Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-02-18 / 7. szám

iparosítás és a mezőgazdaság kemizálása a vegyi anyagok tö­megét juttatja a talajba. A közvetlen toxi­kus hatást kifejtő anyagok zöme gyártás­technológiai melléktermék (pí. fluor), nö­vényvédő szer és mátrágya. Ezek első­sorban a növényzetet és az állatokat sújtják majd közvetve az embert. Manap­ság jól követhető a fluormérgezés, amely ott lép fel, ahol az ivóvíz fluortartalma meghaladja a 2 mg/1 értéket. A fluor- szennyeződés párhuzamosan növekszik a fluortartalmú gázokat kibocsátó ipar fejlődésével. Gyakran megbetegedéseket okoz a műtrágyázás, ha a felszínhez közeli talajvizek salétromtartalma meghaladja a megengedett határértéket. Ez a helyi kutak nagyfokú szennyezettségéhez ve­zethet. A falusi kutak salétromtartalma általában amúgy is nagy. A növényi és állati kártevők ellen alkal­mazott mérgező vegyi anyagok növelik ugyan a mezőgazdaság jövedelmezősé­gét, de szintén károsak lehetnek haszon­állatra, emberre egyaránt. Az 1960-as években leginkább elterjedt DDT hasz­nálatát káros hatásai miatt teljesen betil­tották. A rákok és halak nagyfokú pusztu­lását, a madarak hullását okozta. A kör­nyezetvédelmi szakirodalom szerint a pusztulás mértékére jellemző volt, hogy pl. tíz földigiliszta egy vörösbegy elpusztí­tásához elegendő DDT-t halmozott fel. Ez a madár viszont percenként képes tíz gilisztát elfogyasztani. A tápcsatornán, bőrön és légutakon keresztül a mérgező anyagok behatol­hatnak az emberi szervezetbe is. Itt hosz- szú ideig, akár évekig is felhalmozódnak. Az orvosok szerint hatásuk nem közöm­bös az emberre. Váratlan kóros jelensé­geket okozhatnak, sőt az sem lehetetlen, hogy több pemzedékben átöröklés foly­tán jelentkeznek. Nem kétséges tehát, hogy az ipari szennyezők korlátozása mellett a nö­vényvédő szerek és műtrágyák alkalma­zását is korlátozni kell a mezőgazdaság­ban. Nagyobb figyelmet kell szentelni más termelési módszerek pl. az öntözé­ses gazdálkodás fejlesztésének. Több más országhoz hasonlóan a hazai kör­nyezetvédelem is ezt tűzte ki céljául. ZAJÁRTALOM A zajártalmak elleni védekezés éppen úgy beletartozik a kellemes környezetért folyó küzdelem célkitűzései közé, mint a harc a levegő, a víz és a talaj tisztasá­gáért. Ismeretes, hogy a különböző hullám- hosszú és rezgésszámú hangok kevere­dése kellemetlen, az egészségre káros zajt okozhat. A kutatók egereken mutat­ták ki, hogy a zaj ölni is képes. Az emberi fülnek fájdalmas hangerő hatására az egerek hamarosan elpusztultak. A zaj, vibráció káros hatásaival az emberi szervezetben is okozhat különbö­ző elváltozásokat, előidézhet idegessé­get, kimerültséget, magas vérnyomást, gyomorbántalmakat és más betegsége­ket, amelyek minden szempontból a munkaképesség csökkenéséhez vezet­nek. A hangjelenség hatása az emberre függ a hang időbeli lefolyásától (impul- zusszerü vagy megszakítás nélküli zaj), időpontjától (nappal vagy éjjel, pihenés vagy munka közben) és az ember sze­mélyes beállítottságától (pl. a pop-zene, az egyik ember számára elviselhetetlenül zajos, a másiknak pedig zenei élményt jelent). A zajszintet decibelekben mérik (dB). Az ember koncentrálóképességét már 30—40 dB is zavarhatja. 65-95 decibelű zajt már nem vagyunk képesek megszok­ni. A 95 dB feletti intenzitástartományba tartozó zaj az emberi fül hallóképességé­nek csökkenéséhez, sőt teljes megsüke- tüléshez vezethet. Más az utca, a repülőtér, az építkezés és a különböző ipari üzemek zaja. Az utcai zaj legnagyobb forrása a közleke­dés. Városok forgalmas helyein a zajszint gyakran eléri a 90 dB-t is. A legzajosabb városrészek helyzetén csak a közlekedés megfelelő átszervezésével lehet javítani. Ezen a téren, a külföldi tapasztalatokat kihasználva, már eredményeket értünk el (pl. gépkocsimentes sétáló zónák létre­hozása több nagyobb városban). A munkahelyen bekövetkezett hallás­csökkenést foglalkozási ártalomnak te­kintik és ezért kártalanítás jár. A zajszint csökkentésére bevezetett rendeletek je­lentősen hozzájárultak a zajos berende­zéseket gyártók és üzemeltetők nemtörő­dömségének megszüntetéséhez. Ahol az üzemi zajt eddig nem sikerült kiküszö­bölni, ott a dolgozóknak zajvédő eszkö­zök használatát írják elő. Hazai viszony­latban már sokat tettünk és teszünk azért, hogy csökkentsük a veszélyes zajhatár felett dolgozók számát. A jövőben a tudomány nagy feladatai közé tartozik majd az olyan mérce meg­tartásának biztosítása, amely az emberi együttélést a különböző területeken a zaj szempontjából is elviselhetővé teszi, anélkül, hogy az ember kénytelen volna magát, otthonát hermetikusan elszigetel­ni a zajártalmaktól. VÁROSIASODÁS Érdekes jelenség, hogy éppen a XX. század utolsó harmadában, amikor az életszínvonal emelkedésének és az or­vostudomány óriási fejlődésének kö­szönhetően nagymértékben növekedett az átlagos életkor, a városiasodással kapcsolatos körülmények az érzéke­nyebb emberek életkorát számottevően lerövidítik. A város egyre mestersége­sebbé váló környezetében élő embert mind több egészségrontó hatás éri. A le­vegő és a víz szennyezettségén, közle­kedési és zajártalmakon kívül főleg azok a pszichés ártalmak (stressz) okoznak problémát, melyek kiváltásában nagy szerepet játszik a városi lakók számának növekedése, az örökös rohanás, a fel­gyorsult élet. A város technikai szintjének növeke­dése nagyszámú munkaerőt igényel, ami aránytalanul felduzzasztja lakói számát az egész népességhez képest. Ez sok egymást követő, vagy egyidejűleg előfor­A korai autóbuszról alig száll le valaki, de annál több a felszálló utas. Az előbbi­ek közt van Krascsenics János pék is. Minden nap reggel négykor érkezik, be­dagasztja a tésztát, majd befűt a kemen­cébe. Aztán keze alá készíti a szakajtó­kat, a mérleget.- Nádszegról járok a Vásárát) Helyi Nemzeti Bizottság üzemének pékségébe dolgozni - mondja, miközben hozzáfog a tészta szakításához. - Jól berendezett pékmüheiyünk van, s ha az ember igyek­szik, megtalálja a számítását. Közben megérkezik a két kisegítő munkaerő s velük Földes Lajos, a hnb üzemének vezetője is, akitől megtudjuk:- A pékség már korábban épült, öt évig nem üzemeltettük, de tavaly augusztus­ban újra beindítottuk. Az első hetekben 5-6 mázsát sütöttünk, most már 8-10 mázsa kenyér is elkel. Igaz, van gondunk a pékséggel, annál is inkább, mivel a lisz­tet a Jednota helyi üzletén keresztül kap­juk, a kenyeret pedig csupán a péksé­günkben értékesíthetjük. Ezért megszer­veztük, hogy a néhány nappal előre kia­dott jegyek alapján mindig tudjuk, mikor mennyi kenyeret kell sütnünk, de mindig van néhány tartalékban is. A vásárúti kenyérnek jó hírneve van és az átutazók is megállnak kenyeret venni. A kemencébe kerül az első sütés, mi pedig átmegyünk a szomszédba a laka­tosokhoz. Kalmár Béla a vasajtóhoz szükséges idomokat szabja, Vajda Zol­tán pedig ívhegesztővel dolgozik. A mü­• Szombaton egész nap nyitva tartunk - újságolja Angyal Istvánné hely felszereltsége nem a legjobb, de ennek ellenére minden megrendelést el­vállalnak, ha másképpen nem megy, köl­csön kérik a szükséges szerszámokat, berendezést. A középületekben a vízve­zetéket is megjavítják.- Órabérben dolgozunk - kezdi el a beszélgetést Kalmár Béla, aki 1969-töl dolgozik itt. - A hónap végi elszámolás­kor azonban senki sem vetheti a sze­münkre, hogy lazsáltunk. A teljesítmény­bér talán jobban ösztönözne, de így is nyugodt lelkiismerettel állíthatom, min­dent megteszünk azért, hogy se a meny- nyiséggel, se a minőséggel ne legyen baj. • A szolgáltatások fejlesztését napi­renden tartjuk - mondja Földes Lajos dúló problémát okoz. Többek közt a vá­ros növekedésével ugyanazon a terüle­ten több lakóházat kell építeni, ami az élettér beszűküléséhez és a környezeti viszonyok rosszabbodásához vezet. A megnövekedett lélekszámmal a forga­lom is növekedik. Ez nemcsak abból ered, hogy több ember megy ki az utcára, hanem abból is, hogy több emberi élet fenntartásához kell a megfelelő szükség­leteket biztosítani. Ha a létszámnöveke­dés nem párosul a szolgáltatások (laká­sok, vásárlóhelyek és -központok, közle­kedés és kommunikáció, kulturális lehe­tőségek és szabadidőtöltés) kiszélesíté­sével, akkor a városi embernek a min­dennapi élet egyre több kellemetlenséget okoz. A gyorsulás korának pszichés ártalmai közé tartozik az ún. jövő-sokk is, amit az vált ki, hogy az ember nem képes a válto­zásokat követni, és nem tud hozzájuk alkalmazkodni. A. Toffler közismert jövő­kutató szerint: ,,A jövő-sokk az a szédítő dezorientáció, amit a jövő idő előtti bekö­vetkezése vált ki. Lehet, hogy ez lesz a holnap legnagyobb betegsége. Korunk­ban teljesen új társadalmi erőt engedünk szabadjára, az oly mértékben meggyor­sult változások áradatát, amelyek befo­lyásolják idöérzetünket, forradalmasítják mindennapi életünk ütemét és minden tekintetben kihatnak arra, hogy érzékel­jük a bennünket körülvevő világot. Meg­tanultuk ugyan, hogyan kell megteremte­ni és összefogni a legnagyobb arányú technológiákat, de nem tanultuk meg, milyen következményekkel járhatnak. Ezért tanulnunk kell, mégpedig gyorsan kell tanulnunk“. A városok szinte már embertelen lép­tékűre való felduzzasztása nem indokol­ható az iparfejlesztés igényével. Minden város fejlesztésének van optimális hatá­ra, amelyet az adott feltételek, az infra­struktúra kialakítására, javítására szolgáló egyes tényezők határoznak meg. A jövő­ben a várostervezőknek ezeket kell job­ban szem előtt tartaniuk. Egyes forrás­müvek szerint pl. ma már egy 10 milliós nagyváros ellátása és fenntartása költsé­gesebb, mint 10 egymilliós városé. Az előbbi állítás érvényes egy milliós és tíz százezres város viszonylatában is. Hazánkban is élesen felvetődnek a vá­rosiasodásból következő környezeti problémák. Elég, ha közülük csak nagy­városaink sűrűn épített panelházainak egyhangú környezetét emeljük ki. Nem' csoda, hogy az itt élők legalább a hétvé­geken környezetváltozásra, természetbe vágynak. A természet lehet hétvégi ház a hegyekben, lepedőnyi földterület a vá­ros szélén, szülői ház falun, ahol ma­gunkba szívjuk a friss levegőt, kertészke­dünk, nyulakat tenyésztünk stb. Nem fa­lusi életformát kívánunk, hanem valame­lyest, hacsak néhány órára is, el akarjuk felejteni annyira mesterséges városi kör­nyezetünket. KOVÁCS ZOLTÁN A hnb üzemének irodájában Földes Lajostól megtudom, hogy 27 dolgozójuk van, tavaly több mint ötszázezer korona nyereséggel zárták az évet, mintegy négyszázezer koronát utaltak át a hnb fejlesztési alapjába. Jól dolgoztak tehát, de nem rejtik véka alá, hogy vannak még tartalékaik. Az első helyen a munkaidő jobb kihasználása áll, amit a jobb szerve­ző munkával akarnak elérni. Beszélgetésünket Házi Viktor, a kőmű­vescsoport vezetője zavarja meg. Afelől érdeklődik, hogy holnap is Dunaszerda- helyre (Dunajská Streda) mennek-e dol­gozni. • A teljesítménybér jobban ösztönöz­ne - állítja Kalmár Béla ÚJ! 1983. II. 1í MM3, BÍZ.UÍM3 Gondolatok a környezetszennyezésről (III.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom