Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-22 / 16. szám

feeder Rapids százezer lakosú város U az amerikai Közép-Nyugaton. New Yorkban már régesrégen műkö­dött a tőzsde a Wall Streeten, Washing­tonban már javában épült a Capitolium, amikor ezen a vidéken, valahol feleúton az Atlanti- és a Csendes-óceán között még csaknem háborítatlanul vadásztak az indiánok, s a fehér ember inkább csak prémvadászként és kereskedőként for­dult meg errefelé. Iowa csupán 1846-ban csatlakozott az Unióhoz, azaz vált az Egyesült Államok egyik szövetségi álla­mává. $ A fiatal állam lakossága azonban rop­pant gyér volt, ezért igyekeztek mielőbb benépesíteni. Minden jövevény annyi föl­det kaphatott, sajátíthatott ki, amennyit csak meg tudott művelni. Ennek hírére jöttek a földéhes parasztok Európából, főként Skandináviából és Németország­ból. A kézművességet a cseh iparosok hozták magukkal, ugyancsak a múlt szá­zad második felétől kezdve. Az utóbbiak közül sokan a Cedar (ma­gyarul: cédrus) folyó zúgói, angolul: Ce­dar Rapids közelében telepedtek le. A 100 000 lakosú Cedar Rapids városá­ban a polgárok mintegy ötödé ma is csehnek vallja magát. Az Egyesült Államokban száz és száz ilyen, meg ehhez hasonló város van. Központjában áll néhány 10-14 emeletes irodaház, a színházteremnek is használt kongresszusi csarnokkal egybeépült kor­szerű szálloda, banképület, aztán körös­körül földszintes és egyemeletes családi házak tengere. Többemeletes lakóház - bérelhető, vagy öröklakásokkal - csak mutatóban van néhány. A lakosság túlnyomó többsége fehér, bár a környéken - nem éppen a leggaz­dagabb körülmények között - élnek ame­rikai öslakók, azazdndiánok is. Magában Cedar Rapids-ben a közbiztonság vi­szonylag jó. Ha valakinek kedve szottyan arra, hogy este sétáljon a város utcáin, viszonylag nyugodtan teheti, nem úgy, mint mondjuk Detroitban vagy Miamiban. Cedar Rapids és környéke lakosságá­nak műveltségi szintje viszonylag magas. Az ötven amerikai szövetségi állam közül lowában a legmagasabb az egyetemet végzettek aránya. Népszerű itt a kultúra is. Cedar Rapids-ben éppen nemrégiben épült új könyvtár. Igaz, állandó színháza, hivatásos zenekara nincs a 100 000 la­kosú városnak. ijszú 15 lowa elsősorban mezőgazdaságáról nevezetes. Noha a mindössze 3 millió lakosú szövetségi állam területe az egész országénak alig hatvanharmad ré­sze, az első helyen áll az Egyesült Álla­mokban a kukorica és a zab, a másodi­kon a szójabab termesztésében, az első a sertés- és második a szarvasmarha­tenyésztésben. Mindamellett lowa nemcsak éléskam­rája az Egyesült Államoknak. Csupán a 100 000 lakosú Cedar Rapids-ben több olyan ipari üzem van, amely a maga nemében a világelsők közé tartozik. Ter­mészetesen számos mezőgazdasági ter­méket feldolgozó gyár működik itt. Az­után egy építőipari gépeket előállító ha­talmas üzem, amelyet a városban talán a leginkább sújt a válság, hiszen immár másfél esztendeje rettentő pangás mu­tatkozik az amerikai építőiparban (bele­értve az útépítéseket is), ennek megfele­lően kevés ilyen gépet vásárolnak. A rak­tárak zsúfoltak, a munkásokat elbocsá­tották. Cedar Rapids-ben működik a Rock­well-International nevű világhírű amerikai óriáscég két nagy üzeme is. Az egyik távközlési berendezéseket, a másik fe­délzeti elektronikát, műszereket készít repülőgépek és űrhajók számára. Alkalmam volt látogatást tenni a repü­lési műszereket