Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-13 / 19. szám
Vannak ötleteink, amelyek a fiókokban porosodnak - mondja Ján Lukác mérnök A prievidzai Bányaipari Kutatóintézet kutatási és fejlesztési tevékenysége különleges figyelmet érdemel, hiszen eredményességétől végső soron a kitermelt szén mennyisége és minősége függ. Külön ki kell emelni, hogy emberek százainak biztonságáról is döntenek egy-egy új jövesztő berendezés, bányadúc és egyebek tervezésekor. Vajon milyen körülmények közt dolgozik az intézet alkotógárdája - tettem fel a kérdést először magamnak, majd a helyszínen Ján Lukáő kutató és műszaki igazgatónak.- Nagyon nehéz erre röviden válaszolni, hiszen bonyolult helyzettel állunk szemben. De a lényeget megközelíthetjük más oldalról is. Mostanában gyakran elhangzik, hogy a majdani termék minősége már a tervezéskor eldől. A termelésben tudniillik csupán azt „másolják le“, amire a konstruktőr tervek formájában, esetleg a leírásokban utasításokat ad. A komplex módon értelmezett minőségbe ugyanis beletartozik a gyártandó termék műszaki színvonala is. Vagyis hiába gyártanánk kitűnő minőségű rádiókészülékeket, ha ezekbe izzólámpákat szerelnénk az elektronikai ipar legújabb vívmányai helyett. Az ilyen termék még a legjobb kivitelezés mellett is műszakilag elavult lenne. Itt tehát arról is szó van, hogy a termék mennyire állja ki a próbát egy esetleges nemzetközi összehasonlításban. Az efféle, határainkon túli versenyképesség intézetünkben mégis hiányzik. Mégpedig azért, mert mi rendszerint konkrét megrendelésre dolgozunk.- Ezt hogy érti?- Nézze, ahány bánya, annyiszor más és más helyzettel állunk szemben. Ha történetesen bányadúcot terveztünk, külön figyelembe kell venni, hogy milyen körülmények közt történik a jövesztés, milyen nyomás nehezedik majd a dúcokra, tehát, hogy úgy mondjam, testre szabott ötlettel kell nekünk is előállnunk. A bányászatban nagyon ritka a szokvány helyzet. Ennek következtében jószerivel csak egyedi darabokat készítünk, amelyeket még egymással is nehéz összevetni, nemhogy nemzetközi szinten. Természetesen, mint már mondottuk, a minőségnek itt is a tervezéskor kell eldőlnie. Ennél is tovább mennék. Nem a bányaiparra vonatkoztatva, a minőségről már akkor is döntünk, amikor olyan felméréseket végzünk, amelyek nyomán kitűnik, hogy később mit kell majd fejleszteni, kutatni, illetve tervezni. Leegyszerűsítve, a minőség felé az első lépést a piackutatásban kell megtenni.- Ez a felismerés mennyire befolyásolhatja az ön áltat is irányított kutatóintézet munkáját?- Ha jól értem, most tapintatosan azt firtatja, hogy vajon mi mindig azt kutatjuk, fejlesztjük-e, amit még sehol nem találtak föl, sehol sem fejlesztettek ki. Sajátos helyzetünkből kifolyólag erre nincs mód, még ha - némi megszorítással - az említett egyedi darabokról állíthatnám azt is, hogy mind unikum. Tény, hogy a hasonló külföldi kutató- és tervező intézetekben tőlünk sokkal rugalmasabban dolgoznak. Mi is már többször föltettük a kérdést, hogy mi ennek az oka? A dologban sok minden közrejátszik. Vegyük például a termelési kapacitást. A gyakorlatban a kutató-fejlesztő munka nem szokott sok időt igénybe venni. Persze, ez is mindig attól függ, hogy min dolgozunk. Vannak 4-5 évre szóló feladataink, előfordul viszont, hogy két ötéves tervidőszakot is igénybe vesz egy probléma megoldása. Gyakran tehát nagyon bonyolult a munka, de eddig még nem fordult elő, hogy a tervezett ütemet ne tartottuk volna be. A határidőkre - rendszerint úgy ahogy - fölkészülnek a gyártó vállalatok is. így nagyobb problémák nincsenek a termeléssel. Itt vannak viszont az apróbb, a bánya üzemeltetéséhez nélkülözhetetlen berendezések. Ezeket az igények szerint néhány hónap alatt megtervezzük, de azután sokszor évekig kell arra várni, hogy elkezdjék a gyártásukat. Például említhetnék több gépet és berendezést, amit a karbantartó részleg számára fejlesztettünk ki, hogy hatékonyabbá tegyük munkáját. Van olyan terv is, amelyet már két éve a fiókban tartunk, mert nincs kivitelezője.- Tulajdonképpen itt milyen az innováció ciklusa, van-e értelme ennyi idő után nekifogni a gyártásnak? Nem lenne-e jobb újratervezni az egészet, figyelembe véve a legújabb ismereteket?- Azt is mondhatnám, hogy minek. Azért, hogy ismét a fiókban porosodjanak a tervek? Ezek a. gépek és berendezések négy-öt év után veszítenek műszaki fejlettségi szintjükből, azután érdemes és kell is újratervezni őket. Van még tehát egy kevés időnk, hogy gyártót találjunk.- Legyünk ismét konkrétak Itt van sorrendben az utolsó feladat, amin dolgoznak - mutatok az asztalra helyezett hidraulikus bánya- dúc modelljére. - Ez esetben lengyel szakemberekkel vették föl a kapcsolatot. Miért volt erre szükség?- Egyszerű a válasz, s az elhangzottakból is következik. Idehaza ugyanis nincs megfelelő szabad termelési kapacitás. Fejlesztő műhelyeinkben csak a prototípusokat tudjuk elkészíteni, sorozat- gyártásra gondolni sem lehet. Az opavai Ostroj vállalat, amely monopolhelyzetben van e téren hazánkban, nem tudta elfogadni a sorozatgyártásra vonatkozó megrendeléseket. így kénytelenek voltunk külföldi partner után nézni.- Ha megengedi, a kutató szakemberek bérezésére terelném a szót. Beszéltünk a minőségről, ami minden bizonnyal összefügg a munkaszervezés színvonalával. De vajon megvan-e itt arra is a mód, hogy látványos különbségeket tegyenek két egymástól merőben eltérő teljesítményt nyújtó szakember között?- Előrebocsájtom, hogy nálunk kizárólag kollektív munka folyik. Elképzelhetetlen, hogy egy ember oldjon meg valamilyen összetettebb problémát. A csoportok sem állandó felállításban dolgoznak, hanem mindig a feladattól függően válogatjuk össze a specialistákat. Ilyen módon az egész kollektíva érdekelt a kutatási határidők megtartásában. Tehát, ha sikerre viszik az ügyet, egyformán részesednek a jutalomból is. Különbségek inkább a beosztás szerint jelentkeznek, nagyobb arányban részesedik a prémiumból a kutató szakember, mint mondjuk a mellette dolgozó laboráns, aki a kiszolgáló apparátust képviseli.- A dolgozók jó közérzetével is szorosan összefügg a munkaszervezés színvonala. Gyakran hallani mostanában kutató szakemberektől, hogy rengeteg idejüket elrabolja az általuk fölöslegesnek tartott ún. papírmunka. Különböző jelentések, táblázatok, statisztikák elkészítéséről beszélek most, amelyek mellett a szakembereknek alig marad idejük a kutatásra. ..- Tagadhatatlan, hogy a kutatással szorosan összefügg az ilyen jellegű munka is. Ez a mi körülményeink közt ugyancsak tapasztalható. Én mégis kétfelé osztanám az itt végzett ún. papírmunkát. Az első csoportba az általános jellegű jelentések és egyebek megírását sorolnám, amelyek elkészítésével nálunk megbíztunk egy dolgozót. Kutatóink vállairól viszont nem tudtuk, és nem is akartuk levenni azt a terhet, amit a rendszeres szakjelentések megírása jelent. Tudniillik az efféle elemzéseket csak az képes elkészíteni, aki a kutatással rendszeres kapcsolatban van. Időről időre nekünk is kötelességünk beszámolni arról, hol tartunk. Ezt így követelik meg az előírások, és ez így helyes. Igaz, vannak olyan szabályok is, amelyeket béklyóként viselünk, de ezek alapján nem állítható az, hogy egész előírásrendszerünk elavult. A legtöbb területhez hasonlóan, az utóbbi időben itt is előrehaladást tapasztalunk. Viszont szólni szeretnék még egy szakterületről, éspedig az információszerzés módozatairól. Ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani az e téren tevékenykedő külföldi kutatóintézetekkel, rengeteg és a lehetőségek szerint a legfrissebb információkra van szükségünk. Ezek megszerzésére több forrás áll rendelkezésünkre. Címünkre például számos külföldi szakfolyóirat érkezik. Rengeteg időt veszítenének el kutatóink, ha ezeket egymás után böngésznék, és ebben az információtengerben keresnék azt a csöppet, amely szakterületükre vonatkozik. Az intézeten belül létrehoztuk a tudományos, műszaki és gazdasági információk osztályát, ahol bizonyos rendszerekbe gyűjtik a fontos és érdekes anyagokat, majd mindezt számítógépbe táplálják. Ebből az adatbankból azután a kívánt szakterületről bármikor és villámgyorsan „lehívhatók“ a szükséges információk. A lépéstartáshoz persze, ez a forrás aligha lenne elegendő. Rendszeresen járunk külföldre is tanulmányutakra. A lehetőségek tehát adottak, és én úgy érzem, nagyon sok esetben tőlünk is függ, hogy még jobban kihasználjuk őket. KESZELI BÉLA KUTATÓINTÉZETI EREDMÉNYEK ÉS GONDOK A termelésben már csak a konstruktőr utasításait másolják le A fejlesztő műhelyben készül az egyik mintadarab Marián Kovalík mérnök ellenőrzi az egyik mintadarabot (A szerző felvételei)
