Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-07 / 1. szám
K ora reggelenként egyenes testtartásé öregember lép ki Rimaszombatban (Rimavská Sobota) a Dosztojevszkij utca 10. számú házának udvarából. Amint széles tenyere visszaengedi helyére a kapukilincset, egyformára mért, sietős léptekkel elindul az utcán. Mostanában rendszerint a helyi egységes földmúvesszövetkezet központi részlegére vezet az útja, ahol a magtári teendők végzésében segédkezik. Fürge mozgása, nagy munkabírása láttán senki sem gondolhatná, hogy már jócskán túl van a nyolcvanadik é.'2tévén. Tényleges koránál az arcvonásai is legalább két évtizeddel fiataiaöuűSK mutatják.- Bárcsak valóban kevesebb esztendő súlya nyCíTtéá a vállamat! - sóhajt egy nagyot Agonás János, pártunk érdemes tagja, amikor szóba kerülnek az évei. - Az idén októberben már a nyolcvanhetedikbe léptem. Pedig most lenne jó fiatalnak lenni! A Rimaszombathoz közeli Ozsgyánban (Ozdany) egy szegénysorú munkáscsalád első gyermekeként született 1896-ban. Mivel később még három másik gyermeknek is helyet kellett szorítani a parányi, vályogfalú, döngölt agyagpadlós viskóban, nagyon hamar megismerte a vagyontalanok nyomorát.- Alig voltam kilenc éves, amikor meghalt az apám - kezdi feleleveníteni, egymás mellé rakosgatni a legrégibb emlékfoszlányait. - Az édesanyám szinte még a legszükségesebb élelemmel sem tudott ellátni minket. A ruházatunk is hiányos volt. Például csak négyünknek volt egyetlen pár bocskor. Pedig rengeteget gürcölt az anyánk. Napi harminc krajcárnál mégsem keresett többet. Ezért csak két évig járhattam az elemi iskolába, azután cipészinasnak adtak Wágner Kálmán úrhoz, akinek ozsgyáni műhelyében rendszerint három segéd és négy inas robotolt. A szó valódi értelmében robotnak számított ott a munka, hiszen látástól vakulásig nem volt megállás, és ráadásul jóllakni is csak nagyon ritkán lehetett. Akkoriban öt esztendeig tartott az inasok „tanulmányi“ ideje. Agonás Jánosnak azonban még ennél jóval tovább a mester szolgálatában kellett maradnia.- Mivel nagyon szegények voltunk, anyám csak a be- tegsegélyzö díj felét tudta nagy nehezen fizetni utánam. A többit Wágner úr előlegezte. Persze ezt sem tette ingyen, öt év alatt tizenkét forinttal lettem az adósa, ami borzasztóan nagy összeget jelentett a magamfajta nincstelennek. Ennyiért már két tehenet adtak a vásárban. Amikorra végül kamatostól letörlesztettem a tartozásomat, cipész létemre majdhogynem mezítláb kerültem haza. Annyi pénzről, amennyi az önálló műhely megnyitásához kellett, természetesen még csak álmodni sem mertem. Ezért mezőgazdasági munkás lettem arra a kis időre, amíg el nem vittek katonának a világháborúba. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméről a román fronton értesült.- Mint proletárfiú a társaimmal együtt a szigorú tilalom ellenére is sokat beszélgettünk, vitatkoztunk az oroszországi eseményekről. Mindabból, ami a tudomásunkra jutott a fronton, egyre erősödött bennünk az a meggyőződés, hogy végre egy igazságos világ alapjait rakták le a távoli Néva parti városban. Azt hittük, béke lesz és a mi sorsunk is jobbra fordul, de a két hónap elteltével átvezényeltek előbb a Monte Grapo-i, majd a piavai csatatérre. Csak az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után kerülhettünk haza. Ozsgyánban a nincstelenek rengeteget nélkülözve húzták ki a következő telet. Agonáséknak szinte semmijük sem volt. Éhesen, rongyosan várták a tavaszt.