Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-25 / 8. szám
Julius Fuéík születésének 80-ik és halálának 40-)k évfordulóján a Pravda Könyvkiadó magyar szerkesztősége a szerző riportjait válogatta kötetbe és Szót kérek címmel magyar fordításban adja ki a közeljövőben. Az alábbiakban közöljük a kötet egyik riportját. A külföldi sajtóirodák jelentést közöltek a munkanélküliek chicagói gyűléséről, amelyet a hatóságok előbb betiltottak, majd engedélyeztek. Ennek ellenére, amikor az elnök az összejövetelt berekesztette, a rendőrök behatoltak az ülésterembe és letartóztatták a résztvevőket. Az indok - csavargás. A cseh napilapok, amelyek a hírt közölték, kissé furcsa képet vágtak ehhez, legalábbis az idevágó címszavakban. A hírt távoli egzotikumként ecsetelték - persze, mindez messze,' Chicagóban történt. Prágának nincsenek munkanélküliéi, Prága nem tiltja be az összejöveteleket, Prágában a rendőrség nem tartóztatja le a gyűlések résztvevőit, s csupán a chicagói államhatalom sajátossága, hogy a munkanélkülieket naplopók- nak tekinti. Lássunk néhány példát: Harminckét éves. Pék. Négy hónappal ezelőtt bocsátották el az állásából néhány munkatársával együtt. Három munkás közül egy fölöslegesnek bizonyult. Egy a három közül. Reggel négy órakor elment a Vencel térre, a Národná politika lapkiadó hatalmas épülete előtt várta, hogy a lap reggeli kiadását kifüggesszék. Apró- hirdetés. A „Férfiakat felveszünk“ rovatot összetapogatták a munkanélküliek érdes ujjai, akár a legyek. A pék este kilenckor ment haza. Munka nélkül. Egy hónap múlva már nem tudta kifizetni a lakbért. A felesége cselédnek szegődött, kétéves gyermeküket a nagymama gondjaira bízták. Ö pedig járt, az egyik hirdetőtáblától a másikig, a munkaközvetítőtől a „munka- börzé“-ig. Az este a vysocanyi éjjeli menedékhelyen köszöntött rá - ha éppen akadt a zsebében három korona, különben a barátjánál töltötte az éjszakát. A feleségét két hete nem látta, amikor a titkosrendőrök érte jöttek. Az asszony kabátot lopott - amelyért legfeljebb ötven koronát kapott volna -, hogy pénzt küldhessenek a nagymamának a gyermek gondozásáért. Naiv teremtés! De miért lopott csak ötven koronás holmit? Másnap elfogták, s még aznap a férjét is letartóztatták. A kihallgatás:- Hol a kabát?- Nem tudom. Semmit sem tudok az egészről.- A maga felesége tette!- Nem láttam őt két hete.- Hogyan?- Nem lakunk együtt.- Miért?- Nincs miből kifizetnünk a lakbért.- Tehát nincs lakásuk?- Nincs!-Á, tehát nem laknak sehol? Miért?- Munkanélküli vagyok. Duplán elégedett ,,á“ hangzik a kihallgatást folytató felügyelő és a két titkos „ülnök“ szájából.- Munka nélküli, lakás nélküli - tehát tolvaj! Hm! Nos, még egyszer: hol a kabát?- Nem tudom, semmit sem tudok róla. |A felügyelő úr hátat fordít, amíg a letartóztatottat agyba-főbe verik a titkosrendőrök (de gondosan ám, hogy a haj eltakarja a nyomokat). A kihallgatást háromszor megismételték. öt napig volt velünk a cellában. Teljesen beletörődött a sorsába. A beletörődést beleverték. Azután átvitték a bíróságra. Nem tudom, mi történt vele. Amikor érdeklődtem felőle, ezt a választ kaptam:- Ugyan, hiszen csavargó volt...]