Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)
1983-12-12 / 293. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1983. XII. 12. Tíz év után, nagy távlatok előtt Az Interatomenergo nemzetközi gazdálkodó szervezet szerepe a KGST-országok atomenergetikai programjának megvalósításában Külpolitikánk új orientációjának alapja (Folytatás az 1. oldalról) Egy évtizede működik már az interatomenergo, a KGST-országok egyik legjelentősebb gazdálkodó szervezete, melynek alapítási szerződését 1973. december 13-án irta alá 7 európai tagország és Jugoszlávia képviselője. Erre az eseményre a KGST XXVII. prágai ülésszakának ajánlásai alapján került sor. Az Interatomenergo nemzetközi gazdálkodó szervezet feladatköre és tevékenységi területe eléggé közismert, hiszen az eltelt tíz év alatt pótolhatatlan szerepet töltött be a KGST-tagországok atom- energetikai programjának megvalósításában. Gondoskodik az atomerőművek építéséhez szükséges berendezések szakosított gyártásának koordinálásáról, az egyes berendezések műszaki fejlesztésében és tervezésében megvalósuló együttműködésről, az ezzel kapcsolatos műszaki dokumentációk és szabványok kidolgozásáról, ezek egységesítéséről, segítséget nyújt az érdekelt tagországok közötti tapasztalatcsere szervezéséhez, az atomenergetikai szakemberek képzéséhez, az atomerőmüvek beindításával, üzemeltetésével és javításával kapcsolatos kérdések megoldásához, valamint az együttmüködés új, perspektív formáinak a kialakításához. De mit jelent mindez a gyakorlatban? Mennyi tapasztalatot gyűjtött össze az Interatomenergo az elmúlt tíz év alatt ebben a koordinációs tevékenységben? Mi valósult meg az eredetileg kitűzött célokból és milyen feladatok várnak a szervezetre a további évtizedekben? Ezekre a kérdésekre a legil- letékesebbtól, Fjodor Jakovlevics Ovcsinnyikovtól, a műszaki tudományok doktorától, a Szocialista Munka Hősétől, az Interatomenergo vezérigazgatójától kértünk választ a szervezet moszkvai székházában. Fjodor Ovcsinnyikovnak világszerte nagyon sok ismerőse van az atomenergetikai szakemberek körében, hiszen sok éven át volt a Novovoronyezsi Atomerőmű igazgatója, ahová számos külföldi szakember ellátogatott az építésben és az üzemeltetésben szerzett tapasztalatok tanulmányozása céljából. Később a Szovjetunió energetikai miniszterhelyetteseként hasznosította a novovoronyezsi szervezési és műszaki tapasztalatokat, s jelentős része volt a Szovjetunió hatalmas méretű atomenergetikai programjának kidolgozásában és eddigi megvalósításában. A vele folytatott beszélgetésünk szintén ebből a témából indult ki.- Mielőtt a feltett kérdésekre válaszolnék, úgy gondolom, hogy hasznos lenne egy kissé behatóbban tájékoztatni az olvasókat a Szovjetunióban jelenleg épülő és működő atomerőművek egyes típusairól, hogy jobban megértsék az összefüggéseket a nemzetközi együttműködés követelményei szempontjából. Az energetikai atomreaktoroknak ugyanis két alapvető típusát fejlesztettük ki a Szovjetunióban, s jelenleg párhuzamosan folyik ezek építése. Az egyiket a Belojarszki Atomerőmű továbbfejlesztett változatai, a csatorna típusú urán-grafit reaktorok képezik, amelyek már az első sorozatban 1000 MW-os blokkokkal indultak. Ezekből az RBMK-1000 típusú reaktorokból már mintegy 10 működik az országban, s továbbiak is épülnek. A Litvániában épülő Ignalinai Atomerőmű blokkjai már 1500 MW-os RBMK reaktorokkal lesznek ellátva. Ezekre az atomerőművekre a nagy teljesítmény mellett elsősorban az a jellemző, hogy építésük és berendezéseik gyártása hagyományos módszerekkel történik, itt ugyanis nincs szükség különleges eljárásokkal készített reaktortartályokra. Az építés bonyolult műszaki-technológiai feltételei miatt azonban ezek az atomerőművek nem alkalmasak nemzetközi kooperációban történő kivitelezésre. Egészen más a helyzet a Novovoronyezsben kifejlesztett WER típusú, nyomottvizes energetikai reaktorok esetében. Ennél a típusnál a tervezők egy szabványosított részegységekből álló, az ország különböző részeiben aránylag könnyen felépíthető, illetve összeszerelhető atomerőmű kifejlesztésére törekedtek. Ezért azt is szem előtt tartották, hogy az atomerőmű minden főegysége vasúton is szállítható legyen. Ezek a feltételek alapozták meg a KGST-országok atomenergetikai együttmüködését is a WER típusú 440 MW-os blokkok építésében, illetve a szükséges berendezések kooperációban történő gyártásában. Ami pedig a feltett kérdéseket illeti, először talán azt kellene tisztázni, hogy az Interatomenergo koordinációs tevékenysége miként érvényesül a gyakorlatban. Fjodor Jakovlevics Ovcsinnyikov, az Interatomenergo vezérigazgatója Az elmúlt tíz év alatt bizony sok tapasztalat halmozódott fel, s ezek alapján az eredetileg kitűzött célokkal összhangban fokozatosan kialakultak a tevékenység jelenlegi keretei, formái és irányzatai. Fontos határkő volt például az atomerőművi berendezések gyártásszakosítási és kooperációs komplex programjának az elfogadása. Ez a program pontosan meghatározta, hogy az egyes tagországok a részegységek gyártásában mire vállalkoznak. Itt meg kell jegyezni, hogy a Szovjetunió után Csehszlovákia vállalta a legtöbb feladatot, Plzeiíben például egy valóságos kis Atommas épült, ahol évente 3-4 komplett reaktor készül. Eddig már hét ilyen komplexum hagyta el ezt az üzemet, az elsőt a magyarországi Paksi Atomerőműbe szállították. Csehszlovákia részvétele emellett más fontos részegységek, például gózgene- rátorok gyártására is kiterjed. Az említett program végrehajtásának a biztosítására kormányközi bizottságot hoztak létre, melynek tagjai a tagországok illetékes miniszterelnök-helyettesei. Ez a bizottság rendszeresen pontosítja a feladatokat, meghatározza, hogy az egyes időszakokban miből mennyit kell gyártani, s terjedelmes jegyzőkönyvekbe foglalja a tennivalókat. Az Interatomenergo fontos szerepet játszik ezeknek a tárgyalásoknak az előkészítésében és az itt elfogadott határozatok végrehajtásában. A jegyzőkönyvek tartalmának mintegy 80 százalékát az Interatomenergo munkatársai készítik elő, akik a legjobban ismerik a helyzetet, hiszen rendszeresen látogatják a tagországokban épülő és üzemelő atomerőműveket, együttműködnek az illetékes nemzeti szervekkel, például a tervhivatalokkal, tanulmányozzák a felmerülő problémákat, s javaslatokat dolgoznak ki azok megoldására. Néhány problémát meg is említhetnénk. A nemzetközi gyártásszakosítást például célszerű lenne kiterjeszteni a különböző csőszerelvények gyártására is, hiszen egyetlen blokk megépítéséhez több ezer különböző méretű és rendeltetésű szerelvényre, például automatikusan vezérelt, gyors működésű tolózárakra és szelepekre, amelyek beszerzése sok gondot jelent az építőknek. Ennek a problémának a megoldása jó úton halad. Kidolgoztuk már a szerelvényekre vonatkozó általános műszaki követelményeket, amelyek jó alapot képeznek a gyártásszakosítás ez irányú ki- szélesítéséhez. Az Interatomenergo egyik fő tevékenységi területét egyébként is a különböző szabványok, műszaki normák kidolgozása jelenti. Ide tartoznak a technológiai vonatkozású szabványok is, például a reaktorok műszaki minőségi ellenőrzésére vonatkozó előírások, összesen 90 ilyen szabvány kidolgozását irányoztuk elő, ebből körülbelül 30 készül el az idén. Szabványokat kell kidolgozni például a berendezések szállítására, valamint a rendeltetési helyükön történő raktározásra is, mert néha hónapokig tart, amíg sor kerül a beépítésükre. Szabványokra van szükség továbbá az erőművek építésének minden szakaszában, mert ezen a területen még elég nagy különbségek vannak az egyes országok gyakorlatában. * Minden évben szemináriumot is rendezünk az atomerőművek építésével és üzemeltetésével kapcsolatos tapasztalatokról. Az elmúlt év novemberében Karlovy Varyban volt ilyen szeminárium, amelyen harminc értékes előadás hangzott el. Ezeket egy könyvben foglaltuk össze, így minden érdeklődő számára lehetővé válik az anyagok tanulmányozása. Az idén az NDK-ban került sor a szeminárium megrendezésére, ahol főleg az atomerőművek karbantartásának, javításának a szervezéséről, az ezzel kapcsolatos munkák gépesítéséről, az ehhez szükséges műszerek és berendezések kifejlesztéséről volt szó, beleértve a robotok alkalmazását. Csehszlovákiában például kifejlesztettek egy speciális prést, amely nagy segítséget jelent a különbözö radioaktív hulladékok tárolására való előkészítésében. A felszólalók arra is rámutattak, hogy az együttműködésben nagyobb gondot kell fordítani az atomerőművek pótalkatrész-ellátására, célszerű lenne például egy nemzetközi raktár létesítése valamelyik tagországban. A tagországok 1980-ban Hradec Králové-ban megállapodást írtak alá az 1000 MW-os WER reaktorok tudományos-műszaki fejlesztését célzó együttműködésre. Novovoronyezsben már működik egy ilyen reaktor, s az itt szerzett tapasztalatok közös hasznosításáról van szó. Az egyes berendezések, például a szabályozási rendszer tökéletesítése továbbra is időszerű feladat. Nagy jelentősége van például a szellőztetés és a szűrőberendezések tökéletesítésének. Erre a célra különleges műszálas szöveteket alkalmaznak, amelyek elektrosztatikus hatásuk következtében jól beváltak, de ezeknél is jobbnak ígérkeznek a csehszlovák szakemberek által javasolt faszénporos szűrők. Számos területet lehetne még említeni az együttműködés perspektív lehetőségeivel és feladataival kapcsolatban. Időszerű lenne például egy közös, jól felszerelt gyakorlóközpont létesítése is valamelyik tagországban. Számításba jöhet továbbá a zaporozsei atomerőmű-építők kezdeményezésének közös hasznosítása, akik egy teljesen új rendszert vezettek be a blokkok építésénél. El lehetne képzelni egy ilyen atomerőművi panelgyár építését valahol a Duna partján, ahonnan vízi úton lehetne szállítani az előregyártott elemeket a tagországokban megvalósuló építkezésekhez. Egyes országok, így Csehszlovákia részéről is érdeklődés mutatkozik e korszerű módszer iránt, amely nemcsak lerövidítené az építkezési határidőket, hanem a beruházások gazdaságosságát is növelné. Megállapíthatjuk tehát, hogy az Interatomenergo szerepe és jelentősége olyan mértékben fog növekedni a következő években és évtizedekben, ahogy a tagországok együttmüködése is bővül és tökéletesedik a népgazdaság fejlesztésének eme rendkívül fontos területén - fejezte be a beszélgetést F. J. Ovcsinnyikov, a jubiláló nemzetközi szervezet vezérigazgató*a MAKRAI MIKLÓS Pártjának, amely megalakulása óta síkra szállt Csehszlovákia és a Szovjetunió baráti, szövetségi kapcsolatáért. Klement Gottwald a moszkvai rádióban így értékelte a szerződés jelentőségét: „Nemzeteink, amelyek már évszázadok óta küzdenek puszta létükért, fellélegezhetnek és elégedetten nézhetnek egy új, boldogabb jövő elébe. Nemzeteink legnemesebb gondolkodóinak álmai beteljesültek: szláv hársfánk a hatalmas orosz, szláv tölgyóriásra támaszkodik.“ Az 1943. évi csehszlovák -szovjet szerződést Zdenék Fierlinger, a Csehszlovák Köztársaság szovjetunióbeli nagykövete és V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyi népbiztosa írta alá. Hat cikkelye volt, cseh, szlovák, orosz nyelven készült. Fontos pontjai foglalkoztak a fasiszta Németország elleni háborúban a kölcsönös segítségnyújtással és egyben jelezték a háború utáni időszak szoros gazdasági és politikai együttműködésének a lehetőségeit. A két fél kötelezte magát arra, hogy a Németország és a szövetségesei elleni háborúban kölcsönösen megad egymásnak minden katonai és egyéb segítséget. Továbbá arra, hogy a háború ideje alatt nem kezdenek tárgyalást sem a hitleri kormánnyal, sem a fasiszta Németország bármely más kormányával. A csehszlovák-szovjet szerződés teljesen megfelelt a Szovjetunió külpolitikai koncepciójának, törekvésének, hogy a felszabadult nemzeteknek és államoknak lehetővé tegye - maguk döntsék el, milyen rendszert valósítanak meg a háború utáni Európában. Ez olyan légkört teremtett, amely kizárta a bárhonnét is kiinduló új agresszió lehetőségét. Ez a koncepció lett az alapja a Csehszlovák Köztársaság külpolitikájának, záloga függetlenségének és önállóságának. Az utolsó, 6. cikkely rögzítette, hogy a szerződés, aláírásától kezdve húsz éven át marad érvényben és ha az egyik fél sem mondja fel a szerződésben rögzített feltételekhez igazodva, akkor további öt évre marad érvényben. Ennek a szerződésnek az érvényességét további húsz esztendőre hosszabbította meg az 1963. november 27-én aláirt jegyzőkönyv. Az 1943. évi szerződés sok vonatkozásban túltett az 1935. évi szerződésen és sokkal szélesebb alapokra helyezte a két állam szövetségi együttműködését. Jelentőségét növelte, hogy nem függött semmiféle más államközi szerződéstől, mint az 1935. évi szerződés. A csehszlovák-szovjet szövetségi szerződés kifejezte Csehszlovákia és a Szovjetunió népeinek hagyományos barátságát. Ezt aláírása alkalmából M. I. Kalinyin, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke is hangsúlyozta. A Szovjetunió külügyi népbiztossága sajtóosztályának nyilatkozata kiemelte, hogy a Szovjetunió sohasem ismerte el a müncheni egyezményt. Hű maradt a Csehszlovákia iránti barátságához és szövetségéhez és népe együttérzett Csehszlovákia népével. Kalinyin szavai szerint a szovjet emberek örömmel fogadták az új szerződést, amely szilárd alapja a két ország népe jövőbeni együttműködésének és gátat vet minden agressziós szándék útjába. Ennek a szerződésnek nagy volt a nemzetközi jelentősége is. Alapja lett nemcsak a szerződő felek szoros együttműködésének, hanem egyben hozzájárult az egész Hitler-ellenes koalíció megszilárdulásához is. Példaképe lett a szövetséges államok közötti kölcsönös kapcsolatoknak. Nálunk idehaza a csehszlovák-szovjet szerződés hatalmas segítséget nyújtott népünknek. Biztosította nemzeti felszabadító harcának, a Csehszlovák Köztársaság szabadságáért, függetlenségéért és önállóságáért folytatott küzdelmének további kibontakozását. Osszehangolóan hatott a csehszlovák nép demokratikus, antifasiszta erőinek törekvéseire. Csehszlovákia népe tisztában volt e szövetség jelentőségével, büszke volt rá és ennek jegyében folytatta harcát a megszállók ellen, a végső győzelemig. Az 1943. évi szerződés jelentőségét megerősítette a történelem is, a felszabadulásunk óta napjainkig eltelt évek tapasztalatai, a háború utáni szocialista Csehszlovákia felvirágzása. TÓTH ANDRÁS A Bajkál-Amur vasútvonal mentén gazdasági szempontból az egyik legfontosabb körzet Jakutföld déli része. Itt terül el a déljakutföldi szénmedence, amelynek készleteit a geológusok 40 milliárd tonnára becsülik. A szénbányászat a jövőben nagyban hozzájárul a környék iparosításához. A képen: vasúti szerelvények Berkakit állomáson. (Képtávírón érkezett - ČSTK)
