Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-07 / 1. szám
A társadalmi és a lelki egyensúly /t egyik előfeltétele, hogy a társadalom minden tagjának állandó munkája legyen. A hosszú, kényszerű tétlenséget az emberek többsége sorscsapásnak tekinti. / „Néha úgy érzem, hogy meghalok — mondta a szociológusnak egy munka- nélküli a Michigan állambeli loniában. Az én helyzetemben teljesen kialszik az élet- ösztön.“ A munkanélküliség okozta stressz az élet minden területére kihat, beleértve a születések számának alakulását is: válságok idején számottevően csökken a születési arányszám. Ezt a John Hopkins Egyetem szociológusai állapították meg „A vízbe dobott kő effektusával van dolgunk - írja ezzel kapcsolatban Gerald Clerman, az alkoholizmus, a kábítószerélvezet és a mentálhigiénia kérdéseivel foglalkozó hivatal munkatársa. - A félelem, az álmatlanság, a neurózis hullámszerűen terjed az egész országban.“ A kényszerű tétlenség okozta trauma nem csupán azt az embert sújtja, aki az utcára kerül, hanem családját, környezetét is. Az Egyesült Államok Kongresszusának egészségügyi szenátusi albizottsága megállapítja, hogy a munkanélküliek minden újabb egy százaléka további 40 ezer állampolgár közvetlen halálát jelenti. Az öngyilkosságok száma 4,1 százalékkal, a kóros pszichikai elváltozások száma 3,4 százalékkal növekszik. A tömeges munkanélküliség éveiben felszökik a szívrohamok és a súlyos bűncselekmények görbéje. Ezeket az adatokat amerikai forrásokból vettük, a többi közt Harry Maurer „Munka nélkül" című könyvéből. A szociológus Maurer az általa összegyűjtött szomorú vallomásokat 1979-ben adta ki. Az azóta eltelt évek alatt, ha egyáltalán változott a kép az Egyesült Államokban, akkor is csak rosszabbodásról beszélhetünk. A hivatalosan nyilvántartott munka- nélküliek száma 1982-ben már 10,5 millió volt, ami az ország összes munkaerejének több mint 9 százaléka. „Az ember és munkája“ című könyvnek, amely a Szovjetunióban jelent meg, semmi köze az Egyesült Államokhoz. A szovjet kollektíva leningrádi üzemekben végzett vizsgálat eredményeit tette közzé benne. Az adatfelvétel két szakaszban történt: a hatvanas évek közepén és a nyolcvanas évek elején. A szociológusok V. Jadov professzor vezette csoportja azokat a tényezőket vizsgálta, amelyek akadályozzák (vagy elősegítik), hogy a munka szellemi szükségletté váljon. A megkérdezettek kilencven százaléka olyan értelemben nyilatkozott, hogy a munka nem pusztán jövedelemforrás. A mai ember lelkét is beleadja munkájába. Igényli, hogy megmozgassa az agyát, látóköre kiszélesedjék, újabb ismeretekre tegyen szert. Ha a munka tartalmasságát egy egységnek vesszük, a kereset szerepe e skála szerint a leningrádi munkások szemében nem haladja meg a 0,8 pontot. Ezt meg lehet érteni. Éppen a két adatfelvétel közti időszakban történt meg az áttérés az általános kötelező középfokú oktatásra. A hetvenes évek végén a munkások kétharmada már legalább középiskolai végzettséggel rendelkezett. Ennek eredményeképpen az új nemzedéknek már magasabb követelményei vannak a munka tartalmával szemben, mint amilyen igényei még elődeinek voltak. A z Egyesült Államokban nincs olyan törvény, amely garantálja az állandó munkát. Ha valaki nem tagja a szak- szervezetnek (s az Egyesült Államokban a dolgozóknak alig egynegyede szak- szervezeti tag), akkor a munkáltató büntetlenül zsarolhatja, megalázhatja, megfélemlítheti, elviselhetetlen feltételeket szabhat. Vagy elfogadja a feltételeket - vagy „önként“ kiléphet. Az önként kilépett nem tarthat igényt kártérítésre, munkanélküli segélyre. Sylvia Porter amerikai újságírónó így irt „Szörnyű szavak“ című cikkében: „Meg kell érteni egy egyszerű dolgot: önt elbocsáthatják bármikor és bármilyen okból, függetlenül attól, hogy hány éve dolgozik, s hogy mi a rangja az üzemben.“ Ürügyként szolgálhat, ha a dolgozó például a munka jobb megszervezése, a munkaterhelés csökkentése vagy igazságosabb bérek megállapítása mellett száll síkra. Arról szó sem lehet, hogy nyíltan ellenvéleményt nyilvánítson főnökével szemben. J adov professzor csoportjának szociológusai nem várták, hogy a megkérdezettek valamennyien elégedettek legyenek munkájukkal. Ennek inkább az ellenkezőjére számítottak, abból kiindulva, hogy növekednek a követelmények a munka tartalmasságával szemben. Amire valóban nem számítottak, az az elégedetlenek összetételében végbement változás volt. Az első adatfelvételkor, a hatvanas évek közepén, azok voltak a legkevésbé elégedettek, akik szakképzettséget nem igénylő munkát végeztek: rakodómunkások, építőipari állványozók, takarítók. Ma már az esztergályosok is változtatni akarnak munkájuk jellegén. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy a rakodómunkások egyik napról a másikra beleszerettek a munkájukba. A rakodómunkások ma is sürgetik, hogy munkaterületükön fokozzák a gépesítést és az automatizálást. Az automatizálás folyamatban is van minden területen. És kiderül, hogy a magas képzettségű gépkezelő (ugyancsak az esztergályos) korántsem mindig van elragadtatva ettől; szűkül az egyéni alkotás szférája. Leningrádban, az ország egyik legkorszerűbb, teljesen automatizált malomipari üzeme állandó szakmunkáshiánnyal küszködik. Ez elgondolkoztató. A Szovjetunióban a munkakínálat már fél évszázada meghaladja a keresletet. Az emberek megszokták, hogy jobb helyet választaniuk nemcsak joguk, hanem teljesen reális lehetőségük is. Társadalmi vonatkozásban ez nagyszerű eredmény, közgazdasági tekintetben nem mindig. Mi jó van abban, ha például a közlekedés, a szolgáltatóipar, az egészségügy vagy a kenyérgyárak állandó munkaerőhiány- nyal küzdenek? A munkakörülmények iránti igényesség közvetlenül összefügg a jólét növekedésével. A két adatfelvétel közti időszakban a leningrádiaknak csaknem a fele (kétmillió a 4,5 millióból) tágasabb, összkomfortos lakásba költözött. Másfél évtized alatt nagy változás történt a munkás életmódjában, szokásaiban és szükségleteiben. A munkások másként vélekednek az öltözködésről, s ez meglátszik rajtuk nemcsak az utcán, de a munkahelyen is. Az az ember, aki megszokta a komfortot otthon, a mindennapi életben, sokkal érzékenyebben reagál a rendetlenségre, a komfort hiányára a munkahelyén. Az iskolázottsági és a képzettségi szint emelkedése maga után vonja a szükségletekben végbemenő változásokat is. Az új helyzetnek árnyoldala is van. A mai fiatalság egy része oly buzgón keresi a jobb munkakörülményeket, hogy már nem ragaszkodik többé üzeméhez, szakmájához. A jólét növekedésének- mondják a szociológusok - feltétlenül együtt kell járnia az erkölcsi nevelés fokozásával. Máskülönben fennáll a veszély, hogy kialakul a telhetetlen fogyasztók rétege. „Amikor arról olvasok, milyen nehézségeik vannak vállalataiknak a munkaerőhiány miatt, néha arra gondolok, hogy egy kis korlátozott munkanélküliség nem jönne rosszul a Szovjetunióban sem - írja Branko Csetics jugoszláv munkás.- A munkaerötartalék mindenesetre termelékenyebb munkára ösztökéli azokat, akiknek van munkájuk, jobban érvényre jut az emberek hozzáértése és rátermettsége. Ha nem tudsz vagy nem akarsz dolgozni - le is út, fel is út. Az eredmény: fokozódik a munka hatékonysága. Ami meg a munkanélkülieket illeti a fejlett tőkés országokban, mint ismeretes, jelentős munkanélküli segélyt kapnak. Ezt bizonyára önök is megtehetnék...“ Az „Érvek és tények“ című moszkvai időszerű kiadvány 1982. évi 9. számában a témát így kommentálta: Először is, „korlátozott munkanélküliség“ gyakorlatilag nem létezik. Az Egyesült Államokban négy százalékos munkanélküliség mellett teljes foglalkoztatottságról beszélnek, de sehogy sem sikerült megmaradniuk ezen a szinten: a folyamat irányíthatatlan. Másodszor, nem lehet hosszú távon hatékony gazdaságot teremteni, ha a háttérben ott állnak a kisemmizett emberek százezrei. A magánvállalkozót a hatékonyság mint olyan, egyáltalán nem izgatja, célja a maximális profit megszerzése minden eszközzel. Ha a munkaerő olcsóbb a gépnél, eszébe sem jut tökéletesíteni a termelést. Egy dollárt sem áldoz a legígéretesebb kezdeményezésre sem. Nem felel meg a valóságnak, hogy csak olyan alacsony képzettségű emberek válnak munkanélkülivé, akik rosszul látják el feladataikat. Rossz konjunktúra idején a monopóliumok utcára teszik még a legtehetségesebb, legszorgalmasabb dolgozókat is. Az Egyesült Államokban ma a magas képzettségű dolgozók 8,5 százaléka van munka nélkül. Most pedig lássuk a munkanélküli segélyt. Az Egyesült Államokba, mint ismeretes, korántsem minden munkanélküli részesül segélyben, és aki részesül, az is szigorúan korlátozott ideig. A hivatalosan nyilvántartott munkanélkülieknek 1981. decemberében csupán körülbelül 40 százaléka részesült segélyben. A heti segély átlagosan körülbelül 100 dollár, vagyis annyi, amennyit New Yorkban a háztulajdonos kér egy kis egyszobás lakás béreként. Pedig hát a lakáson kívül enni is kell, inni is, öltözködni is, el kell tartani a családot, fizetni az egészségügyi ellátást, a gyermekek taníttatását ... A Szovjetunióban egy háromszobás lakás, a fűtés, a gáz, a hideg- és melegvíz-használat, a közös tévéantenna díja összesen körülbelül havi 12 rubel, vagyis az átlagos havi keresetnek nem egészen 5 százaléka. S közben az alapvető áruk és szolgáltatások ára, illetve díja stabil. Jadov szociológus-csoportja mint nyilvánvaló tényt állapította meg: az elmúlt 15 év folyamán a haladás a lakásprobléma megoldásában kedvezően hatott a dolgozók lelkiállapotára, közérzetére és a termeléshez való viszonyára. A szovjet munkás nem csupán felülről kapott konkrét feladat végrehajtójának érzi magát, Érzékeli saját szerepét valamennyi termelési és társadalmi folyamatban. Már az első szovjet alkotmány (1918- ban) rögzítette az állampolgárok legfőbb politikai jogai mellett, a pihenéshez, a tanuláshoz való jog mellett a munkához való jogot is. Az országban akkoriban még voltak munkanélküliek, s ennek a jognak a kimondása különösen időszerű volt. A Szovjetunióban több mint fél évszázada nincsenek munkanélküliek, de a munkához való feltétlen jog ma is jelentőséggel bír. A többi közt a nemzet morális fejlődésének szempontjából is. JURIJ TROFIMOV (A szovjet és az amerikai sajtó anyagai alapján) NEM PUSZTÁN JÖVEDELEMFORRÁS A szocialista integráció a gyakorlatban Az SZKP KB-nak a párt XXVI. kongresszusa elé terjesztett beszámoló jelentése megállapította, hogy a legmagasabb szintű követeleményeket kell támasztani a termékek minőségével szemben. Hasonló feladatokat állapítanak meg valamennyi tagországnak a legközelebbi időszakra vonatkozó gazdasági és társadalmi fejlesztési tervei. A termelőerők fejlesztésében, a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásában és a termékek minőségének javításában, a termékek világpiaci versenyképességének erősítésében fontos eszközül szolgál a KGST keretei között megvalósuló szabványosítás. Az egységes szabványok és normatívák bevezetése elsősorban biztosítja a technikai normák és követelmények összhangját azokkal a termékekkel kapcsolatban, amelyeket a KGST-beli partnerek a kölcsönös kereskedelem keretében egymással kicserélnek. A KGST-szabványok, minthogy a termékek kiváló minőségét szavatolják, megteremtik a szükséges előfeltételeket a nemzetközi szocialista munkamegosztás legmagasabb formáinak - a termelésszakosításnak és a kooperációnak a fejlődéséhez. Helyzetüket illetően a KGST szabványai — páratlan, egyedülálló jellegűek. Más nemzetközi normatív-technikai okmányoktól eltérően kötelező erejűek, és a szovjet népgazdaságban és a testvéri szocialista államok gazdasági együttműködési gépezetében egyaránt felhasználják őket. A KGST-szabványoknak nemzeti szabványként a népgazdaságban történő alkalmazása lehetőséget nyújt a szocialista közösség országainak arra, hogy emeljék az ipari termékek színvonalát, és lemondjanak a hasonló ÚJXZÚ dokumentumok kidolgozásáról. Módot nyújt a saját szabB ványok kidolgozásával járó költségek jelentős csökkentésére, és — ez nagyon fontos - az élenjáró tapasztalatok és a legújabb tudományos és technikai eredmények 1,5-2 évvel hamarább történő meghonosítására. Ily módon jelentős pénzeszközöket és anyagi erőforrásokat takarítanak meg. Sok KGST-szabvány alapjául a nemzetközi szabványosítási szervezetek által kidolgozott legjobb szabványok szolgálnak. Ide tartoznak a hűtőberendezésekre, a vasúti, gépkocsi- és tengeri szállításokhoz szükséges konténerrendszerre vonatkozó egységes normatív okmányok. A KGST keretében a szabványosítás üteme gyorsul. Míg 1975-ben százegynéhány KGST-szabványt dolgoztak ki, 1980-ban már 767-et. összesen pedig több mint 2700 KGST-szabványt hagytak jóvá, s ezeket aktívan alkalmazzák a szocialista országok népgazdaságában. A KGST Szabványügyi Állandó Bizottságának 1981. január 1-re vonatkozó adatai szerint a Bolgár Népköztársaság 1052, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 420, a Kubai Köztársaság 97, a Lengyel Népköztársaság 567, a Magyar Népköztársaság 574, a Mongol Népköztársaság 63, a Német Demokratikus Köztársaság 575 és a Szovjetunió 998 KGST-szabványt honosított meg népgazdaságában. . Mi a KGST-szabványok gyakorlati haszna? Ezt a szocialista államokban gyártott mezőgazdasági gépek és berendezések példáján mutatjuk meg. Az ezentúl egységes normák alapján készülő gépek kölcsönös .helyettesíthetősége lehetőséget nyújtott a KGST-tagor- szágoknak arra, hogy többek között bővítsék a traktorok, valamint a hozzájuk szükséges szerkezeti részegységek és agregátorok szállításának volumenét. A traktor Dieselmotorok szabványainak bevezetése következtében Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság és Szovjetunió gyorsan meg tudta szervezni egymás között a kooperáción alapuló gyártást. Egy másik példa. Jelenleg a KGST-szabványok alapján készülnek a csapágyak - ezek a legnagyobb mértékben tömegjellegű termékek, amelyeket gyakorlatilag minden gépnél alkalmaznak. Az ezen a területen való szabványosítás lehetővé tette, hogy az egyes országokban alkalmazott gördülőcsapágyak típusainak számát 9600-ról 2000- re csökkentsék. Ennek következtében a sorozatgyártás fokozása révén még nagyobb gazdasági hatást értek el. A szabványosítás jelenleg a nehéz- és könnyűiparra egyaránt kiterjed. A Szovjetunióban és Magyarországon például egységes KGST-szabványok alapján egységes felnőtt- és gyermekruhatervezési rendszert dolgoznak ki. Ez módot nyújt majd olyan, különféle méretű ruházati cikkek gyártására, amelyek valamennyi lakosságcsoportnak - kicsinek és nagynak egyaránt - az igényeit kielégíthetik. A KGST keretében jelenleg megállapítják az együttműködés kiemelt irányait a nyolcvanas évekre. Olyan feladatok vannak közöttük, amelyek a népgazdaság számára létfontosságú jelentőségűek. Szó van például az anyagi, energetikai és munkaerőforrásokkal való takarékoskodásról, a munkaigényes folyamatok gépesítéséről és automatizálásáról, olyan technológiai berendezések gyártásáról, amelyek arra hivatottak, hogy biztosítsák a szocialista országok gazdasági függetlenségét a Nyugattól. A folyó ötéves tervben összesen körülbelül 3000 KGST- szabványt kell kidolgozni; ezek elősegítik majd a hosszú távú együttműködési célprogramoknak, valamint a testvérországok sokoldalú termelésszakosítási és kooperációs egyezményeinek jó minőségű teljesítését. ANATOLIJ KIRILENKO, a KGST Szabványügyi Intézetének Igazgatója 1983.1. 7.
