Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)
1983-12-10 / 292. szám, szombat
Félfogadás munkaidőben A P RÓ HIRDETÉS Aligha van valaki, aki ne intézte volna már valamilyen magánügyét munkaideje alatt - gyakran az idegességtől összeszoruló gyomorral, a többé-kevésbé önkényes eltávozás esetleges következményei fölött meditálva, a mentségeken rágódva egy iroda előszobájában, vagy egy hivatal folyosóján kígyózó sorban. A hivatalok ugyanis általában az ügyfeleik többségének munkaidejével egybeeső időben tartanak hivatalos órákat és a szolgáltató szervezeteknek is általában munkaidőnk alatt vagyunk kiszolgáltatva. Hányán maradnak otthon órákig várakozva szerelőre, aki végül is percek alatt elvégzi munkáját?! Ám még mindig örülhetnek, ha a szerelő az ígért napon érkezik meg - sokszor azonban másodszor, harmadszor is várakozni kell rá. Vitathatatlan, javult a helyzet, miután számos - a feladatait és küldetését komolyan vevő, felelősséggel teljesítő - hivatal vezetett be olyan ügyfélfogadási időt, mely szerint hetente egyszer vagy kétszer délután öt (hat) óráig fogadják ügyfeleiket. Mellesleg megjegyzem: tapasztalataim szerint visszaszorulóban van a „sza- bál az szabál" elvet valló könyökvédős hivatalnoktípus - ügyintézőink egyre gyakrabban hajlamosak a sürgős és indokolt esetekben eltekinteni a szabályoktól és foglalkozni az ügyféllel a hivatalos órákon kívül is. Ez azonban még mindig inkább csak kivétel, mint bevett gyakorlat, ugyanúgy, mint az ügyfelek többségének megfelelő félfogadási idő is. Idejétmúlt szemlélet A kedvezően értékelhető kezdeményezések mellett találhatunk természetesen kimondottan rossz példákat is. Megemlíthető az egyik legnagyobb bratislavai lakásszövetkezet, amely heti tíz órán át fogadja tagjait, a várakozási idő legalább két óra. Ez már csak azért is kirívó példának fogható fel, mert míg az államigazgatási szervek dolgozóit az állami költségvetésből fizetik (ám mégis az adófizetők pénzéből) a szövetkezet „hivatalnokai“ a tagok közvetlen hozzájárulásából kapják bérüket - magyarán: a tagság tartja el a vele szemben gyakran fölényeskedő adminisztrációt. A hivatal persze - a klasszikus, idejétmúlt szemlélet, felfogás szerint - nem azért Hivatal, hogy az ember megússza egyszeri sorbanállással, várakozással. Egyes hivatalok szolidárisak egymással szemben, ellátják egymást munkával,-kölcsönösen indokolva ezzel létjogosultságukat, nélkülözhetetlenségüket. Az „egy pecsét nem pecsét“ elv alapján olykor több helyről kell igazolást, nyomtatványt, pecsétet beszerezni gyakran egyszerűen bizonyítható (esetleg a személyi igazolványból is megállapítható) tényekről. Egy olvasónk például azt panaszolta, hogy a takarékpénztár helyi fiókja nem fogadta el a posta igazolását arról, hogy öregségi nyugdíjat kap annak a ténynek bizonyítására, hogy valóban nyugdíjas. További igazolásra volt szüksége a bratislavai Nyugdíjintézettől. Egy másik intézményünk még tovább megy - az általa kiállított okmányról kér további kérvényezés esetén fénymásolatot, sőt megköveteli azt is, hogy a másolatot az eredeti okmány alapján a közjegyző, vagy az anyakönyvi hivatal hitelesítse. A bürokrácia tehát a rendnek és az ügyintézés szak- szerűségének látszata csupán, amelynek az a rendeltetése, hogy leplezze a hanyagságot és a tunyaságot, s hogy a hivatal munkájának egy részét az állampolgárra hárítsa. A játékszabályokat természetesen a hivatal állapítja meg (akár a félfogadás idejét). Rászorultságunkban