Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-29 / 17. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1983. április 29. XVI. évfolyam 17. szám Ára 1 korona M ájus elsejét becsülni, május elsejét ünnepelni veterán kommunistáktól tanultam meg. Azoktól a máig egyenes gerincű, büszke tartású emberektől, akik pirosló arccal, piros zászlókkal azokban az években is gyülekeztek, felemelték hangjukat az elnyomottak, összetörtek seregének nevében, amikor nem volt felhőtlen május első napja, soksok rendőrszurony szennyezte be, s a kiömlött munkásvér szentelte meg a világ proletárjainak ünnepnapját. Évről évre ma is őket figyelem: tartásukat, s igyekszem meríteni kommunista hitükből, lelkesedésükből, minden talmit megvető értékrendszerükből. És szüntelenül azon töröm a fejem, miképpen lehetne ezeket a manapság különösen becses értékeket átplántálni a mai és az elkövetkező nemzedékekbe, hogy azok az eszmék, amelyekéd harcoltak fennen ragyogjanak, senki és semmi ne tudja beárnyékolni, bemocskolni. Mert mások, teljesen mások a mi május elsejéink, de tudományosan megalapozott világlátásra, lelkesedésre, a kommunista eszmékhez méltó életvitelre talán soha nem volt olyan szükség, mint napjainkban, összekuszált, politikai feszültségekkel terhes világunkban. Világméretű ellentmondások között élünk: a páratlan méretű műszaki-tudományos fejlődés, lélegzetállító vívmányok, fényes távlatok PIROS ZÁSZLÓKKAL az érem egyik oldalán, szívszorító környezetszennyezés, éhínség, háborúk a másik oldalon. Riasztó hírek között élünk: naponta hallunk új meg új fegyverekről, esztelen fegyverkezésről, olyan borzalmas szerkezetekről, amelyek életünket, jövőnket, a Földet, az egész világmindenséget pusztulással fenyegetik. Jaj, ez a világ, sóhajtjuk sok-sok hír hallatán, híradó láttán. Több mint egy- évszázaddal ezelőtt egyik nagy költőnk írta le a világszabadság gondolatát, s életét áldozta ezért az eszméért. Szavai semmit sem veszitettek időszerűségükből. Ma egyre hangosabban, egyre erőteljesebben hangzik milliók békességóhajtása, fölerősödik az esztelen fegyverkezésnek, háborúknak álljt kiáltó költő hangja: „legyen vége már, legyen béke már!“ Ezeknek az összefüggéseknek a fényében kap értelmet a mi mindennapi munkánk, életünk kis és nagy közösségekért: jelenünkért, jövőnkért. így válik politikai állásfoglalássá részvételünk az idei május elsején is, amikor embermilliók mondják, harsogják sokszáz nyelven, hogy „világ proletárjai, egyesüljetek!“ Mert a több mint egy évszázaddal ezelőtt meghirdetett harc a szebb, emberibb, mindenfajta kizsákmányolástól, fasizmustól mentes világért már hatalmas eredményeket hozott, de még nem ért véget. Éhezők, elnyomottak, bebörtönzöttek, megkínzottak, vértől áztatott földek, országok a tanúi erre. ' A harcban nem szabad megállni, énekelték, hirdették egykor a munkásdalárdák tagjai, a veterán kommunisták. Tanuljunk tőlük hitet, tartást, elkötelezettséget. Erősítsük így is a sorainkat, hogy szépek legyenek a május elsejéink, hogy száműzzük az emberiségre leselkedő megannyi veszélyt, hogy minden nemzet fia pirosló arccal, tiszta szívvel mondhassa: „Mióta a mezők nyugodtak /s nem ragyog fű között töltény,/ azóta viruló ünnep ez/ minekünk eleven törvény.“ SZILVÁSSY JÓZSEF
