Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)

1983-12-10 / 292. szám, szombat

Félfogadás munkaidőben A P RÓ HIRDETÉS Aligha van valaki, aki ne intézte volna már valamilyen magánügyét munkaideje alatt - gyakran az ide­gességtől összeszoruló gyomor­ral, a többé-kevésbé önkényes el­távozás esetleges következmé­nyei fölött meditálva, a mentsége­ken rágódva egy iroda előszobájá­ban, vagy egy hivatal folyosóján kígyózó sorban. A hivatalok ugyanis általában az ügyfeleik többségének munkaidejével egy­beeső időben tartanak hivatalos órákat és a szolgáltató szerveze­teknek is általában munkaidőnk alatt vagyunk kiszolgáltatva. Há­nyán maradnak otthon órákig vá­rakozva szerelőre, aki végül is percek alatt elvégzi munkáját?! Ám még mindig örülhetnek, ha a szerelő az ígért napon érkezik meg - sokszor azonban másod­szor, harmadszor is várakozni kell rá. Vitathatatlan, javult a helyzet, miután számos - a feladatait és küldetését komolyan vevő, fele­lősséggel teljesítő - hivatal veze­tett be olyan ügyfélfogadási időt, mely szerint hetente egyszer vagy kétszer délután öt (hat) óráig fo­gadják ügyfeleiket. Mellesleg megjegyzem: tapasztalataim sze­rint visszaszorulóban van a „sza- bál az szabál" elvet valló könyök­védős hivatalnoktípus - ügyinté­zőink egyre gyakrabban hajlamo­sak a sürgős és indokolt esetek­ben eltekinteni a szabályoktól és foglalkozni az ügyféllel a hivatalos órákon kívül is. Ez azonban még mindig inkább csak kivétel, mint bevett gyakorlat, ugyanúgy, mint az ügyfelek többségének megfele­lő félfogadási idő is. Idejétmúlt szemlélet A kedvezően értékelhető kez­deményezések mellett találhatunk természetesen kimondottan rossz példákat is. Megemlíthető az egyik legnagyobb bratislavai lakásszö­vetkezet, amely heti tíz órán át fogadja tagjait, a várakozási idő legalább két óra. Ez már csak azért is kirívó példának fogható fel, mert míg az államigazgatási szervek dolgozóit az állami költ­ségvetésből fizetik (ám mégis az adófizetők pénzéből) a szövetke­zet „hivatalnokai“ a tagok közvet­len hozzájárulásából kapják bérü­ket - magyarán: a tagság tartja el a vele szemben gyakran fölényes­kedő adminisztrációt. A hivatal persze - a klasszikus, idejétmúlt szemlélet, felfogás sze­rint - nem azért Hivatal, hogy az ember megússza egyszeri sorbanállással, várakozással. Egyes hivatalok szolidárisak egy­mással szemben, ellátják egymást munkával,-kölcsönösen indokolva ezzel létjogosultságukat, nélkülöz­hetetlenségüket. Az „egy pecsét nem pecsét“ elv alapján olykor több helyről kell igazolást, nyom­tatványt, pecsétet beszerezni gyakran egyszerűen bizonyítható (esetleg a személyi igazolványból is megállapítható) tényekről. Egy olvasónk például azt panaszolta, hogy a takarékpénztár helyi fiókja nem fogadta el a posta igazolását arról, hogy öregségi nyugdíjat kap annak a ténynek bizonyítására, hogy valóban nyugdíjas. További igazolásra volt szüksége a brati­slavai Nyugdíjintézettől. Egy má­sik intézményünk még tovább megy - az általa kiállított okmány­ról kér további kérvényezés ese­tén fénymásolatot, sőt megköve­teli azt is, hogy a másolatot az eredeti okmány alapján a közjegy­ző, vagy az anyakönyvi hivatal hitelesítse. A bürokrácia tehát a rendnek és az ügyintézés szak- szerűségének látszata csupán, amelynek az a rendeltetése, hogy leplezze a hanyagságot és a tu­nyaságot, s hogy a hivatal munká­jának egy részét az állampolgárra hárítsa. A játékszabályokat termé­szetesen a hivatal állapítja meg (akár a félfogadás idejét). Rászo­rultságunkban csak egyet tehe­tünk - szó nélkül elfogadjuk az általa megszabott feltételeket, an­nál is inkább, mert náluk nincs panaszkönyv. Elnéző főnökök Sok mindenről készült már fel­mérés: arról, mennyi időt töltünk alvással, tévénézéssel, olvasás­sal, de vajon mennyi időt töltünk sorbanállással, hivatalos (és az ezzel azonos rangra emelt) ügye­ink intézésével a munkaidő alatt? Jobb nem találgatni! Mindenesetre nagyon sokat. Van aki ilyenkor szabad napot kér. A többség azonban legfeljebb a közvetlen fö- löttesének szól, aki általában belá­tó, elnéző, hiszen ő is intézett már hivatalos ügyeket - tudja, hogy még akkor sem lehet mindent munkaidőn kívül intézni, ha itt-ott már késő délutánig van ügyfélfo­gadás. Belátó, mert úgy véli: miért a beosztottja, a dolgozó fizessen rá a hivatalos órák logikátlanságá­ra, a félfogadás szervezetlensé­gére és az ügyintézés bonyolult­ságára. Persze tudom, egyelőre még az is elérhetetlen, hogy a dolgozók csak hivatalos ügyeik intézése mi­att hagyják el munkaidőben a he­lyüket, szakítsák félbe munkáju­kat. Vitathatatlan, akadnak, akik munkaidejük egy részét kocsmá­ban, fodrásznál, kávéházban, vagy éppen bevásárlással töltik. Apropó, bevásárlás: objektív (jogi) szempontból valóban elítélendő, ha valaki leugrik a sarki zöldsé­geshez, mert déli gyümölcsöt kap­tak és húsz-harminc percet ráál­doz a sorbanállásra (természete­sen a munkaidejéből). A sorakozó hivatalnok bosszankodva nézi, hogy a környező üzletek elárusítóit „hátulról“ szolgálják ki, azok meg szinte elégtétellel állapítják meg, hogy hivatalos ügyeik miatt azért kell hosszú sorban várakozniuk: mert a hivatalnok félfogadási időben végzi bevásárlását. Valóban, legfőbb ideje lenne már felhagyni ezekkel az időpa­zarló és idegnyúzó társas-(társa- dalmi?) -játékokkal, komolyan venni a munkaidőt, a munkafe­gyelmet és a kilépőcédulákat, úgy megszervezni az egyes vállalatok és hivatalok munkáját, hogy ma­gánügyeit a munkaidején kívül vé­gezhesse mindenki. Elsősorban természetesen a hivatalnokoknak kellene tudomásul venniük, az ügyfelek nem azért vannak, hogy igazolják a hivatal működésére fordított kiadások indokoltságát, hanem éppen fordítva; ők vannak az ügyfeleikért. Ugyanígy a szol­gáltató szervezeteknek (a fodrá­szoktól kezdve a lakáskarbantar­tókig) is be kellene már látniuk, hogy munkájuk nem szívességté­tel, hanem kötelességteljesítés - és ennek megfelelően úgy meg­állapítani a szolgáltatás elvégzé­sének időpontját, hogy az a meg­rendelő számára is elfogadható legyen. FEKETE MARIAN Piackutatás a vaskereskedésben Hasznos kezdeményezés Sok mindenre van szükség a háztartásban. Nem csoda, hogy a leggyakrabban felkeresett boltok egyike a vaskereskedés. Hol egy bizonyos fajta szöget, vagy dará­lót, hol pedig azt a biztonsági zárat keressük, amelyet a napokban szerelt fel a szomszédunk. Ha a keresett áru nem hiánycikk, úgy megy minden, mint a karika- csapás. Előfordul azonban, hogy nem jut eszünkbe vagy egyszerűen nem tudjuk a kívánt tárgy nevét. Hiába mutogatunk, nem tudjuk megmagyarázni, mire van szüksé­günk. Közben a mögöttünk állók türelmetlenek: „Nincs időnk a vá­rakozásra, ha nem tudja, mit akar, ne vásároljon.“ Végül is az eladó ceruzát és papírt kerít elő és az ügyetlen rajzból is megérti, hogy csupán egy egyszerű tömítésről van szó. Más azonban a helyzet, ha a keresett áru nincs raktáron. Ez nemcsak a boltból dolgavégezet- lenül távozó vevőt bosszantja, ha­nem a jó eladót is, aki többnyire nem tehet a hiányról.- Főleg a barkácsolók járnak hozzánk - mondja Miroslav Grill a legnagyobb és legrégibb, 1885- ben alapított, prágai vaskereske­dés - a Rótt - vezetője. - Higgye el, mindent megteszünk azért, hogy ne távozzanak tőlünk üres kézzel - hivatkozik negyvenkét éves kereskedői tapasztalataira, - mégis gyakran előfordul, hogy igyekezetünket nem koronázza siker. Az üzletvezető leleményessé­gét dicséri, hogy az utóbbi évek­ben már a termelő vállalatokkal is közvetlen kapcsolatot teremtett. A gyakran keresett árufajtákról ké­szített jegyzékkel mindenekelőtt a nagykereskedéshez fordulnak. Ha a cikk beszerezhető, akkor rövidesen találkozunk vele a pul­tokon. Ellenkező esetben valame­lyik termelő vállalat segítségét kérik. Az eredmény a termelő vállalat­tól függ. Megértéséről tanúskodik, ha a hiánycikk mintadarabja né­hány héten belül megjelenik a bolt kirakatában. A vevők érdeklődé­sükkel maguk döntenek a kirakat­ban bemutatott termék sorsáról, arról, hogy javasolják-e a fogyasz­tóknak gyártását, vagy sem. A vaskereskedés vezetője pél­dával is szolgál. Elmondja, hogy a napokban a breclavi Agrokémiai Vállalat újdonságát, a háztartás­ban is sokféleképpen alkalmazha­tó, külföldön is keresett állványo­kat kezdték árusítani. A vállalat kezdeményezése - a Rótt kiraka­tában kiállított mintadarab - élénk visszhangra talált a közönség kö­rében. Csupán az árát kifogásol­ták, ám a termelő vállalat ezen a téren is a vevők kedvébe járt. Az újdonság piacra hozatalának tehát semmi akadálya sem volt. Időközben már javában folyik egy másik termékkel kapcsolatban a piackutatás. Hiszen annyi min­denre van szükségünk! A fogyasz­tó egyre újabb, egyre korszerűbb, praktikus árura vágyik, a kereske­dők és a termelők kötelessége, hogy kínálatukkal kielégítsék az igényeket.- Felelősségünk tudatában az újítások meghonosításával is igyekszünk a fogyasztók kedvé­ben járni - utal vendéglátóm az eladás náluk bevált módjára. A keresletet nyilvántartó füzet, amelybe az eladók bejegyzik, hogy éppen milyen áru iránt mu­tatkozik érdeklődés és miben „sántikál“ a kínálat - minden osz­tályon megtalálható. Az egyes osztályok vezetői rendszeresen ellenőrzik a bejegyzéseket, ame­lyek útmutatóként szolgálnak a to­vábbi megrendelésekhez. Ezek­nek a figyelembe vételével tár­gyalnak a termelő vállalatokkal is. Az eladásnak ez a módja, amely az eladók pontos, becsüle­tes munkáját is feltételezi, az üz­letvezető szavai szerint bevált. Csakhogy... És ez éppen a bök­kenő. A pontos munkának, ennek a természetesnek tekintett köve­telménynek nem tesz mindenki eleget. Különösen az ipari tanulók betanítása jár sok gonddal. Igaz ugyan, hogy az eladás elméleti részével tisztában vannak a fiata­lok, de ez nem elegendő. A gya­korlat teszi a mestert. Ha majd azt is elsajátítják - s ez a cél - akkor kétségtelenül nagy segítséget je­lentenek minden boltban. Hiszen köztudott, hogy a megbízható, lel­kiismeretes és türelmes el­adókból, akik nem csupán foglal­kozásuknak, hanem hivatásuknak is tekintik S szakmát, kevés van. Ha többen lennének, megszűnne a sok bosszúságot okozó sorbaál­lás, ami ugyancsak egyik feltétele a fogyasztó elégedettségének. KARDOS MÁRTA ADÁSVÉTEL Eladó S-110 R. Imer 299. Ú-3157 ISMERKEDÉS ■ Saját házzal rendelkező magányos férfi komoly nő ismeretségét keresi 60-65 éves korig. Jelige: Senec. Ú-3160 ■ Szeretnék megismerkedni főiskolát végzett férfival 31-37 éves korig. Jeli­ge: Optimista. U-3172 ■ Hálás szívvel mondunk köszöne­tét minden kedves rokonnak, ismerős­nek, akik elkísérték utolsó útjára a madi temetőbe Dömény Vendelt, a drága férjet, édesapát, apóst nagy­apát, akit a halál 1983. november 13-án, 64 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a részvétnyilvání- tásokat, koszorúkat, virágokat, a hnb mellett működő polgári ügyek testüle­tének a búcsúbeszédet, mellyel enyhí­teni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-3181 KOSZONTÓ ■ December 13-án ünnepli 70. szüle­tésnapját a szeretett férj, apa, após, nagyapa és dédpapa, Raffai József Szitáson (Brestovec). Ebből az alka­lomból jó egészséget és további bé­kés, nyugodt és hosszú életet kívánnak neki szerető családja körében felesége, 2 lánya, 3 fia, 2 veje, 3 menye, 10 unokája, 2 unokaveje és 2 dédunokája, akik nagyon sok­szor csókolják a szeretett dédpa- pát. Ú-2902 ■ Szőke István Gömör - Gemer het­ven éves. Sok szeretettel kívánnak neki minden jót felesége, fia, lánya, unokái és a ro­konság. Ú-3113 ■ A szeretett édesapának, nagy­apának, Dikácz Andrásnak Perbetére (Pribeta) 50. születésnapja és egyben névnapja alkalmából szív­ből gratulálnak, jó egészséget és hosz- szú, boldog, nyugodt életet kívánnak lányai: Magdi, Erzsi, fia: Bandi, veje: Pityu és a kis unokák: Anikó és Pityuka, akik sokszor csókolják a nagypapát. Ú-3188 ■ Pál ágy i Sándornénak Bélybe (Bieľ) jó egészséget és még hosszú, örömökben gazdag életet kívánnak fia, menye és unokája: Róbert. Ú-3195 MEGEMLÉKEZÉS ■ Életünk legfájdalmasabb napja ma­rad 1982. december 13-a. Ezen a na­pon, 55 éves korában dobbant utolsót a felejthetetlen, drága jó férjnek, édes­apának és nagyapának, Frivolt Dezsőnek drága jó szíve. Akik ismerték és szeret­ték, gondoljanak rá szeretettel ezen a számunkra oly szomorú 1. évfor­dulón. Szeretetét, jóságát és soha el nem múló emlékét örökre megőrzik: szerető felesége, fia, lánya, menye, veje és unokái Ú-3121 ■ Az idő múlik, de a szívet tépő fájdalom megmarad, 8 éve annak, hogy a drága, jó és gondos szülőknek, KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, volt szom­szédoknak és mindazoknak, akik 1983. november 22-én elkísérték utol­só útjára a dunakisfaludi (Vieska) te­metőbe a felejthetetlen, drága jó édes­anyát, Lukács Vincéné Katona Juliannát. Külön mondunk köszönetét Ledeczky elvtársnak a szép búcsúbeszédért. Kö­szönjük a koszorúkat, virágokat és az őszinte részvétet, mellyel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló gyermekei családjukkal Ú-3174 Végh Miklósnak, és nejének,— Hipper Margitnak (Vrakúň - Nyék) utolsót dobbant szívük. Emléküket örökké őrző lányaik, fiaik, menyeik, vejeik, unokáik és déduno­káik, akik mindig szeretettel gondol­nak rájuk. Ú-3182 ■ Az idó múlik, de a szívet tépő fájda­lom megmarad, s a szeretet sem múlik el soha. Egy éve annak, hogy 1982. december 12-én rövid, de sú­lyos betegség után utolsót dobbant drága jó szíve, és megállt dolgos keze a felejthetetlen, drága jó férjnek és édesapának, Máté Bélának (Žarnov). Akik ismerték és szerették, emlékezze­nek rá szeretettel ezen a számunkra oly szomorú elsó évfordulón. Emlékét örökké őrző felesége és lányai Ú-3190 A ZIPP n. v. Bratislava, rovinkai üzemegysége (Bratislava-vidéki járás) elszállásolási lehetőséget (albérle­tet) keres magyarországi vendég- munkásai részére. Bútorozott, központi fűtéses, 2-3 ágyas szobákat, valamint szociális berendezések (fürdőszoba, WC) használatát biztosítani tudók (lehetőleg a Bratislava-Dunajská Streda útvonal melletti községekből) je­lentkezzenek a 982-39-es telefonszámon, vagy írjanak az üzemnek. ÚF-142 ÚJ szó­6 1983. XII. 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom