alapját, a jelen­tős mennyiségű vegetációs vizet (75-80 százalék) tartalmazó zöld­takarmányok képezik. A zöldta­karmányok ezért rendkívül értéke­sek, mert a vegetációs víz oldott állapotban levő szerves savakat tartalmaz, amelyek a takarmá­nyoknak jó ízt adnak, és elősegítik a tápanyagok felszívódását. Vala­mennyi zöldtakarmány száraz­anyagában megtaláljuk az állatok számára könnyen felvehető fontos tápanyagokat. A jó őszi vagy tava­szi takarmánykeverékek - főképp a herefélék - tápanyagértéke gyakran felér az abraktakrmányo- kéval. A fehérjék biológiai értéke és különösen a vitamintartalmuk nagyobb, mint az abraktakarmá­nyoké. A zöldtakarmányokban a nitro­géntartalmú anyagokat a fehérjék és az amidok képviselik. Az összetett fehérjék (proteidok) túl­súlyban vannak az egyszerű fe­hérjékhez (proteinokhoz) viszo­nyítva. Éppen a leírtak alapján kell gondosan ügyelni arra, nehogy az állatokat túletessük zöldtakarmá­nyokkal. Ez egyrészt takarmány-, illetve tápanyagpazarlás lenne, másrészt a túl sok zöldtakarmány etetése árthat az állatok egészsé­gének is. Sok gazdaságban „ad libitum“ (amennyit meg' bír enni) adagolják a tehenek részére a zöldtakarmányokat. Ez azután nagymértékben megdrágítja az 1 kg tej előállítási önköltségét. Ké­sőbb erről még szólunk. A zöldtakarmány igen kedvező hatással van a tej és a vaj színére. A gazdasági állatok jó minősé­gű zöldtakarmánnyal való ellátá­sát kora tavasztól késő őszig a zöld futószalag biztosítja. Ter­mészetesen a zöld futószalagot helyesen kell összeállítani. A takarmány minősége a ka­szálás és a feletetés közötti idő alatt lényegesen megváltozhat. Ha például a lucernát szombaton a délelőtti órákban lekaszáljuk és behordjuk a takarmányelökészítő helyiségbe, ennek a lucernának a tápanyagértéke vasárnap este vagy hétfőn reggeli etetésnél sok­kal kisebb lesz, mint a szombat déli vagy délutáni etetésnél volt. A zöldtakarmány minősége nemcsak a tárolás idejétől, hanem a botanikai összetételétől is függ. A gyom hozzákeveredése rontja a takarmány értékét. A zöldtakar­mányok értékét a növényi és állati kártevők is csökkenthetik. A takar­mányérték szempontjából az is fontos, hogy milyen a virágoknak és a leveleknek a szárakhoz vi­szonyított aránya. A leveles zöld­takarmány értékesebb. Ha a lu­cerna vagy a vöröshere már virág­zásban van, akkor a tápanyagér­téke 30-40 százalékkal kisebb, mint a virágzás előtt feletetett lu­cernáé. A zöldtakarmány akkor kifogás­talan, ha a színe természetes. A sárga, barna vagy feketés elszí­neződés a zöldtakarmánynak eső általi kilúgozódását, vagy bomlási folyamatok okozta elértéktelene­dését bizonyítja. A fülledt zöldta­karmány is értékét veszti, és az állatok egészségére is ártalmas. Könnyen felfúvódást vagy hasme­nést idéz elő. A zsenge zöldtakar­mány etetésekor óvatosan kell el­járnunk, mivel jelentős mennyisé­gű könnyen erjedő cellulózt, és egyes szabad cukrokat tartalmaz. Ezek erjedésekor jelentős meny- nyiségű gáz fejlődik. A takarmány fülledtségéről tapintással győződ­hetünk meg. A zöldtakarmányok kaszálására legkedvezőbb napszak a reggel vagy az este. Mindig csak egy napra szükséges mennyiséget kellene lekaszálnunk. Számos