- 1919 márciusa újabb reménykedést hozott az életünkbe - folytatja az emlékezést. - Kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Kimondhatatlan lelkesedéssel fogadtuk az örömhírt. Ezzel számunkra is elérkezett a cselekvés ideje. Ozsgyánból tizenöten átszöktünk Magyarországra és jelentkeztünk vöröskatonának. Egy elvtársunk kivételével, aki életét áldozta az új eszmékért folytatott fegyveres küzdelemben, végigharcoltuk a márciustól augusztus elsejéig tartó 134 dicső napot. Nyíltan hirdettük, hogy célunk a nemzetközi szocialista forradalom, és arra törekedtünk, hogy a tőkések fölött diadalra vigyük minden ország proletariátusát. Harcunkhoz a már egyre jobban szorongatott helyzetben új erőt adott a Szlovák Tanács- köztársaság megalakulása. Ez a tény is igazolta azt HffluOi ELETDT a szilárd meggyőződésünket, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal új korszak, a proletárforradalmak korszaka kezdődött meg az imperializmus országaiban. A vöröskatonák hitét nem rendíthette meg a Szlovák és a Magyar Tanácsköztársaság leverése, sem az azt követő könyörtelen fehérterror. Agonás János hazatérve a szocialista eszmék terjesztését tekintette elsődleges feladatának.- Üldöztetésekkel és nehéz, kockázatos munkával teli tizenkét év telt el a CSKP helyi alapszervezetének megalakításáig - idézi fel az 1931. év legjelentősebb ozsgyáni eseményét. - Orosz Józseffel, Szántó Bélával, Végh Dezsővel, Varga Józseffel és Kojnok Jánossal hatan voltunk az alapító tagok. Tevékenységünk legfontosabb részét kezdetben a tüntetések és sztrájkok szervezése képezte. Nálunk akkor 120-ra növekedett a munkanélküliek száma. A világméretű gazdasági válság következtében a környező községekben, Suáanyban, Hrnőiarske Zaluzanyban, Kruznon és másutt is mind többen maradtak Agonás János (A szerző felvétele) állás nélkül. Mint a helyi pártalapszervezet elnöke, többnyire én tartottam a kapcsolatot a vidék kommunistáival. Együttműködésünk eredményeként hamarosan rendszeressé váltak a nyilvános megmozdulások. Több ízben havonta két tüntető menet is bevonult munkát, kenyeret követelve Rimaszombatba. Minden alkalommal legalább százan, százhúszan tüntettünk a legalapvetőbb jogainkért. A május elsejei felvonulásokon még ennél is többen vettek részt. A harmincas években azonban nemcsak így hallattunk magunkról. Például agömörhorkai papírgyár elrendelt leszerelése miatt 270 tiltakozó aláírást gyűjtöttünk. Ezért személy szerint külön két heti börtönt kaptam a járási fogdában, ahol már többedmagammal gyakori lakónak számítottam. A sikeres akciók fokozatosan növelték a pártszervezet iéííÍMÍé!y£t. A kommunisták szavának egyre nagyobb súlya lett a faluban.- Mindig tettekkel bizonyítottuk, hogy küZC!s!.T!Link a nincstelenek érdekeit szolgálja. Például az Ozsgyán és Pinc közötti országút építésekor csak egy korona és tíz fillér órabért fizettek. A munkások napi keresete még a családjuk eltartására sem volt elég. Minket, a helyi és környékbeli kommunistákat, nem vettek fel oda, mégis sztrájkot szerveztünk. Előbb a nagydaróci bazaltköbányá- ban állítottuk le a fejtést, azután elértük, hogy az építkezésen is beszüntessék a munkát. Két hétig tartott a sztrájk, amelynek eredményeként két korona húsz fillérre felemelték a munkások órabérét. A pártközpont utasítására 1936 nyarán a cselédséget szólították általános mezőgazdasági sztrájkba. Akkor ugyan csak a részesaratók vonultak be a földekről, de a kezdeményezés sikere így sem maradt el. Swartz Elemér földbirtokos már agy nap elteltével beleegyezéséi adta a követelések teljesítéséhez. Addig minden százból 11 mázsa gabona járt a részesaratóknak. A sztrájk után 1-1 mázsával többet mértek ki minden aratópárnak, és ezen kívül tíz-tíz köteg szalmát is engedélyezett a földbirtokos.- Magam is részesarató voltam. A feleségemmel és három gyermekünkkel kellett megélni a keresetből. Az elszámoláskor hazahozott gabona azonban nem maradhatott mind a miénk, mert azonnal kikövetelték az egyházi adót. A papi tizedként beszolgáltatott kenyérnek való hiányát bizony érezte a család. Ezért elhatároztam, hogy a járási hivataltól kérvényezni fogom a felekezetenkívülisé- get. Nem kis meglepetésemre rövid időn belül eleget tettek a kérésemnek. Erre mindjárt harminc hasonló kérvényt kapott Ozsgyánból a járási hivatal, fgy aztán az már nem keltett különösebb feltűnést, hogy az 1938-as községi választáson kommunista jelölt, Orosz József kapta meg a másodbírói tisztséget. Ennek a sikernek azonban nem örülhettek sokáig sem a választók, sem maguk a kommunisták. A müncheni árulást követően betiltották a pártot. Ozsgyánban is csak az alapítótagok vállalták a komoly életveszéllyel járó illegális munkát.- 1938. november negyedikétől kezdődően, amikor a’ horthysta hadsereg megszállta a falunkat, szinte napirenden voltak a házkutatások. Mindannyiunknál pártdokumentumokat, röpcédulákat és sok-sok egyéb tiltott tárgyat kerestek. Nálam semmit sem találtak, mert még idejében eltűntettem mindent. A párt- és a vörösszakszervezeti igazolványomat a vörös zászlóval együtt gondosan becsomagolva egy méhkaptárban rejtettem el. Szerencsére senkinek sem jutott az eszébe, hogy éppen odanyúljon, de mivel köztudott volt a pártszervezetben végzett tevékenységem, nem kerülhettem el az internálást és később a felszabadulásig tartó állandó rendőrségi felügyeletet. Viszont évekkel később mindezért kárpótolva éreztem magam azzal, hogy a falunkban elsőként üdvözölhettem a szovjet felszabadítókat, akik az épségben megőrzött orosz-szlovák-magyar nyelvű pártigazolványom láttán fontos feladatokkal bíztak meg. Agonás János elvtárs a felszabadulás utáni években különböző felelős posztokon dolgozva áldozatos munkával vette ki részét a szocialista országépítésból is. Érdemeit több magas kitüntetéssel jutalmazták. Huszonkét évvel ezelőtt vonult nyugdíjba, jelenleg is tagja az SZLKP Rimaszombati Városi Bizottságának. LALO KAROLY S okan szállnak le reggelente De- ménden (Demandice) a falut érintő autóbuszokról.- Én Százéról jöttem a fiam születési bizonyítványáért - mondta érdeklődésemre az egyik fejkendős asszony.- És a néni? - szólítom meg a következő utast, akinek éppen egy nagy batyut segítenek fel a hátára.- Elromlott a tévénk, lelkem. Nálunk, Ipolyszakállason nincs javító, itt meg hamar megcsinálják. Többen az orvosi rendelőbe, a Jedno- ta új áruházába vagy a gyógyszertárba tartanak. Jómagam a helyi nemzeti bizottság régi székházának ajtaján kopogtattam.- A környékbeliek valóban gyakran látogatják községünket - mondta az irodában Hósz Éva, tanácstag. - Ez részben azzal magyarázható, hogy itt van a körzeti orvosi rendelő és három falu részére mi vezetjük az anyakönyvet. S aki idejövet elintézte ügyes-bajos dolgait, annak az új vegyesboltunk bő árukínálata sem kerülheti el a figyelmét. Ami a lakosság igényeinek kielégítését illeti, nemrég nyitottuk meg az új szolgáltató házat, a tv- és órajavító, fodrász- és szabómühely kapott benne helyet. Léva és Ipolyság egyaránt messzire esik tőlünk, minden apró-cseprő dologért nem mehetnek az emberek a városba. Voksányi Ilonka fiatal tanácstag, a helyi népművelési otthon vezetője is bekapcsolódik a beszélgetésbe, az ö szavait hallgatom.- Az utóbbi tiz év alatt rengeteg új létesítménnyel gyarapodott a falunk. Sikerült Deméndet korszerű községgé fejleszteni. A falu fejlődését látva több helyen megjegyezték: „Könnyű a deméndiek- nek, sok pénzt kaptak a járástól!“ Tagadhatatlan, hogy az utóbbi időben nem kevés anyagi támogatást kaptak a járástól. Az eredmények mégsem hullottak maguktól az ölükbe. Főleg a kommunistákra hárult az a szerep, hogy meggyőzzék az embereket a településfejlesztéssel járó társadalmi munka szükségességéről és jelentőségéről.- Sokat enyhített a gondunkon - mondta, a legutóbbi nyilvános pártgyü- lésen Pavol Bartos, az alapszervezet elnöke, - hogy Ján Bystricky kőműves mester vezetésével építöcsoportot alakítottunk. A hattagú csoport azonkívül, hogy a létesítményeken a szakmai munkát magára vállalta, nagy segítséget nyújtott falunkban a családi házak építésében is, s ezzel jelentős mértékben gyarapította a nemzeti bizottság bevételét, és segítette célkitűzéseink elérését.- Na és a társadalmi munka? - szólt közbe Tomis Teréz, a Nöszövetség elnöke. - Ebből a falu apraja-nagyja kivette a részét. Ha nem tévedek, a hetvenöt éves Pénzes Pista bácsi például egyetlen építkezésről sem hiányzott. Ami a leglényegesebb: választó polgáraink igen büszkék mindarra, amit létrehoztak. A sajátjuknak érzik valamennyit. A hnb képviselői falunézésre invitáltak. Először a szolgáltató házat tekintettük meg. Noha még friss festék- és mész- szag árasztotta el a folyosókat és a termeket, a szabók, óra- és a tv-javítók, a fodrászok már javában dolgoztak. Az épület valóban a falu büszkesége, 2,2 millió korona értékű, ebből 600 ezer koronát ér a lakosok társadalmi munkája. A kultúrotthonban hosszabb időt töltöttünk, idestova öt éve annak, hogy átadták rendeltetésének. Hogyan használják ki a több millió korona ráfordítással épült létesítményt?- Néhány héttel ezelőtt „Daloló falvak“ címmel nagysikerű népdalversenyt szerveztünk - válaszolta Ilonka. - Itt voltak a nagytúri, tompái, ipolyszakállasi és a helyi éneklő csoportok legkiválóbb képviselői. Bár a tompaiak érték el az első helyezést, a helyi Szobi Adrianna hódította el a közönség díját. Természetesen nem múlik el hónap, hogy ne történne valami; a moheremben hetenként háromszor vetítünk filmet, az előadóterem viszont a fiatalok művelődését, szórakozását szolgálja, itt tartjuk a tudományos ismeretterjesztő előadásokat is. A nemzeti bizottság képviselői azonban nemcsak a fiatalokkal, hanem az idősebb polgárokkal is törődnek. Rendbe hozták az ódon kastélyt, és a nyugdíjasok klubját helyezték el benne. A tágas szobákban újságok, folyóiratok, tv-készülék áll rendelkezésükre. A község lakói egyébként döntő többségben az állami gazdaságban dolgoznak. Bár a hepe-hupás földeken keményen meg kell dolgozni a megélhetésért, mégis a munkaképes lakosoknak mindössze 20 száazaléka jár az ipari üzemekbe, de ók is sokat fáradoznak és tesznek a falu fejlesztéséért. Emlékszem a korábbi években egy- egy nyilvános gyűlés valóságos panasznap volt. Nagyobb volt az emberek igénye, mint a község anyagi lehetősége. Ma már azonban megváltozott a lakosok szemlélete, újabb igényeiket a reális lehetőségekhez igazodva fogalmazzák meg. SZOMBATH AMBRUS A falu gondos gazdái ÚJ sző 1983. I. 7.