* Huszonöt éves volt, nősülni készült. Munkaadója, aki csődbe jutott, két órányira lakott a fővárostól. Elindult hát munkát keresni a városba. Az utolsó öt koronájával fürdőbe ment, hogy tisztán, józanul mutatkozhassék be. Ott tartóztatták le. Eltűnt néhány száz korona. A fürdötulajdonos persze gyanakodott: valószínűleg az a nyurga kopaszfejú tette. Nyilván ezért tartóztatott le a rendőrség hat alacsony, kifogástalan sörényű fiatalembert. Köztük volt a mi munkanél- külink is. ötöt kiengedtek. A hatodik maradt, mivel a kihallgatás során megállapították, hogy nincsen sem munkája, sem lakása. A priccsen ülve mély döbbenetében egyre azt hajtogatta:- Miért? Megmagyarázták neki. Csavargásért. Három nap múlva engedték ki, a „kitiltva Prágából“ út- ravalóval. Csupán két napig ült velünk az a negyvenötödik évét taposó agglegény, vasmunkás, szétzúzott jobb karjával, aki egy éve nem látott munkát. Teljesen nyugodt volt. Az alatt az egy év alatt megismerhette az állam- hatalomnak a munkanélküliekkel szemben alkalmazott módszereit. A város - mondta - eltartja őt, mindig akad valami. Jobb híján,a kofferrel cipekedő hölgy, aki megtakarította a hordárpénzt, de a sarkon állva lihegve törölgeti a homlokát: Milyen nehéz ez a bőrönd! S milyen könnyű a munkanélküli vasmunkás számára, ha öt koronává lényegül át! Ekkor még nem tudott a rá váró végső csapásról: ötször büntették csavargásért, többé nem mutatkozhat Prágában. Odalent azoknak a lovaknak a patái csattogtak, amelyek a város határán túlra vitték öt. Nyilván ez térítette le véglegesen. Olvastam az újságban, hogy vízbe fulladt valahol Dél-Cseh- országban. Ez az egyetlen eset, amelyet a végkifejletig követhettem. Nagy bűntett, ha valaki élő tanúja a kapitalizmus teljes felbomlásának. Megjelent a Tvorba, V. évf., 9. számában 1930. március 6-án DUSEK IMRE fordítása • A szögletes zárójel a cenzúra által törölt részt jelzi. Az öreg padlást ujjnyi vastagon fedi a por, évtizedes rongycsomók, széna- és babszárma- radványok, durva szövésű csóványzsákok és egyéb olyan haszontalanságok hevernek szanaszét, pókhálóval borítva, amelyeknek valamikor szerepük volt az életünkben. Ma már statisz- tálásra is alkalmatlanok. Egyéb használati tárgyakat is találnék, de ennyi is elég ahhoz, hogy a halott múlt emlékét és valóságát felidézzük. Nincs már rá szükségünk, s ha mégis felelevenítjük és foglalkozunk vele, azért tesszük, mert ezekkel a régi rekvizitumokkal kapcsolatban könnyebben felismerjük a mai fejlődés jellegét és lényegét. A múlt tárgyai - termelő- és munkaeszközei - kivétel nélkül a kétkezi munka igényeihez alkalmazkodnak, a paraszti munkának ahhoz az ősi és hagyományos gyakorlatához, hogy a kézi munka a legolcsóbb és a legkifizetődőbb, mert az ember él, tevékenykedik, és azért él, hogy dolgozzon. Az idő arra való, hogy állandó hasznos munkára használjuk fel. Ha a mezőn nincs munka, vagy az időjárás miatt nem lehet kimenni, akkor otthon, a „szárazon“ kell tevékenykedni: faragni, kötelet verni, fát vágni, fonni, vásznat szőni, ma is a holnapra gondolva állandóan teremteni. A parasztember sosem takarékoskodott a munkára fordított idővel, mert élete célja és értelme a