Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-18 / 11. szám
JSZÚ 11 I SZ/tKMMKÍSFUTALOK NEVELÉSE - POUTUI FELADAT Írta: Ludovít Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára = A Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsa a SZISZ Szlovákiai Központi Bizott- = ságával és a Szlovák Tudományos Akadémiával közösen a közelmúltban i= Kassán (Kosice) konferenciát rendezett a szakmunkásfiatalok kommunista == nevelésének kérdéseiről. Az értekezleten Ludovít Pezlár, az SZLKP KB = Elnökségének tagja, a KB titkára tartott beszámolót, melyet rövidítve az = alábbiakban közlünk. Törvényszerű, hogy napjainkban, amikor az építési program teljesítésén munkálkodunk, figyelmünk egyre inkább a legfőbb társadalmi erő - a munkásosztály feladataira irányul. A munkásosztály jelentősége a fejlett szocialista társadalom építésében egyre nő. „A munkásosztály az alkotó erők és képességek hatalmas forrása - állapítja meg Gustáv Husák a CSKP XVI. kongresszusán. - A szocialista társadalmi termelésben betöltött helyzete predesztinálja őt arra, hogy döntő szerepet játsszon az osztályok és szociális rétegek, a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka közeledésében. Csakis a munkásosztály képes egyesíteni az összes dolgozó nép érdekeit és elvezetni őt az osztálynélküli társadalomhoz, a szocializmus és a kommunizmus nemes eszméinek megvalósításához.“ Statisztikai adatok igazolják, hogy hazánkban a hetvenes években gyarapodott a munkásság száma. Bár napjainkban ez a mennyiségi növekedés már nem olyan gyors ütemű, mint a múltban, gyorsabban nő viszont a munkásság műveltsége és szakképzettsége: szilárdul politikai öntudata, fejlődnek aktivitásának új formái. A munkásosztály feladatának kérdése nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlat problémája is. Nem hunyhatunk szemet afelett, hogy ezt az elvet nemegyszer megsértik. Például némely tárca helytelenül viszonyul a szakmunkásfiatalok felkészítéséhez, vagy egy- egy kutató dolgozó figyelmen kívül hagyja a gyakorlat szükségleteit. Ilyen hozzáállással nem érhetünk el kedvező eredményeket. Sürgetően előtérbe lép a szakmunkásfiatalok arculatának formálása, elméleti, gyakorlati, szakmai s eszmei-politikai felkészítésük. Sajátos helyzetüket a gyakorlati, az irányító és a politikai-nevelő tevékenységben figyelembe kell vennünk, s felkészítésüket az életre, a munkára egységes egészként kell értelmeznünk. A szakmunkásfiatalok problematikájának elemzésében döntő az a kérdés, hogyan viszonyulnak a fiatalok a tudományos-technikai forradalomhoz. Hiszen a szocialista társadalmi rend előnyeit és a tudományos-technikai forradalom vívmányait a mai fiataloknak kell összekapcsolniuk. Társadalmunk távlati fejlődése attól függ majd, hogyan készülnek fel erre a feladatra. A szocializmus viszonyai között a tudományos-technikai forradalmat szociális folyamatként értelmezzük, mely a megváltozott helyzetben lehetővé teszi a munkásosztály történelmi küldetésének teljesítését. Ez megköveteli, hogy a munkásosztály tagjai egyrészt ismerjék ezt a szociális folyamatot, másrészt helyesen igazodjanak az új feltételekhez. Az automatizált termelésben nőnek az elvárások a munkások egyéni tulajdonságaival szemben. Munkájukban dominál az ellenőrző, irányító és szervező tevékenység. Ez fokozott követelményeket támaszt az egyénnel szemben, olyan tulajdonságokat teltételez, mint a szocialista