Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)

1983-12-10 / 292. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Szombat: December 3-tól 9-ig Japánban kezdetét vette a választási hadjárat - Iz­rael libanoni célpontokat bombázott Vasárnap: Athénban megnyilt a közöspiaci csúcsértekezlet - Amerikai repülőgépek libanoni szír állásokat bombáztak Hétfő: Szófiában összeült a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszteri bizottsága - Ülést tartott a lengyel szejm Kedd: Daccában megnyílt az Iszlám Konferencia külügy­miniszteri értekezlete - Budapesten kétnapos ta­nácskozás kezdődött a szocialista országok szov­jet baráti társaságai vezetőinek részvételével Szerda: Ülésezett az MSZMP Központi Bizottsága - Genf­ben megkezdődött a OPEC miniszteri értekezlete Csütörtök: Összeült az NDK parlamentje - Usztyinov marsall vezetésével szovjet katonai küldöttség kezdte meg bulgáriai látogatását Péntek: Brüsszelben befejeződött a NATO tanácsának kül­ügyminiszteri szintű ülése Az NSZK-beli Mutlangenben levő támaszponthoz vezető utak jelké­pes blokjával tiltakoznak a környék lakói a Pershing 2 rakéták telepítése ellen. A háttérben az amerikai őrszemek. (Telefoto - ČSTK) Változatlan méretű tiltakozások Annak ellenére, hogy már javá­ban folyik az új amerikai rakéták nyugat-európai telepítése, a tele­pítésben érdekelt kormányok re­ményeivel ellentétben nem csök­ken a rendkívül veszélyes lépés elleni tömeges tiltakozás mértéke. Kimagasló közéleti személyiségek a sajtóban, a nagygyűléseken emelik fel szavukat a fegyverkezé­si őrület ellen, változatlanul mű­ködnek a rakétatelepítésre kisze­melt támaszpontok melletti béke­táborok Nagy-Britanniában és Olaszországban. Pietro Ingrao, az Olasz Kom­munista Párt Központi Bizottságá­nak tagja a Rinascita című hetilap legújabb számában közölt kom­mentárjában rámutat arra, hogy a közepes hatósugarú nukleáris rakéták Szicíliában való telepítése ellentétben áll az olasz alkotmány­nyal, amely kimondja, hogy Olasz­ország elutasítja a háborút, mint más népek szabadsága elleni tá­madást és mint a nemzetközi viták megoldásának eszközét. A napokban nagyszabású há­borúellenes tüntetést rendeztek a békevédök a svédországi Göte­borgban, amelynek résztvevői nyi­latkozatban követelték a rakétate- lepítésröl hozott döntés visszavo­nását. Brüsszelben a belga fiata­lok rendeztek tömeges tüntetést szintén a NATO ún. kettős dönté­sének megsemmisítését köve­telve. Washingtonban amerikai és szovjet tudósok tartottak közös ta­nácskozást egy esetleges nukleá­ris háború következményeiről. Elemezték az ezzel kapcsolatos legújabb tudományos adatokat és egyértelműen leszögezték, hogy egy atomháború az egész emberi­ség létét tenné kockára. Jevgenyij Velihov szovjet akadémikus kije­lentette, hogy a tudósoknak ma nincs fontosabb feladatuk, mint bolygónk lakóit tájékoztatni azok­ról a borzalmakról, amelyeket a nukleáris fegyverek bevetése okozhat. Amerikai kollégája, Lewis Thomas megerősítette, a tudósok kötelesek bizonyítani, hogy a nuk­leáris háború megengedhetetlen, mivel a földi élet pusztulását okoz­ná. A szovjet és amerikai tudósok tanácskozásának egyik szervező­je, Edward Kennedy szenátor a TASZSZ-nak nyilatkozva rámu­tatott a hasonló akciók szervezé­sének fontosságára, és hangsú­lyozta, hogy mielőbb hatékony in­tézkedéseket kell foganatosítani a lázas nukleáris fegyverkezés korlátozására. Az esetleges nukleáris kataszt­rófa beláthatatlan következményei miatti növekvő aggodalom jele, hogy az Egyesült Államok után Nyugat-Európában is mind több nézője van a Másnap című film­nek, amely éppen ezekről a követ­kezményekről számol be, s amely a washigtoni kormánynak nem ke­vés fejfájást okoz. Az NSZK-ban például a héten mindössze négy nap alatt több mint 250 ezren tekintették meg ezt az amerikai háborúellenes filmet. A film bemu­tatását az Egyesült Államok kor­mányához hasonlóan a bonni kor­mány is késleltette. A premierre 12 nappal a rakétákról való parla­menti szavazás után került csak sor. Az ilyen manőverek sem tud­ják azonban fékezni a NATO-kor- mányok lépése miatti felháboro­dás mértékét. Veszélyes fordulat Libanonban Szombaton izraeli repülőgépek bombáztak feltételezett palesztin állásokat a Bejrúttól keletre fekvő hegyvidéken, vasárnap pedig 24 amerikai repülőgép szállt fel a li­banoni partoknál horgonyzó Inde­pendence és Kennedy repülőgép- anyahajókról, és hajtott végre tá­madást az arabközi biztonsági erők szíriai egységeinek állásai ellen. A támadásra Reagan elnök közvetlen utasítására került sor. Az amerikai elnök így akarta „fi­gyelmeztetni“ Damaszkuszt, nem tűri, hogy akadályozza most már alig leplezett közel-keleti agresz- szív elképzelései megvalósítását. A szíriai légvédelem lelőtt két (egyes adatok szerint három) amerikai repülőgépet. Mind az Egyesült Államok, mind Szíria pa­nasszal élt a Biztonsági Tanács­nál, de nem kérte a testület össze­hívását az ügyben. Ez nem azt bizonyítja, hogy megpróbálják egymás között tisztázni a kérdést, hanem inkább azt, hogy Damasz- kuszban - és nemcsak ott - már régen felismerték, hogy ez majd- nemhogy felesleges lépés, hiszen az Egyesült Államok sorozatos vé­tóival megakadályozza minden olyan döntés elfogadását, amely a hasonló visszás helyzetek tény­leges megoldását szolgálná. Nem ez volt az egyetlen eset a héten, amikor az amerikaiak be­avatkoztak a libanoni harcokba. Csütörtökön a bejrúti nemzetközi repülőtér térségében a siita Amal szervezet állásait lőtték a tenge­részgyalogosok. Ezek után az egyszerű incidenseknek már alig­ha nevezhető lépésefc után nyil­vánvaló, hogy a békefenntartás helyett az amerikaiak a „háború­fenntartást“ tekintik elsőrendű cél­juknak Libanonban. Ilyen körülmények között a sok­nemzetiségű erőkbe csapatokat küldött további három ország - Nagy-Britannia, Olaszország és Franciaország - is mind kényel­metlenebb helyzetbe kerül. Első­sorban Londonban és Rómában növekszik a kontingenseik libano­ni jelenlétét ellenzők tábora, mivel tartanak attól, hogy ezek a csapa­tok - a francia egységekhez ha­sonlóan - az amerikaiak mellett szintén belekeverednek a harcok­ba. Olaszország máris latolgatja, hogy jelenleg 2200 fős kontingen­sét a felére csökkenti, s ezt mint­egy első lépésnek szánják az egy­ségek teljes kivonása felé. Ezzel szemben az amerikaiak csapataik létszámának növelését tervezik, ami csak nekik és Izraelnek hajta­na hasznot újkeletű, még szoro­sabb stratégiai szövetségük tény­leges megvalósítása szempontjá­ból, míg a libanoni béke megszü­letésének esélyei egyre kisebbek lennének. Összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA Bejrútban az amúgy is feszült helyzetet tovább fokozta az a hétfői bombamerénylet, amelynek követ­keztében a város nyugati részében romhalmazzá vált egy nyolcemele­tes lakóház. Ez volt az elmúlt há­rom hét legsúlyo­sabb merénylete, melynek nagy számú áldozatai kizárólag polgári személyek. A fel­vétel a merénylet színhelyén ké­szült. KM— „ ___ NY ELVŐR Mondhatta volna szebben... Egy kutató vita közben így érvelt: „Ha mindent bevennénk ebbe a tanulmányba, akkor soha a büdös életben nem készül­nénk el vele.“ Érveivel nem szállhatunk vitába, de a stílusával, úgy érzem, igen. Beszédünket ugyan jogunk van érzelmileg színezni, de itt se felejtkezzünk el a bölcs rómaiak tanácsáról: „Finoman a módban, erősen a lényegben!“ Ha a beszélő érzelmi állapotának nem felel meg a soha az életben szókapcsolat, miért nem mondja így: soha a betyár életben, a világ végéig sem stb. Nem szólt egy büdös szót sem, hallottam nemrég egy csinos diáklánytól. Ejnye, kis húgom - gondoltam magamban méltóbb lett volna stílusod a külalakodhoz, ha ezt mondod: egy árva szót sem. A kölcsönkérónek gyakran így válaszolunk: nincs egy büdös vasam sem. Ám pénz nélkül is vigasztalóbb volna így: nincs egy vasam se;... egy árva fillérem se, esetleg tréfásan: ...egy árva petákom se, ... egy huncut garasom se stb. Gyakran halljuk ezt az enyhén korholó kedveskedést: „Szere­tem ezt a büdös kölyköt!