Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)
1983-12-31 / 309. szám, szombat
Egy életen át a mezőgazdaságban Rendhagyó lesz az új év Mészáros Ágoston számára. Az ünnepek után nem kell munkába állnia, hiszen átadta a stafétabotot, hatvankét évesen nyugdíjba megy. Az utóbbi huszonhárom évben a Diószegi (Sládkovičovo) Magtermesztő Állami Gazdasághoz tartozó feketenyéki (Čierna Voda) részleg vezetője volt, de ezt megelőzően is e vidéken lakott és dolgozott. Élete szorosan a földhöz kapcsolódott, kezdve a nemesi uradalomtól a hidaskürti (Mostová) munkahelyéig. Számára a mezőgazdaság, a föld jelentette az örömet és gondokat egyarányt. A VEREJTÉKTŐL VOLT NEDVES A LÉPCSŐ Irodájában ülünk, s a közeli búcsúzásról beszélgetünk. A hangja határozott, készült a távozásra, tudja, hogy ki áll a helyébe, aki majd folytatja müvét. S bár szavai frissen peregnek, mozgása is fiatalos, azért bevallja, hogy elfáradt már egy kicsit. Mert bizony régen volt, amikor az ökrösgazda mellé beállt kisbéresnek a Papánek- nagybirtokon.- Tizenhárom évesen, napi tizenkét órán át tartottam az eke szarvát, szántottunk tűző napon, szélben és esőben. De azért nekünk még mindig könnyebb volt, mint a cselédeknek, például édesapámnak, aki már hajnali négykor munkába állt és este kilenckor fejezte be - mondja némi humorral a hangjában. Tizenhét évesen már zsákoló legényként dolgozta végig az aratást. A napi normaként vagy háromszáz zsákot kellett felvinnie a padlásra, s hiába volt a nagy meleg és szárazság, a lépcső, amelyen jártak, mégis állandóan nedves volt. A verejtéküktől. Bizony, olyan idők voltak azok, sót még olyanabbak, hiszen nehéz volt a megélhetés. Az édesapja és az ő keresete is kevésnek bizonyult a család egész évi kenyerének a biztosításához, hiszen tizenegyen voltak testvérek.- Amikor szünetelt a mezei munka, az egyik közeli kavicsbányába jártunk dolgozni - zárja le a múltat, a gyerekkort, amit jelenleg már a képzeletnek is nehéz konkréttá tennie. Ha időközönként előhozza, elmond belőle valamit unokáinak, úgy érzi, hogy azok a mesék legvalótlanabb történeteit is képesek előbb elhinni, mint az ő gyermekkorát megtörténtnek. De nem csodálkozik ezen, megérti, mert már ő sem tudja elképzelni, hogyan lehetett mindazt kibírni. Még gondolatban sem képes addig eljutni., hogy a legidősebb unokája látástól vakulásig az eke vájta barázdát járja úgy, ahogy azt ő tette. NYITOTTA ÉS ZÁRTA A HATÁR KAPUJÁT Ahogy telnek a percek, órák, úgy bontakozik ki és lesz egyre teljesebb előttem is az élete, amely úgyszólván egy lett a mezőgazdasággal.- A háborúból visszajövet is itt álltam munkába - emlékszik az újabb kezdetre. - Gyalogmunkásként kezdtem, majd évek múltán csoportvezető, s végül gazdaságvezető lettem. Közben elvégezte a mezőgazdasági középiskolát, megnősült és házat épített, 1952-ben párttag lett, két évvel később lakóhelyén, Hidaskürtön megválasztották tanácstagnak, majd hét éven át járási képviselő is volt. Mégis számára a legfontosabb, az első számú elfoglaltság mindig a földmüves- ! munka, a termőföld és az azon fejlődő növényzet volt.- Sosem székből . irányítottam - folytatja, hangsúlyt adva a szónak. - Ha reggel kezdték a munkát, ott voltam, és ugyanúgy este is a végzéskor. Komoly oknak kellett lennie, ha lemaradtam a határnyitásról vagy nem vártam a zárást. Ha szombaton vagy vasárnap dolgoztunk, akkor az természetesen nekem is munkanap volt. De a szabad szombatok és vasárnapok közül is kevés múlt el úgy, hogy kerékpárra ülve ne jártam volna be a határt. Figyeltem a növényzetet, hogyan fejlődik, mire lenne szüksége. Ezt még a volt hidaskürti gazdaságban szoktam meg, ahol mindössze 540 hektáron gazdálkodtunk. A szomszédos földmüvesszövetkezet agronómu- sa is hozzám hasonlóan tett, s ha találkoztunk,-Jeültünk az árokpartra, megbeszéltük a tapasztalatokat és a legfontosabb teendőket. Ismerte az egész határt, akárcsak a tenyerét. Tudta, hogy hol és mi termelhető a legnagyobb sikerrel, s mert az emberek látták, hogy a harmadosztályú földekből is sokat tud kihozni, tisztelték és becsülté^, hallgattak rá, megszívlelték szavait, annál is inkább, mert amit kért, amire ösztönzött, azt önmaga számára is kötelezőnek tartotta.- Kommunistához méltóan, mindig vállaltam a munka nehezét. Amikor- azt példáztam, hogy csak abból az éléskamrából lehet jóllakni, amit előbb megraktunk, kötelességemnek tartottam a legtöbbet tenni a közös polcokra. És ez ösztönözte az embereket, hogy mindenkor a tőlük telhető maximumot nyújtsák. Például legutóbb, a nyári kánikulában úgy mentettük meg az egyik kukoricatáblánkat, hogy a Kisdunán ladikokon vezettük át az öntözőcsöveket. Az ezen a területen elért másfélszeres kukoricahozammal eleget tettünk tervünknek. E példa és még további száz eset is bizonyítja, hogy valóban öntudatos embereket, jó kollektívát hagyok itt. Nem köny- nyü szívvel válók meg tőlük. Mi, száznegyvenen olyanok voltunk, mint egy nagy család. De ugyanakkor scsem a barátot, a jó ismerőst értékeltük, hanem csakis a becsületes munkának és az igyekezetnek volt tekintélye. Ha kellett, bíráltunk is, mindig konkrétan és névre szólóan, de abból sose volt harag. AZ UTÓD HAGYATÉKA- A távozás egyben számvetés is. Mi sikerült, s mi az, ami csak terv, elképzelés maradt, amit majd az utódnak kell elvégeznie?- Ez mindenképpen nagy siker, öröm és elismerés - mutat az asztaltól jobbra látható vándorzászlóra, amit a gazdaság igazgatója egy évre a legjobb eredményt elérő üzemnek ítél oda. - Az elmúlt két évben a miénk volt, és minden valószínűség szerint Mészáros Ágoston: Kommunistához méltóan mindig vállaltam a munka nehezét (A szerző felvétele) 1984-ben is itt lesz. Ez mindenkinek egyformán érdeme, az enyém annyiban, hogy össze tudtam fogni és így tettekre serkenteni a részleg dolgozóit. Sikerült belenevelnem az emberekbe azt, amit éreztem,, gondoltam. Ha azt veszem alapul, hogy 28-30 mázsás hozamokkal indultunk, s ezeket a harmadosztályú földjeinken legalább megkétszereztük, akkor ez mindenképpen jó hagyaték. Kitekint az ablakon, nézi a messzeségbe vesző felszántott határt, s képzeletében a látóhatáron túl minden bizonnyal gazdasági épületek rajzolódnak ki. Olyanok, amelyekről legszívesebben már csak a múlt emlékeként beszélne. Erre a hagyatékára kevésbé büszke, hiszen a „korszerűt“ a kannába fejő gép és a függesztett sínen futó csille jelenti, de mindez beruházás kérdése is, nemcsak az akaraté. Hangja meg-megrezdül, láthatóan bántja, ha elintézetlen dolgot is hagy maga után, így inkább témát váltunk.- Mit tervez, hogyan telnek majd a nyugdíjasnapok? .- Kis kert is tartozik a házhoz, a gyümölcsfák és a család vitaminját megtermő fólia jelenti majd az elfoglaltságot, de csúcsmunkák idején bizonyára ott leszek a földeken. Szénagyűjtőre, szalmahordóra mindig szükség van. Úgy érzem, hogy amíg egészségem engedi, addig mezei munka, s főleg a határ zaja, illata nélkül nem tudnék meglenni. Szinte biztosra veszem, hogy ha nem is leszek munkaviszonyban, a hétvégi .napokon majd körülkerékpározom a határt, azt a vidéket, ami az egész életemet kitöltötte. EGRI FERENC Az első vonalban Különleges fegyvernemhez tartozónak tekintik magukat és rendkívül büszkék küldetésükre, eredményeikre. A hadsereg többi fegyvernemére valahogy úgy tekintenek, mint a hivatásos katonák a tartalékosokra, mert azok békeidőben mesterséges körülmények között csak képzeletbeli ellenséggel szemben teljesítenek harci feladatokat. Az ismert kutyafejű jelvényt viselő határőrök viszont valódi határsértőket fékeznek meg. Tisztjeik jogos elégedettséggel állapítják meg, hogy következetes fellépésüknek köszönhetően elmúltak már a határőrség hőskorszakának számító idők, amikor napirenden voltak az állig felfegyverzett diverzánsokkal vívott tűzharcok.- Manapság ritkán fordul elő, hogy a határsértöt likvidálnunk kellene - mondja Bohuslav Pelen ezredes. - Kevés a fegyverrel rendelkező határsértő és feltartóztatásukra általában elégségesnek mutatkoznak a mérsékeltebb eszközök is. Eldicsekszik azzal is, hogy az általuk ellenőrzött 350 kilométer hosszú határszakaszon az idén még senkinek sem sikerült a tiltott határátlépés. A továbbiakban a határőrök életéről beszél..- Igyekszünk a lehető legszigorúbban megválogatni ki kerül hozzánk, hiszen mégis csak mi vagyunk az első vonalban. A két világrendszer határán állunk őrt. Ez fokozottabb követelményekkel jár a legénység erkölcsi-politikai profilját illetően. A szolgálat körülményei pedig katonáink fizikai fel- készültsége vonatkozásában járnak magas követelményekkel. Nagy figyelmet fordítunk a párt- és politikai-nevelőmunkára. Végül is minden negyedik-ötödik katona párttagként vagy tagjelöltként hagyja el sorainkat. Célunk nem csupán az, hogy katonáink kiismerjék magukat a bel- és a külpolitikai eseményekben, összefüggéseikben, de az is, hogy vitatkozni tudjanak ezekről, meggyőzni másokat a Szovjetunió és a szocialista államok külpolitikájának helyességéről. Kiváló eredményeket értünk el a pártszervezet és a SZISZ munkájának összehangolásában. Abból a felismerésből indultunk ki, hogy ifjúságunk eleve nem rossz, csak olyan, amilyennek neveljük. Felvettük a harcot a ,,gólyák“ sokszor durva ugratása ellen is a már második éve szolgáló társaik részéről. A parancsnokság folyosóján egy plakátra lettem figyelmes, amely arról tudósít, hogy október 8-án tiltott határátlépést sikerült meghiúsítani Baán Alexander ču- ňovói lakos közreműködésének köszönhetően. Két külföldi állampolgárságú fiatalember kereste az illegális átjutás lehetőségeit Ma„NEVETŐ MŰVÉSZET“ Perzselő augusztus eleji nap volt Prágában, amikor betévedtem az Óvárosházán megrendezett karikátúrakiállításra, melynek anyaga nemrégiben Bratislavába is elkerült, a Városi Galériában tekinthette meg a közönség. Jeles cseh karikaturisták a legjelesebb cseh humorista, Jaroslav Hašek emlékének tisztelegtek ezzel a bemutatóval. Szám szerint huszonnyolc alkotó, köztük karikatúrát is művelő j> íj ni ii Jan Hrubý: Szöveg nélkül grafikusok állították ki munkáikat, például Jiri Winter Neprakta, Marie Ploténá, Adolf Born, Zdenék Mézl. Nehéz róluk röviden írni, míves rajzoló és gondolkodó valamennyi; mintegy igazolják, hogy a humorista a hétköznapok akcióinak filozófusa, csak éppen más szemszögből figyeli az életet. Rajzaik szociális érzékenységről tanúskodnak, ugyanakkor alkotói küzdelmeikről is. A karikatúrista- humorista mély társadalmi elköte- zettségét példázza az a magatartás, ítélőképesség, melyet Jaroslav Kerles, Jan Hrubý, Jan Hovor- ka rajzai mutatnak. A kiállításon Vlastimil Zábranský képviselte azt a filozófiai ihletettségű karikatúrafajtát, mely létünk komorabb tájairól tudósít. Marie Ploténá a legfeketébb tintába mártja tollát. Puritán egyszerűségű formákban sokáig bennünk maradó tartalmakat teremt. Vannak nemzetek, melyek különösképpen kifinomultak, érzékenyek a humor iránt, ezek közé tartozik a cseh is. Legjelentősebb művészeinek csúcsteljesítményei valamiképpen mindig kötődnek a humorhoz. Egyebek között ezt is tükrözte e tárlat. NAGYVENDÉGI ÉVA gyarországra, hogy onnan Ausztriába szökjön. Érthető módon kíváncsi lettem a határmenti lakosság és a határőrség kapcsolatára. Erről adott magyarázatot Rastislav Hradil tiszt.- Sokrétű és nagyon jó kapcsolataink vannak a határközségekkel, lakosaikkal. A települések között minden évben verseny folyik a ,,Példás határközség“ és a „Példás határváros“ címért. Állandó, rendszeres kapcsolatot tartunk fenn a helyi ifjúsági és párt- szervezetekkel, a nemzeti bizottságokkal. Katonáinkat bevonulásuk alkalmából a nemzeti bizottságok ünnepélyesen a község ideiglenes polgáraivá fogadják, majd katonai szolgálatuk befejeztével ünnepélyesen búcsúztatják. Őszintén szólva már nem is tudjuk elképzelni munkánkat a polgári lakosság segítsége nélkül. A határsértők mintegy egynegyedét ők derítik fel. Később módunk nyílt elbeszélgetni Jozef Vojtek tiszttel a „dunai haditengerészek“ életéről, munkájáról és tiltott határátlépési kísérletekről.- Nagyon kemény szolgálatunk van, mert itt a Duna mellett minden évszaknak megvannak a maga különlegesen kellemetlen kísérő jelenségei. Elég, ha a nyári agresszív szúnyogfelhőket vagy a téli kegyetlen, nyirkos, csontig ható hideget említem. Katonáink figyelme persze egy pillanatra sem lankadhat az időjárás miatt, hiszen ez esetleg életveszélyes helyzetbe hozná őket. Katonáinknak meg kell tanulniuk elviselni bármilyen elképzelhető kellemetlenséget. Egy éve történt meg, hogy néhányan derékig vízben fél napig várakoztak csapdát állítva két külföldi állampolgárnak, akikről bejelentés érkezett, hogy valahol a közelben bújkálnak és át akarnak kelni a túlsó partra. Érthető tehát, hogy a határőrséghez kerülő válogatott legények közül is a legjobbakat választjuk ki. A szolgálatnak egyébként megvannak a maga különlegességei az osztrák és a magyar határon is. Az osztrák határőrökkel nincsenek kapcsolataink, nem érintkezünk velük, a magyarokkal viszont nagyon jó együttműködést sikerült kialakítanunk.- Kik és milyen időszakban kísérlik meg a tiltott határátlépést?- Az utóbbi időben külföldiek is, különben természetesen a 15 évnél idősebb fiatalok. Igaz, tavaly két 12 éves srác is próbálkozott. A fiatalkorúakkal és a gyermekko- rúakkal szemben természetesen megkülönböztetett eljárást alkalmazunk. Az ügyésszel, a tanáraikkal és a szüleikkel együtt megpróbáljuk őket rábírni, hogy hagyjanak fel szándékukkal. Mindeddig - s ezt örömmel állapíthatom meg -, nem fordult elő, hogy valaki még egyszer próbálkozott volna. A tiltott határátlépési kísérletek döntő többségét egyébként nyáron és főleg sötétedés után hajtják végre. Az idősebb határsértők eddigi tapasztalataink szerint két csoportba oszthatók. Döntő többségük bűnöző (akit esetleg már köröznek), a felelősségre vonás elől akarnak elszökni. A másik csoport kalandot keres, mint például azok, akik fogadásból, egy .liter borért megpróbálnak átúszni a magyar partra és vissza. Előfordul viszont, hogy egyesek a megoldhatatlannak tűnő családi-erkölcsi problémáik miatt szánják rá magukat erre a meggondolatlan lépésre. Mindehhez még tegyük hozzá, hogy a határőrök nemcsak szigorúan vett harci feladatokat teljesítenek. Gyakran nyújtanak segítséget fulladozó fürdőzőknek, veszélybe került, képességeiket túlbecsülő sportolóknak, csónaká- zóknak. A tisztjeik azonban ezekről az esetekről nem igen beszélnek. „Ez nem olyan rendkívüli esemény, amellyel foglalkozni kell. Megemlítjük a jelentésben és ezzel az ügy lezárul“ - mondják. Pedig az életmentő katonák is elismerést érdemelnek. FEKETE MARIAN Václav Johanus: Szöveg nélkül DJ SÍ3 6 1983. XII. 31.