gyártó üzemben. Jobb időkben tizenegyezer ember dolgozott itt, ezért - figyelembe véve a rendkívül ma­gas szintű termelékenységet - ez óriási gyárnak számít. Kívülről azonban ez inkább csak a par­koló nagyságán mérhető le. Az egyeme­letes, ablaknélküli modern (csak egy-egy üvegfolyosóval összekötött) épülettöm­bök a város határában állnak. Sem gyár­udvar, sem raktárépületek tömege nin­csen, még kerítés sem. A belépést azon­ban így is szigorúan ellenőrzik, és az üzem területén tartózkodó személyeknek - dolgozóknak, látogatóknak - ruhájukon állandóan feltűnő helyen kell viselniük a belépőt. Mivel a gyár katonai rendelé­seket is teljesít (no meg erősen tartanak a konkurrencia ipari kémjeitől), a rendé­szet nagyon szigorú. Bizonyos üzemré­szekben csak a politikai rendőrség fel­adatát betöltő Szövetségi Nyomozóiroda jóváhagyásával vehetnek fel dolgozókat. >83. IV. 22. Áthaladunk a számító és rajzoló kom­putereket használó tervezörészlegen és egy többszáz méter hosszú csarnokba jutunk. A „karzaton“ rajtunk kívül még két férfi figyeli a „mélyben“ végbemenő termelési folyamatot. Üzemszervezók. A hosszú sorokban egymás mellé állí­tott asztalokon szalagszerű munka folyik: áramköröket, majd műszereket állítanak össze állványról lehajtható jókora nagyí­tóüvegek alatt. Néhány munkafolyamatot zárt termekben végeznek, ahol különle­ges a légkondicionálás, szabályozott a levegő páratartalma és a dolgozók kötelezően fehér köpenyt viselnek. Néhány pénzbedobós étel- és üdítő italautomata is van a csarnokban, de ritkán vásárolnak belőlük. Magában a nyolcórás munkaidőben csak kétszer tíz percre távozhat valaki a helyéről. A félórás ebédszünet pedig (amely nin­csen benne a nyolc órában) elegendő ahhoz, hogy a dolgozók átmenjenek az önkiszolgáló étterembe. néhány óránként - előrejelzést. Sokan csak emiatt hallgatják a helyi rádiót... lowára, általában az amerikai Közép- Nyugatra a családi farm a jellemző. Ha Floridában, Kaliforniában a déligyü- mölcs-ültetvények, a zöldségtermesztő nagybirtokok rendszerint hatalmas mo­nopóliumok birtokában vannak, itt, ahol a zsíros fekete földben főként gabonát termesztenek és sertés-, meg szarvas­marha-tenyésztéssel foglalkoznak, a far­mok átlagos nagysága a 120 hektár körül van és rendszerint egy-egy családé. Vannak persze nagyobb és kisebb far­mok is, számos helyen pedig nem maga a tulajdonos műveli a földet, hanem kiad­ja bérbe, de nem ez utóbbi a tipikus. Programom összeállítói becsületesen megmondták: az a farm, ahová látogatást szerveztek nekem, nem teljesen tipikus. Az átlagosnál nagyobb is, gazdagabb is, de azért nem holmi ritka kivétel. Alburnett város határában találom, s a tulajdonosa a Boofh-család UTAZAS ATLAG-AMERIKABA David Booth-ék családi háza (A szerző felvétele) Hangszóró, hangos zene a csarnok­ban nincsen, de sok munkás fején látok fülhallgatót. A kis Walkman magnóját bárki behozhatja, hiszen azt csak ó hallja, tehát mást nem zavarhat vele. Minden munkás az asztala fölé hajol, senkit sem látok beszélgetni, átszólni, a szomszéd asztalhoz, vagy kivált, járkál­ni. Ha a mérnöki és a tervezőirodákban főként férfiak ültek, itt, a termelésben alig látni mást, mint nőt. Méghozzá - mint fokozatosan rájövök - kizárólag közép­korú és idősebb asszonyokat. A legfiata- labbja is legalább 32-34 éves. Vajon miért? Kísérőm elmagyarázza, hogy a re­cesszió közepette még ez a gyár sem