Új Szó, 1983. december (36. évfolyam, 284-309. szám)

1983-12-29 / 307. szám, csütörtök

ÚJ szú

5

1983. XII. 29.

A FORRADALMI ALKOTÓKÉSZSÉGÉRT

írta: Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára

A napokban kerül kezünkbe Jurij Vlagyimirovics Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnöke válogatott beszédeinek, tanulmányainak gyűjteménye. A kötetet az idén megjelent orosz kiadás alapján a Pravda Kiadóvállalat adta ki. A könyv magába foglalja az 1942 és 1983 júniusa közötti munkásságát. Értékelnünk kell, hogy a kiadóvállalat nagyon rugalmasan jelenteti meg szlovák fordításban ezt a jelentős művet.

A kötetben megjelent több beszédet és tanulmányt olvasóink már jól ismernek. Megjelentek a napisajtóban és a Pravda, az SZLKP KB napilapja már 1980- ban tájékoztatta az olvasókat a kötet első kiadásáról. A most megjelent gyűjtemény lehetővé teszi, hogy figyelemmel kísérjük a szerző gondolati gazdagságának gyarapodását és személyes hozzájárulását a marxizmus-leninizmus elméletének fejlesztéséhez. A mű szlovák nyelvű megjelentetésének politikai, társadalmi jelentősége van, lehetővé teszi, hogy merítsünk a szocialista forradalom és az új társadalmi rend építője - a Szovjetunió Kommunista Pártja - általánosított tapasztalatainak gazdag tárházából. A szerző útmutatást ad számos olyan probléma megoldására, amelyeket az élet állít elénk a társadalmi gyakorlat különböző területein. „A Szovjeutnió“, - állapította meg Gustáv Husák elvtárs „a szocialista építés általános, élő, a gyakorlatban bevált tapasztalatok forrását jelenti számunkra. A leninizmus elméleti hagyatéka és a Szovjetunió Kommunista Pártja gyakorlati ismeretei az általános tapasztalatok gazdag tárháza nemzeteink haladó fejlődése szempontjából“. A fejlett szocialista társadalom építése megerősíti ennek az élet által igazolt megállapítás igazságát.

J. V. Andropov müvének legjellemzőbb jegye a marxizmus-leninizmus elméletének fejlesztésére kifejtett alkotó törekvés. Számos beszédében és tanulmányában részletesen elemzi Lenin elméleti tanításának mai jelentőségét és időszerűségét. Hangsúlyozza, hogy tanítása nem tekinthető valamilyen matematikai tankönyvnek kész képletekkel, vagy pedig a gyógyszerészek receptgyűjteményének és megindokolja a szocializmusért folytatott küzdelem alapvető problémái merész és alkotó megoldásának szükségszerűségét. ,,A leninizmus - hangsúlyozza a szerző - szüntelen alkotó folyamat. A társadalmi változások elemzése és általánosítása, a forradalmi elmélet állandó felújítása a forradalmi gyakorlat hatása révén“. Az időnek nincs hatalma a leninizmus fölött, mivel a forradalmi alkotókészség tudománya és művészete. Ma is rendkívül időszerűek minden párttag és minden tisztségviselő számára Andropov szavai: ,,A kommunista politikus, a leninista politikus művészete végső soron abban rejlik, hogy magába foglalja és megérti korunk követelményeit, átérzi és konkrét tettekben fejezi ki a dolgozóknak azt a vágyát, hogy jobban éljenek, békében éljenek és dolgozzanak. A gyűjtemény szerzőjének személyiségét az jellemzi, hogy Lenin hagyatékával összhangban mindenkitől megköveteli, „a tettekre és ne a nagy szavakra összpontosítsuk figyelmünket“. Alkotó hozzáállásának része, hogy határozottan visszautasítja a szubjektivizmust a politikában, azt, hogy az óhajt valóságként tüntessék fel. Mint ismeretes, J. V. Andropov személyesen is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a párt- és politikai munkában kiküszöböljék az ilyen negatív jelenségeket.

A gyűjtemény szerzője nemcsak nagy tudósként, teoretikusként és politikusként mutatja be Lenint, hanem mint embert is. Lenin a legjobb tulajdonságokkal rendelkezett - szívélyes volt, derűlátó, őszinte, jószívű. Az alkotó jellegű tulajdonságok - hangsúlyozza a szerző - Lenint a korlátolt dogmatizmus, a hiúság és a kérkedés, könyörtelen ellenségévé tették.

Számos példát sorolhatnánk fel arra, hogy a szovjet kommunisták milyen alkotóan járultak hozzá Lenin elméleti hagyatékának fejlesztéséhez. Elegendő, ha megemlítjük a fejlett szocialista társadalomra vonatkozó tanítást, amely ma már a marxizmus-leninizmus elméletének szerves része és rendkívüli jelentősége van a szocialista országok testvéri kommunista- és munkáspártjainak gyakorlati tevékenységében. J. V. Andropov a fejlett szocializmus tökéletesítésének kérdéseit mindig az elmélet és a gyakorlat szoros egységében tanulmányozza. Az SZKP KB idei júliusi ülésén programbeszédében az ideológiai és tömegpolitikai munka kérdéseivel kapcsolatban meggyőzően azzal érvelt, hogy „a párt programjának ma elsősorban a fejlett szocializmus tervszerű és sokoldalú tökéletesítése programjának kell lennie“. Ebből a szempontból jelentős mértékben hozzájárult a gyakorlat számos időszerű problémájának elméleti megvilágításához. így például a Marx Károly tanítása és a szocialista építés egyes kérdései a Szovjetunióban című jelentős tanulmányában a magántulajdoni ,,enyémnek“ a „mienkre“ való változásának dialektikáját magyarázza, valamint azt, hogyan nyilvánulnak meg a múlt maradványai a mai viszonyok között. Az elmélet és a gyakorlat szempontjából nagyon értékesek az érdekek szerepére, kölcsönös viszonyára és struktúrájára vonatkozó meglátásai a fejlett szocialista társadalom tökéletesítésének folyamatában. Andropov mélyen elemezte a szocialista civilizáció fogalmát. Folytathatnánk a tanulmányozott kérdések felsorolását. Jellemző, hogy következetesen visszautasít bárminemű egyszerűsítést. Az SZKP KB júliusi ülésén beszédében rámutatott arra, hogy a szocializmusban az életszínvonal fogalom sokkal tágabb és gazdagabb, mint ahogyan azt ma értelmezzük: ebbe a fogalomba beletartozik az emberek öntudatának és kultúrájának állandó fejlődése, beleértve a mindennapi élet kultúráját, az ésszerű fogyasztás kultúráját is.

A fejlett szocializmusra vonatkozó tanítás fejlesztése és a szocializmus ezen szakasza kérdéseinek gyakorlati megoldása során a szovjet emberek továbbra is úttörő szerepet töltenek be. A szovjet emberek már felépítették a fejlett szocialista társadalmat es ma ennek a társadalomnak a sokoldalú tökéletesítésének korszakát élik. öt szocialista ország, köztük a mi hazánk is a fejlett szocializmust építjük. Ebben a folyamatban fejlődik és elmélyül a szocialista közösség országainak kölcsönös közeledése. A szocialista országok egyre több feladatot oldanak meg közösen, mindenekelőtt az alapvető stratégiai feladatot - a népgazdaság sokoldalú intenzifikálá- sát. J. V. Andropov számos beszédében és tanulmányában részletesen megmagyarázta a testvéri szocialista országok sokoldalú együttműködésének jelentőségét és szerepét.

A kötetben különleges helye van korunk kulcsfontosságú kérdésének - a békéért folytatott

harcnak. J. V. Andropov részletesen elemzi a nemzetközi élet alapvető kérdéseit, megindokolja a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országának békepolitikáját, magyarázza a nemzetközi helyzet kiéleződésének okait. Ezek az okok az USA kormánya által vezetett imperializmus reakciós erőinek agresszív politikájában rejlenek. A fegyverkezéssel akarják megfékezni világszerte a társadalmi-politikai változások folyamatát. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy ,,az atomkorszakban a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája“. Figyelmeztetően hatnak szavai, miszerint ,,naivak azok, akik azt gondolják, hogy országunkkal szót érthetnek az erkölcsi tanmesék és fenyegetések nyelvén“. A Szovjetunió és szövetségesei kikény- szerített ellenintézkedései világosan bizonyítják, hogy senki sem bízhat a szocialista országok egyoldalú engedményeiben. A mai világban nincsenek kevesen azok, akik a „két szupernagyhatalom“ felelősségéről beszélnek és felszólítják a Szovjetuniót, mutasson példát, hajtson végre egyoldalú leszerelést. J. V. Andropov beszédei és cikkei meggyőzően bizonyítják a Szovjetunió békekezdeményezéseit. Elegendő, ha egybevetjük a szerző bármely beszédét Reagannak a „keresztes hadjáratról“ tett kijelentéseivel, azokkal a fenyegetéseivel, hogy a Szovjetuniót a történelem szemétdombjára kell hajítani és mindjárt szemünkbe ötlik a világpolitika e két irányvonalának ellentétessége. Az, aki nem látja ezt a különbözőséget, az objektíve azt segíti, aki az agressziót készíti elő.

Az olvasó mély érszelmeket kifejező cikkeket is talál a kötetben, amelyeket a szerző a Nagy Honvédő Háború idejében írt. A szovjet emberek, főleg a fiatalok nagy hősiességét tanúsítják a fasizmus elleni harcban, kifejezik mély békevágyukat.

Módszertani szempontból is nagyon tanulságosak a szerzőnek a mai nemzetközi helyzetre és a békeharcra vonatkozó gondolatai. Az alapvető belpolitikai kérdéseket következetesen összekapcsolja a nemzetközi problémákkal.

Ma, amikor az imperializmus reakciós erői a nukleáris háború lángjaiba akarják sodorni az emberiséget, rendkívül időszerűek J. V. Andropov szavai: „Nem, az enyhülés politikája határozottan nem a múlté. Éppen ellenkezőleg, ezé a politikáé a jövő“. A világ békeszerető erőinek maximális erőfeszítéseket kell tenniük az atompusztulásra irányuló tervek meghiúsítására. A kommunisták számára a békéért folytatott harc a legfontosabb feladat. ,,Ma minden erőfeszítésnek egyre - a nukleáris katasztrófa elhárítására kell irányulnia“ - hangsúlyozza a szerző.

J. V. Andropov figyelmének középpontjában a párt tevékenysége, stratégiája és taktikája, a dolgozók tömegeivel való kapcsolata, vezető szerepének kibontakoztatása és a pártmunka lenini elveinek következetes érvényesítése áll. Az olvasó ezekkel a gondolatokkal kapcsolatban számos ösztönző gondolatot talál. Ma is érvényesek a szerző szavai, miszerint ,,a pártszervezet ereje a tömegekkel való szoros kapcsolatban rejlik“. J. V. Andropovot, mint állam- és pártvezetőt az jellemzi, hogy nem tűri meg a társadalom fejlődését fékező különböző fogyatékosságokat. A szerző például élesen bírálja a bürokratikus felfuval- kodottságot és durvaságot. Vezetésével a szovjet kommunisták eredményes harcot folytatnak

a párt és állami fegyelem megszilárdításáért. ,,A rend megteremtéséhez - mutatott rá a szerző - valóban nem kellenek beruházások, de a végső eredmény óriási. A munkakerülő, a lusta és a selejt- gyártó nem árt annyira magának, mint a kollektívának és az egész társadalomnak“. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy ezek a szavak teljes mértékben ránk is vonatkoznak.

A párt társadalmi szerepére vonatkozó gondolatsor betetőzéseként megindokolja annak szükségszerűségét, hogy az SZKP következő kongresszusán új progra- most kell elfogadni, amely megfelelne a szovjet társadalom mai fejlődési szakaszának.

J. V. Andropov külön figyelmet szentelt mindig a párt ideológiai és politikai nevelő munkájának. Az SZKP KB júniusi ülésén mondott beszéde tartalmazza e munka fejlesztésének komplex programját. ,,Ideológiai, nevelő és propagandista munkánkat határozottan azoknak a nagy és bonyolult feladatoknak a színvonalára kell emelnünk, amelyeket a párt a fejlett szocializmus tökéletesítése során old meg.“ Nagyfokú hatékonyságának legnagyobb akadálya a formalizmus, amely azt okozza, hogy a szavak ellentétbe kerülnek a tettekkel. Az ideológiai munka hatékonysága növelésének útja a társadalmi élettel való szoros kapcsolata.

J. V. Andropov rendkívüli figyelmet fordít az ideológiai harcra. Napjainkban az ideológiai küzdelem az osztályharc legélesebb frontja. Részletesen elemzi az imperializmus ideológiai diverzió- jának mechanizmusát. Az ideológiai diverziós központok egyre inkább számolnak a szocialista országok „evolúciójának“ doktrínájával, a belső „erózióval“, abban bíznak, hogy lényeges változások mennek végbe a szocializmusban magában. Az imperializmus ideológiai vezetői az ideológiai éretlenség minden megnyilvánulását, minden értelmiségi ingatagságát megragadják. Mindenekelőtt fel kell figyelni ellenfeleink azon kísérletére, hogy tudományos jelleget adjanak a kommunizmus bírálatának. Sajnos, még mindig vannak emberek, akik hisznek az ideológiai diverziónak, nem tudják megkülönböztetni a hazugságot az igazságtól, „információkat merítenek“ a külföldi rádióadókból.

