Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-15 / 15. szám
H ogy mit jelentenek egy-egy munkahelyen a szocialista munkabrigádok, az konkrét számadatokkal aligha lehet kifejezni, jóllehet munkateljesítményük és kötelezettségvállalásaik értéke túlnyomórészt számokban is kifejezhető. Ám az aligha mérhető bármilyen mércével is, amit a munkaközösségek tagjainak összekovácsolása, az emberek nevelése terén végeznek, s ami szintén elválaszthatatlan a brigádtagok, sót a munkahelyek többi dolgozójának a feladatokhoz való hozzáállásától. így vélekedik a szocialista munkabrigád-mozga- lom jelentőségéről a Milex lévai (Levice) üzemének párt- és szakszervezeti bizottsága is. Nem ok nélkül foglalkozik a pártpéldául azt, hogy az ipolysági tejtöltö brigád tavaly 0,3 százalékkal csökkentette a tejveszteséget, azaz annyival kevesebb volt a töltéskor elfolyó tej. Ugyanakkor a csomagolóanyaggal való takarékoskodással 21 ezer korona hasznot hoztak az üzemnek. Az sem mellékes, hogy munkájuk minőségi tervét 102,9 százalékra teljesítették.- A brigádok évi kötelezettségvállalásainak teljesítését szigorúan ellenőrizzük - mondja Varga Jánosné. - A tavalyi vállalásokat februárban értékeltük. Erre az évre is minden kollektívának megvan a pontos kötelezettségvállalása. Az a véleményünk, hogy a brigádok munkájának, jelenlétének hatását az üzemben MMMM Ezt a képet a városi pártkonferencia résztvevői is láthatták laboratóriumában A brigádok segítsége fölbecsülhetetlen • Rendszeres beszámoló a pártbizottságon és a taggyűlésen • Elnyerték a vándorzászlót alapszervezet bizottsága a brigádok kérdéseivel.- Szakszervezetünk üzemi bizottsága évente kétszer a brigádok munkájáról jelentést terjeszt a pártbizottság elé - mondja Varga Jánosné, a pártszervezet tagja, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke. - Természetesen a pártgyűlést is tájékoztatjuk a brigádok tevékenységéről. Erre általában azután kerül sor, miután a pártbizottság már meghallgatta a jelentést.- Szó volt a brigádokról a pártszervezet évzáró taggyűlésén is?- Igen, felszólalásomban kitértem a munkaversenyre, s a szocialista mun- kabrigád-mozgalomra, amely a versengés legmagasabb formája. Jelenleg hét kollektíva versenyez az üzemben a megtisztelő címért. Sőt, az ipolysági (Sahy) sajtgyártó részleg brigádjának tagjai már ezüstjelvényesek. Bronzjelvénnyel három kollektíva tagjai büszkélkedhetnek: az ipolysági tejtöltők, a lévai vajgyártók és az üzemi laboratóriumban létesült brigád tagjai. Három kollektíva még nem kapta meg a bronzjelvényt. Ezek a lévai tejtöltők, a szárító és a tejpasztörizáló részleg brigádjai. Néhány számadat is szemléletesen bizonyítja, hogy a brigádoknak az üzem milyen hasznát veszi. Elég megemlíteni minden területen tapasztalnunk kell: a teljesítményekben, a feladatokhoz való hozzáállásban egyaránt. Sikeres működtetésükhöz persze meg kell teremtenünk a kedvező feltételeket, hiszen az egyes brigádok eredményessége olykor más kollektívák munkájától is függ. Feladatunknak tekintjük további brigádok létrehozását, például a karbantartók körében. Amikor azt kérdezem Varga elvtársnö- től, melyik kollektíva tagjait látogassam meg, nem sokáig töri fejét a válaszon. Az üzemi ellenőrző laboratóriumot javasolja. Ebben a brigádban két párttag tevékenykedik: Alzbeta Fabiánová és Magdaléna Radová. Iveta Suté pedig tagjelölt.- A Csehszlovák-Szovjet Barátság Brigádja nevet viseljük. Mindannyian tagjai vagyunk a CSSZBSZ szervezetének- tudom meg Marta Godovától, a kollektíva vezetőjétől, aki 20 éve dolgozik az üzemben, s megalakulása óta, vagyis 1977 elejétől tagja a brigádnak. - Most 16-an vagyunk a brigádban - újságolja.- Tizennégyünknek már bronzjelvénye is van. Kezdetkor csak tizenhármán voltunk. Elmondja, hogy a brigád létrehozását a kommunista Kliment Tibor mérnök kezdeményezte, aki annak idején a laboratórium vezetője volt. Eddig megtett útjukat, közös eredményeiket, sikereiket Cérnák Eszter segítségével idézi föl, ciki szintén alapító tagja a kollektívának, s már 27 esztendeje az üzem dolgozója. Segítségükre van az események és élmények fölidézésében a brigád krónikája is, melyben a szöveg mellett képanyagban sincs hiány. Hogy mi mindent rögzít a krónika? Annak fölsorolására bizony sok papír kellene. Hadd említsünk meg legalább néhány eseményt. Például azt, hogy a brigád tagjai részt vettek azon az előadáson, melyet az üzem egyik dolgozója Buzuluktól Prágáig címen tartott saját frontélményeit felelevenítve. A krónika egyik lapja azt a kötelezettségvállalást is tartalmazza, melynek értelmében az üzem kerítését a brigád tagjai festik be.