Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-25 / 8. szám
A Februári Győzelem után összehívott IX. pártkongresszuson mondta Klement Gottwald: „Nagy kulturális fellendülésnek vagyunk a tanúi. A kultúra, a tudományok és a művészetek mesterei ma már egyre inkább felismerik, hogy helyük a nép oldalán van, és alkotásaik csak akkor lesznek jók, ha népi szelleműek, és a nép számára készülnek. És népünk hálás a kultúra, a tudomány és a művészetek mestereinek.“ Az 1948 óta eltelt harmincöt esztendő a művészetek és a kultúra egészének a fellendülését is hozta. A tuA NÉP OLDALÁN lafdonaban lévő termelőeszközökkel általános anyagi biztonságot teremtett a nép, s birtokolja mindazt, amit a művészetek, a kultúra a valóság teljesebb megismeréséhez megteremt, kínál. A színházművészet egyike azoknak a művészeti ágaknak, amelyek befogadói rétege az elmúlt három évtizedben gyökeresen megváltozott Ez a mindennapok gyakorlatában azt jelenti, hogy a falvak ezreiben élők láthatnak olyan előadásokat amelyeket annak előtte csak a városok kiváltságos rétegei élvezhettek. Ebben a megállapításban is ott bujkál a pontatlanság, hiszen ezek a produkciók már semmiben sem hasonlíthatok az egykori polgári színház üres szórakozást vígjátéki és operettas elandalodást kínáló előadásaihoz. A színészi játék, a művészi megvalósítás, a rendezői elgondolás a szocialista társadalom humánumát tükrözi. Ezzel együtt azonban többet is, mást is, hiszen a valóság hétköznapokban rejtőző lényegét a változásokat, az ellentmondásokat aligha ismerhetné meg a puszta reprodukálás útján. Feladata, hogy minden esetben előre mutasson, erkölcsi dilemmákat vessen fel, tettekre ösztönözzön. Mindig a nép ■ oldalán. DUSZA ISTVÁN Az Állami Falu- színház magyar társulatának utolsó bemutatója Alois Jirá- sek Vojnarné című drámája volt. A produkció egyik jelenetében Lengyel Ferenc és Gombos Ilona. (Podhorsky felvételei) Emlékezés az Állami Faluszínházra ámomra a Faluszínház magyar együttesének élete sikkor kezdődött, amikor 1950 tavaszán felhívás jelent meg az Új Szóban. Ebben közölték, hogy megalakul az Állami Faluszínház magyar együttese, és jelentkezni lehet a földművesek szövetsége (Jednotny sváz slovenskych roTníkov) káderosztályán. A baráti körömmel akkor már nyakig voltunk a mükedvelésben, melyet 1948 végén kezdtünk a CSEMADOK székházában Fellegi István főtitkár és egyetlen beosztottja. Fehér (Wetzler) Dóra támogatásával. Ketten alkották akkor a CSEMADOK KB apparátusát. Hetenként adtunk műsort, hol a CSEMADOK-ban, hol a Bratislava környéki falvóikban. Ezek a műsorok agitációs céllal készültek: az Új Szót népszerűsítettük, a Fáklyát árusítottuk, előfizetőket gyűjtöttünk. E műsorok javából állt össze a CSEMADOK első nagy rendezvénye, az Uj Színpadon megtartott matiné. Megjelent a hirdetés, és a társaimmal együtt jelentkeztünk. Két napig tartott a felvételi vizsga, a jelentkezők száma 240 körüli. Volt aki egy perc alatt kihullott a rostán, volt akit félóráig bent tartottak. A zsűri tagjai közül nem mindenkire emlékszem, sokan voltak. Az elnök Drahos Zelensky, a Nemzeti Színház és egyben a Faluszínház igazgatója is volt, rajta kívül Andrej Bagarra, Milada Zelenskára, Frantisek Kudlácra, Martin Gre- gorra, Hana Melickovára, Fellegi Istvánra emlékszem vissza. Ók „gyötörtek“ majd egy órán keresztül: énekeltettek, szavazattak, tornáztattak, etűdöt játszattak. Utána közölték, hogy majd írásban értesítenek. - Na Lengyel, itt is voltál, - gondoltam magamban. - Hogyan is lehetne egy munkásgye- rekböl színész? Nyugodt voltam, hiszen otthon családi perpatvart okozott már a szándék is. így legalább megnyugszanak a szülői kedélyek, nem leszek komédiás, ingyeriélö, „csavargó“, óihogy apám emlegette ezt a szakmát. Mondott még egyebét is, de az nem túri a nyomdafestéket. Másfél hónap múlva ajánlott levélben jött az értesítés, hogy felvettek, és augusztus 1-én jelentkezzem. A próbák rögtön kezdődtek, októberben az együttesnek már játszani kellett. A színpad utáni vágy erősebb volt bennem, mint a szülőktől való függés. Családi, munkahelyi zűrök után ott voltam 1950. augusztus 1-én az Új Színpad próbahelyiségében, ahol Zelensky igazgató bemutatta az együttest. Egy embert ismertem új kollégáim közül: Turner z^sigát, mert ö bratislavai volt. A többiek: Fekete Gyula, Csicsátka Feri, Kakas László, Kiss Lajos, Ferenczy Anna, Bottka Zsuzsa, Mihalenkó Sári, Lelkes Magda, Bugár Béla, Telekes Jóska, Géléi Tibor, Ferenczy Jani, Németh László ismeretlenek voltak. Formaságokra nem jutott sok idő, egy óra múlva már Lubomir Smrcok, a rendező vezette eiz olvasópróbát. J. G. Tajovsky Ha az asszony kezében a gyeplő (Zensky zá- kon) című vígjátékát tanultuk, s benne én az szerre három darabot próbáltunk, októberben már Abarán (Oborin) és Bolyban (Bot) mutattuk be a Kecsketej és Húbele Balázs, mint király című darabokkal együtt a teljes repertoárunkat. Két egymást követő napon az RND típusú autóbusz vontatta pótkocsin magunkkal hordott színpadon és díszletek között játszottunk. Súgó, öltöztető, parókás, ügyelő nem volt. Villany sem volt, aludni házakhoz jártunk. Két-három turné után egy hét szabad, majd minden kezdődött elölről. Sok minden hiányzott a Faluszínház kezdetén abból, ami nélkül ma már el sem képzelhető a színház. A közönségnek azonban böviben voltunk. Micsoda közönség volt! Éhes a szóra, hálás minden szép pillanatért, poénért, elborítottak virágokkal, megvendégeltek, etettek, itattak. Az utóbbiból baj is lett-, rövid pár hónap múlva meg kellett válnunk két kollégánktól, mert nem tudtak mértéket tartani. Ekkor jött az együtteshez Gyurkovics Mihály is. 1951 őszén a Martini Hadsereg Színházba vonultam be. Amikor 1953-ban visszajöttem, a Faluszínház teljesen új tagokból állott. A törzsgárdából 1952-ben kiváltak a MATESZ alapítói, s az együttest új tagokkal töltötték fel. Én is Komáromba (Komámo) készültem, de az akkori igazgató, Ivan Li- chard nem engedett. Újból meg kellett erősíteni a Faluszínház együttesét, hiszen a falu szocializálása még tartott, s ebben nem kis szerepet kapott a kultúra. így hát maradtam, faluztam tovább, igaz 1955-től már párosban Gombos Ilonával. Közben megbíztak az együttes vezetésével és 1959 őszén, mikor a Faluszínházat rendeletileg feloszlatták, az utolsó darabbal, Jirásek Vojnárnéjával és a teljes művészgárdával átmentünk a MA- TESZ-hez. A négy szlovák együttesből alakult meg a trnavai és a Spiská Nová Ves-i területi színház. Új, magyarul játszó együttes 1969- ben létesült Thália névvel Kassán (Kosice). Nem elhanyagolható tény, hogy a mai szlovákiai magyar színjátszásnak hány erőssége került ki az egykori Állami Faluszinház magyar együtteséből. 33 évvel a kezdet után már csak Ferenczi Anna, Turner Zsigmond, Bugár Béla és jómagam vagyunk aktívak, de nagyon hiányos lenne színházi palettánk Várady Béla, Gombos Ilona, Szentpéteri Aranka, Szabó Rózsi, Bugár Gáspár neve nélkül. A szlovák színjátszás nagy nevei, ma már nemzeti és érdemes művészek is fémjelzik, hogy az Állami Faluszínház jó iskola volt. 1948 februárja tette lehetővé, hogy munkás- és parasztgyerekekből ebben az együttesben színészek lehessünk. Ha jól emlékszem, vezércikk is megjelent 1950- ben, Bábi Tibor tollából az Új Szóban. 1950. augusztus 1-től 1959. szeptember 1-ig az Állami Faluszínház magyar társulata 24 drámát mutatott be és 2250 előadást tartott. LENGYEL FERENC evekig egyetlen „pozitív“ szerepemet. EgyA jemrégrben alakult meg Taskentben, az üzbég IM fővárosban a fiatal színészek kísérleti stúdiója. A stációt. Taskent legfiatalabb színházi kollektíváját „taskenti Tagankának" nevezi a színházkedvelő üzbég közönség, utalva ezzel arra, hogy kezdetben a híres moszkvai társulat is kísérleti színpad volt. A kísérleti stúdió a különböző taskenti színházak fiatal művészeit egyesíti. így aztán érthető az is, hogy az előadások este 10 órakor kezdődnek, amikor a többi színház rivaldáinak lámpái kialszanak. A stúdió művészei hivatásuk megszállottjai, akik minden szabad idejüket a stúdiónak szentelik és például a díszletektől a jelmezekig maguk tervezik és készítik el az előadások kellékeit. A stúdió egyébként társadalmi alapon működik: az egyetlen fizetett állás a világí- tástechníkusé Az előadások orosz és üzbég nyelven folynak, és minden este megtetik a nézőtér. Műsortervükben a legnagyobb figyelmet a kortársi témákra fordítják a fiatal művészek. A jelenleg játszott öt darab közül Brecht Kispolgári lakodalom című műve sorolható a klasszikusok közé, a többi dráma kortárs szovjet írók műve. Csingiz Guszejnov azerbajdzsáni író Magomed, Mamed, Mamis című darabja az ifjúság problémáit feszeA taskenti Taganka geti, s ezt a témát dolgozza fel az észt Enn Vetemaa Emlékmű című kisregényéből színpadra Irt mű is. Heves vitákat váltott ki a nézőkből és kritikusokból egyaránt Alekszandr Vampilov Vadkacsavadászal és Szemjon Zlotnyikov Jelenetek a szökökútnál című színdarabjának bemutatója. A két drámát Mark Válj, a stúdió vezető rendezője állította színpadra A fiatal Vali Umerov Sarag Bosbekov üzbég drámaíró Sünök tüske nélkül című darabját vitte színre, nagy sikerrel. Ezeknek a stílus tekintetében igen különböző daraboknak van egy közös vonásuk: kis színpadra szánták őket. A rendezői megoldások pedig a kamarajelleg ellenére sem ismétlődnek. Alkalmazzák a hagyományos színpadtechnikát, de felhasználnak különböző formabontó elemeket is, aszerint, hogy mitől várható a darab és az előadás szuggesztivitása. Guszejnov darabjának eljátszásához a zsöllyék közötti folyosót is használják, a Brecht-előadáson pedig a nézőket ültetik a színpadra. Zlotnyikov művénél a darab döntő fontosságú eseményei a nézőtéren játszódnak, a székek közé beékelt, kis kerti pádon. Az előadások után gyakran alakul ki vita a nézők és a színészek között. Megtárgyalják azokat a problémákat, amelyek a bemutatott darabban jelentkeztek. Talán ennek is köszönhető, hogy a stúdiónak főleg fiatalokból álló, szigorú, ám minden újra fogékony közönsége van. (BUDAPRESS-APN) ............................................................................................................................................................................................................................................. ÚJ szú 14 1983. II. 25. A művészi szó erejével Ján Holly Kubo című vígjátékénak szereplőgárdája. A kép bal szélén, az álló sorban, Lengyel Ferenc.