dolgozik teljes kapacitással (még „sze­rencse", hogy katonai rendelések is van­nak) és tizenegyezer dolgozójuk közül háromezret ideiglenes hatállyal elbocsá­tottak. (Ez az „ideiglenes“ állapot sokuk számára már esztendeje tart.) Márpedig az elbocsátás a kollektív szerződés ér­telmében, az ún. szenioritás elve alapján történik. Tehát elsőnek a legutóbb alkal­mazott munkásokat küldik haza és így tovább, vagyis minél fiatalabb valaki, an­nál nagyobb az esélye arra, hogy az utcára tegyék. Ebben a gyárban egyébként viszony­lag alacsonyak a munkabérek, viszont ennek ellensúlyozására a szakszervezet által kiharcolt megállapodás értelmében a munkások egészségügyi biztosítását a munkaadó fizeti. Az Egyesült Államok egyik legjobb he­lyi rádiójának számít a Cedar Rapids-i WMT. Annak pedig legnépszerűbb mun­katársai a meteorológusok (a rádió saját alkalmazottai), akik negyedóránként ad­nak részletes körzeti ídöjárásjelentést és Maga Alburnett a mi fogalmaink szerint nem város. Igaz, nem is falu. Talán másfélezer lakosa lehet. Legnagyobb ré­szük nem a mezőgazdaságban dolgozik, de abból él. Üzemanyag-, iparcikk-, mű­trágya-, vagy gépkereskedö, gépszerelő, állatorvos, mezőgazdasági bank-alkal­mazott, vagy más olyan egészségügyi, oktatási, szolgáltatási intézménynek a dolgozója, amely a környékbeli farme­rek igényeit elégíti ki. És ez általában jellemző lowára. Itt mindenki az időjárást hallgatja a rádió­ban, a terményárakat keresi elsőnek az újságban, mert végső soron a mezőgaz­daságból él. Az amerikai Közép-Nyugaton, általá­ban az amerikai mezőgazdaságban a ta­nyarendszer tipikus. Amint a Booth-féle gazdaság irányában haladok, egy-másfél kilométerenként látom is ezeket a kis településeket: egy-egy lakóház, mellette jókora, kúpban végződő siló, néhány is­tálló vagy gépszín céljait szolgáló épület. Ilyen egy tanya, közvetlenül az autóút mellett, vagy bizonyos mélységben attól, de akkor is kövesút vezet oda, és mindig ott fut a villany-, meg a telefondrót. A Booth-család tanyája kihaltnak tűnik. Csak néhány perc múlva kerül elő egy negyven év körüli férfi. — Azonnal hívom Dávidét - mondja - kint van a földeken. Addig foglaljanak helyet az irodámban. Azzal CB-rádiót vesz elő és beleszól. Leülök az irodában, és még körülnézni sincs időm, amikor megszólal a falon a hangszóró:- David Booth beszél. Üdvözlöm. Szóltak, hogy megjött. Töltsön magának kávét, mire megissza, ott leszek. öt perc sem telik el, és a tanyára pótkocsis traktor fordul be. Harmincöt év körüli szőke férfi száll le róla. Farmernad­rágot, anorákot, ellenzés sportsapkát és afféle utászcsizmát visel. f Ó David Booth, a gazda. Helyesebben: az egyik gazda.- Farmunk családi részvénytársaság- magyarázza. - A részvényesek: apám, jómagam, a feleségem, a nővérem és annak a férje. Ezenkívül egy állandó alkalmazottat is tartunk, Larry-t, azt a fér­fit, akivel már megismerkedett. Ő is csa­ládtagféle nálunk... A farm nagysága 1200 acre. Ja, pardon, maguk ezt Euró­pában nem ismerik. David zsebszámológépet húz elő és már mondja is az eredményt:- Az annyi, mint 480 hektár. A terület 60 százalékán kukoricát, a 40 százalé­kán szójababot termesztünk. Azonkívül van 1800 sertésünk. Ez jóval nagyobb, mint az átlagos Családi farm. Ezért pénz­ügyileg állunk a lábunkon, ritkán szoru­lunk kölcsönre. Tudja, a farm nagyon beruházás-igényes dolog. Maga a föld % sokba kerül, azután a gépek, azok javítá­sa, a műtrágya, a szállítás, az adó. A leg­több farmer még jóval a betakarítás előtt kénytelen bankkölcsönt felvenni, amit csak télen tud visszafizetni. De mostaná­ban egyre ritkábban sikerül ez. A gabona ára rettentően leesett, a farmerek igye­keznek kivárni, amíg sikerül valamivel drágábban eladníok, tehát még tovább nincs pénzük. A kölcsönök kamatlába pedig még mindig magas. Amióta élek, nem láttam annyi farmert csődbe menni, annyi kisbirtokost elárvereztetni, mint az elmúlt két évben.- Én pedig az 1929-es válság óta nem láttam ennyi csődöt - szól bele David apja, Floyd Booth, aki ezekre a szavakra lép be az irodába. - Tudja, én republiká­nus vagyok, de meg kell mondanom, hogy azzal a gabonaembargóval az elnö­künk nem a Szovjetuniónak ártott, csak nekünk, amerikai farmereknek... A Booth-farmnak egyébként két darab százhatvan lóerős John Deer-traktora van különféle munkagépekkel, továbbá egy hatsoros kukoricakombájnja és egy tizenkét soros vetögépe. A család tagjai maguk dolgoznak a gazdaságban. Az év nagy részében heti hat napon át 12-14 órát. (Télen David „szabadságot" vesz ki: elutazik két-három hétre a családjával síelni, esetleg Európába. Édesapja tavaly kéthetes Karib-tengeri hajóúton vett részt.) A sertéseket az alkalmazott látja el: víkendre pedig, amikor szabadnapos, felvesznek egy egyetemistát. Ezenkívül szezonban alkalmaznak néha még egy vagy két főt néhány hétre. Az öreg Booth, aki hatvannégy éves, afféle ezüstkalászos mintagazda, renge­teg tanfolyammal a háta mögött. David- *­nek egyetemi diplomája van, méghozzá kettő is: agronómus és mezőgazdasági gépészmérnök. És azt mondja: elkerül­hetetlen, hogy előbb vagy utóbb a köz- gazdasági diplomát is megszerezze hoz­zá, különben nem fogják győzni a ver­senyt. A családi gazdaság egyes adatait már most is számítóközponttal dolgoztat­ják fel, és mihelyt lesz az ö szükségleteik­nek megfelelő software (mert David sze­rint még nincsen), vesznek egy kisebb komputert. David felesége, Gina, aki most a köny­velést végzi, nem az eredeti szakmájá­ban dolgozik: ő német nyelv- és iroda­lomszakot végzett az egyetemen. Egyéb­ként azért nem találtuk az irodában, mert Mike-ért, négy és fél éves kisfiúkért ugrott el kocsival a városi óvodába. Hétéves kislányuk, Peny, már iskolába jár. Ót- akárcsak a többi tanulót - autóbusz > veszi fel és viszi a városba reggelenként és hozza haza délutánonként. A háziasszony megmutatja otthonukat. A földszinten van a tágas konyha, amely­ben étkeznek (villanytűzhely, grillsütő, mosogatógép, mélyhűtös nagy fridzsider, kis képernyős tévé), itt található a „tiszta- szoba" (mondjuk inkább: szalon), vala­mint egy kis mosdó. Az emeleten a gye­rekek és a szülök hálószobája és kényel­mes fürdőszoba. Végül az alagsorban a nappali: ott a nagy családi televízió, a könyvespolcok és töméntelen sok játék. Az öreg Booth és David nővére a férjé­vel egy kilométerre lakik innen, a birtok túlsó sarkán, és másutt van az alkalma­zott „szolgálati“ lakása is. Az Egyesült Államok közép-nyugati vi­dékén - Minnesota, lllionois, lowa, Kan- ^ sas államokon - át húzódik ez a tanya- rendszer, a farmövezet. Az ország más részein jóval ritkábbak a farmok. A ma­gas termelékenységnek köszönhetően az Egyesült Államok lakosságának nem egészen 4 százaléka dolgozik csak a mezőgazdaságban. KULCSÁR ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom