Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)

1983-12-09 / 291. szám, péntek

Hajnaltól alkonyig Dénes György válogatott és új versei Janiga József: Csallóközi motívum (tusrajz) Amikor már múlóban a divat... Honismereti kör és a néprajz A csehszlovákiai magyar iroda­lom felszabadulás utáni időszaká­ban Dénes György tekinthet visz- sza a leghosszabb lírikusi pályára. Első két verskötetét (Magra vár a föld, 1952; Kék hegyek alatt, 1955) a kritika sematikus szóla­mossága miatt elmarasztalta, jog­gal. Maga Fábry Zoltán is, a se­matizmust felszámoló tanulmá­nyaiban, Dénes e két kötetéből mutatta fel a jellemző példákat, ugyanakkor elismerte és pozitívan értékelte a költő biztos formaérzé­két és képalkotó készségét. Dé­nes hangvétele a hatvanas évek elején alakul át (Hallod, hogy zengenek a fák? 1962), az új szem­lélet- és kifejezésmód változásai pedig a költői eszközök megújulá­sát is jelentették. További verskö­tetei (Évek hatalma, 1966; Az idő börtönében, 1970; Mélység fölött, 1972; Szemben a mindenséggel, 1976; Fény éren boróka, 1979; Vi­rágzó némaság, 1981) azt bizo­nyítják, hogy Dénes lírája fokoza­tosan elmélyült, tematikai szférája és eszmei világa árnyaltabbá vált, egyéni színekkel gazdagodott. Dénes „romantikus alkata“ azon­ban továbbra is fontos motívum­forrás, de amint azt az utóbbi évti­zedben született versei bizonyít­ják, s legújabb válogatása is iga­zolja, valójában realisztikus alkatú költő ő, akinek meditáló hangulatin túl természetfilozófiai ihletésű „tárgyias alkotói pillanatai“ is szá­mon tarthatók. Dénes legújabb versválogatása az élménykifejező költészet példá­ja, melyben töprengő és elmélke­dő hajlam is érvényesül. A versek alapvető lényege az emóciók, hangulatok, lelki tartalmak és fi­nomságok felszínre hozása A gyűjteményben előforduló téma­egységek: az ifjúságra és a múltra való nosztalgikus emlékezés, az elmúlás, az ember esendősége, komor és szomorú hangulatok, a magyar nemzetiség jövője, ter­mészet, táj, és alkalmi témák. Az öt ciklusból álló, aránylag bő válo­gatás (több mint 150 verset tartal­maz) tematikai szerteágazottsá- gában is egységes képet mutat, bár funkció és művészi színvonal szempontjából a ciklusokat még így is lehetett volna tömöríteni. Míg első verseiben Dénes igen fontos szerepet tulajdonít a szociá­lis és társadalmi ügyek versbe emelésének, (Tiszta volt a sze­génységünk, Néma szájú parasz­tok vetnek, Éhség, öregember ke­ze), addig a hatvanas évek elején a szomorkás, lemondó hangulato­kat sokszor szimbólumok segítsé­gével nyújtja olvasóinak, a hangu­latok kifejezésében jelentős részt kapnak a színek, zenei aláfesté­sek (Aranyhegedű, Az öröm balla­dája, Halvány őszi rajz). Máskor lírai dalocska formájában teremt A sokrétű cseh-szlovák kulturá­lis kapcsolatok egyik fontos moz­zanata, hogy Bratislavában cseh, Prágában pedig szlovák nyelvű könyvesbolt működik - immár jó három évtizede. Mielőtt tájékoztatást adnánk a bolt mindennapi munkájáról, a szlovák nyelvű szép- és szakiro­dalom prágai kelendőségéről, a boltnak a cseh és a szlovák irodalom közötti közvetítő szerepé­ről, röviden áttekintjük eddigi „tör­ténetét“. Az elsó szlovák könyves­boltot 1951 -ben nyitotta Prágában a bratislavai Pravda vállalat. Ez a bolt hat évig állt fenn. Bizonyos átszervezések folytán 1957 és 1966 között a könyvesbolt a prá­gai Kniha nemzeti vállalat égisze alatt működött. 