Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-25 / 8. szám
3át. Megrövidítette ítve a munkanapot Titett. A mezögaz- lásának az alapja van a faluban, az :nak, bár nélkülöz- jket. Olyan magas etben, hogy példá- nehezebb paraszti íplést. Az ötvenes épeket vontattak 1, és az összehor- csépelték ki, ma äjnok takarítják be ;ezményeként sza2. emberek gépke- okként ugyancsak ódosult, és műnkének mai gondjai nem a létét érintik, csupán életvitelét, háztartása színvonalát, családja külső és belső reprezentációját. Ennek a minőségi változásnak a felismerése és megérzése fokozatosan megváltoztatta igényeit, értékrendjét és az anyagi javakhoz való viszonyát. Még a kenyérhez való viszonyát is megváltoztatta. Másfél tonnás, csukott tehergépkocsi hozza a kenyeret Léváról, asszonysor várja az üzlet előtt. Néha fél napig is várnak rá, és akinek nem jut belőle, kénytelen buszon bemenni a városba kenyérért. Gabona lenne, liszt is lenne, mégis kevés helyen sütnek kenyeret a faluban. Anyám és nemzedéke még kiváló búzakenyeret süt, ha szükség van rá, de a fiatalabbak közül már kevesen próbálkoznak vele. Hol van már Veres scsülni és nyilvánika nem a sorssze- örökölt és létszük- itározza meg jelle- állandósításának, k igénye jellemzi, elme folyamán sóit, a kényelem és ;ő törvényei sem és sem ideje, sem jy éljen vele. Az iztosított kényelem ajta ösztönzőként t mindennapi gon- megváltoztak, át- ztóak, mert az em- enyér, a megélhe- zössége és végső i. A falum emberéPéter első kenyerét sütő újdonsült parasztmenyecskéje, aki hajnalban kel a dagasztás végett, és szívszakadva kívánja, hogy bárcsak úgy sikerülne a kenyérsütés, mint az anyósának, s úgy izgul, amíg a fehér belű, domború hátú kenyér ki nem sül, mint tizennyolc éves mai falusi lányok az érettségi előtt. Bizony, a kenyérsütő kemencék még állnak a faluban, a nyárikonyhákban vagy a házak oldalához ragasztva, de nyitott ajtajukon mind kevesebbszer csapnak ki a lángok, és „torkukban“ nagy néha izzik csak a parázs. A kenyérsütés, a régi paraszt- gazdasszonyok természetes tudománya - mert tudomány volt, gondoljuk el, hogy a városban csak szakember, a pék értett hozzá - lassan a múlté lesz, értői megöregszenek, és utódaik nem veszik át tőlük szakértelmüket. A húsfélékkel sem más a helyzet, nagyrészt hentestől kerül a családok asztalára, hetente egyszer hoznak húst a faluba, és vannak, akik kilószámra viszik a marhahúst, sertéshúst, de felvágottat is: megszokták a parízert, szalámit, száfaládét és szepesi kolbászt. No és a disznótorok? Vannak, nem is egy évente, rendszerint kettő, egy korábban, karácsonytájt, egy pedig későbben, februárban. A változások szelleme a disznóölést sem hagyta érintetlenül. Apám nemzedéke még úgy emlékszik az öregek disznótoraira, hogy azok két napig tartottak; nem siettek reggel megölni a disznót, bőven pálinkáztak - früstüköltelfr - előtte, aztán nagy gonddal, kényelmesen megperzselték, felhasították, dél is lett, mire a kettéhasított állatot bevitték a házba, és feltették a szétnyitható asztalra, hogy felvágják szalonnának, zsírnak, kolbásznak. Amikor már benn volt a disznó a házban, derekasan megebédeltek, s az öreg gazda azt mondta: No, most má megyünk ki a hajlókba! Ki is mentek, és ott maradtak