öntudat, felelősségérzet, lelkiismeretesség, rugalmasság, kezdeményezőkészség. És éppen e téren sok még a fogyatékosság. Ez arra int bennünket, hogy a szakmunkásfiatalok felkészítésében ne becsüljük túl a műveltség kérdését az erkölcsi, jellembeli és akarati tulajdonságok rovására, olyanokra, mint a közösségi szellem, az önzetlenség, a fegyelmezettség. Közismert ugyanis, hogy vállalatainkban a sikertelenség egyik fő oka a laza munkafegyelem és a fegyelmezetlenség. A hatékonyabb társadalmi fejlődés egyik legjelentősebb forrása tehát a fegyelem megszilárdítása az irányítás minden fokán, ez pedig újabb beruházásokat sem igényel. Képességeink vizsgája A tudományos-technikai forradalom és társadalmunk távlati fejlődése szempontjából rendkívül jelentős a középfokú szakmunkásképző iskolák építése- a CSKP KB Elnökségének a csehszlovák oktatási rendszer továbbfejlesztéséről szóló 1976. évi határozata értelmében. Ezek az intézetek a középfokú iskolák fő típusává válnak. A négyéves tanulmányi idő érettségivel végződő teljes középiskolai végzettséget nyújt. Szlovákiában 35-féle szakmára képeznek szakembereket ilyen típusú intézetekben, s az 1981 -82-es iskolai évben csaknem 4500 tanuló végzett bennük érettségizett szakmunkásként. Az alapiskolák végzős növendékeinek évente mintegy hatvan százaléka szakmunkásképzőbe megy. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az 1984-85-ös tanév politikai-szervezési képességeink vizsgája lesz, hiszen ekkor vezetik be általánosan a tízéves tankötelezettséget. 46 300 tanuló középfokú szakmunkásképzőbe fog járni. A szakmunkásképző iskolák építése tovább folytatódik. Bár Szlovákiában 1970 óta új létesítmények építésével és régebbiek korszerűsítésével a tantermek száma 2193-ról 3830-re emelkedett, ennek ellenére a helyzet ebben az iskolatípusban nem kielégítő. Sok a két műszakban tanító iskola, ez predig kedvezőtlenül befolyásolja az oktató-nevelő munka színvonalát. Gyakori, hogy a vállalatok terveiben évekig halogatják az új szakmunkásképző építését. Például a komáromi (Komár- no) hajógyár már három ötéves tervben elhalasztotta ezt a feladatát, jóllehet az oktatás csaknem teljesen két műszakban folyik itt. Pedig az intézmény igényes feladatokat teljesít, hiszen a testvéri szocialista országok fiataljainak szakmai felkészítésére is vállalkozott. A jelenlegi helyzet megköveteli, hogy az üzemek halaszthatatlanul kezdjék meg a szakmunkásképző iskolák tantermeinek és diákotthonainak a bővítését, hogy az 1984-85-ös tanévben nagyobb számú szakmunkástanuló kezdhesse meg tanulmányait. A szakmunkásképző iskolák növendékeinek elméleti és szakmai felkészítésében, erkölcsi és politikai tulajdonságaik kialakításában döntő szerepük van a pedagógusoknak, a nevelőknek, főleg pedig a szakoktatóknak. Az utóbbi években a korábbiakhoz képest ezen a téren is jelentős javulás történt. Emelkedett a pedagógusok szakképzettsége; több mint 70 százalékuk megfelelő végzettséggel rendelkezik, a külső munkatársként alkalmazott pedagógusok esetében ez az arány azonban csak 21,4 százalék. Fokozatosan nő a szakoktatók szakképzettsége is; az 1981-82-es tanévben 59,1 százalékot ért el. Ezzel az állapottal azonban nem elégedhetünk meg. Hiszen a szakoktató közvetlen befolyással van a fiatal szakmai felkészülésére, adottságainak kialakítására, erkölcsi és politikai arculatának formálására is. Ezért egyre nagyobb figyelmet kell szentelni a szakoktatók kérdésének, felkészítésüknek, rendszeres eszmei-politikai és szakmai képzésüknek. A szakoktatók soraiban igen gyakori a munkaerövándorlás, ami negatívan befolyásolja az oktató-nevelő munkát. Ennek nem mindig az elégtelen kiválasztásuk az oka, hanem munkájuknak a nem megfelelő értékelése. A tárcák feladata, hogy ezt a kérdést mielőbb oldják meg. A szakképzett munkások felkészítésének egyik fontos feltétele a tantermek és tanműhelyek műszaki ellátottságának színvonala. Számos vállalatunk már megértette, hogy jövőbeli termelési feladataink megvalósítása szempontjából milyen jelentősége van annak, ha a fiatalok a legkorszerűbb gépreken tanulnak és a legújabb technológiai eljárásokat sajátítják el. Sajnos az sem ritkaság, amikor a szakmunkástanulók ósdi gépberendezéseken gyakorolnak, holott a vállalat gyártócsarnokaiban már sokkal tökéletesebb gépeket működtetnek. A kommunista erkölcsű ember formálása A szocialista társadalmi viszonyok megszilárdításában nagy jelentősége van a dolgozók eszmei-politikai nevelésének, mely a párt-, a társadalmi és állami szervek és -szervezetek ideológiai munkájának szerves része. A nevelés célja, hogy kommunista erkölcsű embert formáljon, olyat, aki aktívan viszonyul az élethez, lelkiismeretesen dolgozik, a társadalommal szemben kötelességtudó, jó hazafi és internacionalista, szilárd a tudományos világnézete. A párt-, a társadalmi és állami szervek ideológiai munkájának súlypontja a tudományos világnézetre nevelés. Csakis a marxista-leninista elmélet megismerésén és elsajátításán alapuló világnézet teszi lehetővé a fiataloknak, hogy helyesen tájékozódjanak a fejlett szocialista társadalom bonyolult politikai, gazdasági és szellemi életének kérdéseiben, megtalálják a helyüket, életük értelmét és helyes véleményt alakítsanak ki a világban zajló eseményekről. Mivel a munkás- osztály történelmi céljai összhangban vannak a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeivel, a munkásosztály világnézete hovatovább az egész szocialista társadalom világnézeteként lép előtérbe. Ezért szükséges, hogy a munkás- osztály fiatal tagjainak életszemlélete a marxi-lenini világnézetnek megfelelően alakuljon ki. Szilárdan elsajátított marxi -lenini világnézetről csak akkor beszélhetünk, ha szoros kapcsolat alakul ki az ismeretek, a belső meggyőződés és a társadalmi tevékenység között. A nevelés feladata tehát, hogy az ismereteket kommunista meggyőződéssé alakítsa. A szakmunkásfiatalok marxi-lenini világnézetének elsősorban a mukásosztály- hoz tartozás tudatosításában, a szocializmus és a kommunista párt ügye iránti odaadásban, a szocialista hazafiságban és internacionalizmusban kell megnyilvánulnia. Nem hagyhatjuk persze figyelmen kívül, hogy a fejlett szocialista társadalmat két eltérő társadalmi rendszer, két össze- békíthetetlen ideológia harca közepette építjük. Csak a szakmunkásfiatalok intenzív nevelésével, politikai éberségre nevelésükkel, osztályszemléletük fejlesztésével érhetjük el, hogy helyesen tájékozódjanak a mai jelenségekben, ellenálljanak az ellenséges propaganda destruktív befolyásának és aktívan védelmezzék a szocializmus vívmányait. Munkásfiataljainkról, akárcsak az egész ifjú nemzedékről elmondhatjuk, hogy a szocializmus talaján állnak. Ám semmi sem lenne károsabb, mint az, hogy idealizáljuk a fiatalok helyzetét. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a társadalmi tudat nem önmagától alakul ki, a fiatalok szemlélete, belső meggyőződése a haladó és a rekonstrukciós nézetek éles harcában, a helytelen elméletek, szokások elleni kíméletlen harcban formálódik. Szlovákiában a közelmúltban felmérést végeztek a középiskolai fiatalok között arról, milyenek az elképzeléseik és véleményük világnézeti és erkölcsi kérdésekről. Az eredmények azt mutatják, hogy a szakmunkásfiatalok többsége már megszabadult a vallási nevelés befolyása alól, a világot anyaginak fogja fel. E pxazitív megállapxxiások ellenére a világnézeti nevelés eredményeivel mégsem lehetünk elégedettek. Nem ritkaság a nevelésben ugyanis a nemtörődömség, a világnézeti semlegesség, ajpözömbös- ség, a megalkuvás, a pozitivizmus vagy a pragmatizmus. Ott, ahol gyöngül eszmei nevelő befolyásunk, aktivizálódik az eszmei és osztályellenségünk. S ez a megállapítás a nevelésre is vonatkozik. A közösség összetartó ereje A felmérés eredményei azt is igazolták, hogy a szakmunkásfiatalok többsége munkáscsaládból származik és osztályöntudatát ez a szociális környezet formálta. Szakmunkáshivatásra készülnek azonban a földműves- és az értelmiségi családok gyerekei is. Osztályöntudatuk formálásának szakmai felkészítésük során fokozott figyelmet kell szentelni. Az osztályöntudat a tudat része, ezt pedig nem lehet megtanítani. A szakmunkásfiatalok csakis saját aktivitásukkal, a munka- és egyéb feladatok teljesítése során a közösségben tehetik megukévá. A fiatalokra csupán a jól összekovácsolódott közösség gyakorolhat kedvező hatást. A közösségi kapcsolatok szilárdításának hatékony eszköze a kollektív vélemény- alkotás, az egészséges kritika és önkritika, mely lehetővé teszi a kedvező munkahelyi légkör kialakulását. A szakmunkásfiatalok nevelésének javításában nagy tartalékaink vannak az iskolák, a munkahelyek, a család, az ifjúsági házak együttműködésében. A Szlovák Tudományos Akadémia Pedagógiai Intézetének munkatársai 1982- ben 17 középfokú szakmunkásképző iskolában végeztek felmérést. Megállapították, hogy a tanulók személyiségének kialakulására a legnagyobb hatással a szakoktatók vannak. A megkérdezettek 43 százaléka azt a választ adta, hogy a legszorosabban a szakoktatókhoz kötődik, 57 százalékuk predig azt, hogy szakmai felkészítésüket döntő mértékben a szakoktatók befolyásolják. Ezzel kapcsolatos az az adat is, hogy a tanulók 67,6 %-a jobban szereti a gyakorlati, mint az elméleti képzést. A munkásfiatalok döntő többsége a szakmai képzés, főleg pedig a szakmai gyakorlat idején közvetlenül kapcsolatba kerül a munkásokkal. A szakmunkásképzésben a ránk háruló igényes feladatok megkövetelik, hogy a vezető dolgozók, a gazdasági, az állami és a pártfunkcionáriusok rendszere-' sen eljárjanak a fiatal munkások közé és páldát mutassanak számukra. A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a fiatalok első munkahelyi lépásei jelentősen befolyásolják további ott-tartózkodását, gondolkodásmódját, s nemegyszer életre szóló nyomokat hagynak benne. Ez is a közösségek és a vezető dolgozók nagy felelősségét bizonyítja. Ha a szakmunkásfiatalok komplex nevelési kérdéseiről szólunk, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szocialista társadalomban soraikból formálódnak a társadalmi élet vezető káderei. Ezért az ifjúmunkásokban a jövő párt-, és állami, társadalmi, gazdasági szerveinek és szervezeteinek tisztségviselőit kell látnunk. 83. ni. is. Könözsi István felvétele
