Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)
1983-12-31 / 309. szám, szombat
Igírban ült össze, órainak egyesíté- ztin kérdés igazibb tagszervezetre módszerei és kor még úgy túnt, <erül megoldani, kadáshoz vezet- °FSZ végrehajtó imfö és Khaled Igíri tanácskozáAZ NSZK-BAN március 6-án megrendezett parlamenti választások nyomán a keresztény uniópártok (CDU-CSU) és az FDP került hatalomra, s Helmut Kohl (képünkön) alakított kormányt. A bonni hatalomváltást követően az NSZK új vezetőinek legfőbb törekvése az volt, hogy politikájukat a lehető legnagyobb mértékben Washington elképzeléseihez igazítsák. FIDEL CAST- RÓNAK, az el nem kötelezett országok mozgalma leköszönő elnökének a beszédével nyílt meg márciusban Delhiben a mozgalom tagállamainak csúcsér-- tekezlete. Az el nem kötelezettek mozgalmának soros elnöke a csúcstalálkozó házigazdája, Indira Gandhi indiai kormányfő lett a következő három évre. Kolumbia, a Baha- ma-szigetek, Barbados és Vanuatu felvételével 101-re emelkedett a szavazati joggal rendelkező tagországok száma. A konferencián elhangzott felszólalások két nagy témakört, a béke és a leszerelés ügyét, illetve a világgazdasági helyzetet ■érintették. A résztvevők aláhúzták, hogy az ENSZ- tagállamok több mint kétharmadát alkotó el nem kötelezett országok fontos szerepet tölthetnek be a világméretű problémák megoldásában. Hatékony leszerelési lépéseket sürgettek, szorgalmazták a válsággócok felszámolását, ugyanakkor mielőbbi tárgyalások megkezdése mellett szálltak síkra az új világgazdasági rend létrehozásáról. LENGYELORSZÁG életének stabilizálódásában jelentős esemény volt a Nemzeti Újjászületés Hazafias Mozgalmának (PRON) első, alapító kongresszusa, amelyre május 7-9 között került sor Varsóban. (Képünkön: Jaruzelski hadseregtábornok és Jab- lonski államfő a kongresszusi küldöttek között.) A lengyel államtanács a PRON, a LEMP, az Egyesült Parasztpárt és a Demokrata Párt együttes javaslatára július 22-vel az egész ország területén megszüntette a szükségállapotot. nyíltan be is je- aprócska sziget nyomatékos fiszánta a közép- »aloldali erők, el- ja címére. 3s valójában az el-Keleten ha- , békefenntartó- íerikai, francia, mintha megfe- íredeti küldeté- sapatkontingen- índhatnánk úgy t a libanoni bel- Fokozta a jobb- majel-klán befo- /ütt a belső sza- is. Másrészt az al szemben álló erők szövetség- nyézte, ami két- itívum a politikai ✓ben a nemzeti i szempontjából. a tény is, hogy 3nfben összeült *ti megbékélési mény nem sok hozáson, de - li- >an - már a ta- .* ténye is óriási válság átfogó íban még minidéig kell várak legfőbb oka ( tengeren túlról »zivitása, a nö- <atonai jelenlét alesztin kérdés az arab államok észben az elhú- nfliktus is. íletre, még pon- Délkelet-Ázsiá- országok és az k közti állandóak lehetetlenné jzi kapcsolatok, működés kibon- im, Laosz és Kambodzsa a normalizálást célzó javaslatok egész sorát terjesztette elő az idén is, de ezek nem sok megértésre találtak. Ennek legfőbb oka, hogy az USA ezt a térséget is „létérdekei övezetének“ tekinti. Militarista politikáját az Egyesült Államok megpróbálja minél több országra rákényszeríteni. Ilyen irányú törekvései figyelemre méltó sikerrel jártak Japánnal szemben. A cél nyilvánvaló: Tokió és Szöul bevonásával Washington egy militarista blokkot akar létrehozni a Szovjetunió távol-keleti határainál. Néhány évvel ezelőtt még úgy tűnt, Afrikának van olyan regionális szervezete, amely egységesebb bármely más hasonló szervezetnél, képes a kontinens problémái kompromisszumos megoldásának elérésére. Az idén viszont az Afrikai Egységszervezet a szakadás küszöbén állt. Először a volt Spanyol-Szahara, a mai Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság, majd a francia főszerepléssel nemzetköziesített csádi kérdés osztotta meg a tagállamokat. A 19. csúcstalálkozó inkább csak elodázta, mint áthidalta ezeket az ellentéteket, amelyek - félő - ismét a felszínre törnek. Az ellentétek forrása az is, hogy az AESZ- tagállamok egy része nagyon szoros kapcsolatokat tart fenn azokkal a nyugati országokkal, amelyeknek a pretoriai rezsim is köszönheti létét. A Dél-afrikai Köztársaság sorozatos agressziói szomszédai ellen tükröződnek az AESZ-en belüli vitákban is. B olygónk szocialista országai az idén is azon fáradoztak, hogy eddigi eredményeiket, elért sikereiket újjakkal tetézzék. Ha gazdasági növekedésük szerényebb is volt a korábbi évekhez viszonyítva, fő célkitűzéseiket teljesítették. Ezek közül is a legfőbb a nép jólétének, alkotómunkája zavartalanságának, békés élete biztosításának garantálása. Nem könnyű küzdelem vár ránk, melynek tétje, célja, hogy a jövőben csak békés, boldog új esztendők köszöntsenek az emberiségre ezen a bolygón, amelyen megadatott nekik az élet csodája. ŐDÉS tagállamai parlamentjeinek vezető képviselői <er 9-én megtartották 5. konzultatív találkozójukat, •tek a világ parlamentjeihez, s arra szólították fel őket, alkezésükre álló eszközzel járuljanak hozzá a béke épünkön: az Alois Indra vezette csehszlovák külBERLINBEN október derekán tartották meg a KGST XXXVII. ülésszakát, melynek fókuszában két kérdés szerepelt. A résztvevők egyrészt megvitatták a KGST-tagállamok együttműködése kibővítésének lehetőségeit a fűtőanyag-, az energetikai és nyersanyagerőforrások takarékos és ésszerű felhasználása területén, beleértve a másodlagos nyersanyag- forrásokat is. Az ülésszakon részt vevő delegációk ezen kivül közös intézkedésekben állapodtak meg, amelyek célja a tagországok jobb élelmiszer-ellátásának a biztosítása. Az ülésszakkal gyakorlatilag befejeződött a KGST-tagországok tervezett legmagasabb szintű tanácskozásának az előkészítése. (Képünk az ülésszakon részt vevő csehszlovák küldöttségről készült.) GRENADA ellen hajtotta végre az Egyesült Államok október 25-én a Reagan-elnökség első közvetlen fegyveres intervencióját. A sziget elfoglalására ürügyként azt használták fel, hogy az 1979 tavasza óta hatalmon levő kormány vezetőjét, Maurice Bishopot az uralkodó párt ultrabalos szárnya puccsal megbuktatta, majd meggyilkoltatta. Az agresszió igazi célja összefügg az USA általános közép-amerikai stratégiájával, amelynek célja egyrészt Kuba megfélemlítése, másrészt a nicaraguai forradalmi rendszer megdöntése. Washington agressziójával értésre adta: szükség esetén bárhol és bármikor hajlamos a közvetlen fegyveres beavatkozásra. (Képünkön: Kanadai tüntetés az USA fegyveres agressziója ellen.) KÖZÉP-AMERIKA 1983 egyik állandó válságzónája volt. Az amerikai kormányzat egyrészt a nicaraguai ellenforradalmi csoportok fokozott támogatásával, a sandinista rendszer összezúzására, másrészt a salvadori rezsimnek nyújtott katonai segítséggel a partizánmozgalom felszámolására törekedett. A sandinista hadsereg rendre visszaverte a Hondurasból és Costa Ricából indított támadásokat, ám az ellenforradalmárok fegyveres támadásának veszélye továbbra is fennáll. Salvadorban a hazafiak további területeket vontak ellenőrzésük alá. (Képünkön: salvadori partizánok.) + Repülőtér i Kikötő ■■ = Út " r— Tűzszüneti vonal ----------------------A törők hadsereg által megszállt terület Brit támaszpontterület Vasérc fö Rézérc Q Kén ÉRézkohászat §|01a|finomitó JLAzbesztpala üzem íbKerámiagyár ■^Textilgyár J Bőripar ^ö^ohánygyár 0 Élelmiszeripar CIPRUS, az évek óta kettéosztott sziget történetében november közepén új fordulat következett be: a törökök által megszállt északi részén kikiáltották a Ciprusi Török Köztársaságot. Az új államot csak Törökország ismerte el. NYUGAT-EURÓPÁBAN megkezdődött az új amerikai közepes ható- távolságú rakéták telepítése, ami 1983-ban a nemzetközi feszültség legfőbb okozója volt. Az események döntő aktusa volt november 22-én a nyugatnémet Bundestag többségének ,,igen" szavazata a rakétatelepítésre. Az egész év folyamán, de különösen az őszi békeakciók során Nyugat-Európa nagyvárosaiban, a rakéták bázisai előtt százezrek tiltakoztak a rakétatelepítés ellen. (Képünkön: egy Galaxy típusú amerikai repülőgép a Bundestag szavazása után egy nappal a ramsteini bázison kirakodta az első pershingek alkotóelemeit - A telepítés ellen NATO- katonák is tiltakoztak.) összeállította: Görföl Zsuzsa, Ordódy Dénes, Papucsek Gergely, P. Vonyik Erzsébet Dán