estig, kedélyesen poharazgattak, beszélgettek, akkor hazajöttek, keveset dolgoztak még a hússal, zsírnakvalöval, aztán megvacsoráztak, tovább beszélgettek, aludni tértek, és másnap ott folytatták, ahol az előző nap abbahagyták. Nem úgy manapság! Délelőtt tíz óra tájt benn van a disznó a kamrában, még ha mindjárt kettő van is belőle, és este hétre már a kolbászt is betöltötték, a nyári konyhában pedig a zsír olvad nagy katlanban. Mindezt azért mondom el, hogy bebizonyítsam, mennyire más ma a disznóhús szerepe a falusiak étrendjében, mint volt valamikor. Nagyapáink sok szalonnát és sovány húst hagytak, bőven besózták és sokáig füstölték, hogy meg ne romoljon a nyári melegben, de el is tartott ősz elejéig; a rántott bableves füstölt hússal erőt adó étele volt egész éven át a családnak és az idénymunkásoknak. Szalonnát és füstölni való húst alig hagynak ma, még a combokat is kicsontozzák, a kövér részeket kisütik, a sovány húsból kolbászt csinálnak vagy konzerválják. A faluban megjelent a konzerválógép. A sovány hús kockára vágva, a tövises pecsenye nagyobb darabokra szeletelve, de még a hátgerinc, „hátor“ is csillogó pléhdobo- zokba kerül, a pléhdobozra a kerekes gép ráerösíti a fedőt, légmentesen elzárja, a konzer- veket kifőzik, és füstölt hús helyett egész éven át friss hús áll a háziasszony rendelkezésére. A villanyáramot az ötvenes évek végén vezették be a faluba. A traktor mellett ez volt a másik forradalmasító technikai tényező. Néhány éve lehetővé tette, hogy a fát már körfűrésszel vágják odahaza, az árpát és a kukoricát már nem viszik a malomba, hanem saját villanydarálójukon őrlik meg, sőt mások részére is az öcsém darál. Hűtőszekrény és villanysütő természetesen van., S aki a régi kerekes kutat keresné a nyári konyha alatt, nem találná, alacsony deszkával fedett betongyűrű áll a helyén, néha a mélyből halk zúgás hangzik fel, mormog egy rövid ideig, aztán újra elhal: villanymotorral és tartállyal működtetett vízvezetéket szereltek be. A lakásban és az udvaron négy csapból csorog a víz. Fürdőszoba meg éléskamra épült a lóistállóból. ■■■■■■■ Tincs udvarlód? Vagy csak úgy mondod ezt? Előttem kell alakoskodnod. Vagy talán odahaza tiltják? <i tiltaná? Hát a szüleid? Nem is sürgetnek? Hiszen nincsenek már szüleim. Csak egy öcsém van. De ;m törődik velem. \rva vagy?! Értem, már mindent értek. Filomenka, én is vagyok! - mondta Janó egyszeriben megtört hangon, és izét önkéntelenül megint rátette Filomenka térdére, cs öcsém se, nincs senkim. A néném még a háború alatt íz ment Budapestre. Azt se tudom, él-e, hal-e, mert soha csak egy lapot se ír. Én is árva vagyok, tudom, mit jelent iák lenni. ' amenka rácsapott Janó kezére. /edd le rólam a mancsodat! Mért macerálsz folyton? n árva vagy te? Hiszen már felnőtt ember vagy! Mit tozol? Mit sopánkodsz, mit játszod meg az árvát? :ilomenka, hogy beszélsz te? Azt hiszed, a felnőtt írben nincs érzés? te Filomenka nem tudott elaludni. Kezdetben talán maga a volt ennek, mert eleinte hessegette el szeméről az :, szeretett volna az ágyban fekve felidézni mindent, ami Ízben történt, ámde később, amikor már érezte, hogy 3n kimerült, és szívesen átadta volna magát az álmok- lalami szüntelenül zaklatta; alighogy sikerült elszendered- ögtön felriadt; hiába forgolódott az ágyban, hiába dobálta igáról, meg huzigálta vissza egészen a fejére a dunyhát, asan sóhajtozva: )e hát mi a fene ez? Mért nem tudok elaludni? Mi van í? ak jó későn, éjfél után sikerült elaludnia, de álmában is a üldözte volna valaki: úgy rémlett neki, hogy már-már lillantja üldözőjét, de nem pillantotta meg, csak a neveté- allotta. Később meg mintha valami madarat hallott volna élni. Nem sárgarigó volt, nem, hiszen kisvártatva felbuk- előtte, de a sárgarigóra még csak nem is hasonlított, zen picike madár volt, talán a mogyorónál is kisebb, fától épült, mintha csak őt csalogatta volna, egy darabig úgy ;edett, mintha a segítségét kérné, de időnként mintha t űzött volna belőle: tilili, tilili! Mintha a torkában csengety- ejtőzött volna, sőt egészen finom, alig hallható kis ilingi. Mit akar ez a kis madár? Filomenka utána eredt, a fák között, a madárka meg vidáman röpdösött a leve- t, nem hagyott fel a csalogatással, nem hagyott fel az éssel, a hangja hol hangosabban, hol gyengébben, alig itóan szólt: cinicini, cinicini! Végül is teljesen eltűnt, igja is elenyészett, és Filomenka tanácstalanul járt ide- az erdőben, nem tudta, mit csinál abban a rengeteg >en, és mit keres. Ám így is hajtotta, úgy hajtotta valami ös kíváncsiság, futkározott összevissza, már-már repülni dt kedve. Aztán egyszerre csak megtelt az erdő érett ócával; itt csippentett egy szemet, ott egy másikat, az a bizonyos kis madár pedig újra kezdte az éneklést. Filomenka felkapta a fejét. Ahá, ott van! Meglátta, ott ült egy vastag tölgyfaágon, de az ég szerelmére, mi történt? A madárka hirtelen férfivá változott; a férfi vidáman vetett egyet a fején, és rázendített: „Tilili, tilili! Mit csinálsz Filomenka?" „Hiszen látod, mit csinálok. Kergettem egy aprócska madarat. Először azt hittem, hogy sárgarigó, de a sárgarigóból egyszerre csak mogyoró lett. Most meg, igazán nem tudom, mi van velem, de hirtelen azt látom, hogy te vagy az. Te kópé, teutánad bizony nem volt érdemes futnom!“ A férfi elvigyorodott: „Tilili, tilili.“ „Mit nevetsz, te tilili? Ne félj, nem mászom fel utánad a fára.“ „Gyere csak, Filomenka! Mitől félsz? Tilili! Gyere, próbálj hozzám felrepülni!“ „Nem, Janó, nem próbálom meg, hiszen nem tudok repülni. Anyám a lelkemre kötötte, hogy legyek mindig óvatos. Hisz tudom én, hogy mindezt csak álmodom, de én nem hiszek az álmokban. Hallod-e, Janó, hogyan másztál fel oda? Valahogy igen magasan vagy.“ „Nagyon magasan vagyok? Hehehe, tilili.“ „Ne vihogj! Nem vagy annyira szép, hogy olyan sokat nevethess. Még ha tilili vagy is, inkább gyere le, semmi kedvem hozzá, hogy olyan sokáig nyújtogassam a nyakam. Gyere le, tilili, mert ha lepottyansz arról a fáról, elmegy a kedved a nevetéstől!“ „Tilili, tilili.“ „Ne bolondulj, Janó! Nem szeretek fölfelé nézni, a látásom se valami kitűnő. Néha a cérnát is alig tudorrt befűzni a tűbe. Talán pápaszemet kellene viselnem. Csakhogy aztán talán még nálad is nevetségesebben festenék.“ Janónak egyszerre csak szemüveg volt a kezében, nyújtogatta Filoména felé, és még jobban vigyorgott: ,„Tilili, tessék parancsolni! Itt a pápaszem!“ „Hallgass, tilili, nem is tudod, mekkora bolond vagy! Istenemre, leverlek arról a fáról!