munka volt. És azt is tudta, hogy amit maga megtesz, elvégez vagy előállít, arra nem kell pénzt kiadnia. A pénz a parasztembernél mindig nagyon becses és nehezen szerzett dolog volt. Ezért is igyekezett mindent előállítani és saját kezével megteremteni, amire az életviteléhez szüksége volt. A falu műszaki civilizációs forradalma, amelyet a traktor és a villamosítás tett lehetővé, a paraszti munkaforma és erkölcs terén éppen e hagyományos gondolkodásmód változását hozta magával, mert megteremtette az igényt és annak elérési módját is; lehetővé tette könnyebben és rövidebb idő alatt elvégezni azt a munkát, amit az embernek el kell végeznie ahhoz, hogy megéljen.Irodalmunk egy korszakában a „jó" faluregény egyik főhőse a traktoros, illetve maga a gép, a traktor volt. Romantikus hős volt ez a traktoros a gépével együtt. Annyi év és tapasztalat után ma már megállapíthatjuk, hogy nem is annyira a romantikát kellett volna benne észrevennünk, mint inkább a traktor reális gazdasági értékét és életmódformáló erejét. S ha P életmódformálásról beszélünk, még csak nem is a traktoros személyes életviszonyainak alakulására gondolunk, hanem azoknak a szövetkezeti tagoknak az életmódjára, akiket a gép felszabadított a kétkezi munka neheze alól. A traktor volt az a csodálatos erőforrás, amely lehetővé tette az összes fogatos munkák és nagyon sok kétke— * Részlet a szerző Vajúdó parasztvilág című szociográfiájából zi munka teljes a termelési időt és új munkát dasági termelés volt. Ma már cs állattényésztő te hetnék, mégis r fokú a gépesítés ul megszüntette munkát, az arai években még. a traktorok a ga dott termést ca már teljes égés: a termést. A gép kosodtak a mez zelőkként és s szakosodtak, mi DUBA G juk értékét megl tartani. A szövetkezet rüség jegyében ségletból fakadó gét, hanem az i illetve fokozatos A faluközösség ha nem ismerte a pihenés Ígér engedték, hogy i alkalma sem v< összkomfort Ígér és célszerűség munkál a parasz dók nem szűnte alakultak, nem ol béri lét alapvető tés gondját a szí fokon az államhé K örülbelül egy óra múlva Janó felébredt. Ha persze valóban aludt. Lehet, hogy csak mímelte az alvást. Igaz, a napon könnyen elszundít az ember. A hőség elaltatja, no meg aztán fel is ébreszti.- Filomenka, nem szabad rám haragudnod, de én reggel óta bizony már megéheztem. Nincs valami harapnivalód? Ha Filomenkának időközben egy kicsit elpárolgott is a haragja, most újra fel kellett hogy fortyanjon. Elvörösödött a dühtől.- Mit akar tulajdonképpen? Meddig akar még itt bosszantani? Talán én hívtam ide? Azt hiszem, még nem is láttam ilyen tolakodó embert. Ha kell, van ott a táskában egy kevés ennivaló, mert úgy készültem, hogy egész nap itt leszek. Csak hát valószínűleg nem bírom ki. Ott van, ni, maga mellett a tőke alatt a táska, szedjen ki'belőle mindent, és menjen már. Janó egy darabig némán, mintegy csodálkozásba esve nézte Filomenát, de mondania nem volt mit. Ránézett a táskára is, de nem nyúlt hozzá. Most meg ő sértődött meg. Feltápászkodjék vagy ne? Nem tudott dönteni. Végül mégis felállt, felvette a kosarát is, de aztán újra letette. Előbb ő is megmondja a magáét, nem vágja zsebre csak úgy, amiket Filomenától hallott. Tett néhány lépést, de nem tudni, hogyan, belelépett a sorba, amelyen Filomena dolgozott. Egy darabig nézte Filomenát, szürögetve magában a kétségkívül méreggel átitatott szavakat, egészen közelről akarta megmondani, ami a szívén feküdt, de valahogy túlontúl sokáig forgatta szájában a mondanivalóját, úgyhogy nem tudni hogyan, elfeledkezett róla. Segíteni kezdett a munkában. Filomenának, ha akarta, ha nem, minden második tökét ki kellett hagynia, mert Janó elvégezte rajta a teendőket. Eltelt talán fél óra is, de még mindig egy árva szó sem esett köztük. Filomena kényelmetlenül érezte magát. A fejében motozni kezdett a gondolat: „Mégsem haragudhatom valakire, aki segít nekem!“ Váratlanul ő is letegezte Janót:- Ugyan, ne haragudj már! Gyere, egyél! Már én is megéheztem. Janó mintha semmit se hallott volna. Tovább dolgozott. Filomena letelepedett a gyalogútra, kiszedte a táskából az elemózsiát, de egymagában nem akaródzott ennie. Nézte Janót: „No, mi az, te bolond? Most meg te kéresd magad! Meddig akarsz duzzogni?“- Hé, fiatalúr, jöjjön már! - magázta megint Janót, de most már tréfából. - Egyszeriben micsoda úr lett, nagy úr! Hát jöjjön csak, uraságod! Ne féljen, van itt elég ennivaló! Tessék parancsolni, megbántott uraság! Végre Janó engedett a rábeszélésnek. Odaballagott, és leült Filomena mellé. De valószínűleg azért, hogy ne kelljen szóval békülnie, elcsücsörítette a száját, és fütyürészni kezdett, utánozta a sárgarigót: Tilió, mi jó?! Filomena elnevette magát, és legyintett:- Hol van ez a sárgarigótól! Talán csak a városi rigó fü ilyen hamisan. Biztosan attól tanultad a fütyürészö tudor nyodat. Tréfálkoztak. Az elemózsia elfogyott, de ők még mir nem fogytak ki a tréfálkozásból. Később kedvük támadt hogy komolyabb dolgokról is szót váltsanak. Főképp Ji beszélt rengeteget. De a kezének továbbra sem tudott par csolni, a mutatóujjával minduntalan megbökte Filomena vá majd merő véletlenségböl megsimogatta a térdét. Filomr erre nem szólt semmit. De aztán a kezét kezdte szorongs és ezt már Filomena sem tűrte szótlanul.- Ne fogdoss engem! - csapott rá Janó kezére. - f\, fogdosol folyton? Folyton macerálsz! Úgy viselkedsz, mint < rossz kölyök. Én nem szeretem az ilyen buta szokásokat. VINCENT SIKULA (REGÉNYRÉSZLET)- Bocsáss meg, Filomenka! Valóban ez csak szol« Véletlenül értem hozzá a térdedhez, ne haragudj! Mirő beszéltünk?- Én nem beszéltem semmiről. Te beszéltél! Hiszen szól se hagyod jutni az embert. Folyton csak magad beszé közben pedig engem macerálsz.- No jó! Bocsáss meg, bocsáss meg! Azt mondod, hí hajadon vagy?- Igen. Már legkevesebb háromszor megmondtam ( Miért tudakolódzol annyira?- Tudakolódznom szabad. Hiszen beszélgetünk. Udvar sincs? ,,- Minek volna? Hiszen én nem akarok férjez menni. I tyülök a férfiakra! Miért kössem hozzá magam val; komisz tekergőhöz? Mint például amilyen te vagy. Nel a szemed se áll jól.- Mit tudsz rólam? Hiszen egyáltalán nem ismersz. Egy« iránt megértelek, sok mindenben igazad van. Talán egy ki hasonlítunk egymásra. Én szeretem a szabadságot. De i« *= AZ ALLAMHATALOM MEGOLDJA A MUNKANÉLKÜUSÉGET i. o <n 2 c £ is 5. (3 s 8 V)