- Ez nagy munka volt - magyarázza a brigádvezető. - Egy-egy tagunk 8-9 órát dolgozott. Otthon nincs mit mázolnom, hisz nem családi házban lakom- teszi hozzá mosolyogva. - De lakást már festettem saját kezűleg.- Én otthon kerítést is mázoltam azóta- mondja a brigád másik alapító tagja.- Meg itt is, hisz az üzem kerítését már kétszer befestettük. Ez a munka már mindig a mi brigádunk feladata lesz. Aki a krónika lapjait forgatja, arról is értesülhet, hogy a kollektíva tagjai vállalták ismereteik bővítését. Továbbá arról, hogy minden évben ellátogatnak a kereskényi (Krskany) gyermekotthonba.- Egyszer már én is jártam kolléganőimmel a gyermekotthonban - mondja Őernák Eszter. — Saját pénzünkön ajándékot, labdákat vásároltunk a testileg és szellemileg fogyatékos gyermekeknek. Aztán beszámoltunk a brigád többi tagjának a látogatásról.- Rendszeresen meglátogatjuk a gyermekgondozási szabadságon levő kolléganőinket is — szól ismét Marta Gon dóvá.- Azt se felejtsd el megemlíteni, hogy már háromszor egymás után rendeztünk kézimunka kiállítást az üzem tanácstermében! - figyelmezteti a brigádvezetőt Cemák Eszter. - Ezen az egész üzem dolgozói részt vehetnek, de a mi brigádunk a kiállítás szervezője. Amíg beszélgetünk, a laboratórium fehérbe öltözött dolgozói végzik munkájukat: ellenőrzik a tej, a sajtok, a túró és egyéb tejtermékek minőségét. Flészel- lenörzés s a kész termékek végső ellenőrzése egyaránt a feladatuk. Örömmel mondják el, hogy az üzemből kikerülő termékek minősége kifogástalan. Helena Sirácka éppen az ellenőrzés adatait írja be a naplóba. Ezek a tejföl zsírtartalmára vonatkoznak.- Ma ezt a munkát végzem, mert most éppen itt van rám szükség - magyarázta - Tudjuk egymást helyettesíteni, ha valamelyikünk kiesik.- A több helyiségből álló laboratóriun egyik központi helyén vándorzászló és a vele járó oklevél látható. Ezt tavalyi eredményeiért kapta a kiváló kollektíva, melynek fényképét nemrég a városi pártkonferencia küldöttei is láthatták azon a faliújságon, amely az üzemet mutatta be a pártértekezlet résztvevőinek. Ha munkájukat továbbra is olyan odaadással végzik, mint eddig, akkor minden esélyük megvan arra, hogy az üzem egyik legjobb kollektívájaként tartsák őket számon. FÜLÖP IMRE KÖVETKEZETESEBB KADERMUNKÁT A bratislavai Kablo üzemi pártkonferenciáján jegyeztem fel az alábbi mondatot: ,,Az elért műveltségi szint ellenére a műszakiak eredményei nem felelnek meg a követelményeknek..." Ilyen és hasonló jelzések nem egyedülállóak, csak nem mindenütt mondják ki kereken, mint a Kablóban. Hasonló problémákkal küszködnek például az érsekújvári (Nővé Zámky) Elektrosvitben, a bajcsi (Bajő) Állami Gazdaságban, de másutt is. Mi gátolja a műszakiak, mérnökök. szakmailag jól felkészült emberek alkotó kedvének teljesebb kibontakozását? Vagy talán arról van szó, hogy a műszakiak megfeszített erővel dolgoznak ugyan, de az eredmények valahol elsikkadnak? A pártmunka felöl közelítve a problémához, szükséges megemlítenem a káderek kiválasztásának, felkészítésének és fejlődésének fontosságát. A gyakorlat bizonyítja, hogy a pártbizottságok többsége a káderek kiválasztásában a felkészítésre helyezi a hangsúlyt. Ám a kiválasztás után a felkészült új tisztségviselő, amikor munkahelyén az irányítómunka napi gondjaiba merül - megszűnik a kádermunka alanya lenni, „más rubrikába“ kerül, a tervteljesítés, a pártoktatás, a lakóhelyi aktivitás, vagy egyéb vonatkozásban napirendre kerülhet ugyan a neve, de ö már gazdasági vezető, műszaki, brigádvezetö, igazgatóhelyettes, ilyen, vagy amolyan főnök - de már nem kádertartalék, akivel törődni kell. Nem helyes, ha a káderekről való gondoskodást egy-egy pártalapszervezet csupán a kiválasztásra, felkészítésre és jóváhagyásra szűkíti le. Számos példa tanúsítja, hogy kiválónak minősített, minden követelménynek megfelelő vezető, akivel szemben nagy reményeket tápláltak, végül is a gyakorlatban nem vált be, csalódást okozott. Persze, bőven van példa az ellenkezőjére is: a nem sok reménnyel várt új vezető, úgymond, feladatai magaslatára nőtt, bevált és jó eredményeket ért el kollektívája irányításában. Ha e két szélsőség okait víszgáljuk, csakhamar rájövünk, hogy ez nem a véletlenek valamiféle összejátszása, szerencse dolga vagy melléfogás kérdése. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a kevés bizalommal fogadott új vezetőt rendszerint szigorúbban figyelik, egy-két hibáját azonnal felróják, észrevételeket fűznek munkájához - tehát jobban törődnek vele kinevezése után is. Ugyanakkor, a hasonló képességekkel rendelkező, felkészült és rátermett emberről egyszeriben a pártszervezet, a felettes, a kollektíva „leveszi a kezét“, tehát a „bízzuk csak rá“ elvet vallja - elóbb- utóbb halmozódni kezdenek a hibái, mert senki sem figyelmeztette rájuk, maga sem veszi őket észre, érzé- kerínyé válik a legkisebb bírálatra is, nem veszi figyelembe a munkahelyekről érkező visszajelzéseket, s lassan, de biztosan elindul a leváltása felé vezető úton. A fenti, természetesnek tűnő folyamatok szorosan összefüggnek a pártszervezet lenini munkastílusával, konkrétan a bírálat és az önbírálat alkalmazásával. A káder előkészítés során, a jelzések legalábbis erre utalnak, a legfontosabb feladatok egyike a leendő vezetők olyan felkészítése, hogy gyakorlati tevékenységük során alakítsanak ki maguk körül a bírálatnak és önbírálatnak kedvező légkört, tegyék nyílttá a pártszervezethez fűződő viszonyukat. Rosszul gondolkodik az a vezető, aki tekintélyét félti a bírálattól. S rosszul cselekszik az a pártalapszervezet, vagy pártcsoport is, amely a vezetőt tekintélyének megóvása érdekében az építő bírálattól is óvja. Rossz szolgálatot tesz ezzel az új vezetőnek, tekintélyének, s az egész kollektíva ügyének. Hiszen egy új, rátermett vezető végül is komolyabb hibákat nem követhet el, képessége megóvja ettől. A kisebb hibák, fogyatékosságok, az emberek félreismerése, a hangnem, amelyet használ, stb., nem váltanak ki „késhegyre menő" bírálatot, csupán jóakaratú figyelmeztetéseket. Ezek elfogadása, megszívlelése nem ront a tekintélyen. Az észrevételek, javaslatok, ötletek figyelembe vétele erősíti, nem gyengíti a tekintélyt. Csakhát a vezetőt erre rá kell vezetni. Ki más tegye ezt, ha nem a pártszervezet, a pártszerv, amely az új vezetőt kitüntette bizalmával. S teheti ezt elsősorban azzal, hogy nem tekinti befejezettnek a nevelést egy-egy elvtárssal kapcsolatban akkor, amikor kinevezték, hanem tovább törődik vele új posztján is, dicséri, bírálja, ha kell. megóvja a túlérzékenységtől, és segít neki olyan munkahelyi légkör megteremtésében, amelyben a bírálat nem a leváltás előszelét jelenti, hanem a munka javulását célozza. Ha erről megfeledkezik, oda juttathatja a kezdetben rátermettnek ítélt vezetőt, ahová például a Bratislavai Elektrotechnikai Művek egykori vállalati igazgatója jutott, aki egy ellenjavaslat kapcsán képes volt kitiltani az egyik alapszervezet elnökét irodájából. A túlzott óvatosság, „a tekintély megóvása érdekében“ önteltté tette, tompította az ésszerű ötletek iránti fogékonyságát, hibákhoz, majd jogosan a leváltáshoz vezetett. Az elért műveltségi szint, a rátermettség toka, a képességek bármilyen szigorú kritériumok szerinti elbírálása csak egyszeri állapotot mutat. Az élet, a termelés, a fejlődés, a gyár, a munkahely tevékenysége, azonban folyamatok. A kádermunka is folyamat, s a pártszervezet munkáját nem tekintheti befejezettnek, ha valaki elvégzett valamilyen tanfolyamot, politikai iskolát. A kádermunka tovább tart, s úgy tűnik, hovatovább éppen erre a további folyamatra, a vezető, irányító tisztség betöltésének módjára kell áthelyeznie a súlypontot. Az a pártszervezet, amely felismeri, hogy „a műveltségi szint ellenére a műszakiak, gazdasági vezetők eredményei nem feleinek meg a követelményeknek“, szükségszerűen fel keli hogy tegye a kérdést: sikerült-e természetessé termi a vezetők, műszakiak pártcsoportjaiban, a lapszervezet oben, környezetében a bírálat és önbírálat alkotó légkörét is? ÁDÁM P ÉTER 1983. IV