“ - mondta Filomenka, s hogy fenyegetésének ténybeli bizonyítékát adja, felkapott egy száraz ágat, és célba vette vele Janót. Ám a szemüveg e pillanatban már Janó orrán ékeskedett. Janó, mintegy varázsütésre, roppant tudós és fontoskodó alakot öltött. Csakugyan úgy festett, mint valami tanító, tanár vagy doktor. De ha most itt annak rendje-módja szerint meg akarnók öt rajzolni, vagy le akarnók írni, esetleg még valamelyik igazi tanár vagy doktor megsértődne. Professzor út, doktor úr, semmi ok az izgalomra! Janó még egyszer elvigyorodott, nyilván azért is, mert jelezni akarta, hogy sem a tudós mivoltra, sem a dicsőségre nem tart számot, aztán huss! Kiterjesztette a mancsát, akarom mondani a szárnyát, és elrepült. MAYER JUDIT fordítása 1 *-»*tHrtHnHHHr******** Afrik A AA AA AA Ar A-A********T>r**T»T>nlrAr -X BÁBI TIBOR A forradalom Szegeden hátába döfték a tört; űzték bojárok, bősz légiók, Párizsban, Bécsben, Prágában frakkos diplomaták - a Balkánon kis cárevicsek osztoztak rajta. A Csallóközből, Bodrogközből kiáltozott elkékült, szederjes szájjal. Eltemették, bár meg se halt. A föld alatt vonult, és vitte, vitte tovább a zászlót, Lenin üzenetét. Nem volt magyar, se szláv, germán, se kínai: a nemzetek büszkesége volt. Nem lehet börtönökbe, se vámhatárok börtönébe zárni, se tarkón lőni, Berlinben, Pesten, Madridban, Moszkvában és Pekingben sem. Bitók alól, a táborokból, erdőkből, nádasokból, megsokasodva tört elő; nem állították meg hadak, se villámháborúk, vele tart minden nép, az elnémított szó, az elnyomott tudás. Ö kényszerít minden bokrot, fát, virágot, lombot hajtani, növekedik - csöndben és észrevétlen, akár a fű, a változékony energiákat változásra kényszeríti, és fölrobbant minden zárt, makacs mozdulatlanságot. Békében ellentmond a gyáva békességnek, és ellentmond a háborúnak is. Ott ágaskodik minden mozdulatban, a mindenség törvénye ó - változásait ö szervezi. Botor és balga hit, hogy sírba lökték, mert halhatatlan, s föltámasztja - virágban, fűben, fában, búzamagban — a hősök porladó, elárult csontjait. A forradalmat nem temették el. öt kontinensen át élők s halottak élén menetel; a termonukleáris szintézist ö vezérli fenn a sose hunyó Napban: ö robban el a simogató, szelíd fényben, sugarakban, a tudatlanság ellen lázad a tegnapinál bölcsebb gondolatban. A madarak csórét, a költők tollát dalra készteti, ó mozdul a kis tojásban, csírázó magban a rög alatt, a férfiak s a nők szívében, az örvendő anyai szív alatt, szelíd, erőszakos, akár a szerelem. Hiába döftek tőrt hátába Szegeden, s árulták Párizsban, Bécsben, Prágában frakkos diplomaták, a kis Csallóközben, Bodrogközben titkon megérintette vállam, s értek, szólok azóta minden nyelveken. CSONTOS VILMOS >- > • Február Csikorgó csizmában járok, Süvegemnél jégvirágok. Szürke felhőim alatt Bújócskát játszik a nap. Régen, amerre elmentem, Bundába bújva az ember Farsangolt, tétlenkedett, Lefeküdt, ha este lett. Ma az este úgy érkezik: Tévét néznek, vagy felveszik A könyvet és tanulnak. Tudják, úgy boldogulnak. Jaj, magamról mindez kevés: Fényt lobbant az emlékezés. Egy szép napon énvelem Érkezett a győzelem. A szíved azóta lángol, S hú képed van a hazáról, Mely, mióta szabad vagy, A fényébe takarhat.
