Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)

1983-12-05 / 287. szám, hétfő

AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK VITÁJA ÉJ SZÚ 3 1983. XII. 5. MILOŠ JAKEŠ elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a CSKP KB titkárának felszólalása A CSKP Központi Bizottságának 9. ülése értékelte az 1983-ra és a 7. ötéves tervidőszakra kitűzött gazdaság- és szo­ciális fejlesztési feladataink teljesítését, és jóváhagyta az 1984-es esztendő álla­mi tervének feladatait. Nem volt véletlen, hogy a népgazdaság-fejlesztési kérdése­ket a jelenlegi bonyolult nemzetközi hely­zettel szorosan összekapcsolva vitatták meg, hiszen ez nem csupán fokozza a XVI. pártkongresszuson és a 7. ötéves terv koncepciójában kitűzött feladatok igényességét, hanem sürgeti következe­tes teljesítésüket és túlteljesítésüket is. Ebből kell kiindulni a feladatok lebontása­kor, és meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a gazdálkodó szervezetek progresszívebb tervfeladatokat hagyja­nak jóvá. Ezzel összhangban a központi bizottság által elfogadott határozat az állami, a gazdasági és társadalmi szer­vek és szervezetek pártszervein és -szervezetein, kommunistáin kívül az összes dolgozóhoz fordul azzal, hogy kezdeményezésükkel és a szocialista versenymozgalom fejlesztésével járuljon hozzá az 1984-re kitűzött feladatok kö­vetkezetes teljesítéséhez és a népgazda­ság intenzív fejlesztéséhez. Arról van szó, hogy a CSKP KB 8. ülése határoza­tainak következetes megvalósításával, a tudományos-műszaki haladás kihasz­nálásával meggyorsítsuk a munkaterme­lékenység növekedését, magasabb le­gyen az innováció részaránya, használ­juk ki jobban a kapacitásokat, fejlesszük a sokoldalú gazdaságosságot és hatéko­nyabban hasznosítsuk a népgazdaságba fektetett eszközöket. Csak így növelhető a hatékonyság és a nemzeti jövedelem, ami az életszínvonal megőrzésének, a népgazdaság fejlesztésének és a hon­védelmi szükségletek biztosításának egyetlen forrása. Az ötéves tervidőszak első három esztendejében elért népgaz­daság-fejlesztési eredmények melyek létrehozásához a szlovákiai dolgozók je­lentős mértékben hozzájárulnak, bizo­nyítják, hogy a nehezebb feltételek elle­nére is lényegében sikerül teljesítenünk a XVI. pártkongresszus határozatát, megőrizni az életszínvonalat és szilárdí­tani a szociális biztonságot. Az ülés konkrétan rámutatott, mi az, amiben sikereket érünk el és miben ma­radunk le a szükségleteinkhez képest, mely szakaszokon nem használjuk ki lehetőségeinket. A tervek végrehajtása­kor - ismételten hangsúlyozzuk, a köz­ponti bizottság 8. ülése határozatának kell a figyelem központjában állnia. Ez állandó feladat, melynek jelentősége kü­lönösen napjainkban kerül előtérbe - összefüggésben a gazdasági fejlesztés igényes belső és külgazdasági feltételei­vel, melyeket az Egyesült Államok ag­resszív politikája következtében bonyo­lultabbakká teszik a külpolitikai viszo­nyok. A tudomány és technika gyors gyakorlati alkalmazása gyakran bizonyos kockázatot hoz magával, továbbá be­avatkozásokat a gyártási technológiába és a szállítói-megrendelői kapcsolatokba. Néhány termelő a tervfeladatok teljesíté­sének még mindig a könnyebben járható útjait keresi, a termelési feladatok csök­kentését igénylik és nem használják ki kellően a tudományos-műszaki haladás­ban rejlő lehetőségeket. Ezt a rövidlátó magatartást mindenütt fel kell számolni, és a tervvel, a gazdasági szabályzókkal, valamint közvetlen irányítással nagyobb nyomást kell gyakorolni a vállalatokra. Ezzel befolyásoljuk a tudomány és tech­nika vívmányainak gyors gyakorlati alkal­mazását, hozzájárulva a tervteljesítési feltételek megteremtéséhez, a munkater­melékenység növeléséhez, s így a dolgo­zók keresetének növeléséhez is. Az emberek jobban akarnak élni és jobb környezetben akarnak dolgozni, de sokszor elsiklunk afölött, hogy e célok eléréséhez előbb a termelésben kell megteremteni a szükséges anyagi felté­teleket, a technológiában és a munka- szervezésben meg kell valósítani a szük­séges módosításokat és meg kell gyorsí­tani az innovációs folyamatot. E változá­sok nélkül lehetetlen a jobb eredmények elérése, tehát nem teremthetők meg a nemzeti jövedelem növekedéséhez, a bérnövekedéshez és az életszínvonal emelkedéséhez szükséges feltételek sem. A szükséges változtatásokhoz rendszeresen fokoznunk kell a dolgozók szakképzettségét, lényegesen javítani a munka minőségét, emelve ezzel a ter­mékek színvonalát, hogy az öregbítse az adott vállalat hírét. Ebben az irányban kell kibontakoztatnunk elsősorban a szervezői tevékenységet, és ebbe az irányba kell terelni az anyagi érdekeltsé­get és az erkölcsi ösztönzést is. A tudomány és technika kihasználása nagymértékben lehetővé teszi gazdasá­gunkban az életfontosságú kérdések megoldását - vagyis a termelés export- képességének növelését és magasabb kiviteli árak elérését. Tudjuk, hogy a kivi­teli feladatok bonyolultságát és igényes­ségét sokszorosan növelik a fejlett kapi­talista országok részéről velünk szemben támasztott diszkriminációs intézkedések, melyek a korszerű gépekre és berende­zések, az egyes nyersanyagok importjá­ra kivetett embargóval kezdődnek, s foly­tatódnak azzal, hogy gátolják a már ha­gyományos exporttermékeink kivitelét stb. Az egyetlen módja, hogy a kemény konkurrenciaharcban megálljuk helyün­ket, az, hogy azt gyártsuk, ami iránt a fogyasztó érdeklődést tanúsít, kiváló minőségű és nemzetközileg csúcsszín­vonalú termékeket gyártsunk, biztosítsuk a szervizszolgáltatást és tartsuk meg a szállítási határidőket. Aki így jár el, az még a jelenlegi bonyolult helyzetben is képes helytállni a világpiacon. Az intenzifikáció végrehajtása a nép­gazdaság szerkezeti átépítésének meg­valósításától is függ. Ez elsősorban a szocialista gazdasági integráció fej­lesztésével, a Szovjetunióval való együtt­működés bővítésével valósítható meg. A Szovjetunió egyébként a legnagyobb kereskedelmi partnerünk, exportunk 42 százaléka irányul ebbe az országba, s je­lentős a kölcsönös gyártásszakosítás és a termelési kooperáció is. Tudjuk, hogy gazdaságunk szerkezete - amint azt a múltban létrehoztuk - na­gyon tüzelőanyag- és energiaigényes, s nem felel meg a jelenlegi feltételeknek és helyzetnek. Ezért csökkentenünk kell anyagigényességét és fokoznunk kell a befektetett eszközök kihasználását. A szerkezeti változtatások végrehajtása során az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk a Szovjetunióval való együtt­működésünk elmélyítésére, főleg a 8. ötéves terv előkészítése és gazdaságunk 1995-ig történő távlati fejlesztése során. Jelentős tartalékaink vannak a beruhá­zásban is, mely fontos eszköze a szerke­zeti változtatások megvalósításának és a tudomány és technika eredményei gya­korlati érvényesítésének. A bruttó nem­zeti jövedelmre kivetített beruházások részarányának csökkentése és az újon­nan kezdett beruházások számának csökkentése csak lassan nyilvánul meg a befejezetlen beruházások számának csökkenésében, mivel nem tartják meg a meghatározott határidőket és az új kapacitások gyakran nem érik el a terve­zett paramétereket. A beruházási eszkö­zöket nem tudjuk következetesen a meg­levő termelő alapok korszerűsítésére és rekonstrukciójára fordítani. Nem vagyunk elégedettek néhány állami célprogram beruházási feltételeinek biztosításával sem, főleg ami a tüzelőanyag-fogyasztás ésszerűsítését és az újonnan létesített kapacitások hatékonyságát illeti. Az is elgondolkoztató, hogy számos vonatko­zásban még az erőforrások szerkezete, képzése és felhasználása között sincs összhang. Egyes termékek esetében, noha a helyzet javítására intézkedéseket hoztunk, nem elégítjük ki a keresletet, miközben más termékeknél tovább növe­kednek a már amúgy is magas készletek. Jelentős tartalékaink vannak még a komplex intézkedések érvényesítésé­ben, a vállalati és vállalaton belüli irányí­tásban és tervezésben, az önálló elszá­molás meghonosításában és az anyagi érdekeltségben rejlő lehetőségek jobb kihasználásában, a munkatermelékeny­ség és a bérek közötti összhang megte­remtésében. Szlovákia gazdaságában is vannak tartalékok és fogyatékosságok, ahogy er­re már Martinka elvtárs is rámutatott. Határozottabban kell törekedni a tartalé­kok kiaknázására, és meg kell gyorsítani a fogyatékosságok leküzdését az 1984- es igényesebb feladatok teljesítése érde­kében. A népgazdaságfejlesztési terv és a jövő évi terv értelmében - a párt XVI. kongresszusa határozataival és a kong­resszusi feladatokkal összhangban Szlo­vákiában az országos átlagnál 4,2 száza­lékkal gyorsabban növekszik a nemzeti jövedelem. A CSSZSZK viszonylatában 3 százalékos lesz a nemzeti jövedelem- növekedés. A CSSZSZK nemzeti jöve­delmének növekményéből 41 százalék­kal részesedik az SZSZK. Az SZSZK-nak az egész CSSZSZK létrehozott nemzeti jövedelméből való részesedése az 1983- ban elért 29,6 százalékról 30 százalékra emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a Szlová­kiában az ipar, az építőipar és a mező- gazdaság fejlesztésére fordított össze­gek azt szolgálják, hogy az egész or­szágban meggyorsuljon a népgazdaság fejlődésének üteme. Még intenzivebbé kell tenni e folyamatot. Szlovákia gazda­sági feltételei és a csehszlovák népgaz­daság szükségletei szempontjából fon­tosnak tartjuk, hogy a gépiparban és az elektrotechnikai iparban megteremtsük a termelés mennyiségi és minőségi fej­lesztésének feltételeit. E két ágazatban a 7. ötéves tervidőszak utolsó két eszten­dejében egyötödével kell növelni a ter­melést. Helyes, hogy az erőforrásokat nagyobb mértékben a feldolgozó ipari ágazatok exportképességének növelésé­re és a kivitel devizahatékonyságának növelésére használják fel. Fontos a könnyüvegyipar fejlesztése, különösen a nagy vegyipari művekben, hogy jobb legyen így a nyersanyag és a kapacitás, az emberi munkaerő és az állóalapok hasznosítása. Többnyire olyan területek­ről van szó, amelyek az állami célprogra­mokat és a fokozatos szerkezeti átalakí­tásokat is érintik. E szempontból különö­sen fontosnak tekintjük az atomerőmű- építést. Ez megköveteli, hogy az összes felelős szerv, különösen a központ, de valamennyi szlovák szerv is fokozott fi­gyelmet fordítson e területen a pártel­lenőrzés megerősítésére. Mindenki, aki bármilyen módon érdekelt e fontos és népgazdasági szempontból létfontossá­gú művek létrehozásában, tudatosítsa, hogy nemcsak távlatilag, hanem jelenleg is ez az egyetlen módja az energiaszük­séglet kielégítésének. Fontos, hogy a jö­vő évben tervszerűen üzembe helyezzék az olyan kapacitásokat, mint a Jaslovské Bohunice-i Atomerőmű, a gépipar, az elektrotechnikai ipar, a gumiipar, vagy a vegyipar számos kapacitása, és hogy a cellulóz-papíriparban és a faiparban gondoskodjanak a tervezett paraméterek eléréséről is. Nagy figyelmet kell fordítani, ahogy azt az SZLKP KB Elnökségének beszámoló­ja is helyesen hangsúlyozta, Szlovákia mezőgazdaságára is, különösképpen a növénytermesztés fejlesztésére. Az élelmiszerekből való önellátás mértéké­nek növelése egyre fontosabb mind nép- gazdasági, mind nemzetközi politikai szempontból. Annak ellenére; hogy a ga­bonafélékből rekordtermés volt, továbbra is a szükségesnél kevesebb takarmá­nyunk van. E probléma teljes mértékben és sürgetően érinti Szlovákiát is, mivel az országos mezőgazdasági termelésből való részesedése csak 32,3 százalékos, alacsonyabb a 7. ötéves tervben feltéte­lezettnél. A feiadat végrehajtása érdeké­ben következetesen teljesíteni kell a CSKP KB 9. ülésén kijelölt feladatokat, amelyeknek az a lényege, hogy a nö­vénytermesztésben el kell érni a tervezett fejlesztést. Ez azt jelenti, hogy Szlovákiá­ban több mint 6 százalékkal kell növelni a növénytermesztést, és hatékonyabbá, ésszerűbbé kell tenni a takarmánygaz­dálkodást, feltétlenül úgy kell szabályozni a sertés- és baromfiállományt, hogy az összhangban legyen a rendelkezésre ál­ló takarmánymennyiséggel, illetve a ter­melés és felvásárlás feladataival. Nem számolhatunk azzal, hogy e feladatot kapitalista országokból származó takar­mánygabona - importtal biztosítjuk. Szeretném, elvtársak, nagyra értékel­ni, hogy az SZLKP KB Elnökségének beszámolója, amelyet Martinka elvtárs terjesztett elő, ezekre a problémákra, amelyekről szóltam reagál. Teljes mér­tékben összhangban van a központi bizottság 9. ülésének határozatával. He­lyesen konkretizálja a szlovákiai állami terv 1984-re szóló feladatait, és megmu­tatja a végrehajtáshoz vezető utat. Annak érdekében, hogy teljesíteni tud­juk az 1984-es évi és a további évekre szóló feladatokat, minden vonatkozás­ban fokozottan élni kell a tökéletesített irányítási rendszer alapelveiben rejlő le­hetőségekkel. El kell érni, hogy a komp­lex intézkedéseket különösen következe­tesen érvényesítsék a vállalati szférában és az önálló elszámolás keretében való gazdálkodásban. Az eddiginél sokkal na­gyobb súlyt kell helyezni a közvetlen irányítás színvonalának emelésére, a progresszív normák - műszaki, anyag-, nyersanyag-, teljesítmény- és minőség- normák - érvényesítésére. El kell érnünk, hogy a munkahelyi kollektívákat irányító felelős dolgozók eredményesen oldják meg a rendszer érvényesítésével kap­csolatos kérdéseket, hogy aktívan hozzá­járuljanak a tartalékok feltárásához, és hogy intenzívebben, gyorsabban érvé­nyesítsék a tudományos-műszaki vívmá­nyokat. Nem mindenki tesz még így. Erről az állami tervjavaslatokat tanulmányozva is meggyőződhettünk (vállalati és köz­ponti irányítási szféra). Teljes felelősség­gel ki akarom jelenteni, hogy e tervek elfogadása azt jelentené, hogy csökkent­jük a nép életszínvonalát, és hogy tovább korlátozzuk a beruházások volumenét. A CSKP KB és a kormány nem fogadha­tott el ilyen javaslatokat, így olyan tervet fogadott el, amelyet - ez a meggyőződé­sünk - lehetőségeink mozgósításával tel­jesíteni tudunk. A komplex intézkedések kibontakoztatása és érvényesítése mel­lett a bérpolitikában, következetesen meg kell tartani a munkatermelékenység és a bérek közötti megfelelő arányt, nem folytathatjuk a fedezetlen béremeléseket. A gazdasági szervek irányítási munkájá­nak és a tömegpolitikai munkának fontos feladatai közé tartozik megértetni a dol­gozókkal azt az egyszerű igazságot: az életszínvonal nem mérhető csak azzal, hogy miként emelkednek a bérek és a fizetések, hanem azzal is, hogy milyen a pénz reális értéke, és hogy van-e elegendő áru. Ez azt jelenti, hogy mi hívei vagyunk a bérek differenciált, érdem sze­rinti növelésének. Ennek azonban a munkatermelékenység és a nemzeti jövedelem növelése alapján, az eddiginél több igényelt termék előállítása alapján kell történnie. Olyan termékeket kell elő­állítanunk, amelyek felhasználásra is kel- rülnek a hazai és külföldi piacon, és amelyek nem növelik tovább a már amúgyis nagy készleteket. Fokozott fi­gyelmet kell fordítani az új munkaformák, például a brigádrendszerű munkaszerve­zés és javadalmazás bevezetésére. E forma alkalmazásával nemcsak a dol­gozók irányításba való bekapcsolódásá­nak mértékét növeljük, hanem a munka minőségének javításához és az egyen- lősdi leküzdéséhez is hozzájárulunk. A szocialista társadalom építésével nincs olyan társadalmilag fontos feladat, amelynek végrehajtása során nem első­sorban az emberektől, ezek munkájától, a lakosságnak a párt és a szocializmus politikájához fűződő kapcsolatától függe- nének az eredmények. E megállapítás az 1984-es évi tervre is vonatkozik, annál is inkább, mert végrehajtására bonyolult nemzetközi körülmények között kerül sor. A terv teljesítése megköveteli, hogy job­ban szervezzük és hasznosítsuk a dolgo­zók kezdeményezését, hogy céltudato­sabban összpontosítsunk az újratermelési folyamat minőségi vonatkozásaira, tehát a tudományos-műszaki vívmányok érvé­nyesítésére, a minőség javítására, az innováció meggyorsítására, a termelés anyag- és energiaigényességének csök­kentésére, a költségcsökkentésre és a gazdaságosság minden munkahelyen való javítására. Ennek érdekében tökéle­tesíteni kell a párt és a szakszervezet szervező és tömegpolitikai munkáját, tö­kéletesíteni minden szinten, tehát a köz­ponti szervektől egészen az egyes mun­kahelyekig, az irányítási dolgozók tevé­kenységét, birálóan és igényesen érté­kelni a párt januári taggyűlésein a mun­kában elért eddigi eredményeket, a pozi­tívumokat és a fogyatékosságokat, és egységesen állást foglalni az 1984-es állami terv feladatai teljesítésének megvi­tatása során. Annál is inkább, mert olyan tervről van szó, - ahogy arra már rámu­tattam -, amely különbözik a vállalatok által előterjesztett tervjavaslatoktól. Szor- (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom