Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)

1983-12-12 / 293. szám, hétfő

A színházi jubileum kiadványai A cseh színház éve lassan a végéhez közeledik, s a prágai Nemzeti Színház építése századik évfordulójának ünnepségei után a figyelem bizonyára megoszlik majd. Ezért sem mellékes lega­lább két, erre az alkalomra megje­lentetett könyvet számbavenni. A jubileum lehetőség volt a cseh kiadók számára, hogy a gazdag színházi hagyományokat különbö­ző műfajú kiadványokban is doku­mentálják. Mi, színháziak (My od divadla) a címe Adolf Branald könyvének, amelyet a Panorama kiadó jelen­tetett meg. A színészek sorsa iránt mindig élénk volt az érdeklődés, különösen, ha sorsukban az olva­só önmaga vágyainak megvalósu­lását is látta, elfeledkezve arról, hogy a cseh színész élete mindig küzdelmes, lemondásokkal teli volt. Adolf Branald több mint száz esztendő színészi életrajzait írta meg. Elsőnek František Krumlov- skýt idézi meg, majd a romantikus színészi iskolák képviselőit veszi sorra. Végül eljut a mához, Franti­šek Kovaŕík, František Smolík és Otýlia Beníšková személyéig. A legnevesebbeken kívül felvonul­tat több olyan színészt is, akiket az utókor elfeledett, ám mégis jelen­tős mértékben befolyásolták a cseh színházkultúra arculatát. A kötetet Cyril Bouda illusztrációi teszik még vonzóbbá. Szerelmes komédia (Komédia plná lásky) címen immár kilence­dik alkalommal jelentette meg a Československý spisovateľ ki­adó František Flachlík könyvét. Ezúttal az igényesebb vásárlók és az ajándékozni szándékozók ked­vében járva. Jindrich Mosna szí­nes és változatos élete elevenedik meg a regény lapjain. Ezt a köny­vet is a nevesJestőművész, Cyril Bouda rajzai gazdagítják. (d-n) A színműíró Bertolt Brechtet szerte a világon úgy tartják számon, mint aki forradalmi, osz­tályharcos mondanivalójához új, egyéni művészi eszközöket keresett és használt. Drámáit - szemléletileg a népiesség és a „demokratikus intellektualizmus“ hatja át, költé­szete pedig egyetlen „racionális világmagyarázat“ - abban a kor­szakban, amikor az irracionaliz­mus szellemi kavargása, a miszti­kum félelmetes áramlása lepte el a világot. Mindez csupán azért vált lehetségessé, mert a polgárnak született Brecht a marxizmus klasszikusaitól tanulta meg a tör­ténelem törvényeit, melynek isme­retében viszonylag könnyen el tu­dott igazodni a korszak nagy el­lentmondásainak kusza szövevé­nyében. Brecht politikáról és társada­lomról szóló írásainak gyűjtemé­nye az 1919-től 1956-ig készült tanulmányokat és vázlatokat fog­lalja magába. A fejezetcímek világosan jelzik írásainak temati­káját: Jegyzetfü­zetek, 1919-1926; Jegyzetek a kor­ról, 1925-1932; Marxista tanulmá­nyok, 1926-1939; Filozófiai jegy­zetek, 1929-1941; Jegyzetek a fa­sizmusról, 1933-1939; Jegyzetek a korról, 1939-1947; Javaslatok a békéhez, 1948-1956. Jegyzetfüzeteinek lapjai arról tanúskodnak, hogy az élet alap­kérdései korán izgatni kezdték. Egyes megállapításai sajátosan meghökkentőek: „A húszévesek egy eszméért nem tehetnek egye­bet, minthogy meghaljanak érte“; „Egy nagy gondolatért odaadnék minden asszonyt, csaknem min­den asszonyt! Sokkal kevesebb a gondolat, mint az asszony!“ Korjegyzetei a társadalmi ellent­mondások mind teljesebb megér­tését jelzik, a marxizmussal való tényleges találkozása intellektu­sát, és a polgári gondolkodással való szakításhoz vezeti el. A mar­xizmus számára munkamódszer­ré, a gondolkodás eszközévé vá­lik. Minden megismert tételét gon­dolatilag feldolgozza és beépíti saját világszemléletébe. Teszi ezt oly módon, hogy előbb szembesíti a társadalmi valósággal, társadal­mi tapasztalataival. Filozófiai jegyzetei egy sokolda­lúan gondolkodó ember portréját rajzolják meg. Izgatja Descartes híres tétele, a „Cogito, ergo sum“, elsősorban a megismerés és a ké­telkedés viszonylatában. Vitatko­zik I. Kantnak a „magánvaló do­logiról szóló nézetével, elemzi a dialektika társadalmi jelentősé­gét, és megállapítja: „A világ meg- csuszamlott, az emberiség lába alatt megingott a talaj. Hegel-képe figyelembe veszi ezt. Csakúgy az éppen befutott polgárság, az az osztály, amelynek forradalma vég­hezviteléhez egy másik osztályra, a proletariátusra van szüksége és ÚJ KÖNYVEK Marie Majerová: SZIRÉNA * Brecht ideológiai nézetei Betű és hang 1. Tudunk róla, számíthatnánk is rá. Évről évre megérint bennünket a láz, s néha hatalmába is kerít. Mégsem törődünk az ajándékok­kal előbb mint december tolakodá­sokkal, tapintatlan megjegyzések­kel felajzott hónapjában. Van azonban az ajándékvásárlásnak egy csendesebb, bennsősége- sebb gondolatokat és érzelmeket felszabadító módja. A könyvesbol­tokban (sajnos) még ilyenkor sem tolakszanak az emberek. Több­ségben vannak azok, akik a köny­vet még mindig fölöslegesnek, esetleg illendő járuléknak, vagy pótléknak tekintik. Nem tudom, él-e még bennünk a hajlam, hogy téli esték gondolkodtató csendjét ígé­rő könyvnek ugyanúgy örüljünk, mint a csak pénzértékében mér­hető ajándéknak? Bár erről ilyen egyoldalúan vélekedni veszélyes dolgonak tűnik fel, mivel egyre több az olyan könyv, amelynek értékét olykor csak az ára jelzi. Persze az ár sokszor csupán a fi­zikai előállítás értéke. Éppen ezért aligha állíthatja bárki, hogy nálunk a könyvek alacsony árai arányo­sak lennének a bennük olvasható gondolatok értékével. Még az oly sok áhítattal nézegetett képzőmű­vészeti albumok, egy-egy művé­szeti ág történetét bemutató képes monográfiák magas árai sem a tartalmi értéket jelzik. Éppen ezért merem remélni, hogy az anyagi értékre figyelő ajándéko­zásból sem marad ki a gondolat, az alkotás értéke. A megajándé­kozottak járnak jól. A hanglemez ugyanúgy hozzá­tartozik a könyvesboltok áruvá­lasztékához, mint maga a könyv. Könyvtárak széles rétegeket ki­szolgáló zenei részlegei nemcsak az írott szót, de a hangot, az emberi beszédet is megőrzik. A hanglemezek sorsa egyre in­kább kezd hasonlítani a könyvek sorsához. Kevésbé kopnak a le­mezek, így tartósabb élvezetet nyújthatnak tulajdonosaiknak, s egyben muzeális értékük is nő ... Olykor mégis jó lenne túladni rajtuk. A könyveket kínálóknak ott az antikvárium, de mit tehetünk lemezeinkkel. Néhány módja is­mert: csere-bere, egy-egy ritka­ság esetében feketézés felárral. (A minap szereztem tudomást ar­ról, hogy a fővárosban lemezbör­zét rendeztek. Az érdeklődés állí­tólag minden számítást felülmúlt. Ráadásul ha eszembe jut, hogy mennyire szeretnék venni néhány egzotikus országbeli népzenét, netán madárhangokat, akkor szin­te nincs esélyem. Zenei antikvári­um a hangrögzítés immár lézerle­mezeket produkáló korában ná­lunk nincs. Börzéket pedig olyan ritkán rendeznek... DUSZA ISTVÁN amely hatalma építése érdekében kénytelen mind jobban megerősí­teni ezt a másik osztályt, ez a pol­gárság rossz, gátlásos szószólója a dialektikának. Helyzeténél fogva jobb szószólója a proletariátus“. Hozzá kell tennünk, hogy Brecht a gondolkodást sajátos módon, mint viselkedést fogja fel. Ugyan­akkor a gondolkodás hatékonysá­gának szükségességét hangsú­lyozza. A kötet legérdekesebb része a fasizmusról szóló írások fejeze­te. Szinte félelmetes az a logikai és politikai analízis, amellyel a né­met „nemzetiszocializmus“, a fa­sizmus „gondolatrendszerének“, cselekvési programjának termé­szetét feltárja: „Van ugyanis több­fajta strici. Van közönséges strici, aki a prostituáltakkal kerestet pénzt magának, és van politikai strici... Ahogy a közönséges strici prostituáltat „védelmezi“, úgy „védelmezi“ a politikai strici a pro­letariátust.- írja Brecht egyik 1935-ben keletkezett eszmefutta­tásban. A fasizmus szörnyűségei­ről, a rettegés és iszonyat birodal­máról így fogalmaz: „Német­ország, hazánk, kétmillió besúgó és nyolcvanmillió besúgott népévé vált. Élete abból a perből áll, ame­lyet megrendeznek neki...“ A kötet utolsó fejezete a béké­ről, a békesség óhajtásáról és a szabadságról szóló írások gyűj­teménye, olyan írásoké, amelyek­ben Brecht hitet tesz a béke mel­lett, harcol, hadakozik minden le­hetséges esztelenség ellen. A mintegy 40 esztendővel ezelőtt, az 1952-es bécsi béke-világkong­resszushoz küldött üzenete, saj­nos, ma is időszerű: „... az embe­riséget olyan háborúk fenyegetik, amelyekhez képest az eddigiek szánalmas próbálkozások voltak, s ezek óhatatlanul bekövetkeznek, hacsak azoknak, akik teljesen lep­lezetlenül előkészítik őket, le nem fogjuk a kezét...“ TÓTHPÁLJÓZSEF Marie Majerová hatalmas család- regényében négy bányásznemze­dék életútját kíséri figyelemmel. Az írónő vallomásaiból: „Prózá­mat is a véremmel írtam, a proletár véremmel... műveimmel a forrada­lomért harcolok, mert benne látom az új kultúra, az új művészet alapját.“ Karéi Houba: A FEHÉR PARIPA A regény címében szereplő fehér paripa jelkép és valóság is egyben. Házasságának elsó estéjén, séta közben pillantja meg a szabadon kószáló fehér lovat Katerina, a könyv fiatal hősnője. Úgy érzi, boldogságának, szerelme beteljesü­lésének ígérete ez az élmény. Az ígéret valóra válik ugyan, Katerina házassága mégis csakhamar vál­ságba jut. Szembe kell néznie a hűt­lenséggel, a megalkuvással, a kép­mutatással, ám a csalódások ellené­re is megőrzi hitét az emberekben és az életben. Az 1920-ban született cseh író, Karéi Houba tucatnyi könyv sikeres szerzője. A fehér paripa az első olyan regénye, amely magyarul is megjelenik. Josef Klíma: MEZOPOTÁMIA Josef Klíma könyve az ókori Me­zopotámia művelődéstörténetének nagyszabású összefoglalása. Az időszámításunk előtti 4. évezredtől kezdve végigvezeti az olvasót a Tig­ris és az Eufratész vidékének törté­nelmén, egészen az i. e. 6. száza­dig, az újbabilóni birodalom letűné­séig. Ahogy olvassuk a könyv feje­zeteit, nyomon követhetjük az ókor legrégibb civilizációjának kibontako­zását és fényes kiterjedését. Klíma könyvéből megismerjük a Folyamköz történetét, népeit, e népek: a sumerek, akkádok, asz- szírok társadalmának felépítését, gazdálkodásuk különböző ágazatait, különösképpen a földművelést és az egyes mesterségeket, a kereskedel­met, a pénzforgalmat és a bank- rendszert, a diplomáciát, a hadmű­vészetet, a hitvilágot, a szellemi éle­tet, az írást, az oktatási rendszert, a jogalkotást, a tudomány különböző területein, a matematikában, a csil­lagászatban, az orvoslásban stb. elért eredményeket, az irodalmat, a művészetet, az építészetet. Min­dennek alapján képet alkothatunk az emberiség fejlődésének egyik nagy­szerű korszakáról. Josef Kleibl: ÁDÁM NYOMÁBAN Az ember fejlődésének történeté­vel, az ősember életmódjával foglal­kozik a könyv. A számtalan színes rajz, az érdekfeszítő szöveg nem­csak az ifjúság számára kínál mara­dandó élményt. Az ismeretterjesz­tésnek ez a formája a cseh tudósok egy részének a sajátja, s Josef Kleibl könyve a legjobbak közé tartozik ebben a műfajban. + Egy spanyol kommunista asszony börtönemlékeit adta közre a tekintélyes madridi Alfa- guara kiadó Soledad Real börtö­nei címen. A dokumentumkötet szerzője-lejegyzóje Consuelo Garcia, aki tizenhat éve Mün­chenben él, és eddig öt könyvet publikált. Az ötödikkel, Soledad Real történetével - a spanyol kritikák tanúsága szerint - átütő sikert aratott. A siker egyik oka az, hogy a hősnő sorsa ritka élességgel villantja fel a polgár- háborút megelőző és követő idő­szak Spanyolországának még mindig kevéssé ismert tényeit: a bukást megelőző zűrzavart, a menekülteket a visszatolonco- lásig befogadó francia koncent­rációs táborok világát, a Franco- rendszer börtöneiben megesett borzalmakat. A könyvet megrázó dokumentummá mégis a szemé­lyesség ereje, az az.erkölcsi tar­tás teszi, amellyel Soledad, az egyszerű barcelonai munkás­lány minden kínzáson, megaláz­tatáson belső válságon át is megőrizni igyekszik emberi méltóságát. ♦ Vaszilij Suksin, a fiatalon elhunyt szovjet író, filmrendező és színész emlékének adóznak tisztelői. Az Altaji kerületben fek­vő szülőfalujában - Szrosztkij- ban - irodalmi múzeumot létesí­tenek, amelyet szülőházában rendeznek be.-f Galambtoll (Die Tauben­fender) a címe annak a gyűj­teménynek, amelyben a világ íróinak békéről írt gondolatait adták közre. A gyűjtemény az NDK-beli Mitteldeutscher Verlag kiadóban jelent meg. A kétszáz- hatvan oldalas könyv a béke­mozgalom múltját és jelenét do­kumentálja amelyet kilenc plakát reprodukciója egészíti ki. + Pekingben ünnepélyes ke­retek között osztották ki a tavalyi esztendő legjobb regényeinek ítélt Mao Tuna-díjat. A szerzők a szimbolikus bronzplaketten kí­vül 3000 jüant is kaptak. A do­loghoz tartozó adalék, hogy ez az első irodalmi díj a Kínai Nép- köztársaság fennállása óta, amelyet regényíróknak ítéltek oda. Ki volt Mao Tun, a díj név­adója? Ez volt az írói álneve Shen Jenping kiváló kínai író­nak, kritikusnak és műfordító­nak, aki 1981-ben halt meg. Halála előtt alapította ezt adíjat, amelyet három évenként oszta­nak ki. ÚJ SZÚ 4 1983. XII. 12. Világkönyvtár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom