Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-22 / 16. szám
ÜU // ES A DICSŐSÉGES CSIHI-PUHI Száz esztendővel ezelőtt született a világhírű cseh író írtam róla, s hogy híres trágár embernek ábrázoltam.- Engem már senki sem változtat meg - mondta nekem egész életemben trágárul beszéltem, ahogy gondolkoztam, és azután is így fogok beszélni. Nem fogok valami tehén miatt szalvétát kötni a pofámra. Máma én híres vagyok. “ Híres Palivec vendéglős napjainkban is, és immár halhatatlanná vált Svejk, a derék katona, aki úgy vonult be a világ- irodalomba, akár Swift Gulliverje, Raba- lais Gargantuája és Pantagruelje, vagy mint Francois Villon és Clement Marót. Egyszerien, egyedien és megismételhetetlenül. Mert - kilépve a cseh irodalom keretei közül és felmérve az egyetemes világirodalmat - ávejk általános és felmagasztosult |élképpé vált, és Hasek csak egyetlen egy létezett - létezik. Ami azonban a csehek „megnevette- tését“ illeti, egy valami bizonyos és kétségtelen: ahhoz, hogy az író nevettetni tudjon és egy bizonyos magasabb rendű cél érdekében nevettessen, mindenekelőtt a nevetségesség tárgyát és okait kell nagyon világosan lelepleznie és a világ önmagát szemlélő tükrébe vetítenie. Hasek nevettetése nem volt öncélú nevette- tés, s nem is volt annak a „passzív A korán félárvaságra jutott gyermekek sorsán ismerte meg az élet könyörtelen keménységet, s mert értelmiségi családból származott (apja középiskolai tanár volt, özvegyen maradt édesanyja naponta megújuló kenyérgondjain, küzdel-, mein ismerte fel a vagyonelosztás egyenlőtlensége által eleve megszabott osztálykorlátokat. És azt, hogy az ember egyéni sorsa nem független az adott társadalmi rendtől, és senki sem valósíthatja meg tulajdon célkitűzéseit elhatárolva magát a kinti világtól. Kereskedelmi középiskolát végzett: tanulmányai során a választható élő nyelvek sorából a számára bizonyára legbizarrabbat szemelte ki, és - megtanult magyarul. Aztán banktisztviselő tett, de vérmérséklete, élet- szemlélete és kivételesen éles életlátása nem arra ösztönözte, hogy folyószámla tulajdonosokkal nyájaskodjék és a vaskos nyilvántartások tartozik-követel oszlopait böngéssze: neki magának voltak követelései, s nem kisebb folyószámla tulajdonossal, mint a fennálló társadalmi és politikai rendszerrel szemben. Újságíró lett, ám ebben a minőségében is szilárdan megőrizte eszmei kötetlenségét és cselekvési szabadságát: egyetlen laphoz, szerkesztőséghez sem kötötte le magát, s tulajdon társadalomszemlélete, kedve, Ízlése, meggyőződése sugallatára röppentette világgá a legkülönbözőbb hírlapok, folyóiratok hasábjain szellemes riportjai, tárcái szikrázó, következetesen célba találó petárdáit. És közben - mellesleg — bebarangolta egész Közép-Európát. Gyalogszerrel, természetesen: így ismerkedett népekkel, emberekkel, sorsokkal, a világ és az élet dolgaival. De foglalkozott „fajtiszta“ kutyák nevelésével, kikozmetikálásával, árusításával is: Svejk bizonyára tőle tanulta a pedigré-gyártás és a csábító kutya-küllem alakítás szakavatott mesterségét. Aztán politikai pártot - jószerivel egyszemélyes politikai pártot alapított, és fellépett képviselőjelöltként. S mindezt azért, írja róla egy régebbi keletű irodalomtörténeti méltatás, ,,hogy bosszantsa az osztrák hatóságokat és megnevettesse a cseheket“. Nos, ami az osztrák hatóságok „bosz- szantását" illeti, az ifjú Hasek valóban valósággal életcéljául tűzte ki a „felettes szervek“ és a fennálló polgári rend meg- botránkoztatását A Monarchia utolsó éveiben, de a burzsoá köztársaság éveiben is, többször idézték be a különböző prágai rendörbíróságok elé, mint bármelyik más kortársát, s tulajdon vallomásai szerint, nem mindig alaptalanul. Csend- háborítás, rendzavarás, duhajkodás, botrányokozás; a legválogatottabb bohémcsínyek terhelték számláját és rendőri nyilvántartó lapját, s Hasek büszkén vállalta ezt a népszerűséget, elvégre alapító tagja és buzgó szervezője volt a prágai Szesztestvérek Társaságának, amelynek dicsőséges működéséről egyik humoreszkjében (Tyden mezi Dacany - Egy hét a Szesztestvérek között - noha a sajátos és szinte visszaadhatatlan cseh Dacany szót nyugodtan lehetne akár a huligán szóval is fordítani) így ír: „Az a bizonyos széljegyzet, amelyet a Riedlék Monza nevű sarja biggyesztett levelezőlapja szélére, s amely szerint felvirradt végre az ö hete, lényegében azt jelentette, hogy Honza számára bekö- szöntöttek a Szesztestvérek körében töltendő nevezetes napok. Ez egyben amolyan csatakiáltás volt, amely közhírré harsogta, hogy a jelzett héten felsorakozik a szesztestvérek túlnyomó többsége, s hogy egy álló héten át nem mozdulnak egymás mellől; bajtárs a bajtársát nem hagyja cserben; hogy híven gondját visetik egymásnak, ha netalán a nevezetes hét folyamán egyik-másik tag elkókadna, megroggyanna alatta a térde; továbbá, hogy az egész héten át mind egy szálig bedobják a közösbe minden petákjukat a szépséges cél érdekében, hogy az egész álló hetet mindvégig lendületes kanmuriban tölthessék el a különböző kocsmákban és éjjeli mulatókban, zajos és magvas eszmecseréket folytatva eme szívet gyönyörködtető életmódról. Most tehát alkalmunk nyílik beszámolni róla, milyen kulturális és gazdasági élet zajlott akkoriban Blaháék kocsmájában, a törvényszabta kereteken belül mérsékelten haladó pártjának eme kis csoportjában. “ Törzsvendég volt minden patinás prágai kiskocsmában. Szerencsére, mert hiszen enélkül nem születhetett volna meg a Kehelyhez címzett kocsma felejthetetlen Svejkje, sem a Kehely kocsmárosá- nak, Palivec úrnak méltóságteljes alakja, akinek sorsáról a Ővejk első részének Utószavában Hasek ezt a megnyugtató adatot teszi közhírré: ,, Ebből az alkalomból közlöm, hogy Palivec vendéglős életben van. Túlélte a háborút, amelyet végig a börtönben töltött el, s megmaradt ugyanolyannak, mint annak idején, amikor az az afférja volt Ferenc József császár képével. El is jött hozzám, amikor hallotta, hogy benne van a könyvemben, s több, mint húsz füzetet vett az első számból; ezeket szétosztotta ismerősei között, s így hozzájárult a könyv terjesztéséhez. Őszinte örömet szerzett neki, hogy S~\ -Rendjében, a papír dohos szagá- vyo tói nehéz levegőjében sokan jól érzik magukat. A polcokon szerencsés napokon évszázados könyvek is sorakoznak. A „nagy fogás“, ahogy a könyvbarátok egymás között mondani szokták, csak ritkán sikerül. Énnek ellenére horogra akadt már egy-egy Cserépfalvi-kiadás, ritkábban Ady Endre első kiadású verskötetei, a Nyugat tucatnyi példánya, egzotikus ízeket ígérő régi szakácskönyv... A könyvgyújtő szenvedélye végtelen. Ez is szenvedély, mint minden más. ami teljesebbé, de ugyanakkor tönkre is tehe•' :*Ä , ‘. v V' -.ri'-Ä ellenállásinak bizonyos sajátos formája, amilyennek az irodalomtörténetek sokáig feltüntették. Hasek pontosan arra törekedett, hogy tervszerű, aktív, tettre kész ellenállássá fokozza a passzív ellenállást. Az első világháború kitörése előtt szerkesztett anarchista lapot is: az utat még nem látta világosan, de mindenképpen lázadó volt, nem passzív ellenálló. Még serdületlen kamasz korában, a század- forduló utolsó, viharfelleges éveiben sem, amikor Prágában napirenden voltak a német Burschenschaftok szüntelen, hetyke provokációi, s válaszképpen a cseh fiatalok elkeseredett németellenes tüntetései, amelyekre Haáek két évtizeddel később (Húsz évnek előtte - a Deka- meron című kötetből) így emlékszik visz- sza: ,, Ezzel beálltak a boldog napok, November 30-án részt vettem a Német Színház és több más épület ablakainak beverésében. December 1-én ismét betörtem számos ablakot, segítettem felgyújtani Pleschner úr portáját, és jár nekem Pleschner úrtól ötszáz korona, mivel hirdetményt tett közzé az újságban, hogy ezzel az összeggel jutalmazza azt, aki a tettes nyomára vezeti“. És aztán kitört az első világháború: Haseket bevonultatták és a legelső menetszázadokkal küldték ki a frontra, hogy 1916-ban már az oroszok oldalán, a cseh légióban, 1918-ban a szovjetek oldalán, a Vörös Hadseregben vehesse ki a részét a nagy csihi-puhiból. (S mellesleg - magyar nyelvű frontújságot szerkesztti az ember életét. Veszélyessé csak akkor válik, ha túlzásba viszik. Különös azonban, hogy sokszor ezt a szenvedélyt valaki csak annak árán tudja kielégíteni, ha mások - talán a pénz rabjai - antikváAntikváriumban riumba viszik könyveiket. Bár lehet, hogy olyan hagyaték részét adják el, amelyben nem ismert idegen nyelven nyomtatott könyvek is voltak. Lehet, hogy csak a fölöslegessé vált, vagy annak idején tévedésből megvásárolt, olvasója által „ní• hessen a Vörös Hadseregbe beállt magyar hadifoglyok számára.) Lázadó volt: tagadója mindannak, ami az Osztrák-Magyar Monarchiát a népek börtönévé tette, tagadója a Monarchia létjogosultságának, rendszerének, állam- gépezetének, annak összes elavult kellékeivel egyetemben, de a háború után éppoly következetes tagadója lett a burzsoá köztársaság Monarchiától örökölt vaskalapos rendszerének, rendőrállamának is - így és ezért született meg 1920 és 1923 (Hasek halálának éve) között a Svejk Mert hát a burzsoá köztársaság sem üdvözölte valami túlzott rokonszenwel a háborúból megtért, de a forradalom eszméitől korántsem megtért fiát. ,, Hazámba visszatérve - írja erről a fogadtatásról Hasek - megtudtam, hogy háromszor akasztottak fel, kétszer lőttek főbe, és egyszer vad kirgiz lázadók kaszaboltak össze a Kale-Ysel tói partján. Majd egy vad csetepaté során részeg matrózok végérvényesen leszúrtak egy ogyesszai kocsmában. Nekem is ez látszik a legvalószínűbbnek“.(Dekamaron) Hasek nevettetése — harcos, következetes, meg nem alkuvó humanizmus. Féltő emberszeretet: a kisemberekért folytatott küzdelem vállalása. Hasek nevettetése: embernevelés és öntudat éb- resztgetés - nevesd ki és lázadj, nevesd ki és seperd el! Kacagj, de úgy, hogy kacagásod ódon falakat repesszen és süket dobhártyákon hatoljon át - nevess, ha kell vadul, keserűen, összeszoritott fogakkal, magasba emelt ököllel: nevess és harcolj. Mert Hasek tudott keserűen is nevetni: gondoljunk a Svejk háborús jeleneteire, a megnyomorítottak borzalmaira, ahol a nevetés halálhörgéssé torzul, s ahol Hasek keserű iróniája keserű gyűlöletté fokozódik, gyűlöletté mindazok ellen, akik szenvedésbe, pusztulásba, nyomorúságba - halálba hajszolták a kis népeket, az elnyomottakat, a kisembereket. Ezek azok a felfigyeltető részletek, amelyek Thackeray Vásárának szemléletét idézik fel tudatunkban, a Világ Tükrét, amelyben mindenki a világ képét látja, de egyszersmind önmagát is, s hogy ez a tükörkép olykor erősen torzít, csak azért van, mert olykor a világkép is torz és fonák. Az életért a halál ellen. Ezek azok a nevetést szívünkbe fojtó haseki részletek és igazságok, amelyek önkéntelenül Plu- tarchosz sötét bölcsességét, komor-kinló- dó figyelmeztetését idézik fel bennünk, a Svejk olvasásakor Plutarchoszt asszociálva: „A srácok azzal szórakoznak, hogy kövekkel hajigálják a békákat. De a békák nem mulatságból halnak meg - a békák valóban meghalnak. “ Hasek, a nevettető - valójában forradalmár és humanista volt, s mert a kettő - az idézett sorrendben - nem választható el egymástól, nem véletlen, hogy Svejket, a derék katonát a marxista forradalmár és humanista, a német Bertolt Brecht vitte elsők között színre s legelsőként a nagyvilág színpadára, s az sem véletlen, hogy Haseket, az új, győzedelmes Sancho Panza megteremtőjét az elsők között a marxista és humanista fOrradalom-hir- dető, a magyar Fábry Zoltán vette védelmébe a kispolgári fanyalgások és fintorok ellen: ,,...nem csoda, hogy vannak, akik undorral tagadják meg a cseh Jaroslav Hasek Svejkjét (A. Synek, Prága). Pedig Svejk ma már világirodalom. Hatásában is elérte az aktuális (és intellektuális!) maximumot - Pallanberggel a címszerepben - a berlini Piscator színpadon. Mindenki meglátta, megértette az antimilitarizmus eredeti népi, bárgyúságában okra hibázó, világító hősét“. (1982, Emberek a háborúban). ávejk „isteni bárgyúsága“ - halhatatlan emberi bölcsesség. És Hasek halhatatlan emberi bölcsessége - kötelező, élő világirodalmi és világszemléleti hagyaték. RÁCZ OLIVÉR vótlannak“ nyilvánított irodalmat árusítják. Ez lehet természetes cselekedet is. Azt azonban nehéz megérteni, hogy olykor ajándékkönyveket, dedikált példányokat, kiadói mutatványpéldányokat is vásárolhat az antikváriumi látogató. Az antikvárium csendjében olykor ilyen könyvet is találhat a böngésző. Bántó az ajándékozó iránti tiszteletlenség, de még bántóbb, ha egy a gazdasági mutatók erdejében tevékenykedő könyvkiadó szűkös kereteiből kereskednek a „könyvcsomagokkal megtiszteltek“. (d-n) Josef Lada illusztrációja
