Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-07 / 1. szám
K özvetlenül az ünnepek előtt fejeződött be a Fekete István regényéből készített rajzfilmsorozat ,,nem-tudni-hányadik“ ismétlése a Magyar Televízióban. Tavaly tavasszal mutatták be, s azóta kitörölhetetlenül él a gyerekek tudatában. Dargay Attilának és alkotótársainak - Imre Istvánnak, Tarbay Edének - olyan rajzfilm hőst sikerült formálniuk a cset- lö-botló rókakölyökböl, amely bátran hasonlítható a világszerte ismert Disney-figurákhoz, az esti mesék „nemzetközivé“ vált Lol- kájához és Bolkájához, Rumcáj- szához. Hasonlítható és mégsem, mert Vük eredetileg nem a rajzfilm készítőinek agyában született meg. Fekete István volt az a magyar író, aki a természetet úgy fogta fel egésznek, hogy annak elidegeníthetetlen része az ember is. Az állatokról írt novelláiban, regényeiben pedig minden hősét - Bogáncs, Kele, Vük - emberi jellemmel ruházta fel, mintegy így is jelezve, kontrasztosítva: mennyire eltávolodunk önmagunk lényegétől és a természettől. A Vukot is feltehetőleg azért írta, hogy gyerekeknek és felnőtteknek egyszerre meséljen a szeretetröl, a tanulásról, a barátságról, a szerelemről, a bátorságról - mindazokról az erkölcsi értékekről, amelyek devalválódása egyre általánosabban tapasztalható századunkban. Nem is szólva a természeti lények életét szigorúan szabályozó, a flórát és a faunát egyensúlyban tartó alaptörvényről; éhes vagyok — vadásznom kell — vadászom- mert éhes vagyok. Ebből kimarad az öncélúság, az ember sajátjaként ismert önző pusztítás, gyilkolás. Ezért is állítják olykor Fekete István regényeiről, hogy moralizálok, a mai gyerekek világának nem felelnek meg. Ilyenkor elfelejtik, hogy biológiailag, érzelmi és értelmi adottságok tekintetében az atomkor embere alig különbözik az első homo sapienstől. Különbözőségeit a megváltozott, az egyre fejlődő társadalmi feltételekből, a lét és tudat kölcsönhatásaiban formálódó tudásmennyiség és az egyetemes emberi kultúrában realizálódó történelmi tapasztalat jelentik. A gyerek tehát elsősorban biológiai lény, amelynek emberré válásához egészséges feltételeket kell teremtenünk a szocializálódá- sí folyamatban. Lényegét tekintve minden jó mese ezt a célt szolgálja. De meEgy rajzfilm utóélete lyik jó és melyik nem? Ezt nagyon egyszerűen meghatározhatjuk a közismert modell alapján: a mesében a rossz elnyeri büntetését, a jó elnyeri jutalmát. A Vukban sincs másról szó, de ehhez járul még, hogy hősei igazi jellemek, a film érzelmi, drámai csomópontjaiban, helyzeteiben emberiek - mindenekelőtt gyermekiek. Egymás után mutatja fel és kínálja a társadalmi szerepek elsajátításához elengedhetetlen gondolkodásbeli és cselekvésbeli mintákat. Ez a rajzfilmen audiovizuális formában, tehát a hangkép szerves egységében jelenik meg. így egyszerre válik érthetővé kicsik és nagyok számára. A sorozat sikerének a titka mindenekelőtt a vörös rókácska figurájában rejlik. Bumfordi kobakja, loboncos farka, csálé mosolya felnőtt szívet is megindító jelenség. Mindezek fölött azonban Dargay Attila, a rendező, úgy adaptálta filmre Fekete István történetét, hogy az a sztorival együtt az erkölcsi tanulságot, a mindenkori fabula értékeit is megőrizte. Számtalan olyan lehetőséget teremtett a gyerekek számára, amelyekben a magatartás-mintákon túl azonosulhatnak is Vukkal, ugyanakkor láttatja a felnőttek világának felemásságát, ellentmondásait (mintegy jelezve, hogy az élet nem sétalovaglás). Roppant fontos erkölcsi mondanivalója a filmnek a szabadság- vágy. Vük születésétől kezdve minden cselekvésével ezt húzza alá. Ember ö. csak most vörös szőre van, sötétben is látó szeme, jó szimata, erős lába, foga. Amit tesz, az mindig örök emberi értékeket hordoz. Kiszabadítja a rókalányt, mert a maga szabadságát másnak is akarja. Barátságának, szerelmének értékét az áldozatok adják. A gyerekek ezeket ösztönösen cselekszik mindaddig, amíg a szocializáció, a nevelés olykor hamis értékeket nem állít eléjük... A Pannónia Filmstúdióban a múlt év őszén kiadták a film rajzaiból és forgatókönyvéből szerkesztett képeskönyvet. Szinte lapozható rajzfilm ez a könyv, amely nem a kommersz képregények formáját követi, mégis változatos, képszerkesztésében a gyerekek figyelméhez, képzeletéhez alkalmazkodó. Mi több, a kicsiknek leporelló változatot is készítettek. Igazságtalan lenne, ha nem szólnék a rajzfilmsorozat gyerekslágerré vált daláról Wolf Péter zenéjével, a darab jeleneteivel már a hanglemez is megjelent. A „Jön Vük!“ vissza-visszatérő refrénje itt is, ott is felhangzik, ahol gyerekek találkoznak. Nem kis meglepetésemre a fiam a minap kijelentette, hogy ő Vük szeretne lenni. Remélem az ő korosztályának teljesül ez a vágya., Jobb és szebb lesz ez a világ. DUSZA ISTVÁN I Kameraközeiben • A bratislavai televízió gyermek és ifjúsági osztályának háromtagú forgatócsoportja nemrégiben két dokumentumfilmet készített Budapesten. Az első arról szól, hogyan töltik szabad idejüket a budapesti gyerekek, az úttörők, bemutat többek között tánc- és éneklöcsoportokat. A másik a cirkuszművészeti iskola életét, növendékeit és tanárait hozza nézőközeibe. Mindkét film ezekben a január eleji napokban szerepel a képernyőn, a pionírok műsorában. • A Magyar Televízió munkatársai Ladislav Vychodil professzorról, a világhírű díszlet- tervezőről forgattak filmet. A felvételek autentikus környezetben, a Szlovák Nemzeti Színház műhelyeiben és a Zeneművészeti Főiskolán készültek.^ A filmben szerepelnek részletek a Dalibor című operából, és a nézők képet kapnak majd a Szlovák Nemzeti Színház épületéről is. • Az új évben minden péntek estén olyan filmek szerepelnek a szocialista országok filmterméséből a Csehszlovák Televízió második programjának műsorán, amelyek sikert arattak az elmúlt esztendőkben. A válogatási szempontok között elsőként játszott szerepet a minőség, továbbá a filmek születésének időpontja, ami a közelmúltat jelenti ez esetben. A szerkesztők mindenekelőtt szeretnék jól szórakoztatni a nézőket, egész családokat, vagyis gyermek és ifjúsági filmeket is besoroltak a ciklusba, amelyek a felnőtteknek is örömet szerezhetnek. • A Szovjetunióban az utóbbi hét esztendőben mintegy tíz millióval nőtt a tévétulajdonosok száma. Ma már csaknem hét millió háztartásban van színes készülék; 1975-ben mindössze egy millió nézőnek volt lehetősége ilyen készülékeken venni a műsorokat. Az ország lakosságának 85 százaléka élvezheti a televíziós szolgáltatást kiváló vételi lehetőségek között. Az utóbbi öt évben a televízió eljutott a legtávolabbi pontokra is, például a Távol-Keletre és a sarkvidéki területekre. (A Televízia nyomán) -bor ÉLETRE KELT RAJZOK Nincs a filmezésnek olyan műfaja, amelyet a televízió ne próbált volna felhasználni az egyre növekvő műsoridő kitöltésére. Kevés műfaj van, amelyet olyan eredményesen és - különösen az utóbbi időben — annyira a maga képére formálva, „tévésítve“, tudna használni, mint épp a rajzfilmet. Maga az elnevezés történeti gyökerekre utal, hiszen évtizedekig valóban rajztechnikával készültek ezek a műsorok, napjainkban azonban a sokszorosítótechnika, a számítógépek és a videorendszerek jóvoltából ecset és ceruza nélkül is készíthető animációs film. Az animációs filmek tévés karrierjüket elsősorban gyermekműsorokként kezdték, legtöbbjük kifejezetten az esti mesemúsorba készült, ennek megfelelően időtartamuk is tíz perc körül van. A különféle népmese-feldolgozásoktól az állatmeséken keresztül a modern történetekig a műfaj rendkívül széles skálán mozog. Néhány szemfüles filmstúdió felfedezte a televízió számára készült sorozatok sikerében rejlő lehetőségeket, ennek eredményeképp született meg például a Hanna-Barbera társaság híres-nevezetes Foxi-Maxi sorozata, vagy a gyermekek körében világszerte méltán népszerű Lolka és Bolka lengyel filmsorozat. Az előbb említett stúdió Flinstone családjával nem titkoltan a felnőtt nézők kegyeibe szeretett volna férkőzni: a nézői levelek ezreinek tanúsága szerint ez teljes mértékben sikerült. Aránylag kevéssé ismert tény, hogy a rajzfilm több évszázados múltra tekinthet vissza. Már a középkorban ismerték a bűvös hengert, amelynek megalkotását egy időben Leonardo "cia Vincinek tulajdonították, egyes források szerint azonban már a tizenharmadik században is ismerték. A bűvös henger belső falán egy meghatározott mozgás fázisokra bontott képkockái szerepeltek, amelyeket függőleges rések választották el egymástól. A henger külső palástja felől a résen átkukucskálva a néző épp a szemközt elhelyezkedő képet látta. A hengert megforgatva a megfigyelő szeme előtt „összeolvadtak“ az egymást követő állóképek, látszólagos mozgás érzetét keltették, a rajzok „életre keltek“. Természetesen ezzel a módszerrel csak néhány másodperces műsort lehetett készíteni. Közvetlenül a filmezés felfedezése előtt Emile Reynaud francia feltaláló Theatre Optique néven olyan előadásokat mutatott be, amelyben az általa szerkesztett gépen papírszalagra rajzolt képek elevenedtek meg. Ettől már csak egy lépés vezetett a képkockák celluloid anyagra történő másolásához. Ezek után logikusnak tűnt föl, hogy a filmezés feltalálása a rajzfilm rohamos elterjedését eredményezi. Nem így történt. Az élő filmmel ellentétben, ahol csupán felvették a mozgást, majd előhívták a nyersanyagon levő ún. látens képet, a rajzfilm esetében minden képkockát külön meg keHett rajzolni, ami nemcsak rendkívül fáradságos és időrabló munka volt, de különféle zavaró villogás, remegés is megjelent a mozgóképen, tekintve, hogy a figurák, de különösen az álló háttér minden egyes kockájának a megrajzolása, kifestése nem sikerülhetett tökéletesen egyformára. Végül 1916-ban született meg az új eljárás, amelynek eredményeképp a hátteret és a mozgó szereplőket „szétbontották“ - külön külön celluloid fóliára festették, majd egymásra helyezték őket. Ezzel meglehetősen felgyorsult a rajzfilmkészités folyamata, hiszen ezután már csak a mozgó figurákat kellett kockánként megrajzolni. A későbbiek folyamán a trükktechnika térhódításával már négy-öt egymásra helyezett fóliasíkban is játszódhatott a cselekmény. Köztudomású, az animációs film nagyko- rúsodása Walt Disney nevéhez fűződik. Ezt több száz rövid- és néhány tucat egész estét betöltő filmje, továbbá az a hatalmas, csaknem háromezer alkalmazottat foglalkoztató filmkonszern is jelzi, amely a nevét viseli és napjainkban is ontja a rajzfilmeket. Az animációs film forradalma a sokszorosító technika megjelenésével kezdődik. Napjaink korszerű színes xerox masinái másodpercek alatt készítenek másolatot, nagyítanak, kicsinyítenek egy-egy felvételt. Az igazi nagy változást azonban ezen a téren is az elektronika hozta: a számítógép és a videotechnika megjelenése. A magyar származású angol rendező, John Halas készítette el 1979-ben a világ első számítógéppel „rajzolt“ digitális filmjét, a nukleáris háború veszélyére figyelmeztető és ellene tiltakozó Dilemmát. A képernyőre kivetített tetszés szerinti fantáziaképpel bármilyen, a digitális televíziózás területén ismert trükk megvalósítható egyetlen gomb lenyomásával, a pillanat tört része alatt. A tárgyak szabadon olvadhatnak egymásba, a legkülönbözőbb fantáziavariációk alakíthatók ki belőlük stb. Ezzel a módszerrel nemcsak eddig ismeretlen képeffektusok megvalósítása válik lehetővé, ami új távlatokat nyit meg az animációs műsorok készítésében, de rendkívüli módon lerövidíti a rajzfilm gyártási idejét is, lehetővé téve a műfaj újabb nagy térhódítását a képernyőn. A régebbi típusú képmagnók a televíziós képben jelenlevő szinkronjelek miatt csupán mozgóképet tudtak feljátszani. A legújabb masinák, amelyek már ún. ferdesávos felvételtechnikával dolgoznak, képesek kockánként rögzíteni, ezzel alkalmassá váltak ani-' mációs „filmek“ készítésére is. Az idézőjel használata ez esetben teljesen jogost hiszen a számítógép-trükk-keverő-képmagnó- monitor együttesnek már semmi köze sincs a filmgyártáshoz, ez már igazi televíziós műfaj. Szerte a világorr egyre több stúdió forgat animációs tévéműsorokat, amelyek már a közeljövőben a televízió programjának szerves részei lesznek, remélhetőleg megnyerve a nézők millióinak tetszését. OZOGÁNY ERNŐ. Zdena Studenková, akit a tévénézők a közelmúltban Juraj Herz A szép és a szörnyeteg című filmjében láthattak, most Jozef Bednárikkal forgatott televíziós mesefilmet Gyönyörű bölcsesség címmel. (Jiri Kuéera felvétele) ÚJ SZÚ 14 1983. I. 7.