Ma, amikor az imperializmus reakciós erői, élükön az amerikai kormányzattal pszichológiai háborút indítottak a szocializmus ellen, rendkívül időszerű az ideológiai diverzió elleni harc. J. V. Andropov rámutat, hogy ez a diverzió nem olyan közönséges ideológiai küzdelem, amely a két ellentétes rendszer reális létének objektív következménye. Elsősorban „az imperializmusnak a szocializmus ellen folytatott felforgató tevékenysége egyik formájáról van szó“. Teljes mértékben hazugságokon, a tények durva kiforgatásán alapszik. Manapság nemcsak a propaganda-apparátus, hanem speciálisan megszervezett és kiképzett szervek is végzik. Megkísérlik eltéríteni az embereket a szocialista ideológia alapelveitől, vagyis a marxizmus-leninizmus alapelveitől, a szocialista együttélés erkölcsi normáitól. Erre a célra felhasználják ügynökeiket, akik „disszidensekként“ szerepelnek, a valóságban azonban a szocialistaellenes, ellenforradalmár erőket jelentik.

A gyűjtemény szerzője külön figyelmet szentel a proletár szocialista internacionalizmus elvének és gyakorlati érvényesítésének. Emlékeztet arra, hogy a proletár internacionalizmus nem absztrakt doktrína, hanem a mar- xista-leninista ideológia legfontosabb alapelve. A munkásosztály nemzeti csapatai törekvésének egyesítését szolgálja, szavatolja, hogy a nemzeti célokat ne tévesz- szék össze a nacionalista célokkal. A valódi internacionalizmus a döntő feltétele minden nemzet vágyai megvalósításának. A „gyakorlati harc“, az élénk „vélemény- csere“ a proletár mozgalom közös céljai alapján képezi az alapot a proletariátus szilárd szolidaritásához, a nemzeti és internacionalista feladatok harmonikus összekapcsolásához. Napjainkban az internacionalizmus az egyes kommunista pártok szilárdságának próbaköve. Csakis egyféleképpen válaszolhatnak a belső és külső reakció azon kísérleteire, hogy gyengítsék a szocializmus pozícióit - csakis a testvéri országok felzárkózottságának megszilárdításával az imperialisták intrikái elleni harcban. „A forradalmi erők egysége korparancs“ - érvel a szerző.

Az „eurokommunizmus“ elméletének csődje és gyakorlatának válsága többek között rámutat az olyan kísérletek tarthatatlanságára, hogy a proletár internacionalizmus elveit valamilyen osztálytartalmú „új internacionalizmussal“ helyettesítsék. Az események alakulása újabb bizonyítékokat hoz a szerző szavainak igazolására. Maga az élet bizonyítja, hogy a világszocializmus támogatása és tapasztalatainak felhasználása nélkül nem teremthetők meg a kedvező nemzetközi feltételek ahhoz, hogy a munkásosztály átvegye a hatalmat és új társadalmat építsen.

Nagyon tanulságos és időszerű számunkra is a nemzetiségi politika lenini elveinek megindokolása. Tényekkel bizonyítja, hogy a lenini tanítás érvényesítése alapján hogyan vált az ország soknemzetiségű volta a gyengeség forrásából az erő és felvirágoztatás forrásává. A szerző rámutat, hogy a nemzetiségi kérdésben ma sem ,,szabad semmit elsietni, de ugyanakkor nem szabad fékezni a megérett folyamatokat sem“. A szocialista építés gyakorlata megköveteli, hogy világosan megkülönböztessük a nacionalizmust a nemzeti érzelmektől és a nemzeti érdekektől. A fejlett szocialista társadalom építése a mi viszonyaink között megköveteli a két egymással összefüggő folyamat - a nemzetek és a nemzetiségek fejlődésének, valamint közeledésének - helyes irányítását. A Szovjetunió ez irányú tapasztalatainak nemzetközi jelentősége van, a tanulságok forrását jelenti problémáink megoldásában.

Az olvasók J. V. Andropov könyvében választ találnak számos más problémára - az államépítés, a szocialista demokrácia fejlődése, a párt- és állami apparátus’ munkája, a pártellenőrzés, a szocialista életmód, a tudomány, az oktatás és a kultúra fejlődése elméleti és gyakorlati kérdéseire. Valamennyi válasz a szerző rendkívüli elméleti felkészültségét, a marxizmus-leninizmus elvének következetes érvényesítését tanúsítja. A szerző munkastílusa sajátságos, meghatározásai rendkívül precízek, magyarázata közérthető.

Az olvasóink kezébe kerülő mü a marxista-leninista politikai gondolkodásmód, cselekedetek valódi tankönyve. Kétségtelenül nélkülözhetetlen segédeszköze lesz mindazoknak, akik részt vesznek közös erőfeszítéseinkben. Választ ad minden olyan alapvető kérdésre, amelyet korunk állít elénk és amelyet meg kell oldanunk.