Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-07 / 1. szám
álló előtt tett-vett. Fején sapka, «csizma. A ló, amely előtte állt, s türelmetlenül emelgette a lábát, zkaoldalú szekér rúdja mellé fogta, kart indulni, amely tőlük tizenöt ilt. Apja ott szerzett egy szénaka- kellett onnét elhoznia. Úgy volt, fívású szomszéd pajtása is vele > indulj - szólt az apja, aki éppen alahová. 5k. in át a szekéren termett. Erre a ló vissza az istállóba, de a fiú a kapu Közben az egyik kerék az árok t fiú majdnem lebillent, de a ló i a szekeret, a szomszédék előtt az ltja is felszökkent a szekér faránál. ; oldal fájára, másik a túlsóra ült, ivakat. Később a derékaljban levő , s a szénászsákra támaszkodtak, mutatkozott, a kavics vígaó csikor- att. okféle roncsot hagytak az állomás 'alami motorkereket elcsórni. Ami- ik hasznavehetöt itt kellett hagyni- skor nem bírtak mindent elvinni, ímetek motorkerékpárján szokott za. Jó fej, beszél németül, oroszul, ukránt rejtett el a németek elől en, még enni is vitt nekik, psónak kéne... elvihetném a tóra, sát, úszkálhatnék is a csendes r az, nékem nem is kellene, gött a szekér, majd meg simán gy sárgálló pontonhíd állt. A néme- láskor minden hidat felrobbantottak. Erre az országút szélesebb, kavicsos, a folyóparton kanyarodik. Egyszer a dombra emelkedik, majd a kavicsos lápra ereszkedik, s közben áthalad a széles hídon, A fiúk ezalatt nézelődve rázkódtak a szénaalmon. A ló meg lomhán poroszkált az állomás felé. Csak akkor lódult meg, ha a lejtőn meglökte a kocsi, vagy a fiúk megrántották a gyeplőt. Végre elérték az állomást. A fiúk felültek a szekérben, s egyenest az ösvény homokjára hajtottak, ahol roncsok és lövészárkok látszottak.- Hej, állj, mi lehet azokban a rakásokban?- Valami sárgás kerekek.- Hozz ide párat, majd a széna alá dugjuk.- Amott egy oldalkocsit látok, jó rugói vannak, kár hogy a kerekéi hiányoznak.- Ott egy autóabroncs, hajítsd a szekérre!- Te meg a másikat!- Amott van egy mintás ülés, az is jó lesz. Miután mindent felraktak, továbbmentek a vasúti töltés felé.- Oda nézz, a sín mellett van egy lövedék. Lehet benne gyutacs is, puskapor is. Biztosan ágyúgolyó. Egyikük elhozta. Körülbelül két hüvely széles és harminc hüvely hosszú lövedék volt, csillogó fejben végződött. Azt is a szekérre tették.- Az meg mi lehet ott a vizesárokban, látod? A másik érte ment. Kis színes ládikó úszott a vízen, rajta valami felirattal. Az is a többihez került.- Amott egy sebességváltó, sok fogaskerék van benne... de nehéz, gyere, segíts, pajtás! Sikerült azt is a szekérre cipelni, és a széna alá rejteni. Azután tovább hajtottak. A kaszólógép az állomás rakodóján állt, a rúdját odább találták meg. Előbb kiszedték ládájából a kulcsokat, a rudat a helyére erősítették, lehúzták a gépet a rakodóról és a szekér farához kötötték. Iparkodtak elindulni hazafelé. Mihelyt eltávolodtak az állomástól, biztonságban érezték magukat. A ló húzta a szekeret, a tompora ütemesen ringott. Minden rendben. Lassan kiértek az országútra. Elégedetten nézelődtek, várták a töltést, a hidat, majd újból a mezei út következett. Élvezték az ülést is: kényelmes rajta ülni.- Hallod, jó gyártmányú lehet ez a kaszálógép.- Azért nehéz lesz a kaszálás a köves réten... Ezután jött az az út, ahol az új hidat építették, s tovább folytatódik a folyó mentén. Hazaérkeztek. Behajtottak a kapun, a szekér megnyikordult, amikor egy kátyúba került, (me, megérkezett a kaszálógép. A ház elé állították, közben megállapították, hogy egészen új. A szekeret odább húzták, a lovat az istállóba vezették, szénát dobtak elébe. Abban megegyeztek, hogy mindent elhoztak, amit csak akartak.- Mit csinálunk mindezzel? - kérdezte Taistotól.- Majd meglátjuk. A szekérről leemelték az abroncsokat, sebesség- váltót. Ezeket a szaunához közel a fűzfa tövébe rakták, a többit a rétszéli pajtába hordták. Először a lövedékhez nyúltak. Megállapították, hogy van benne lőpor. A ládika egyik rekeszében gyújtózsinórt találtak.- Fel kéne robbantani. - (Ä bátyja tavaly éppen ilyen ostobaság miatt half meg.)- Tűzbe kéne tenni.- Vagy lyukat kéne reszelni az aljára. A lyukon át áramot vezetni bele és távolról robbantanánk fel.- De ha a reszelő eléri a puskaport, a kezünkben robban fel.- Akkor most hagyjuk abba! Abba is hagyták. Másnap, amikor ráértek, elővették a löveget és hosszas tanakodás után elvitték a folyó partjára. A part oldalán nyírfák és bokrok váltakoztak.- Dobd a vízbe! A másik beledobta, ahogyan követ vagy botot szokás. A löveg nagy hullámot csapott, s a fenékre süllyedt. A hullámok szélesen tovaterjedtek, majd eltűntek.- Vajon megtalálja-e valaki? A fiúk elgondolkozva hazamentek. Másnap az egyik egy kis tárgyat hozott az elrejtettek közül. Madzagra kötötte, a folyó hídjára ment, s a felfüggesztett tárgyat a vízbe engedte. A víz sodra elelkapta, s mint egy nagy ingát himbálta. SZABÓ ZOLTÁN fordítása * Antii Hyry (1931 -) ismert finn novellista Antti Hyry* VeMzétyeí túiwk 3yszer megkérdezné Kánya Gás- ykor volt a legboldogabb életében, szólná: unokám megszületett! an már vagy öt esztendeje, z Alsó dűlőben szántott. Oda vitte felesége. hazaérnél, még ma bemehetnénk ott vissza az asszony a kerékpár 5tt; tudta, hogy a motor berregése a hangját. így hát az asszony kar. volna megmondani, miért kellett >tt bevinni a traktort a szövetkezet 3, de annyi bizonyos, hogy a hibát avítani a határban, pedig csak g volt. m érdemes arra az egy-két órára etette fel Gazsi ártatlan képpel. Dlnap korábban indulok, s jobban zba. izsikám! - veregette vállon a mes- ikinek a munkájával igazán meg giscsak jól érthette Gazsi hadoná- e öltözve várta az urát, s a bonbon áskában, útra készen. az utolsó látogató is elhagyta az át. Kopogtattam.- mondta fáradtan az igazgató. kérdeztem, az asztal felé menet, sodálkozott az igazgató. - KicsoA mechanikai részlegről - maVárjon, várjon... - az igazgató :e az előtte heverő papírlapokat, mi... na, igen... Tarabukin... . M.? - kérdezte tőlem. i - feleltem. I. - mormogta újra az igazgató, e jutott! Tessék leülni, iból elővette az üzemi kiadvá- dányát. rsei? - kérdezte.- ismertem be. ■ dicsért az igazgató. - Nagysze- sgyesztvenszkij. Vagy Jevtusen/örösödtem el. írsek. Különösen ez: y a tervet teljesítsd, löt el ne veszítsd. iszerű! Nagyon örülök, hogy az vannak költői! Sok sikert kívásra! isra! - mondtam az ajtó felé itt odaértem volna, megfordul- pztem: - Tessék megmondani, V. M.? A nevem mellett ezek : - tisztázta az igazgató. - Egé- iti: „Tarabukin - verseit megdi- vszerűsítettem. BÁN PÉTER fordítása- öltözz át gyorsan - tette az ura elé a lavórt a meleg vízzel. - Ha igyekszel, még elérjük a buszt, amely a munkásokat viszi a városba. Persze hogy elérték. Pedig Gazsinak még egy üveget is meg kellett töltenie kisüstivel, hogy rosz- szabb esetben annak árán nyerjen bebocsátást a klinikára ebben a látogatási időn túli órában. Aztán még egy üveg került a táskába. Az asz- szony szóvá is tette:- Ejnye, Gazsi. Azért, mert unokád született, még nem kell leitatnod az egész kórházat.- Nocsak! Mióta avatkozol te az én dolgomba? - húzta ki magát Gazsi büszkén, mint aki nagyon jól tudja, mit csinál. Ebből aztán egy csipetnyi harag lett. Épp csak annyi, hogy sző nélkül ülték végig az Szenk Sándor utat a klinikáig. Ott aztán így szólt Gazsi a feleségéhez:- Te csak gyere szépen utánam. Ne törődj semmivel. Az ám! De a kapunál a portás könyörtelenül lecsapott rájuk.- Hé! Hova igyekeznek? Süketek maguk? - fogta durvábbra a szót, amikor látta, hogy füle botjukat sem mozdítják a felszólításra.- Ne tessék már úgy kiabálni - ballagott vissza Gazsi a portásfülke ablakához bűnbánó arccal -, unokám született, én meg nem bírom kivárni...- Majd szombaton. Most nem engedhetem be - mutatott a portás a kijárat felé.- Akkor legalább maga igyon egyet a gyöngyvirágom egészségére - emelte ki Gazsi a táskából az egyik üveget nyakon fogva. - Finom kis bundapálinka van benne - nyelt egyet, mintha maga is leküldött volna belőle egy pohárkával.- Na jó - enyhült meg a portás hangja -, de vigyázzanak, hogy meg ne lássák magukat. Szerencsésen el is jutottak a szülészeti pavilonhoz, ahol azonban egy másik portás állta útjukat.- Nézze, uram! Ne is vitatkozzunk. Tudom én, hogy ön is a piacról él - váltott át Gazsi a diplomácia nyelvére, s a táskából előkotorta a másik üveget. A portás egy előkelő fejbólintással jelezte, hogy „az ügy elintézést nyert“. Az ügyeletes nővérke egészen kedvesen fogadta Gazsiékat, ahogy az az ismerős falubelieknek kijár.- Szólok Marikának. Addig is tessenek leülni - terelgette Kányánét a váróterem fehér padja felé.- Na ugye - kezdte volna Gazsi a beszélgetést, de már nyílott is az egyik szoba ajtaja. Szinte repült Marika. Sápadt arca egészen kivirult az örömtől.- Sokat szenvedtél, kislányom? - kérdezte az asszony aggódva.- Az most már mindegy, édesanyám, fontos, hogy végre mégiscsak megjött, s most fel szeretné falni az egész világot.- Akkor neki kell adni - nevetett fel Gazsi kissé meghatódottan. - A társalgásból pedig mára elég is volt. Fogd ezt a micsodát, s mars vissza az ágyba! Halasszuk a beszélgetést szombatra - nyújtotta oda a bonbonos dobozt a lányának. Marika úgy somfordáit vissza a szülőszobába, mint gyermekkorában szokott, ha az apja megszidta valamiért, de a szíve csordultig volt kimondhatatlan boldogsággal.- A nővérke megmutatja nektek a kis Gáspárt- szólt vissza, még mielőtt az ajtót becsukta volna maga mögött.- Nézd! - örvendezett Gazsi, amint meglátta unokáját az ablak mögött hófehér pólyában.- Olyan rózsás a bőre, mintha nem is cigány poronty volna.- Eriggy már, te vén szamár! - verte hátba a felesége tréfásan. - Aztán ki bánná, ha fekete is volna. Csak olyan kópé ne legyen, mint a nagyapja. Igaz-e, Jolika - kopogtatta meg az ablakot egy húszast szorongatva a markában.- Csak tessék azt a pénzt szépen eltenni- mondta Jolika. Gazsival verebet lehetett volna fogatni. Szalutálva vonult el az ólomlábú portás előtt. De bezzeg behúzta a nyakát a kapunál. A portás azonban így is felismerte - Gyere csak ide, te cigos! - dugta ki a fejét a kis ablakon.- Majd. Mondjuk, holnap - legyintett Gazsi vigyorogva. Az asszony egy árva szót sem értett az egészből.- Dühös a főstrázsamester, mert a „finom bundapálinkáját" a kútból merítettem. Előre láttam én, hogy ez már csak egy szívességet tehet nekem, ha kilépek az utcára. Ki a fene győzné ezt a sok potyalesőt valódi kisüstivel?! - tette még hozzá felháborodva.- Ejnye, Gazsi, hogy te milyen huncut cigány vagy! - csóválta meg a fejét az asszony némi büszkeséggel.- Most már legalább tudod, miért mondtam neked, hogy ne üsd az orrodat az én dolgomba- ölelte át Gazsi a felesége vállát, s olyan fütyöré- szésbe kezdett, amilyenbe még soha a lakodalmuk óta. Bundamfmkfr Jana Kantorová-Báliková Ars poetica Az utcasarkon virágot árul egy asszony. Reggel, amikor lemetszette, még szépek voltak, de már este van, rohanás, füstköd. Meglehet, a friss víz még feltámasztaná őket az önök vázáiban, járókelők! Keresve sem találhatnék jobb képet egy megható vershez, amit ma biztosan megírok. De virágot máshol veszek. Frisset. TÓTH LÁSZLÓ fordítása Gyurak Éva: FALURÉSZLET