csak egyet tehetünk - szó nélkül elfogadjuk az általa megszabott feltételeket, annál is inkább, mert náluk nincs panaszkönyv. Elnéző főnökök Sok mindenről készült már felmérés: arról, mennyi időt töltünk alvással, tévénézéssel, olvasással, de vajon mennyi időt töltünk sorbanállással, hivatalos (és az ezzel azonos rangra emelt) ügyeink intézésével a munkaidő alatt? Jobb nem találgatni! Mindenesetre nagyon sokat. Van aki ilyenkor szabad napot kér. A többség azonban legfeljebb a közvetlen fö- löttesének szól, aki általában belátó, elnéző, hiszen ő is intézett már hivatalos ügyeket - tudja, hogy még akkor sem lehet mindent munkaidőn kívül intézni, ha itt-ott már késő délutánig van ügyfélfogadás. Belátó, mert úgy véli: miért a beosztottja, a dolgozó fizessen rá a hivatalos órák logikátlanságára, a félfogadás szervezetlenségére és az ügyintézés bonyolultságára. Persze tudom, egyelőre még az is elérhetetlen, hogy a dolgozók csak hivatalos ügyeik intézése miatt hagyják el munkaidőben a helyüket, szakítsák félbe munkájukat. Vitathatatlan, akadnak, akik munkaidejük egy részét kocsmában, fodrásznál, kávéházban, vagy éppen bevásárlással töltik. Apropó, bevásárlás: objektív (jogi) szempontból valóban elítélendő, ha valaki leugrik a sarki zöldségeshez, mert déli gyümölcsöt kaptak és húsz-harminc percet rááldoz a sorbanállásra (természetesen a munkaidejéből). A sorakozó hivatalnok bosszankodva nézi, hogy a környező üzletek elárusítóit „hátulról“ szolgálják ki, azok meg szinte elégtétellel állapítják meg, hogy hivatalos ügyeik miatt azért kell hosszú sorban várakozniuk: mert a hivatalnok félfogadási időben végzi bevásárlását. Valóban, legfőbb ideje lenne már felhagyni ezekkel az időpazarló és idegnyúzó társas-(társa- dalmi?) -játékokkal, komolyan venni a munkaidőt, a munkafegyelmet és a kilépőcédulákat, úgy megszervezni az egyes vállalatok és hivatalok munkáját, hogy magánügyeit a munkaidején kívül végezhesse mindenki. Elsősorban természetesen a hivatalnokoknak kellene tudomásul venniük, az ügyfelek nem azért vannak, hogy igazolják a hivatal működésére fordított kiadások indokoltságát, hanem éppen fordítva; ők vannak az ügyfeleikért. Ugyanígy a szolgáltató szervezeteknek (a fodrászoktól kezdve a lakáskarbantartókig) is be kellene már látniuk, hogy munkájuk nem szívességtétel, hanem kötelességteljesítés - és ennek megfelelően úgy megállapítani a szolgáltatás elvégzésének időpontját, hogy az a megrendelő számára is elfogadható legyen. FEKETE MARIAN Piackutatás a vaskereskedésben Hasznos kezdeményezés Sok mindenre van szükség a háztartásban. Nem csoda, hogy a leggyakrabban felkeresett boltok egyike a vaskereskedés. Hol egy bizonyos fajta szöget, vagy darálót, hol pedig azt a biztonsági zárat keressük, amelyet a napokban szerelt fel a szomszédunk. Ha a keresett áru nem hiánycikk, úgy megy minden, mint a karika- csapás. Előfordul azonban, hogy nem jut eszünkbe vagy egyszerűen nem tudjuk a kívánt tárgy nevét. Hiába mutogatunk, nem tudjuk megmagyarázni, mire van szükségünk. Közben a mögöttünk állók türelmetlenek: „Nincs időnk a várakozásra, ha nem tudja, mit akar, ne vásároljon.“ Végül is az eladó ceruzát és papírt kerít elő és az ügyetlen rajzból is megérti, hogy csupán egy egyszerű tömítésről van szó. Más azonban a helyzet, ha a keresett áru nincs raktáron. Ez nemcsak a boltból dolgavégezet- lenül távozó vevőt bosszantja, hanem a jó eladót is, aki többnyire nem tehet a hiányról.- Főleg a barkácsolók járnak hozzánk - mondja Miroslav Grill a legnagyobb és legrégibb, 1885- ben alapított, prágai vaskereskedés - a Rótt - vezetője. - Higgye el, mindent megteszünk azért, hogy ne távozzanak tőlünk üres kézzel - hivatkozik negyvenkét éves kereskedői tapasztalataira, - mégis gyakran előfordul, hogy igyekezetünket nem koronázza siker. Az üzletvezető leleményességét dicséri, hogy az utóbbi években már a termelő vállalatokkal is közvetlen kapcsolatot teremtett. A gyakran keresett árufajtákról készített jegyzékkel mindenekelőtt a nagykereskedéshez fordulnak. Ha a cikk beszerezhető, akkor rövidesen találkozunk vele a pultokon. Ellenkező esetben valamelyik termelő vállalat segítségét kérik. Az eredmény a termelő vállalattól függ. Megértéséről tanúskodik, ha a hiánycikk mintadarabja néhány héten belül megjelenik a bolt kirakatában. A vevők érdeklődésükkel maguk döntenek a kirakatban bemutatott termék sorsáról, arról, hogy javasolják-e a fogyasztóknak gyártását, vagy sem. A vaskereskedés vezetője példával is szolgál. Elmondja, hogy a napokban a breclavi Agrokémiai Vállalat újdonságát, a háztartásban is sokféleképpen alkalmazható, külföldön is keresett állványokat kezdték árusítani. A vállalat kezdeményezése - a Rótt kirakatában kiállított mintadarab - élénk visszhangra talált a közönség körében. Csupán az árát kifogásolták, ám a termelő vállalat ezen a téren is a vevők kedvébe járt. Az újdonság piacra hozatalának tehát semmi akadálya sem volt. Időközben már javában folyik egy másik termékkel kapcsolatban a piackutatás. Hiszen annyi mindenre van szükségünk! A fogyasztó egyre újabb, egyre korszerűbb, praktikus árura vágyik, a kereskedők és a termelők kötelessége, hogy kínálatukkal kielégítsék az igényeket.- Felelősségünk tudatában az újítások meghonosításával is igyekszünk a fogyasztók kedvében járni - utal vendéglátóm az eladás náluk bevált módjára. A keresletet nyilvántartó füzet, amelybe az eladók bejegyzik, hogy éppen milyen áru iránt mutatkozik érdeklődés és miben „sántikál“ a kínálat - minden osztályon megtalálható. Az egyes osztályok vezetői rendszeresen ellenőrzik a bejegyzéseket, amelyek útmutatóként szolgálnak a további megrendelésekhez. Ezeknek a figyelembe vételével tárgyalnak a termelő vállalatokkal is. Az eladásnak ez a módja, amely az eladók pontos, becsületes munkáját is feltételezi, az üzletvezető szavai szerint bevált. Csakhogy... És ez éppen a bökkenő. A pontos munkának, ennek a természetesnek tekintett követelménynek nem tesz mindenki eleget. Különösen az ipari tanulók betanítása jár sok gonddal. Igaz ugyan, hogy az eladás elméleti részével tisztában vannak a fiatalok, de ez nem elegendő. A gyakorlat teszi a mestert. Ha majd azt is elsajátítják - s ez a cél - akkor kétségtelenül nagy segítséget jelentenek minden boltban. Hiszen köztudott, hogy a megbízható, lelkiismeretes és türelmes eladókból, akik nem csupán foglalkozásuknak, hanem hivatásuknak is tekintik S szakmát, kevés van. Ha többen lennének, megszűnne a sok bosszúságot okozó sorbaállás, ami ugyancsak egyik feltétele a fogyasztó elégedettségének. KARDOS MÁRTA ADÁSVÉTEL Eladó S-110 R. Imer 299. Ú-3157 ISMERKEDÉS ■ Saját házzal rendelkező magányos férfi komoly nő ismeretségét keresi 60-65 éves korig. Jelige: Senec. Ú-3160 ■ Szeretnék megismerkedni főiskolát végzett férfival 31-37 éves korig. Jelige: Optimista. U-3172 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, akik elkísérték utolsó útjára a madi temetőbe Dömény Vendelt, a drága férjet, édesapát, apóst nagyapát, akit a halál 1983. november 13-án, 64 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a részvétnyilvání- tásokat, koszorúkat, virágokat, a hnb mellett működő polgári ügyek testületének a búcsúbeszédet, mellyel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-3181 KOSZONTÓ ■ December 13-án ünnepli 70. születésnapját a szeretett férj, apa, após, nagyapa és dédpapa, Raffai József Szitáson (Brestovec). Ebből az alkalomból jó egészséget és további békés, nyugodt és hosszú életet kívánnak neki szerető családja körében felesége, 2 lánya, 3 fia, 2 veje, 3 menye, 10 unokája, 2 unokaveje és 2 dédunokája, akik nagyon sokszor csókolják a szeretett dédpa- pát. Ú-2902 ■ Szőke István Gömör - Gemer hetven éves. Sok szeretettel kívánnak neki minden jót felesége, fia, lánya, unokái és a rokonság. Ú-3113 ■ A szeretett édesapának, nagyapának, Dikácz Andrásnak Perbetére (Pribeta) 50. születésnapja és egyben névnapja alkalmából szívből gratulálnak, jó egészséget és hosz- szú, boldog, nyugodt életet kívánnak lányai: Magdi, Erzsi, fia: Bandi, veje: Pityu és a kis unokák: Anikó és Pityuka, akik sokszor csókolják a nagypapát. Ú-3188 ■ Pál ágy i Sándornénak Bélybe (Bieľ) jó egészséget és még hosszú, örömökben gazdag életet kívánnak fia, menye és unokája: Róbert. Ú-3195 MEGEMLÉKEZÉS ■ Életünk legfájdalmasabb napja marad 1982. december 13-a. Ezen a napon, 55 éves korában dobbant utolsót a felejthetetlen, drága jó férjnek, édesapának és nagyapának, Frivolt Dezsőnek drága jó szíve. Akik ismerték és szerették, gondoljanak rá szeretettel ezen a számunkra oly szomorú 1. évfordulón. Szeretetét, jóságát és soha el nem múló emlékét örökre megőrzik: szerető felesége, fia, lánya, menye, veje és unokái Ú-3121 ■ Az idő múlik, de a szívet tépő fájdalom megmarad, 8 éve annak, hogy a drága, jó és gondos szülőknek, KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, volt szomszédoknak és mindazoknak, akik 1983. november 22-én elkísérték utolsó útjára a dunakisfaludi (Vieska) temetőbe a felejthetetlen, drága jó édesanyát, Lukács Vincéné Katona Juliannát. Külön mondunk köszönetét Ledeczky elvtársnak a szép búcsúbeszédért. Köszönjük a koszorúkat, virágokat és az őszinte részvétet, mellyel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló gyermekei családjukkal Ú-3174 Végh Miklósnak, és nejének,— Hipper Margitnak (Vrakúň - Nyék) utolsót dobbant szívük. Emléküket örökké őrző lányaik, fiaik, menyeik, vejeik, unokáik és dédunokáik, akik mindig szeretettel gondolnak rájuk. Ú-3182 ■ Az idó múlik, de a szívet tépő fájdalom megmarad, s a szeretet sem múlik el soha. Egy éve annak, hogy 1982. december 12-én rövid, de súlyos betegség után utolsót dobbant drága jó szíve, és megállt dolgos keze a felejthetetlen, drága jó férjnek és édesapának, Máté Bélának (Žarnov). Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá szeretettel ezen a számunkra oly szomorú elsó évfordulón. Emlékét örökké őrző felesége és lányai Ú-3190 A ZIPP n. v. Bratislava, rovinkai üzemegysége (Bratislava-vidéki járás) elszállásolási lehetőséget (albérletet) keres magyarországi vendég- munkásai részére. Bútorozott, központi fűtéses, 2-3 ágyas szobákat, valamint szociális berendezések (fürdőszoba, WC) használatát biztosítani tudók (lehetőleg a Bratislava-Dunajská Streda útvonal melletti községekből) jelentkezzenek a 982-39-es telefonszámon, vagy írjanak az üzemnek. ÚF-142 ÚJ szó6 1983. XII. 10.