“ Elismerem, hogy ennek a legutóbb leírt büdös szónak már igazán nincs semmiféle „szaga“, de én még itt is más választékot ajánlok: ... ezt a betyár (vagy csibész) kölyköt; . . .ezta kis (vagy nagy) betyárt (csibészt);.. .eztagazfickót,.. .ezt a gézengúzt, ... ezt a pernahajdert, ... ezt a rosszcsontot stb. Nem óhajtok most a büdös szó eredeti jelentésével és szitko­zódó szókapcsolataival foglalkozni. De leaalább átvitt értelemben nyissunk ablakot és szellőztessünk stílusukban is! Igaz, hogy a jelentésváltozás olykor erősen finomíthatja egy szó stílusérté­két, de csak akkor, ha az eredeti konkrét jelentés a szó eredetével együtt már teljesen feledésbe merült. Ez történt például a huncut szóval. De hadd maradjak ezúttal adós a magyarázattal. Nem szeretnék huncutkodni... LADÓ JÁNOS „Fogalmazzunk“ ritkábban! Divatszó lett a fogalmaz. Saját jelentésén kívül is használják - csupán divatból. Mi is a saját jelentése? írásbeli vagy szóbeli közlést, gondolatait rendezve formába önt. Pl.: „Mondanivalóját meg tudta fogalmazni“; „A fiú éppen a lapnak szánt cikket fogalmazta az asztalnál.“ A mondanivalónak a szóbeli ós írásbeli kifejtésére korlátozódik tehát a fogalmaz ige használata. Nem helyes, ha más értelem­ben, jobban a közlésbe illő szavak helyett használják napja­inkban! „Az illetékes úgy fogalmazott, hogy ezt az okmányt be kell szereznünk.“ Helyesen: „Az illetékes azt mondta, hogy ezt az okmányt be kell szereznünk.“ „Ó is megfogalmazta a véleményét.“ Helyesen: „Ó is kifej­tette, (elmondta, megmondta) a véleményét.“. „A miniszterhelyettes úgy fogalmazott az újságíróknak, hogy a tervet teljesíteni fogják.“ Helyesen: „A miniszterhelyettes úgy nyilatkozott az újságíróknak, hogy a tervet teljesíteni fogják.“ „Világosan megfogalmaztuk feladatainkat.“ Helyesen: „Vilá­gosan kijelöltük (meghatároztuk, kitűztük) feladatainkat.“ Mielőtt kimondjuk tehát a fogalmaz, megfogalmaz igéket, gondoljunk arra, nem lenne-e jobb helyette a szól, mond, kijelent, kifejt, nyilatkozik, kitűz, kijelöl, meghatároz vagy esetleg más igét használni! JAKAB ISTVÁN Formabontás - normaomlás? Tiszteletben kell tartanunk a nyelvi normákat, az állandósult formákat. Ebben alighanem mindnyájan egyetértünk. De el kell ismernünk a nyelvi kísérletezés jogát is, és nem szabad mindjárt nyelvrombolást látnunk a játékos nyelvteremtésben, így bizonyos hangalakok megbontásában sem. Karinthy Ferenctól tudjuk, hogy édesapja házi használatra szódabikává formálta a szódabikarbóná-X. így a túlméretezett és többszörös összetétel hozzáidomult a körülményekhez: a gyom­rával bajlódó író ugyanis türelmetlenül egyre-másra kérte, ren­delte, sürgette csodaszerét. E formabontással nyelvteremtő szenvedélyének is hódolt, hiszen az idegen szót megtévesztően új „megvilágításba“ helyezte: szóda/bika. Mivel a komplikáció a bizalmas társalgásban merevnek, keménygallérosan túlöltözöttnek hat, sokan játékosan eltávolíta­nak róla egy réteget, midőn így beszélnek: „Éreztem, drágám, hogy lesz közben valami komplika". A latinos végződésétől megfosztott szóalak cinkos összekacsintásra ingerel. „Ha van gombiik, gomblika, ne lehetne komplika7' A fürdők és a nyavalyák világából való az orvosi massza, gyógymassza kifejezés. A szabályos orvosi masszázs, gyógy- masszázs megjelöléseket sokan túlságosan sercegónek, nyikor­gónak érzik, ezért szelídítik - némelyek játékos ösztönüknek, engedve, mások inkább tudatlanságból - masszára. Az ilyesféle formabontásban - amelynek persze többféle oka lehet - én nem okvetlenül a nyelvhasználat normáinak aláásását látom. Az eredeti, a teljes forma használata ettől még bátran megmaradhat a választékos stílusban; a játékos forma pedig mentesíti a fesztelen társalgást a körülményesebb kifejezésmód­tól. Teheti, mert ilyen célra „tervezi“, próbálgatja szemünk láttára, fülünk hallatára az ismert vagy ismeretlen nyelvteremtó. HERNÁDI SÁNDOR ÚJS1É 4 1983. XII. 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom