Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-16 / 271. szám, szerda

AZ ELSŐBBSÉG A SZOCIALISTA NAGYÜZEMI TERMELÉSÉ KOMMENTÁLJUK A komáromi (Komárno) járás földművesei az idei zöldségfelvá­sárlási tervet 92 százalékra telje­sítik. A tervezett 60 ezer tonna eléréséhez 5 ezer tonna hiányzik, főleg a hagyma, és a paradicsom kisebb hozama miatt. Fokhagy­mából azonban 60 százalékkal teljesítették túl szállításaikat, és többet adtak el karfiolból, borsó- oól, retekből, salátából, valamint paprikából is. Jövő évre járásunk termelői 64 600 tonna zöldség ter­mesztésére tettek ígéretet, ami 5600 tonnával több, mint amit a megrendelők kérnek. A termelés növelését főleg a zöldségtermesz­tési programok végrehajtásával akarják biztosítani, így például karfiolból, káposztából, karottából, paprikából és paradicsomból akarnak többet termelni. Ennek ellenére el kell mondani, hogy a szerződéskötési tárgyalá­sok során bizonyos aránytalansá­gok merültek fel. Bár eddig még csak elvétve, de a mezőgazdasági vállalatokban egyre gyakrabban találkozunk azzal a jelenséggel, hogy. nem szívesen vállalják a zöldségtermesztést. Ennek oka az ágazat csökkenő jövedelmező­sége, nagy munkaigényessége, nem kielégítő anyagi-műszaki el­látottsága, főleg gépekkel és bio­lógiai anyagokkal. A helyzetet ne­hezítik a szállítói-megrendelői kapcsolatokban felmerülő problé­mák, melyek járásunkban lénye­gesen nagyobbak, mint egyebütt, mivel sokkal nagyobb mértékben termelünk kereskedelmi ellátásra. Célunk persze az, hogy járá­sunk szocialista vállalataiban a zöldségtermesztés a jövőben is az eddigi szinten maradjon. Ehhez viszont arra van szükség, hogy megoldjuk az ismételten felmerülő nehézségeket. Munkánkat nehe­zíti többek között a zöldségfelvá­sárlás körzetesítése. Úgy véljük, hogy minden gyümölcs- és zöld­ségforgalmazó vállalatnak abban a járásban kellene szerződéseket kötnie, amelyben számára a kíná­lat, a vájaszték és a szállítási költ­ségek szempontjából legelőnyö­sebbek a feltételek. Ezzel egysze­rűbbé válna a CSKP KB 4. ülése határozatának megvalósítása, mi­szerint le kell rövidíteni a vitami­noknak a termelőktől a fogyasztó­ig vezető útját. Arról van szó, hogy az egyes Zelenina vállalatok köz­vetlenül a termelőktől vásárolják fel a zöldséget, feleljenek a szállí­tásokért, az átvételért. Egyúttal a termelőkkel együtt felelnének azért, hogy a zöldség idejében jusson el a fogyasztóhoz. Az érsekújvári (Nové Zámky) Zeleni­na vállalat az eltelt évben nehéz­ségekkel teljesítette e feladatait a kormáromi járásban. A folyama­tosabb ellátáshoz bizonyára hoz­zájárulna, ha a felvásárlási napo­kat a jelenlegi négy-öt napról az egész hétre kiterjesztenék. Véleményünk szerint csökken­teni kellene a hajtatott zöldségfé­lék felvásárlási árát, s az így nyert összeggel növelni kellene a felvá­sárlási árakat azoknak a zöldség­féléknek az esetében, melyek ké­sőbb érnek be. Most az a helyzet, hogy a hajtatott zöldségféléket túl­nyomórészt a kistermelők ter­mesztik, akik fóliasátraik fűtésére bármilyen tüzelőanyagot, illetve energiaforrást felhasználnak. Ért­hető, hiszen az energiatakarékos­ság követelménye őket nem szo­rítja annyira. A fogyasztói árak a nagykereskedelmi árakkal szemben 42 százalékkal alacso­nyabbak. Ezért szükséges, hogy a hajtatott zöldségfélék - főleg a karalábé, retek, salátauborka és a saláta esetében - kell átértékelni a felvásárlási árakat, mert a jőve* delrnezőség mértéke indokolatla­nul nagyobb, amiből éppen a kis­termelők húznak hatalmas nyere­séget. Számításaink bizonyították, hogy ha csökkentenék a hajtatott zöldségfélék felvásárlási árát, já­rásunkban 10 millió koronát fordít­hatnánk a hiányzó zöldségfélék felvásárlási árának növelésére. Olyan zöldségfélékről van szó, melyeket az alacsonyabb ár miatt a nagytermelő kénytelen termelni. Olyan összeg lenne ez, melyre nem kellene állami támogatás. Az árképzés a zöldség- és gyü­mölcsfélék esetében nagyon érzé­keny terület. Éppen ezért meghök­kentő, hogy a Szlovák Árhivatal csak ritkán, vagy egyáltalán nem delegál az árbizottság üléseire szakembereket a mezőgazdasági termelésből, olyanokat, akik a leg­jobban ismerik a termesztés prob­lémáit. A Zelenina árképző bizott­ságaiból sem szabadna hiányoz­niuk a mezőgazdasági vállalatok képviselőinek. Számunkra nem tűnik megfelelőnek a szabadárak képzése sem. Érthetetlen szá­munkra; miként lehetséges, hogy bár az idén a zöldség- és gyü­mölcsfélék kiskereskedelmi ára csak 8 százalékkal csökkent, a fel- vásárlási árak 12 százalékkal csökkentek? Hol vész el a kü­lönbség? A nem megfelelő árképzés a fő oka annak, hogy a mezőgazdasá­gi vállalatok minden évben lemon­danak néhány zöldségféle ter­mesztéséről. Járásunkban a zöld­ségtermesztést néhány kooperá­ciós körzetbe összpontosítottuk, melyek keretében a tagvállalatok között felosztottuk a szakosodást. Főleg nagytömegű zöldségféléket termesztenek, mint például a haj­tatott és a vastaghúsú paprika, a karfiol, a hagyma, paradicsom, petrezselyem és a zeller. A nagy zöldségtermesztő mezőgazdasági vállalataink - így a Marcelházi (Marcelová), a Šrobárovói, az Ógyallai (Hurbanovo) és a Nasz- vadi (Nesvady) Efsz - érthetően függnek a zöldségtermesztés jö­vedelmezőségétől, hiszen nö­vénytermesztésükben a 40 száza­lékos részarányt is kiteszi. Ugyan­akkor esetenként - például a kései káposzta esetében - költségeik meghaladják a bevételt. Éppen ezért úgy véljük, hogy az egyes időszakokra a szerződéses árakat úgy kellene megszabni, hogy azok legalább az átlagos jövedelmező­séget biztosítsák. Ezzel fokozhat­nánk a zöldségtermesztés iránti érdeklődést a nagyüzemek részé­ről. Csak így érhetjük el, hogy az ilyen fontos feladat teljesítése so­rán, mint amilyen a zavartalan zöldség- és gyümölcsellátás biz­tosítása, a társadalmi érdekek győzzenek a vállalati és a reszort­érdekekkel szemben. VILIAM PÓKA, a járási pártbizottság titkára, RUDOLF NOVOTNÝ, a járási mezőgazdasági igazgatóság igazgatója Nyár után, tél előtt A dolgozók nagy része nyáron veszi ki szabadságát, hogy élvezhesse a napozást, a vízpartok nyújtotta kikapcsolódási lehetőségeket. Vannak azonban, akik a behavazott tájat kedvelik, a téli sportok rajongói. Hazánkban a turistaforga­lom is e szerint alakul. Az ősz szinte holt idénynek számít, bár a természetnek ilyenkor is megvan a maga varázsa. Az idegenforgalommal foglalkozó szakemberek ezt az időszakot arra használják ki, hogy összegezzék a nyár tapasztalatait, levonják a tanulságokat az idénnyel kapcso­latban és természetesen körültekintően felkészüljenek a télre. Milyen is volt az idei nyári turistaidény? Már az év elején megkezdték a vendégvárók a megfelelő feltételek megterem­tését. Meghatározták az utazási irodák feladatait, külön hang­súlyt helyezve a szolgáltatások minőségének javítására. Igaz, voltak még fogyatékosságok, a teljes elégedettségről nem beszélhetünk, azt viszont megállapíthatjuk, hogy az előző évekhez viszonyítva javult a turisták ellátása. Az idényben az Állami Kereskedelmi Felügyelőség dolgozói elsősorban a turistaközpontokat ellenőrizték. Az áruellátás­ban előfordult fogyatékosságok többnyire helyi jellegűek voltak és a kereskedelmi dolgozók figyelmetlensége, illetve a szállítói-megrendelői kapcsolatok hiányosságai okozták. A Szlovák Szocialista Köztársaság Kereskedelmi Minisztériu­mának nyilvántartása szerint elenyészően kevés volt a panasz a turistaközpontokra. A javulást bizonyára elősegítette a kereskedelmi miniszter nyár elején kiadott levelében szereplő szigorú előírások maradéktalan megtartása is. Ezek elsősorban a higiéniára vonatkoztak s ahol nem sikerült pontosan eleget tenni a követelményeknek, ott általában az anyagi-műszaki alap hiányossága volt az oka a kifogásolható helyzetnek. Szerve­zés terén az üzemvezetők minden tőlük telhetőt megtettek. Az ellenőrzések során feltárt fogyatékosságokat, hibákat a legtöbb helyen néhány óra alatt eltávolították. A központok hosszabb idejű lezárására nem is került sor. Paton (Patince) csupán egy napra kellett bezárni a fürdőt ahhoz, hogy újra a követelményeknek megfelelően üzemeljen. A tapasztalatok figyelembevételével készülünk a télre. Ez elsősorban azt jelenti, hogy az illetékeseknek meg kell szervezniük a folyamatos ellátást a turistaközpontokban. Élelmiszer-tartalékaink alapján ítélve nem volna szabad nagyobb fennakadásnak előfordulnia. Természetesen a déli gyümölcsök csökkentett behozatala ezeken a helyeken épp úgy érezhető lesz, mint másutt. Egyéb élelmiszerfajtáknál viszont a minőségre kell helyezni a fő hangsúlyt. Évről évre elmondjuk, hogy kitűnő szerepeinken mennyire hiányoznak az olcsó ételeket kínáló talponállók, önkiszolgá­lók. Például a közkedvelt Donovalyt és környékét a turisták ezrei keresik fel. A parkolási gondokat már megoldották ott, de az ellátásban még mindig nagy fogyatékosságok vannak. Sajnos az idén sem növekszik a hegyvidéki szállodák kapaci­tása, viszont örvendetes, hogy a következő idényben össze­sen háromszázmillió korona ráfordítással új közétkeztetési központok létesítését kezdik meg. A drótkötélpályák és a felvonók teljes felújítására is csupán az elkövetkező évek­ben kerül sor. Tehát az ősz csak látszólag holt idény. A számadás, az előkészületek ideje ez. Reméljük, hogy a téli turistaközpon­tok vezetői ugyanúgy megtesznek mindent a látogatók, vendégek elégedettségéért, mint a kánikulában, a strandok, a fürdőhelyek felelős dolgozói. DEÁK TERÉZ N éhány évvel ezelőtt újságí­rók egy csoportjával a Szovjetunióban jártam, és elju­tottunk Ovrucsba is, ahol az isko­lában szlovák népdallal fogadtak a pionírok. Amikor jobban szét­néztem, meglepett, hogy mennyi fényképet, újságcikket látok itt Ján Nálepkáról. Az egyik diák elmond­ta, hogy pionírcsapatuk is az ö ne­vét viseli, és baráti kapcsolatot tartanak fenn a smižanyi pionírok­kal. Megmutatták a Nálepkáról el­nevezett teret, ahol a szobra áll, azt az utcasarkot, ahol életét kiol­totta az ellenség. Az ovrucsiak nem felejtették el, hogy akkor esett el, amikor városuk felszaba­dításáért harcolt, amikor maroknyi csapatát rohamra vezette. Az utol­só szava is ez volt: „Előre fiúk!“. November 16-át mutatott a naptár. Másnap már szabad volt a város, harmadnap hősöket temettek, köztük Ján Nálepka századost is. Ki is volt Ján Nálepka, aki pél­dát mutatott bátorságból, haza­szeretetből, internacionalizmus­ból, öntudatosságból? Gyakran mondogatta: „Szeretem az életet, de a haláltól sem félek“. Smižany- ban szegény családban született 1912. szeptember 20-án. A népes család szűkösen élt, de öreg taní­tója s szülei önfeláldozása lehető­vé tette számára, hogy elvégezze a tanítóképzőt. Az iskolai tanulmá­nyai alatt az orosz ábécét is elsa­játította. Az első munkahelye Hor­ná Mariková volt, majd rövid ideig Roztoky-Biele Vody-ban tanított. Teli volt tervekkel, az élet igazi értelmét kereste. Később Stupa- vára került, de az ottani Hlinka- gárdisták távozásra kényszerítet­ték, így került a kelet-szlovákiai Porubába. Az ottani körülmények segítették abban, hogy felismerje a társadalmi igazságot, a céltuda­tos osztályharc jelentőségét. Kitört a második világháború, el kellett hagynia a kis falut és iskolát. Mint tartalékos tisztet katonai szolgá­latra hívták be. Hamarosan me­netszázadhoz került. Az indulás előtt ezt mondta testvérének: „Tu­dom, miért megyek ki a frontra és tudom hol a helyem“. ve a közeli repülőtéren vesztegelő légi köteléknek parancsot adott az átrepülésre. Természetesen a megadott helyen a partizánok vártak rájuk. Az elhárító tiszt gya­nakodott rá, de nem volt ellene semmilyen kézzel fogható bizonyí­ték. Szaburov féltette Nálepkát, gyakran mondogatta: „A tűzzel és az életeddel játszol. Gyere át hoz­A titokzatos kapitány Negyven éve halt meg Ján Nálepka A fasiszták által megszállt Uk­rajnában - ahol a biztosító had­osztály tisztjeként teljesített szoglálatot - hamar megbarátko­zott a lakossággal. Mindent elkö­vetett azért, hogy a helyi lakos­sággal megértesse, katonáinak többsége németellenes, kény­szerrel vitték ki őket a megszállt területre. Amikor csak tehette kárt okozott a fasisztáknak. Partizán­foglyokat szabadított ki, lőszert, fegyvert és gyógyszert adott az ellenállási mozgalom tagjainak. Minden igyekezete ellenére hóna­pokba tellett, amíg felvehette a kapcsolatot a partizánokkal. Je­lentéseit Repkin fedőnévvel írta. Fölöttesei ismerték a múltját, nem nagyon bíztak benne, noha pon­tos, körültekintő tisztként ismerték. Igyekeztek tőle megszabadulni, így került a 101. gyalogezredbe, ahol a segédtiszti teendőkkel bíz­ták meg. Jelszkben sikerült Sza- burovval, a hírneves partizánpa­rancsnokkal megismerkednie, az együttműködést megteremtenie. S egítette a partizánokat. Mi­vel jól beszélt németül, egy alkalommal fasiszta tiszti ruhát ölt­zánk.“ Neki azonban az volt az elgondolása, hogy az egész egy­séget átviszi a partizánokhoz. Ter­vének véghezvitelében árulás akadályozta meg, így néhány tiszt-társával, maroknyi katonával 1943. május 15-én a lebukás előtti utolsó pillanatban csatlakozott a partizánokhoz. Másnap már az első csehszlovák partizánosztag parancsnoka lett. Az osztag katonái, akiknek Ná­lepka volt a példaképük, dereka­san harcoltak. Nálepka a harcban mindig elöl járt. Később lehetősé­ge volt arra, hogy tiszt-társaival repülőgépen a hátországba tele­püljön át, hogy csatlakozzon a Szokolovonál tűzkeresztségen átesett csehszlovák katonai egy­séghez. Ó azonban a nehezebbet, a partizánharcot választotta. Ami­kor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 26. évfordulóján fel­vették a párttagok sorába, a kö­vetkező szövegű napi parancsot adta ki: „Mi, szlovák katonák, aki­ket Hitler szlovák lakájai erőszak­kal hajtottak a fasiszta hadsereg­be, hogy harcoljunk a szovjet nép ellen, nem vagyunk hajlandók har­ÚJ ÜZÓ 4 1983. XI. 16. colni testvéreink, az oroszok ellen és átálltunk a partizánokhoz, hogy velük vállvetve küzdjünk a közös ellenséggel... a szabad Cseh­szlovákia függetlenségéért.“ K özeledett a Vörös Hadse­reg, amikor a partizánok azt a parancsot kapták, hogy fog­lalják el Ovrucsot. Az osztag élén haladt Ján Nálepka, amikor 1943. november 16-án az állomás előtti utcasaroknál ellenséges géppus­kasorozat vetett véget fiatal életé­nek. Halála után megkapta a Szovjetunió Hőse címet. A város lakói, a szovjet nép, de a szülő­földje sem feiejtette el. Utcákat, üzemeket, szovhozokat neveztek el róla. Szaburov pedig könyvben örökítette meg egykori harcostár­sa küzdelmes életútját, hősi csele­kedeteit. Harmincegy évet élt, az idén szeptemberben lett volna hetvenegy éves. Neve örök időkre beíródott hazánk újkori történel­mébe. N. J. A lakosság szolgálatában A Kassa (Košice) - vidéki járás 28 községében van a hnb-nek helyi gaz­dálkodási üzeme, melyek arra hivatot­tak, högy a lakosságnak nyújtsanak sokrétű szolgáltatást. Ezek a legtöbb esetben a teherszállítást, építkezést, szemételhordást biztosítják, fodrásza­tot üzemeltetnek, kölcsönzéseket és kisebb munkálatokat végeznek. A nemzeti bizottságok ezekben az üzemekben 396 dolgozót alkalmaznak, közülük 35 nőt, akik a háztartásból jöttek. A járásban az üzemek félévi bevétele meghaladta a hétmillió koro­nát, de ebből a lakosságtól származó bevétel csak 1 511 000 korona volt, ami az összbevétel 29,7 százalékát teszi ki, s nem éri el a jnb által 1978- ban megszabott bevétel 40 százalékát sem. Ezért a helyi nemzeti bizottságok­nak az idén nagyon meg kell fontolni­uk, a jövőben melyik tevékenységüket folytatják, milyennel bővítik szolgáltatá­saikat, hogy minél nagyobb bevételt érjenek el a lakosságnak nyújtott szol­gáltatásokból. Nem érik el az előírt bevételi szintet a szepsi (Moldava nad Bodvou), a jászói (Jasov), a báskai (Baška), a rudníki és a tornaváraljai (Turnianské Podhradie) helyi gazdál­kodási üzem. Szép eredményről szá­molhatnak be a somodi (Drienovec), a györkei (Ďurkov), a stószi (Štós) a kysaki és a jászóújfalusi (Novočany) üzemek, de az előírt százalékarányt csak a hernádcsányi (Čaňa) és a pe- rényhími (Perín-Chým) üzemek érték el. Sokszor a lakosság nincs is kellő­képpen tájékoztatva arról, hogy a köz­ségükben levő üzem milyen szolgálta­tásokat nyújt. A nemzeti bizottságok­nak is érdekük, hogy a helyi gazdálko­dási üzemek jól működjenek, hiszen a bevétel bizonyos százalékát a nem­zeti bizottságoknak utalják át, amit a község fejlesztésére fordítanak. FARKAS RÓZSA Miként növelhető a zöldségtermesztés hatékonysága a mezőgazdasági vállalatokban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom