Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-22 / 16. szám

//////////////////////////////////////////////////^^^ Afr ika sokáig egyetlen független ál­lama számos vonatkozásban példa­kép a kontinens többi, a felemelkedés útjára lépett országa számára. A gyarmatosítók által önkényesen meghúzott határvonalak között a leg­különbözőbb etnikumú népek élnek inkább ellenségkén, mint barátként a földrész több országában. Ezzel szemben Etiópiában többé-kevésbé kialakult egy egységes nemzet még annak ellenére is, hogy a több mint 1 millió négyzetkilométer kiterjedésű ország 30 milliónyi lakosságát négy nagy és 75 kisebb nép alkotja. Ezek a népek ugyanis - legalábbis a ha­gyomány szerint - már 3000 éve egy államban élnek - a múltban inkább csak rosszban, de ma már a jó felé haladva. A legenda úgy tudja, hogy Etiópia első királya, Menelik, a bibliai Salamon király és Sába királynőjének volt a fia. Ennek a dinasztiának volt a 255. uralkodója Hailé Szelasszié, akinek trónját 1974. szeptember 12- én elsöpörte a forradalom. Hanyag oroszlán Hailé Szelasszié - vagy ahogyan magát szívesen neveztette — Júda Oroszlánja - 1916-ban lett a trón örököse, 1928-ban négus (király), majd Zauditu császárné halála után 1930-ban koronázták császárrá, s vette fel a hangzatos címet: Etiópia Császára, Királyok Királya, Isten Vá­lasztottja, Júda Törzsének Győzel­mes Oroszlánja. Hailé Szelasszié ahhoz az államfő­típushoz tartozott (ma is van ilyen), amely rendkívül aktív a nemzetközi színtéren, de hazai dolgait elhanya­golja. A volt etióp császár e típuson belül is azok csoportjába sorolható, akiknek nemzetközi szereplése pozi­tív, honi tevékenysége pedig dicste­len. Abesszínia négusa nagy nemzet­közi tekintélyt vívott ki magának azzal, hogy - például - sikeres harcba ve­zette népét az olasz fasiszták ellen, az Afrikai Egységszervezet egyik ala­pítója és kezdeményezője volt, a gyarmatosítás elleni harc híve. Köz­ben népe nyomorgott, Etiópiában volt a világon a legrosszabb orvosi ellá­tottság, az analfabetizmus meghalad­ta a 98 százalékot, s csak 1942-ben törölték el a rabszolgaságot. Délceg csikók A három évezredes monarchiát megdöntő fiatal tisztek ezt a súlyos örökséget kapták kézhez. Az addigi pozitívum - Etiópia nemzetközi súlya is hátránynak bizonyult; számos or­szág kétkedve, sót elutasítóan fogad­ta az új vezetést. Az ideiglenes kato­nai kormányzó tanácsnak a kataszt­rofális gazdasági helyzet és a szer­vezkedő ellenforradalom mellett Hailé Szelasszié nemzetközi tekintélyével is meg kellett küzdenie. Etiópia példája is bizonyítja, hogy könnyebb a csatát megnyerni, mint annak eredményeit megvédeni. Két és fél évvel a győztes forradalom után, 1977 tavaszán az ellenforrada­lom kísérletet tett a hatalom vissza­szerzésére. A meghiúsított puccskí­sérlet után lett az ország első számú politikai és katonai vezetője az akkor mindössze 36 éves Mengisztu Hailé Mariam alezredes, s a kormányzó tanácsba is fiatal baloldali tisztek ke­rültek. Az új vezetés az elmúlt hat év alatt igazolta a népi bölcsesség állítá­sát, hogy délceg csikóból tesz a jó paripa: ez alatt a hat esztendő alatt Etiópia többet fejlődött, mint az előző három évezredben. Etiópiában az ipar gyakorlatilag alig létezett, a mezőgazdaságban pe­dig kőkorszaki módszerekkel dolgoz­tak. A lakosság 98,9 százaléka volt írástudatlan. Minden ezer megszüle­tett gyerek közül 200 egyéves kora előtt meghalt, egy orvosra 72 000 la­kos jutott, egy kórházi ágyra két és fél ezer. Ez utóbbi adatok a kormány minden erőfeszítése ellenére még nem sokat változtak, mert ezen a té­ren még csak most fejeződik be a ..tűz­oltás , az építésre csak ezután lehet vállalkozni. Az egészségügyi ellátás elsősorban vidéken volt katasztrofá­lis, de már létrejöttek az egészség­ügyi állomások ezrei és ezernél több terhesgondozó. Megszülettek az első eredmények is: csökkent a gyermek- halandóság és a fertőző betegségek előfordulása. Az alfabetizációs kampány a várt­nál sokkal jobban sikerült: néhány év alatt milliók tanultak meg írni és olvas­ni, ma már ezrek tanulnak a közép- és felsőfokú oktatási intézményekben. Széles körű mozgalom indult a tö­megszervezetek létrehozásáért a munkások, a parasztok, az ifjúság és a nők körében. E tömegszerveze­tekben kezdődött meg a marxista-le­ninista tanítás terjesztése, ez volt az első lépés a dolgozók marxista-leni­nista élcsapatpártja létrehozása felé. A párt megszervezésével megbízott bizottságot (COPWE) 1979 decem­berében hozták létre, elnöke Men­gisztu Hailé Mariam. Az eltelt három és fél év alatt a bizottság óriási szer­vező munkát végzett, ennek köszön­hetően az élcsapatpárt megalakulása a küszöbön áll. A legszembetűnőbb változások a gazdasági életben valósultak meg annak ellenére, hogy 1977-1978-ban az ország többfrontos harcot vívott a külső és belső ellenséggel, és ezek­ben az években több dőlt romba, mint amennyi felépült. Etiópia - elsősor­ban Szomália részéről - ma sem érezheti magát biztonságban; az or­szág védelme sok pénzt és energiát köt le. A föld a remény • Etiópia ipara fejletleni csak a textil-, a bőr- és az élelmiszeripar számotte­vő. Az ipar a nemzeti jövedelemnek mindössze 10 százalékát adja, s ex­portja is elenyésző. A kitermelő ipar­ban egyelőre csak az aranybányák jelentősek, pedig számottevő mennyi­ségű kálisó, réz, vasérc, ólom, man­gán és wolfram tartalékai is vannak az országnak. Ogadenben kőolajat és földgázt is találtak, de az elmúlt évek háborús eseményei miatt a kutatást leállították. Pedig az országnak ége­tően nagy szüksége lenne ezekre az energiaforrásokra, hiszen exportbe­vételei 70 százalékát költi olajvásár­lásra. Etiópia gazdasági életének fellen­dítéséhez jelentős mértékben hozzá­járulnak a szocialista országok, köz­tük hazánk is. A KGST végrehajtó bizottságának ulánbátori ülésén 1978-ban külön határozatot hoztak Etiópia és a szocialista országok gaz­dasági kapcsolatainak bővítéséről. A Szovjetunió a nyersanyaglelőhe­lyek kutatásában, a petrolkémiai ipar és a bányászat fejlesztésében, Cseh­szlovákiához, az NDK-hoz hasonlóan üzemek építéséhez nyújt segítséget. Magyarország és Bulgária elsősorban a mezőgazdaság fejlesztéséből veszi ki részét. Ezenkívül a szocialista kö­zösség országai gépeket, berendezé­seket, közszükségleti cikkeket szállí­tanak a kelet-afrikai országnak és segítenek a szakemberhiány súlyos gondjának enyhítésében. r Etiópia gazdasági felemelkedésé­nek legfőbb záloga a termőföld. Ez talán ellentmondásnak látszik, hiszen az újságolvasó ember sajnálatosan gyakran értesülhet arról, hogy Etiópi­ában százezreket fenyeget az éhhalál a pusztító sáskajárások, aszályok kö­vetkeztében. A FAO szakértőinek egy nemrégiben elkészített felmérése szerint azonban Etiópia nemcsak ön­magát, hanem egész Afrikát elláthat­ná gabonával, ha megművelnék az összes hasznosítható földet és elér­nék az éghajlati adottságoknak meg­felelő minimális termésátlagot. Ezért törvényszerű, hogy a jelenleg folyó tízéves népgazdasági terv közép­pontjában a mezőgazdaság fejleszté­se áll. A forradalom előtt a megművelt földterületek 90 százaléka a császári ház, az egyház és a feudális nagybir­tokosok tulajdona volt, tőlük bérelte a földeket a parasztok zöme. A forra­dalmi vezetés első radikális lépése éppen a földreform volt, amely a fejlő­dő világban végrehajtott egyik legha­ladóbb és legszélesebb körű földre­form. Ennek ellenére a városok élel­miszerellátása még mindig súlyos gond, de azt már sikerült elérni, hogy a falvak döntő többsége önellátó. A mezőgazdászok pedig felismerték, hogy gyökeres változást csak a szö­vetkezeti mozgalom elterjedése hoz­hat, csak a közös termelés ad lehető­séget a létfontosságú gépesítésre, az új termelési módszerek bevezetésé­re, a termelés növelésére. Ennek a gondolatnak mind több híve van az országban: már 835 mezőgazdasági termelési szövetkezet működik. A kö­zös gazdálkodás mellett a legmeg­győzőbben a növekvő hozamok ér­velnek, habár közép-európai mérték­kel mérve ezek még mindig rendkívül alacsonyak: tettből - a köleshez ha­sonló gabonaféléből, a legfontosabb népélelmezési cikkből árpából, bú­zából hektáronként 10 mázsa körül takarítanak be. Ennek ellenére Etiópiában mégis a föld a remény, a jobb életbe vetett hit, a felemelkedés záloga. GÖRFÖL ZSUZSA ART BUCHWALD: Ahof milliárdokkal játszanak A legérdekesebb könyvnek, ami az idén Washingtonban megjelent, ez a címe: ,,Az Amerikai Egyesült Államok kormányának költségvetése az 1984-es pénzügyi évre“. Sajnálatos módon nem tudtam elolvasni ezt a művet, csak átfutottam, hátha megem­líti a nevemet. De mivel részletesebben meg akartam ismerkedni vele, az egyik barátom­hoz fordultam, aki a The Washington Rostba szokott fantasztikus és kevésbé fantasztikus történeteket írni - mi a véleménye erről a könyvről?- Ez a legjobb könyv, amely az idén a kezembe került - mondta. - Véleményem szerint nagy bestseller lesz.- Ilyen jó?- Le sem tudtam tenni! Amikor az oldala­kat lapoztam, mind nagyobb izgalom fogott el: vajon miből fog még lefaragni ez a kor­mányprogram? Hidd el, döbbenetesebb volt, mint egy rémregény.- Azt akarod mondani, ez a költségvetés valóságos krimi?- Még több. Legalábbis rémületesebb. Mindenről szó esik benne: pénzről és hata­lomról, az életben maradásért vívott harcról, halálról, adóról és az emberi sorsról egy olyan világban, amelyet mi másképpen kép­zeltünk el.- No és szex is akad benne?- A katonai kiadásokról szóló részek rop­pantul szexisek, kiváltképp a szerelmi jele­netek az amerikai elnök és az új fegyver- rendszerek között, amelyeknek megvásárlá­sára a Pentagon csábította.- Tehát úgy vélem, az elnök a hadiipari komplexumokkal flörtöl?- Csakis erről van szó. Egypár jelenet annyira pikáns, hogy néhány konzervatívabb vezetőségú városban betilthatják miattuk ezt a müvet.- És vajon az elnök felesége tud-e arról, hogy az elnök szemet vetett az új fegyve­rekre?- Ezt boldog-boldogtalan tudja. Az elnök azonban arra hivatkozik, hogy a nemzetbiz­tonság érdekei követelik ezt.- Ez volna a könyv fő mondanivalója?- Nem, ez csak a mellékes témák egyike. Az alaptörténet főhőse egy gazdag nagybá­csi, aki már annyit veszített a vagyonából, hogy fokozatosan elszegényedett, és most már úszik az adósságban.- No és hogyan ment tönkre?- Utolérte a recesszió és nem tudta fizetni a kiadásait. Ettől aztán olyan súlyos beteg lett, hogy az elnök orvosai műtéttel tudták csak megmenteni. Csontig levagdostak róla mindent, és amit nem tudtak lenyisszantani, azt elfogyasztották.- No és még él?- A könyv szerint: igen. Az elnök orvosai azt állítják, hogy bár páciensükre súlyos szenvedés vár, ez az egyetlen mód arra, hogy valamiképp rendbe jöjjön. A Fehér Ház orvosai elismerik, hogy az a pirula, amelyet rendeltek neki, s amit le kell nyelnie - keserű, de szerintük nincs más kivezető út a jelenlegi helyzetből.- Ez elgondolkoztató körülmény.- Az egyetlen bökkenő az, hogy azok a demokrata párti orvosok, akik olvasták a müvet, megállapították: az elnök sebészei a nagybácsi életének megmentése végett kioperálták az öregember létfontosságú szerveit. Ezért a könyv tartalmát ebben az alakjában nem tartják túlságosan hihetőnek, és mielőtt megvennék — új kiadást köve­telnek.- Minden ember egy kicsit kritikus is. Mi­lyen irodalmi müvet tudnál ehhez a műhöz hasonlítani?- Elsőnek a , .Gyökerek“ jut az eszembe, de az persze nincs ilyen jól megírva. Abból nem tűnik ki ennyire egyértelműen, hogy mindig a szegény, a beteg és az öreg húzza a rövidebbet.- Ez nagyon szomorúan hangzik. Nem hiszem, hogy el szeretném olvasni.- Pedig kénytelen vagy elolvasni, mert hamarosan mindenki erről beszél majd.- Még valamit mondj el. Ez a könyv leg­alább happy enddet végződik?- Minden költségvetés, amelyet az elnök előterjeszt, happy enddet végződik! Ez a mostani például azt jósolja, 1986-ra a nagybácsi teljesen egészséges és ismét a régi lesz, s attól kezdve mindenki boldogan él, amíg meg nem hal!- Úgy véled, meg is lehet filmesíteni?- Már mind a három televíziós állomás jogot kért rá. Csak azt nem tudják még, hogy mit írjanak belőle: tévéjátékot, dokumen­tumdrámát vagy vígjátékot? (INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE) ♦ mim ßBimmnM Etiópia

Next

/
Oldalképek
Tartalom