gazdaság éppen a he­refélék zölden történő etetésekor követ el súlyos hibát, mert esetük­ben nemcsak a fehérjepazarlás veszélyeztet, de a jövő évi takar­mányalap is kockán forog. Az olyan gazda, aki csak annak örül, hogy a tehenek a nagy mennyi­ségben feletetett keverékektől vagy hereféléktől jobban tejelnek, s nem számítja ki az etetéssel járó költségeket, az előbb-utóbb a sa­ját kárán tanulja meg a zöldtakar­mányok ésszerű etetésének módját. Az állattenyésztés, főleg a te­héntartás hasznossága megköve­teli, hogy tavasztól késő őszig ne hiányozzék a zöldtakarmány. Ép­pen ezért szükséges, hogy a zöld­takarmányozás egész ideje alatt, nagy gondot fordítsunk az adagok összeállítására, mert a takarmá­nyokban jelenlevő tápanyagok ak­kor hasznosulnak a legkedvezőb­ben, ha a nitrogéntartalmú és a nitrogénmentes anyagok aránya az egyes állatfajok, korcsoportok és termelési irányzatok számára megfelel. Ezért célszerű, ha már a vetés idején gondolunk a takar­mánykeverékek helyes megvá­lasztására. A rozsos bükköny vagy búza, a zabos borsó vagy borsós csalamádé,. a borsós nap­raforgó stb. etetésével sokkal jobb eredményeket érünk el, mint a tiszta vetésekből származó zöld­takarmányok etetése esetében. Amilyen káros következmé­nyekkel jár az állatok hiányos fe­hérjeellátása, éppoly pazarlás a többletfehérje etetése. A tejelő állat csak tejelőképességének megfelelő mennyiségű takar­mányfehérjét alakít át tejfehérjévé, illetve a kifejt tej mennyiségévé. A növekvő állatt is csak a növeke­dőképessége arányában alakítja át a takarmányfehérjét testfehérjé­vé. Amíg az állati szervezet a szükségleten felül etetett zsírt, cukrot és keményítőt tartalmazó tápanyagot pl. zsír formájában le­rakja a testszöveteiben, illetőleg elraktározza, addig fehérjét csak kis mennyiségben képes tartalé­kolni. A felesleges nitrogéntartalmú anyagok a vizelettel eltávoznak, a nitrogénmentes rész pedig a ke­ményítőhöz, cukorhoz hasonlóan lebontódik, vagy zsír képződik be­lőle. így a fehérje, a takarmány legértékesebb, legdrágább része ugyanúgy használódik fel, mint a lényegesen olcsóbb cukor vagy keményítő. A felesleges fehérje etetése már csak azért sem helyes, mert a fehérje szétbontása, és a bomlá­si termékek kiküszöbölése növeli a vese és a máj munkáját. Nézzük meg, mit mutat a gya­korlat, ha a nyári időben csupán magában takarmányozzuk a lu­cernát, vagy esetleg 1 -2 kg takar­mányszalmát adagolunk hozzá. Virágzás kezdetében használt 1 kg zöldlucernában 0,24 kg szá­razanyag, 0,10 kg keményítőérték és 30-32 g emészthető fehérje található. De maradjunk csak a fe­hérjéknél. Egy 600 kg-os tehén pl. 10 liter tejtermelés mellett naponta 800 g emészthető fehérjét igényel. Ebben benne van a létfenntartó és termelőszükséglet is. Természe­tesen ne tévesszen meg senkit, hogy csak 10 litert számítunk, ez csak azért van így, hogy kerek számmal dolgozzunk. Ha az állat jóllakottsági érzését fel akarom kelteni, legalább 53-55 kg zöldlucernát kell feletetnem, és az a mennyiség 1540-1600 g emészthető fehérjét tartalmaz. Adott esetben ez 740-800 gram­mal több, mint amennyire az állat­nak szüksége van. Ez a veszteség csupán egy tehénre vonatkozik, viszont