1966 júliusa óta szervezésileg és gazdaságilag át­vette a bratislavai Slovenská kni­ha, jelenleg e könyvkereskedelmi vállalat kihelyezett üzlete. A bolt­nak áruval való ellátását korábban a Szlovák Könyvnagykereskedel­mi Vállalat biztosította, tavaly óta az áruellátást is a Slovenská kniha szervezi és bonyolítja le. A szállí­költészetet (Mint játszi léggömb), vagy az emberi lélek állapotát tárja fel (Az erdőben). Álomképek su­hannak el és az emlékek keserű íze, a csalódások árnya kísért - látomásos képek vonulnak a köl­tői képzeletben. Az emberi élet vál­tozásainak megjelenítése során a versekben gyakran megtaláljuk a természet változásainak ritmu­sát. A primér szimbólumok min­denki számára közérthetőek és egyértelműek. Az élmény- és han­gulatkifejezésben hatásosan érvé­nyesülő indirekt eszközök: költői képek, szerkezeti elemek, a hang­zás és a ritmus vagy éppen a ké­pek kapcsolatának, az asszociáci­óknak és gondolatoknak a minő­sége tárja elénk Dénes költésze­tében az eredetiséget és a valódi költői értéket. Ez azonban nem takarhatja el Dénes kitárulkozó, vallomásos lírájának nagy meste­rek hatásaitól, utánérzéseitől sem mentes voltát, mert a klasszikus Berzsenyi, Vajda, Arany éppúgy ihletői mind Ady és a „nyuga- tosok“. Dénes egyik alapélménye a fé­lelem, mely az alkat és a történe­lem szorító találkozásából, más­kor szubjektív belső élményeiből fakad: „nő az árnyék, s jár nyo­modban, a félelem kimondhatat­lan“, a rezignációt a magányér­zés hatványozza: „Nincs jussom semmi, semmi több: / csak a meg­alkuvó - magány“, „Iszonyú ma­gányban / vergődünk, s új álmo­kért könyörgünk mindahány an“. A múlt és emlékek fojtogatják és békítik egyszerre, szebbik életét és életének lidércét jelentik. Az ellentmondások és ellentétes ha­tások kereszttüzében él a költő; élményeiben és emlékeiben szen­ved: ,,A nappalt eltaszítod, az éj torkodba csap. / ölelve öldököl­nek: falak, falak, falak“. Az össze­gezésekből áradó hangulat rendszerint lemondó és pesszi­mista: ,,A fény, amely benned űzte rossz játékát, / parttalan vizekre veti az árnyékát", „már hagyja, hogy megkísértsék saját félel­mei“, „tévedéseimben oldott ke­serűség; / lelkendezés dermedt hamuja a hűség“, „csak mint az állat, ösztöneit váltva: / árvulok valami keserű halálba“. Az olva­sóban szinte nem marad felszaba­dító élmény, a nyomasztó dráma versről versre bizonyítódik és erő­södik. A vád, önvád, fájdalom és szenvedés mellett a „magtalan gyönyör“ és a „megváltás csőd­je“ nem tudja ellensúlyozni a sú­lyos terheket. A problémák végső feloldása mégis katartikus: „Ke­nyér leszek, tán annál is esen­dőbb, / fogyasszanak a jókedvű szegények“. Minden lemondás és csalódottság után még hallja „az örökkévaló lét roppant szívverése­it“, érzi „eget rak fölé az idő“ és tudatosítja „végtelen időbe ömlik tások általában idejében érkez­nek, nincs velük probléma.- Van-e kellő érdeklődés a szlovák könyvek iránt? Milyen a bolt forgalma?- Boltunknak elég nagy a for­galma - mondja Jirí Karlec boltve­zető. - Az idén hárommillió nyolc- százezer korona az évi forgalmi tervünk. Bízunk benne, hogy sike­rül teljesítenünk. Félévi tervünket, mely egymillió nyolcszázezer volt, százezerrel túlteljesítettük. Főként mi iránt érdeklődnek a vevőik?- Először is hadd mondjam el, hogy bár szlovák könyvesbolt va­gyunk, nemcsak Prágában élő, vagy Szlovákiából hosszabb-rövi- debb időre a fővárosba látogató szlovákok, hanem csehek és más nemzetiségűek is vásárolnak ná­lunk. Szlovák vevőink eléggé ér­deklődnek a mai és a klasszikus szlovák irodalom iránt, nem egy­szer olyasmit keresnek, ami pél­dául Bratislavában már elfogyott. Kelendő volt Ladislav Ballek A se­géd és az Akácok, Emil Dzvoník Tetanus, Peter Jaroš Az ezeréves méh című regénye, Vincent Šikula életem“, „a halálban is / az életet hiszem, / a folytatást nemekben és fajokban, / melyek a látható világot / benépesítik egyre jobban“. Kis népek sorsa, a nemzetiségi lét múltja és jelene is visszatükrö­ződik ebből a lírából - a költő aggódó és nem egy esetben ön­kínzó szava különíti kis csoport­ba az Életünk ive című ciklus verseinek egy részét (Kis népek ülnek tenyeremben, Európa mosto­ha gyerekei. Még innen a halálon, Hol az a nép?, Kiáltanám: hazám, hazám). Ezekben a versekben a költői képzelet „ráhajlik árnyé­kára“, az elmulasztott lehetőségek és a fájdalom több esetben rezig­nációt szül és elégikus hangot közvetít. De jelzi ez a ciklus a vál­tozó valóság képét is: „Kevesebb jót, több nehezéket“ vallja a költő a Széthull a valóság című versé­ben, s befejezésként megállapítja: ,,S jön az óra, mely levegőt sem ád. / Vergődünk, hörgünk. Sze­derjes lesz a szánk. / Bölcső, koporsó egy fából faragva. / Szét­hull a valóság képekre, szavakra“. Az anyagi világ realitásának átren­deződését jelenti ez a hang a líra világában; az élet idilli másának valóságos képekre és szavakra való átváltását, mely a költészet újrateremtéséért való küzdelmet jelzi és új nekifeszülésekre ser­kenti az alkotót. A múltat idéző „füstölög a telhetetlen emlék“, „billentsd vissza a kisiklatott vilá­godat“, „bolond szívem csúfos békessége“ helyett modern líriku­si értékek megszületését jelenti ez az újszerű momentum Dénes köl­tészetében. A valós érzések és gondolatok a költemények legtöbbjében hite­les megformálást nyernek, bár az intenzívebb egyszerűsítés és fő­leg tömörítés művészileg még ér­tékesebbé tenné a mondanivalót. Az esetenként fellazuló verssorok és versszakok kiküszöbölésével a költői szépelgés ellenében fel­erősödnek a tsrmészeti és filozófiai ihletésű esszenciális tárgyjelleg, mely korunkban a lírai lényegmon­dás alapkövetelménye. A költői életműben végbement lírikusi át­rendeződés és kristályosodás aránylag hosszú idő eredménye, de Dénes szavából jól kiérződik a határozottan elkötelezett erköl­csi magatartás, mely azt bizonyít­ja, hogy a lírikus sokszor és külön­böző körülmények között érintke­zett a társadalom valóságával, és élte át azt. Az ő példája is bizonyít­ja az alkotói küzdés megnyerő szenvedélyét, egy új harmónia­igény megfogalmazását. Mert igaz, hogy minél őszintébb a költő, an­nál kevésbé adja csak önmagát; minél mélyebbre ás, amit önérzé­seként felhoz, annál inkább közér­zés az. (Madách, 1983) ALABÁN FERENC több könyve, Milka Zimková új el­beszéléskötete és más könyvek. A klasszikus és a mai világiroda­lom szlovákra lefordított alkotásai is mind egy szálig elfogynak. A szlovákul kiadott mai világirodai­mat a cseh olvasók is keresik, mert egy-egy mű csehül már vagy elfogyott, vagy meg se jelent. Ilye­nek voltak például Hemingway, Ir- wing Stone, Norman Mailer, Va- szilij Suksin és más kiváló írók könyvei. Népszerű a bűnügyi irodalom és (talán hihetetlen, de igaz) az ismert szerzők több sikerült szak­könyve. Keresik vevőink az elekt­ronikai, természettudományi, az orvosi és a gasztronómiai szakiro­daimat. A polcokon sorakozó könyvek között böngészve magyar szerzők könyvei is a kezembe akadtak; Jókai, Mikszáth, Passuth László, Szabó Magda - szlovákul. Amint az eladóktól értesültem róla, a mai magyar irodalom iránt itt is növek­vő az érdeklődés. A boltban dolgozók azt is el­mondták, hogy más szlovákiai könyvesboltokhoz hasonlóan ók is A felszínre kerülő szellemi divatáramlatok közül a hetvenes évek végén tetőzött az érdeklődés a néphagyomány, a népi kultúra iránt. Ez nemcsak azt jelentette, hogy a művészek fordultak az egyszerű nép teremtette folklór felé, s autentikusságát megőrizve vagy többé-kevésbé stilizálva fel­használták (feldolgozták) azt, ha­nem önkéntes gyűjtők százai kezdték el kutatni az addig a nép­rajztudománynak munkát adó, ko­runkban már csak töredékeiben élő és eltűnőben levő néphagyo­mányt. Ennek a divatszerű hul­lámnak a jelenség természetéből eredően lett később pozitív és ne­gatív vetülete is. Aligha kell külö­nösebben bizonygatni, hogy nem­zetiségi néptáncmozgalmunk, énekkari kultúránk, a népi szóbeli­séget feldolgozó gyermekszínját­szó mozgalmunk mennyit gazda­godott. Az sem érdektelen, hogy tájainkon is feltűnt néhány fiatal népművész, akik mára már eredeti motívumokat faragnak fába, pin- gálnak a kerámiákra. Vitathatat-1 lan, hogy akarva-akaratlanul min­dennapjainkban is helyet talált magának a népművészet. Ezzel együtt azonban elszaporodtak a divathoz minden esetben járuló extrémitások is. Olykor az „ama­tőr néprajzgyűjtés“ fedőnevű pad­lás- és szérűsöprő akciók sem voltak ritkák. Hallani lehetett egy- egy élelmes kereskedő szellemű autósról is, aki kis összegekért felvásárolt minden mozdíthatót és jó pénzért tovább adta. Annak idején több esetben is szót emeltek a néprajztudomány művelői az ilyen jelenségek ellen. Nem tudni milyen sikerrel, az azonban tény, hogy a vitázók kö­zött akadt "egy-két fiatal szakem­ber, akik azóta is tevékenykednek, hogy környezetük szemléletén va­lamit változtassanak. Liszka Jó­szoktak alkalmi akciókat és irodal­mi délutánokat, esteket, beszélge­téseket szervezni. Már szinte megszokottak az Obecní dúm (Vi­gadó) által rendezett csütörtöki irodalmi összejövetelek, de a Szlovák Kultúra Klubjában is rendeznek író-olvasó találkozó­kat. Tavaly itt dedikálta többek között Rozpamätávanie (Emléke­zés) című szatirikus regényét Ján Lenőo, az idén itt beszélgettek az érdeklődők Ladislav Ballekkel, Vla­dimír Mináčcsal, Miloslav Styngllel, Milka Zimkovával és másokkal. A könyvesboltba szlovák folyó­iratok is járnak: a Slovenské poh- lady és a Romboid pl. 20- 20 példányban, a Revue svetovej lite­ratúry 80 példányban. A Pyrami- dából 400-at kapnak. Általában mind elfogy. Prágában nem feltűnő jelenség, hogy a vásárlók tömegével meg­rohamoznak egy-egy cseh köny­vesboltot, ha valamilyen könyv­csemege érkezik. A prágai szlo­vák könyvesbolt előtt nem szoktak ugyan sorok állni, de a maga meg­szokott, egyenletes ritmusú eláru­sítók munkájával így is jól szolgál­ja törzs- vagy véletlenül betévedt vevőit, s ezáltal - a szlovák kultúra KÖVESDI JÁNOS zsef muzeológus, az érsekújvári (Nové Zámky) múzeum tudomá­nyos munkatársa ebben a munká­ban támogatókra is talált:- A CSEMADOK járási bizott­ságának sikerült létre hozni a nép­rajzi szakcsoportot. Tavaly június­ban azzal a szándékkal kezdtünk dolgozni, hogy a népi hagyomány­nak a mi vidékünkön is pusztuló értékeit megmentsük, s összefog­juk a járásban individuálisan gyűj­tő amatőr kutatókat. A hangsúlyt ez utóbbira helyezném, mivel az ösztönösség hosszú távon itt sem hoz pozitív eredményeket. Nem véletlenül kapott helyet foglalko­zásainkon, gyűjtőutainkon az ön­művelés. Eddig tízen vagyunk, s munkánknak egy esztendő alatt is lett eredménye. Három alkalom­mal gyűjtöttünk Kisújfaluban, ahol a nád- és bortermelést, a temetke­zési szokásokat valamint a földraj­zi és ragadványneveket kutattuk. A felgyüjtött anyagot az általunk létesített adattárban helyeztük el. Munkánk eredményességéről ta­núskodik az a sokszorosított kiad­vány, amely Néprajzi dolgozatok címmel jelenik majd meg. Terve­ink között első helyen szerepel a „kurta szoknyás“ falvak kutatá­sa. Kéménd, Bény, Bart, Kisgyar- mat. Páld, Kicsinyd és Garamkö- vesd érdekes összehasonlítások­ra ad majd alkalmat. Liszka József nemcsak a nép­rajzi gyűjtéssel foglalkozik. Nem nyugszik bele, hogy a felnőttek mellett kevés a fiatal. A honisme­reti munka titkaiba próbálja beve­zetni azokat a diákokat, akik az Érsekújvárig Magyar Tannyelvű Alapiskola szakkörébe járnak.- A muzeológiának van egy sa­ját része, amely a múzeumlátoga­tók és önkéntes segítőink nevelé­sével foglalkozik. Ez a fajta nép­művelői munka kínálta az ötletet ahhoz, hogy létrehozzuk ezt a honismereti szakkört. A egész rendszernek az ismerete feltétele annak, hogy a gyermekek felnőtt­ként már önállóan is dolgozhassa­nak. Itt a régészet, a néprajz szü­kebb területeinek megismerésén kívül a történelemben való gondol­kodást, a társadalmi összefüggé­sek felismerését is megtanulják. A levéltári munka, az ásatás, a néprajzi gyűjtés számukra ter­mészetesen több romantikát kínál, de ehhez az elmélettel is meg kell ismerkedniük. A szülőktől érkez­nek visszajelzések, hogy a gyer­mekük azóta többet olvas, könyv­tárba jár, minden történelmi téma érdekli. Nem lehet a célunk kis tudósok nevelése, mégsem mellé­kes, mit és mennyit tudnak a múlt­ról és a honismeretből. Az akadémikus viták után tehát akadt város, ahol egy fiatal muze­ológus szakember időt, energiát nem sajnálva foglalkozik a honis­mereti munkával. Munkájához adottak a megfelelő fórumok is. A Néprajzi dolgozatok című kiad­vány bizonyára sorozattá növek­szik, az iskolában pedig szélesebb körben felismerik ennek a munká­nak a nevelő erejét, s az érsekúj­vári CSEMADOK Kassák Lajos Ifjúsági Klubja is talál lehetőséget arra, hogy segítsen e tevékenység gazdagításában. DUSZA ISTVÁN KÖNYVELADÁS ÉS KULTURÁLIS SZOLGÁLAT A PRÁGAI SZLOVÁK KÖNYVESBOLTRÓL új s*t» 6 10"

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom