Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-22 / 16. szám

ÜU // ES A DICSŐSÉGES CSIHI-PUHI Száz esztendővel ezelőtt született a világhírű cseh író írtam róla, s hogy híres trágár embernek ábrázoltam.- Engem már senki sem változtat meg - mondta nekem egész életemben trágárul beszéltem, ahogy gondolkoztam, és azután is így fogok beszélni. Nem fogok valami tehén miatt szalvétát kötni a pofámra. Máma én híres vagyok. “ Híres Palivec vendéglős napjainkban is, és immár halhatatlanná vált Svejk, a derék katona, aki úgy vonult be a világ- irodalomba, akár Swift Gulliverje, Raba- lais Gargantuája és Pantagruelje, vagy mint Francois Villon és Clement Marót. Egyszerien, egyedien és megismételhe­tetlenül. Mert - kilépve a cseh irodalom keretei közül és felmérve az egyetemes világirodalmat - ávejk általános és fel­magasztosult |élképpé vált, és Hasek csak egyetlen egy létezett - létezik. Ami azonban a csehek „megnevette- tését“ illeti, egy valami bizonyos és két­ségtelen: ahhoz, hogy az író nevettetni tudjon és egy bizonyos magasabb rendű cél érdekében nevettessen, mindenek­előtt a nevetségesség tárgyát és okait kell nagyon világosan lelepleznie és a világ önmagát szemlélő tükrébe vetítenie. Ha­sek nevettetése nem volt öncélú nevette- tés, s nem is volt annak a „passzív A korán félárvaságra jutott gyermekek sorsán ismerte meg az élet könyörtelen keménységet, s mert értelmiségi család­ból származott (apja középiskolai tanár volt, özvegyen maradt édesanyja na­ponta megújuló kenyérgondjain, küzdel-, mein ismerte fel a vagyonelosztás egyenlőtlensége által eleve megszabott osztálykorlátokat. És azt, hogy az ember egyéni sorsa nem független az adott társadalmi rendtől, és senki sem valósít­hatja meg tulajdon célkitűzéseit elhatá­rolva magát a kinti világtól. Kereskedelmi középiskolát végzett: tanulmányai során a választható élő nyelvek sorából a szá­mára bizonyára legbizarrabbat szemelte ki, és - megtanult magyarul. Aztán bank­tisztviselő tett, de vérmérséklete, élet- szemlélete és kivételesen éles életlátása nem arra ösztönözte, hogy folyószámla tulajdonosokkal nyájaskodjék és a vas­kos nyilvántartások tartozik-követel osz­lopait böngéssze: neki magának voltak követelései, s nem kisebb folyószámla tulajdonossal, mint a fennálló társadalmi és politikai rendszerrel szemben. Újságíró lett, ám ebben a minőségé­ben is szilárdan megőrizte eszmei kötet­lenségét és cselekvési szabadságát: egyetlen laphoz, szerkesztőséghez sem kötötte le magát, s tulajdon társadalom­szemlélete, kedve, Ízlése, meggyőződé­se sugallatára röppentette világgá a leg­különbözőbb hírlapok, folyóiratok hasáb­jain szellemes riportjai, tárcái szikrázó, következetesen célba találó petárdáit. És közben - mellesleg — bebarangolta egész Közép-Európát. Gyalogszerrel, természetesen: így ismerkedett népekkel, emberekkel, sorsokkal, a világ és az élet dolgaival. De foglalkozott „fajtiszta“ ku­tyák nevelésével, kikozmetikálásával, árusításával is: Svejk bizonyára tőle ta­nulta a pedigré-gyártás és a csábító kutya-küllem alakítás szakavatott mes­terségét. Aztán politikai pártot - jószeri­vel egyszemélyes politikai pártot alapí­tott, és fellépett képviselőjelöltként. S mindezt azért, írja róla egy régebbi keletű irodalomtörténeti méltatás, ,,hogy bosszantsa az osztrák hatóságokat és megnevettesse a cseheket“. Nos, ami az osztrák hatóságok „bosz- szantását" illeti, az ifjú Hasek valóban valósággal életcéljául tűzte ki a „felettes szervek“ és a fennálló polgári rend meg- botránkoztatását A Monarchia utolsó éveiben, de a burzsoá köztársaság évei­ben is, többször idézték be a különböző prágai rendörbíróságok elé, mint bárme­lyik más kortársát, s tulajdon vallomásai szerint, nem mindig alaptalanul. Csend- háborítás, rendzavarás, duhajkodás, bot­rányokozás; a legválogatottabb bohém­csínyek terhelték számláját és rendőri nyilvántartó lapját, s Hasek büszkén vál­lalta ezt a népszerűséget, elvégre ala­pító tagja és buzgó szervezője volt a prágai Szesztestvérek Társaságának, amelynek dicsőséges működéséről egyik humoreszkjében (Tyden mezi Dacany - Egy hét a Szesztestvérek között - noha a sajátos és szinte visszaadhatatlan cseh Dacany szót nyugodtan lehetne akár a huligán szóval is fordítani) így ír: „Az a bizonyos széljegyzet, amelyet a Riedlék Monza nevű sarja biggyesztett levelezőlapja szélére, s amely szerint felvirradt végre az ö hete, lényegében azt jelentette, hogy Honza számára bekö- szöntöttek a Szesztestvérek körében töl­tendő nevezetes napok. Ez egyben amo­lyan csatakiáltás volt, amely közhírré har­sogta, hogy a jelzett héten felsorakozik a szesztestvérek túlnyomó többsége, s hogy egy álló héten át nem mozdulnak egymás mellől; bajtárs a bajtársát nem hagyja cserben; hogy híven gondját vise­tik egymásnak, ha netalán a nevezetes hét folyamán egyik-másik tag elkókadna, megroggyanna alatta a térde; továbbá, hogy az egész héten át mind egy szálig bedobják a közösbe minden petákjukat a szépséges cél érdekében, hogy az egész álló hetet mindvégig lendületes kanmuriban tölthessék el a különböző kocsmákban és éjjeli mulatókban, zajos és magvas eszmecseréket folytatva eme szívet gyönyörködtető életmódról. Most tehát alkalmunk nyílik beszámolni róla, milyen kulturális és gazdasági élet zajlott akkoriban Blaháék kocsmájában, a tör­vényszabta kereteken belül mérsékelten haladó pártjának eme kis csoportjában. “ Törzsvendég volt minden patinás prá­gai kiskocsmában. Szerencsére, mert hi­szen enélkül nem születhetett volna meg a Kehelyhez címzett kocsma felejthetet­len Svejkje, sem a Kehely kocsmárosá- nak, Palivec úrnak méltóságteljes alakja, akinek sorsáról a Ővejk első részének Utószavában Hasek ezt a megnyugtató adatot teszi közhírré: ,, Ebből az alkalomból közlöm, hogy Palivec vendéglős életben van. Túlélte a háborút, amelyet végig a börtönben töltött el, s megmaradt ugyanolyannak, mint annak idején, amikor az az afférja volt Ferenc József császár képével. El is jött hozzám, amikor hallotta, hogy benne van a könyvemben, s több, mint húsz füzetet vett az első számból; ezeket szétosztotta ismerősei között, s így hoz­zájárult a könyv terjesztéséhez. Őszinte örömet szerzett neki, hogy S~\ -Rendjében, a papír dohos szagá- vyo tói nehéz levegőjében sokan jól érzik magukat. A polcokon szerencsés napokon évszázados könyvek is sora­koznak. A „nagy fogás“, ahogy a könyv­barátok egymás között mondani szokták, csak ritkán sikerül. Énnek ellenére horog­ra akadt már egy-egy Cserépfalvi-kiadás, ritkábban Ady Endre első kiadású vers­kötetei, a Nyugat tucatnyi példánya, eg­zotikus ízeket ígérő régi szakácskönyv... A könyvgyújtő szenvedélye végtelen. Ez is szenvedély, mint minden más. ami teljesebbé, de ugyanakkor tönkre is tehe­•' :*Ä , ‘. v V' -.ri'-Ä ellenállásinak bizonyos sajátos formája, amilyennek az irodalomtörténetek sokáig feltüntették. Hasek pontosan arra töreke­dett, hogy tervszerű, aktív, tettre kész ellenállássá fokozza a passzív ellenál­lást. Az első világháború kitörése előtt szer­kesztett anarchista lapot is: az utat még nem látta világosan, de mindenképpen lázadó volt, nem passzív ellenálló. Még serdületlen kamasz korában, a század- forduló utolsó, viharfelleges éveiben sem, amikor Prágában napirenden voltak a német Burschenschaftok szüntelen, hetyke provokációi, s válaszképpen a cseh fiatalok elkeseredett németellenes tüntetései, amelyekre Haáek két évtized­del később (Húsz évnek előtte - a Deka- meron című kötetből) így emlékszik visz- sza: ,, Ezzel beálltak a boldog napok, November 30-án részt vettem a Német Színház és több más épület ablakainak beverésében. December 1-én ismét be­törtem számos ablakot, segítettem fel­gyújtani Pleschner úr portáját, és jár nekem Pleschner úrtól ötszáz korona, mi­vel hirdetményt tett közzé az újságban, hogy ezzel az összeggel jutalmazza azt, aki a tettes nyomára vezeti“. És aztán kitört az első világháború: Haseket bevonultatták és a legelső me­netszázadokkal küldték ki a frontra, hogy 1916-ban már az oroszok oldalán, a cseh légióban, 1918-ban a szovjetek oldalán, a Vörös Hadseregben vehesse ki a ré­szét a nagy csihi-puhiból. (S mellesleg - magyar nyelvű frontújságot szerkeszt­ti az ember életét. Veszélyessé csak akkor válik, ha túlzásba viszik. Különös azonban, hogy sokszor ezt a szenvedélyt valaki csak annak árán tudja kielégíteni, ha mások - talán a pénz rabjai - antikvá­Antikváriumban riumba viszik könyveiket. Bár lehet, hogy olyan hagyaték részét adják el, amelyben nem ismert idegen nyelven nyomtatott könyvek is voltak. Lehet, hogy csak a fölöslegessé vált, vagy annak idején té­vedésből megvásárolt, olvasója által „ní­• hessen a Vörös Hadseregbe beállt ma­gyar hadifoglyok számára.) Lázadó volt: tagadója mindannak, ami az Osztrák-Magyar Monarchiát a népek börtönévé tette, tagadója a Monarchia létjogosultságának, rendszerének, állam- gépezetének, annak összes elavult kellé­keivel egyetemben, de a háború után éppoly következetes tagadója lett a bur­zsoá köztársaság Monarchiától örökölt vaskalapos rendszerének, rendőrállamá­nak is - így és ezért született meg 1920 és 1923 (Hasek halálának éve) között a Svejk Mert hát a burzsoá köztársaság sem üdvözölte valami túlzott rokonszenwel a háborúból megtért, de a forradalom eszméitől korántsem megtért fiát. ,, Ha­zámba visszatérve - írja erről a fogadta­tásról Hasek - megtudtam, hogy három­szor akasztottak fel, kétszer lőttek főbe, és egyszer vad kirgiz lázadók kaszabol­tak össze a Kale-Ysel tói partján. Majd egy vad csetepaté során részeg matró­zok végérvényesen leszúrtak egy ogyesszai kocsmában. Nekem is ez lát­szik a legvalószínűbbnek“.(Dekamaron) Hasek nevettetése — harcos, követke­zetes, meg nem alkuvó humanizmus. Féltő emberszeretet: a kisemberekért folytatott küzdelem vállalása. Hasek ne­vettetése: embernevelés és öntudat éb- resztgetés - nevesd ki és lázadj, nevesd ki és seperd el! Kacagj, de úgy, hogy kacagásod ódon falakat repesszen és süket dobhártyákon hatoljon át - nevess, ha kell vadul, keserűen, összeszoritott fogakkal, magasba emelt ököllel: nevess és harcolj. Mert Hasek tudott keserűen is nevetni: gondoljunk a Svejk háborús jeleneteire, a megnyomorítottak borzalmaira, ahol a nevetés halálhörgéssé torzul, s ahol Hasek keserű iróniája keserű gyűlöletté fokozódik, gyűlöletté mindazok ellen, akik szenvedésbe, pusztulásba, nyomorúság­ba - halálba hajszolták a kis népeket, az elnyomottakat, a kisembereket. Ezek azok a felfigyeltető részletek, amelyek Thackeray Vásárának szemléletét idézik fel tudatunkban, a Világ Tükrét, amely­ben mindenki a világ képét látja, de egyszersmind önmagát is, s hogy ez a tükörkép olykor erősen torzít, csak azért van, mert olykor a világkép is torz és fonák. Az életért a halál ellen. Ezek azok a nevetést szívünkbe fojtó haseki részletek és igazságok, amelyek önkéntelenül Plu- tarchosz sötét bölcsességét, komor-kinló- dó figyelmeztetését idézik fel bennünk, a Svejk olvasásakor Plutarchoszt asszoci­álva: „A srácok azzal szórakoznak, hogy kövekkel hajigálják a békákat. De a békák nem mulatságból halnak meg - a békák valóban meghalnak. “ Hasek, a nevettető - valójában forradal­már és humanista volt, s mert a kettő - az idézett sorrendben - nem választható el egymástól, nem véletlen, hogy Svejket, a derék katonát a marxista forradalmár és humanista, a német Bertolt Brecht vitte elsők között színre s legelsőként a nagyvi­lág színpadára, s az sem véletlen, hogy Haseket, az új, győzedelmes Sancho Panza megteremtőjét az elsők között a marxista és humanista fOrradalom-hir- dető, a magyar Fábry Zoltán vette védel­mébe a kispolgári fanyalgások és fintorok ellen: ,,...nem csoda, hogy vannak, akik undorral tagadják meg a cseh Jaroslav Hasek Svejkjét (A. Synek, Prága). Pedig Svejk ma már világirodalom. Hatásában is elérte az aktuális (és intellektuális!) maxi­mumot - Pallanberggel a címszerepben - a berlini Piscator színpadon. Mindenki meglátta, megértette az antimilitarizmus eredeti népi, bárgyúságában okra hibázó, világító hősét“. (1982, Emberek a hábo­rúban). ávejk „isteni bárgyúsága“ - halhatat­lan emberi bölcsesség. És Hasek halha­tatlan emberi bölcsessége - kötelező, élő világirodalmi és világszemléleti hagyaték. RÁCZ OLIVÉR vótlannak“ nyilvánított irodalmat árusít­ják. Ez lehet természetes cselekedet is. Azt azonban nehéz megérteni, hogy oly­kor ajándékkönyveket, dedikált példá­nyokat, kiadói mutatványpéldányokat is vásárolhat az antikváriumi látogató. Az antikvárium csendjében olykor ilyen könyvet is találhat a böngésző. Bántó az ajándékozó iránti tiszteletlen­ség, de még bántóbb, ha egy a gazdasá­gi mutatók erdejében tevékenykedő könyvkiadó szűkös kereteiből keresked­nek a „könyvcsomagokkal megtisztel­tek“. (d-n) Josef Lada illusztrációja

Next

/
Oldalképek
Tartalom