számos mezőgazdasági üzemben a tehenek száma több százra is tehető. Ha 100 tehénre számítom ki a veszteséget, akkor is naponta 74-76 kg emészthető fehérje vész kárba, amelynek ér­téke szerény számítások között is (ha 1 kg ára 7 korona) 532 koronát tesz ki. 120 napos idény alatt így 63 840 korona az elpocsékolt ta­karmány értéke. Ez 1000 tehénre átszámítva 638 400 korona. Hogy a fehérjével történő ha­zárdjátékot megakadályozzuk, a takarmányalappal úgy kell gaz­dálkodnunk, hogy ne kerüljön sor a herefélék zölden való túletetésé- re. A zöld futószalagot úgy állítsuk össze, hogy megfelelő mennyi­ségben képviselje a keményítő­ben gazdag és fehérjében is dús takarmányt. Ha a keverékek ele­gendők a nyári időszakban, a he­refélék jó minőségben kazlakba kerülhetnek. Ezek után a zöldta­karmányok mellett száraz here­széna is jut az állatoknak az év minden időszakában. A keverékek helyes összeállítása minden gaz­daság állattenyésztőjének saját ügye, ami rugalmas takarmányo­zási technikát és sok szakértelmet igényel. Napjainkban, a zöldtakarmá­nyozás kezdetén úgy bánjunk a friss zölddel, hogy az minden esetben arányos legyen az állatok szükségleteivel. Kidekázni ugyan nem lehet a takarmányt, célszerű etetési technikával s a helyes táp­arány összeállításávál azonban lényeges többlettermelés érhető el az állattenyésztésben. MOLNÁR FERENC Helyesen gazdálkodjunk a zöldtakarmányokkal A bratislavai Élelmiszeripari Kutatóintézet dolgozói országos jelentő­ségű feladatok megoldásán dolgoznak a közélelmezés ésszerűsíté­sével kapcsolatban. Az ipari mikroorganizmusok anyagcseréjének szabályozására vonatkozó genetikai kutatás keretében új élesztőtör­zseket állítanak elő, amelyeknek csaknem 25 százalékkal nagyobb a biológiai aktivitásuk, mint a jelenleg használt törzseké. Ez jelentős mértékben meggyorsítja a kenyértészta kelesztését a pékiparban, s javítja a kenyér minőségét. Új eljárást dolgoztak ki továbbá a cukor ipari kinyerésére a cukorrépából, amely 2-2,5 százalékkal növeli a cukor kihozatalát a répából, 40-50 százalékkal csökkenti a cukor- gyártás energiaszükségletét, valamint nélkülözhetövé teszi az eddigi mész- és mésziszaptelepeket. Jelentős eredményeket értek el továbbá a fehérjék energiatakarékos kinyerésére irányuló kutatásban a másodlagos nyersanyagokból, például sörélesztőből, vérből, savó­ból stb. A felső felvételen Ladislav Loboda okleveles gyógyszerész az új cukorgyártási eljárás laboratóriumi próbáit végzi. A lenti felvételen Dr. Takács Gizella (balról) és Klára Halásová az új élesztötörzsek által termelt anyagokat elemzi. (A ŐSTK felvételei) Érdekességek, újdonságok VETÉS MAGVETŐK NÉLKÜL A magvető, ahogyan Van Gogh megrajzolta, már régen nem létezik, de ma is szükség van arra, hogy a vetőgépek mellett reggeltől estig emberek figyeljék a gépek működését. A szófiai Progressz Gyorsított Alkalmazási Központ szakemberei a szemes termények vetésének ellenőrzésére egyetemes rendszert dolgoztak ki, amely könnyen és gyorsan felszerelhető a sorvetö gépekre. A jelzőmüszeren a traktoros állandó információt kap a vetés menetéről a szabálytalanságokról, a tartályokban levő vetőmag szintjéről, és arról, hogy müködik-e a vetőtengely. A rendszer összesen nyolc sorvetöt tud egy időben ellenőrizni. Az új automatikus rendszer javítja a vetés minőségét, a bevetetlen részeket mintegy két százalékkal csökkenti, ami egy fejlett mezőgazda­ságú ország számára, mint amilyen Bulgária is, abszolút mennyiségben jelentős tétel. A rendszer egyszerű szerkezeti megoldása mellett nem elhanyagolható tényező a viszonylag alacsony ára sem. ÚJ SZÚ 1983. V. 13. A FÖLD KONDENZÁTORA Szovjet geofizikusok kiszá­mították a gigantikus, termé­szetes, gömb alakú kondenzá­tornak tekinthető Föld villamos kapacitását. Ezek szerint a po­zitív töltésű ionoszféra és a bolygó negatív töltésű kőtes­te közötti potenciálkülönbség 250-300 ezer voltra tehető. A természetes veszteséget zi­vatarok egyenlítik ki folyamato­san. A leningrádi geofizikai ob­szervatórium munkatársai a sok éves megfigyelési ada­tok alapján megállapították, hogy minden másodpercben 1800 zivatar révén 900 amper áramerősség sül ki a Föld fe­lett. A legtöbb zivatar a kora esti órákban tör ki. A szovjet kutatók számítógépes vizsgá­latainak egész sor gyakorlati haszna is lehet. Egyebek kö­zött sikerült tisztázni azoknak a rejtélyes robbanásoknak az okát, amelyek a nagy tartály­hajók rakterének vízzel való tisztításakor következnek be. Kiderült, hogy a vízcseppecs­kék a nagy tartályokban egy­fajta minizivatarfelhőket alkot­hatnak, és ezeknek kisülése vezethet a gőzök meggyulla­dásához. A leningrádi geofizi­kusok elméletével megfejthetik a Kurili-fény, az Ohotszki-ten- ger térségében észlelt világító oszlopok és felhők kialakulá­sának rejtélyét is. Ez a termé­szeti jelenség az aktív vulkán­tevékenységgel függ össze. A vulkáni hamu és a vízgőz kölcsönhatása következtében villamos töltés alakul ki és szinte megszakítás nélkül ki­csiny koronakisülésekre kerül sor. Ezek egybeolvadva állan­dó villogó fényjelenség benyo­mását keltik a szemlélőben. (d) / OFSZET NYOMÓGÉPEK VEZÉRLÉSE Alig létezik olyan üzem, amelyben olyan gyakran és olyan rövid idő alatt kellene átállni, mint egy ofszet rotációs nyomógépen. A szerkesztő­ség, ameddig lehet, késlelteti a lapzártát, hogy a legfrissebb hírek is bekerüljenek a lapba. Akkor viszont azonnal teljes kapacitással és üzembiztosán kell üzemelnie a gépeknek. Elképzelhetetlen, hogy vala­miféle üzemzavar miatt az előfizető levélszekrényébe esetleg több órás késéssel dobják be a lapot, és ugyanakkor a minőségből sem lehet engedni. A BBC hierarchikusan szervezett irányítórendszerében a már bevált, tárolt programú DP 800 típusú vezérlőegységeket a DP 1500 típusú számítógép egyesíti központosított irányítórendszerré. A programtárolás megengedi a termelés előtervezését, a pozicionáló szervek gyors, önműködő beállását, egyszerűvé és biztossá teszi a gép kezelését: az oldalak és a színek kiválasztásával tehermentesíti a kezelőt a papirada- golás és vezetés munkája alól. A nyomdásznak nem marad más dolga, mint hogy figyelmét az általában digitális formában megjelenő informáci­ókra összpontosítsa, amelyekből észleli, ha netán valahol be kell avatkoznia. A rendszer a termelési adatokat is összeállítja. (MÉ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom