Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-22 / 16. szám

ÚJABB PRÓBATÉTEL A TLMAÓEi SZLOVÁK ENERGETIKAI GÉPGYÁR KOMMUNISTÁI A TERV TELJESÍTÉSÉÉRT A mezőgazdasági kiállításon sokat lehet tanulni. Középen Kraus Pál IH MBA IMÜ EMBEREK ÉS GÉPEK A hetedik ötéves tervidőszak nem a legjobban kezdődött a Garamtolmácsi (Tlmaőe) Energetikai Gépgyár dolgozói számára. Bár az alapvető mutatókban teljesítették a tervet, mégis a két év folyamán 120 millió korona adósságuk keletkezett. Ezenkívül az 1983-as év rajt­ja sem volt szerencsés. A munkaszerve­zésben ismétlődő korábbi hibák az idei terv teljesítését is komolyan veszélyezte­tik, kedvezőtlenül befolyásolhatják a vál­lalat gazdálkodását. Ezért a jövőben még fokozottabb fi­gyelem irányul a gyár közel hatezer dol­gozójának munkájára, hogy ,képesek-e fegyelmezetebb munkával ellensúlyozni a tervteljesítést gátló tényezőket. S ha igen, hogyan és mi módon. Elsősorban a termelésben rejlő tartalékok jobb feltá­rásával, a lazaságok következetesebb felszámolásával és nem utolsósorban a hatékonyabb munkával és ellenőr­zéssel. Mint minden nehéz helyzetben, most is a kommunisták, a gyáregységek párt- szervezetei mutatnak példát a kezdemé­nyezésben, a nehézségek vállalásában és kiküszöbölésében. Az évzáró pártgyú- léseken és az üzemi konferencián kitűz­ték a fő feladatokat. Közülük a legfonto­sabb az, hogy javítják a pártszervezetek munkáját, a párttagok konkrét feladatokat kapnak, az alapszervezetek tovább nö­velik az ellenőrzés és a .tömegpolitikai munka hatékonyságát, a kommunisták cselekvési egységét.- Ez most a mi viszonyaink között azért kap nagyobb hangsúlyt - fejtette ki véleményét Jozef Sikela. az üzemi párt- bizottság elnöke -, mert nehezebb körül­mények között kell dolgoznunk. A bonyo­lultabb feladatok nagyobb erőfeszítést követelnek és arra sarkallnak, hogy az elvekben következetesebbek, a gyakor­latban lelkiismeretesebbek legyünk, szi­lárdabb egységre, szigorúbb fegyelemre törekedjünk.- A párt eszmei-politikai, és cselekvési egységének is fontos feltétele - vette át a szót Milan Baniacik, a pártszervezet ellenőrző- és revíziós bizottságának el­nöke -, hogy a kommunisták megfelelje­nek a pártalapszabályzat követelményei­nek. Tft értékelt időszakban nálunk is előfordult, hogy egyesek megsértették a fegyelmet, azzel gyengítették a párt akcióképességét, tömegkapcsolatait, ká­rosan hatottak a munkáskollektívákra, kedvezőtlenül befolyásolták a népgazda­sági feladatok teljesítését is. Miután a többszöri elvtársi bírálat sem érte el célját, bizottságunk a vétkesség megálla­pítása alapján négy tagot kizárt a pártból, kilenc tagjelöltet törlésre javasolt, négy párttagot dorgálásban, egyet pedig szi­gorú megrovással járó végső figyelmez­tetésben részesített. Itt teszek említést arról, hogy sokan a pártfegyelem, a tár­sadalmi morál szilárdítását őszintén óhajtják, de a negatív jelenségek elleni küzdelmet csupán a felsőbb pártszervek- töl várják. A pártfegyelemért minden párt­tag felelős, ezt elsősorban úgy juttatja kifejezésre, hogy önmaga párttaghoz méltóan, fegyelmezetten dolgozik és a szocialista erkölcsi normák szerint él. Ján Dukát vállalati igazgató arról tájé­koztatott, hogy gyáruknak az idén - a múlt évihez viszonyítva - legalább 51 millió koronával kell növelnie az áruter­melés értékét. Ez kell ahhoz, hogy eleget tegyenek egyrészt a KGST keretében vállalt kötelezettségeiknek, másrészt ele­gendő berendezést szállítsanak a hazai atomerőmüvek építéséhez, s nem utolsó­sorban a tőkés megrendelők igényeit is maradék nélkül kielégítsék. A pártszervezetek az igényes felada­tokból adódó követelményeket - együtt­működve a szakszervezeti mühelyta- nácsokkal és a társadalmi szervezetek­kel - őszintén és nyíltan vitatták meg a dolgozókkal, nemcsak kérve, hanem valóban fel is használva a véleményüket és javaslataikat. Nyilvánvaló, e mozgalmi módszernek nagy szerepe volt abban, hogy újból megnyerjék a munkások bizal­mát és kibontakoztassák alkotó kezde­ményezésüket.- Mégsem vet jófényttevékenységünk- re - mondotta Pavel Lackó, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke -, hogy a szocialista munkabrigádokban elenyé­sző - mindössze 317 - a fizikai munkás. S ez annak a következménye, hogy ko­rábban szinte rendszeressé vált a gya­korlat, miszerint a szocialista brigádok versenymozgalmát nem a gyár sajátos feladatainak jobb teljesítésére, hanem a vezetési hibákból és szervezetlenség­ből adódó problémák megoldására irá­nyították. Jelentősen fékezi a gyári feladatok ütemszerű teljesítését a gyakori munka- időkiesés és a meglehetősen nagymér­vű munkaerő-hullámzás. Az ipari tevékenységet végző munkások a sza­badságon kívül legalább 12 napot mu­lasztottak. Ám a 420-as gyárrészlegen egy-egy munkásra számítva 21,8, a 720- ason 20,8, a 610-zesen 19,3 napot tett ki a hiányzás. Ugyanakkor a munkaerő­gazdálkodás területén is sok a javítani való. A múlt évben például 827 fizikai munkást felvettek, de 635-en búcsút mondtak a gyárnak. A felsorakoztatott adatok jól jelzik, hogy a vállalat politikai és gazdasági vezetői csakis a szakmunkástanulók to­borzásával, gondosabb és sokrétűbb fel­készítésével, szociális ellátottságuk mi­nőségi javításával oldhatják meg sikere­sen a munkaerő-utánpótlás kérdését. Halaszthatatlan kötelességük, hogy egy- időben az úgynevezett gyárkapun belüli rejtett munkanélküliséget is felszámolják s folyamatos foglalkozást biztosítsanak a szakmunkásoknak. Nem titok ugyanis, hogy számtalan esztergályos, lakatos, hegesztő dolgozik, anyag- és szervezési hiányosságok miatt szakmájával ellenté­tes munkakörben, holott sok a felesleges állásidő, a korszerű gépek, gyári beren­dezések - hozzáértés híján - kihaszná­latlanul vesztegelnek. Ezzel kapcsolatosan tett megjegyzést Stefan Helebrandt kommunista lakatos­mester, az atomerőművek berendezéseit gyártó részleg vezetője is. Kihangsúlyoz­ta: idestova öt éve dolgozik a gyárban, új műhelyükben akkortájt még javában foly­tak az építő-szerelő munkák, ennek elle­nére teljes mértékben kihasználták a gyártó gépsorok teljesítőképességét. Jelenleg ismét átépítik a csarnokot, ám csak 50 százalékra használhatják ki a berendezések kapacitását, mivel a Priemstav építői csigalassúsággal dol­goznak, akadályozzák a munkát, a terv­teljesítést. S ebben hibáztatta a tervező osztály vezető dolgozóit is, akik a re­konstrukciót a legrosszabbkor időzítették. Egyszóval nem komplex módon láttak hozzá a feladat előkészítéséhez. A gyár kommunistái nincsenek könnyű helyzetben, mégis optimisták. Ezt táplálja bennük az a tudat, hogy a szocialista közösség országain kívül az erőmüvek építésénél-szerelésénél Brazíliában, Iránban, Argentínában, Indiában és má­sutt is megdicsérték megbízható munká­jukat. Mindenképpen nagy erényük, hogy az eddiginél szélesebb látókörrel, az összefüggések mélyebb értésével közelí­tenek minden feladathoz, számba véve a megoldások, az intézkedések várható gazdaságpolitikai hatásait -és kölcsönha­tásait. Tagadhatatlan, még nagy erőfeszíté­sekre van szükség, hogy a gyár termelési üteme javuljon, megfeleljen a népgazda­ság és a társadalom igényeinek, érdekei­nek. Ennek kielégítése, érvényesítése újabb erőpróba elé állítja a vállalat min­den dolgozóját. Ám a legnagyobb felelős­ség a kommunistákra és az őket tömörítő 17 alapszervezetre hárul: arra sarkallja őket, hogy az eddiginél szorosabb kap­csolatot építsenek ki a pártonkívüli mun­kásokkal, vállvetve küzdjenek a közös célok eléréséért. Kora reggel van. A lévai (Levice) CSSZBSZ Efsz vámosladányi (M^tné Lu- dany) gazdasági udvaráról éppen indul­nak a gépek. Némelyik már úti célja felé tart, hogy mihamarabb hozzálásson a munkához. Aki a gépek vezetőivel közli, hova kell éppen menniük, milyen feladat várja őket, Kraus Pál gépesítő. Indulás előtt minden gépet szemügyre vesz, minden vezetőhöz van egy-két szava.- Ellenőrizni kell a gépeket, mielőtt elindulnak - mondja, amikor elül a nagy­teljesítményű motorok zaja, s irodájában faggatom. - Persze, ha ránézek egy-egy gépre, azonnal észreveszem, ha valami nincs rendben. Legalábbis a nagyobb bajt. összesen harminc traktoros és 15 ja­vító dolgozik a vámosladányi részlegen, azaz, Kraus elvtárs irányítása alatt. A ja­vítók, ha szorul a kapca, szintén a traktor nyergébe ülnek. Ami pedig a gépparkot illeti: harminc traktora van a részlegnek, ebből három Kirovec, kettő DT 75-ös, egy DT-74-es és egy Sztalinyec 100-as. Gépeik nemcsak a vámosladányi gazda­ságban dolgoznak, hanem szükség sze­rint, rugalmas szervezéssel a közös efsz más gazdasági részlegein is. Az 1975- ben egyesült szövetkezet vezetősége Lé­ván van.- Én még 1960-ban a kiskéri szövet­kezetben kezdtem, ahol gépesítő és be­vásárló voltam egy személyben. Aztán 1973 elején egyesültünk a ladányi szö­vetkezettel, majd később a lévaival is. Hetvenhárom után már csak gépesítő lettem. Számomra a legérdekesebb munka az volt, amit még a kis gazdaság­ban végeztem. Pedig tennivalóm bőven akadt, hisz a bevásárlás is az én gondom volt, s az bizony nem kicsiség. A bevá­sárló helyzete most még sokkal nehe­zebb, mivel sajnos, gyakran sok száz kilométert kell megtennie, amíg valamit be tud szerezni. Itt a ladányi részlegen 2700 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodunk. Javítóink a gépeken csak a kisebb javításokat végzik, nagyobb be­avatkozásra Lévára, a központi műhely­be küldjük gépeinket. Ilyenkor reggel hét­kor kezdjük a munkát, s ötig dolgozunk, de nyáron már hatkor kezdünk, s bizony csak este nyolckor, kilenckor hagyjuk abba. Nálunk a mezőgazdaságban nem nyolc és fél óra a munkaidő. Ha kell, szombaton és vasárnap is dolgozunk. Azon vagyunk, hogy bármilyen munkába küldjük is embereinket, ha becsületesen dolgoznak, kijöjjön a számításuk, jól ke­ressenek. Most éppen a cukorrépát és a napraforgót vetjük. Az őszi vetéseink, a búzák ígéretesek. Megkérdem tőle, fontosnak tartja-e, hogy a vezető dolgozók példát mutassa­nak a többieknek.- De még mennyire! - válaszolja hatá­rozottan. - Ki fogadna nekem szót, ha mondjuk reggel kilenckor járnék dolgozni, vagy ha ittasan jönnék be? Senki - vála­szolja szinte saját magának. Az embere­ket mindenekelőtt a munkájuk alapján kell értékelni. A traktorosok és a gépjavítók kollektí­vájáról általában megelégedéssel beszél. Megkérem, mégis emeljen ki valakit a legjobbak közül. A kommunista Bogár Józsefre (akit kimondott tehetségnek tart, hiszen „minden gépen egyaránt használható és kiváló kombájnos is“), Pavel Rosíkra és Mátyás Istvánra esik a választása. A fiatalokról is kedvező a véleménye.- Minden fiatal olyan, amilyennek ne­veljük - jegyzi meg. — Az egyik fiatal traktorosunk például éppen most lett első az árpavetési versenyben. Szüntelenül ügyel a minőség követel­ményének megtartására is.- Ennek sajnos száz százalékra nem tudunk megfelelni - mondja bosszúsan.- Miért?- Hát, kezdjük mindjárt a vetéssel: nin­csenek olyan ekéink, amilyenekre szük­ségünk volna. Tízéves vetögépekkel kell dolgoznunk. Újat nem kapunk. A régi gépek javítása sokszor annyiba kerül, hogy azon újat vehetnénk. Gépparkunk bizony javításra szorulna. De nemcsak a miénk, hanem a mezőgazdaságé álta­lában. Minden művelethez jobb gépellá­tásra volna szükség. Az alkatrészhiányról nem is beszélve. A minőség kérdése az ellátással is összefügg. Magánember­ként is gyakran kell bosszankodnom a minőség be nem tartása miatt. Például tavaly vettem magamnak egy pár bőr- csizmát, s a talpa két héten belül levált. Kraus Pál kommunista, sőt a kilence­dik pártalapszervezet, azaz a kiskéri (ott lakik) falusi szervezet elnöke. Ezzel kap­csolatban ezt mondja:- Nehéz a szervezet aktivizálása, hisz többnyire nyugdíjas, beteg tagjaink van­nak. Ráadásul kis létszámú alapszerve­zet vagyunk. Pártoktatásra nem helyben jár, hanem Vámosladányban (középfokúra), ahol a járási pártbizottság politikai nevelési házának lektorai adnak elő. A politikai és a szakmai ismeretek bővítését egyaránt fontosnak tartja. Az utóbbihoz hozzájárul az is, hogy rendszeresen ellátogat a nyit- rai mezőgazdasági kiállításra. Két fia van, de egyik sem dolgozik a mezőgazdaságban.- A mezőgazdaságra születni kell - ál­lítja. - Nekünk mást jelent, ha kimegyünk a határba. Ha az orrunkba csap a mező, a növény, az élő gabona illata. Annál szebbet nem tudok elképzelni. Hogy mit jelent Kraus Pálnak a mező- gazdaság, a természet, azt kedvenc idő­töltése is elárulja. Szabad idejében oda­haza a kertjében, szőlejében, gyümöl­csösében érzi magát a legjobban.- Mi a kívánsága? - kérdem.- Csupán az, hogy szövetkezetünk elérje a tervezett mutatókat, ami persze nem kis kívánság. Beszélgetésünk vége felé az efsz gé- pesítője keresi őt. Közli, hogy hétfőig két öreg, de jó kultivátorra lesz szükség. Kraus Pál gondterhelten a hajába túr. Aztán hirtelen így válaszol:- Meglesz. Egész élete, mindennapi munkája csu­pa kisebb-nagyobb várt és váratlan fel­adat elé állítja. De a válasza rendszerint ugyanez. S ami ennél is fontosabb: min­dig becsülettel teljesíti is. FÜLÖP IMRE SZOMBATH AMBRUS

Next

/
Oldalképek
Tartalom