Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-16 / 271. szám, szerda

DJ SZÚ 5 1983. XI. 16. Egy panaszlevél nyomában Száraz vízcsapok A Bodrog folyó partjára, a mészkövekkel tarkított domb oldalán fekvő Ladmóc (Lad- movce) községbe egy panaszlevél nyomán indultunk el. Már a levél olvasásakor sejtet­tük, igaza van Mészáros Lajosnénak és szomszédjainak, akik igazságot és főleg megfelelő mennyiségű ivóvizet akarnak a vízvezetékhálózatból. Nem egyedül érkeztem Ladmóc köz­ségbe. Vladimír Košľabnak a Tőketerebesi (Trebišov) Járási Nemzeti Bizottság titkárá­nak intézkedése alapján a ladmóci hnb épü­letében megjelent: Mészáros Lajosné, a pa­naszosok nevében, továbbá Szanyo Gyula, a jnb mezőgazdasági és vízgazdálkodási osztályának vezető dolgozója, Ľubomír Ne­mec mérnök, a Kelet-szlovákiai Vízművek és Csatornázási Vállalat trebišovi üzemének termelési-műszaki igazgatója, Petrik András a vízművek királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) kör­zetének vezetője, Erdélyi Gyula körzeti víz- műkarbantartó és Bárány István, a ladmóci hnb elnöke. Ennyien vettünk részt a panasz­levélben felvetett problémák megtárgyalá­sában. Tulajdonképpen miért panaszkodott Mé­száros Lajosné, és a többi ladmóci lakos? Idézünk a szerkesztőségünkhöz intézett pa- * naszlevélből. „A magunk és a ladmóci ún. felsősor lakói nevében panasszal fordulunk önökhöz. Köz­ségünkben van vízvezeték, de a felsősoron sajnos, víz nélkül. Ez év áprilisától esetleg éjjel egy óra körül folyik a víz, de reggel négytől semmi... Jelentettük az ügyet a ki­rályhelmeci vízművek főnökének, aki elintéz­te, hogy munkanapokon tartálykocsi hozza a vizet. Megértenénk a nyári vízhiányt, ha a környékünkön sehol sem lenne elegendő víz. De más falvakban jut öntözésre is, nekünk még mosáshoz sem. Július 31-én tűz ütött ki a szomszédunkban, jó hogy nem fújt a szél, mert sok ház leégett volna. Ha elegendő víz lett volna, sokkal hamarább olthatták volna el a tüzet. Petrik András azzal nyugtatott min­ket, várjuk meg, míg elmúlik a szárazság... Kérjük, vizsgálják ki, hol van a baj?..." Ennyit a levélből, amihez hozzáfűzhetjük: a csaknem ötven ladmóci család panasza teljesen jogos. Az is igaz, hogy Petrik And­rás, a vízmüvek körzeti vezetője, tulajdon­képpen megtette kötelességét, jelentette a problémát az illetékeseknek, víztartályok­kal hordatta Ladmócra a vizet. A mulasztást másutt követték el. Ott, ahol a műszaki kérdésekről döntenek. Akadtak a faluban olyanok, akik Erdélyi Gyula karbantartót hibáztatták a vízhiány miatt, pedig nagyon jól tudhatják, hogy ö sem képes vizet fakasztani a ladmóci mészkö­vekből. Mindezt azért hangsúlyozzuk, mert jogtalanul szidták Erdélyi Gyulát a vízhiány miatt. Nem vezet megoldáshoz az sem, ha a jogos felháborodásból fakadó feszültséget veszekedésekkel tetőzik a falu alsó és felső utcasorában élő lakosok. A vízproblémát az ellenségeskedés nem oldhatja meg. Ehhez inkább a lakosság összefogására, kölcsönös megértésére van szükség. Vagy, ha kell, egymás megsegítésére. Jártunk a falu feletti víztartálynál is, ahová valóban nagyon gyéren, a szükségesnél sokkal kisebb mennyiségben érkezett a víz. Tehát nem nehéz kitalálni, műszaki prob­lémáról van szó. A látogatásunk után végzett műszaki ellenőrzések, mérések is végül ezt bizonyították. Konkrétan azt, hogy az okok még abba az időbe nyúlnak vissza, amikor a község feletti víztartályhoz vezető hálóza­tot építették. A szakemberek véleménye szerint a hálózat nem felel meg a műszaki követelményeknek. Valószínű, ehhez az is hozzájárult, hogy elhamarkodva, kellő megfontolás nélkül,- egy akkori hasonló panaszra reagálva- épült a falu vízvezetékhálózatának ez a része. Amikor ott jártunk, a szakemberek így vélekedtek: keskeny a cső, egyszer ilyen vastag kellett volna, ezért nincs megfelelő viznyomás - mondogatták többen is. A teljesség érdekében még megjegyez­zük, hogy 1977-ben a bodrogközi vízveze­tékhálózatra Ladmóc községben csak az alsó utcát kapcsolták rá, illetve csak azon építették ki a vízvezetékhálózatot. A felső utcában később, a lakosság panasza alap­ján építettek vízvezetéket. Közben a szom­szédos Zemplén községbe is bevezették a vizet. Annak idején is foglalkoztunk a ladmóciak problémájával lapunkban, s örültünk, hogy orvosolták az akkori panaszt. Sajnos, most már tudjuk, nem kellő körültekintéssel. Amint már említettük, műszakilag nem megoldott a ladmóci vezetékes vízellátás. Az illetékes szervek képviselői a helyszí­nen konkrét intézkedéseket ígértek. Figye­lemmel kísértük, hogyan valósítják meg mind­azt, amire szavukat adták. Örömmel szá­molhatunk be arról, hogy mindent megtettek, amit a helyzet javítása érdekében azóta tehettek. Bár már korábban intézkedtek volna! Még nem oldották meg véglegesen a lad­móci vízellátás problémáját. A régi műszaki hiba kiküszöbölése igényes és költséges feladat. De sor kerül rá. Ľubomír Nemec mérnök tájékoztatása alapján közölhetjük, hogy a felfedett műszaki hiba megszünteté­se szerepel a Kelet-szlovákiai Vízmüvek 1984-es tervében. A ladmóciakkal együtt figyeljük a fejlemé­nyeket és várjuk a kedvező változást. Re­méljük, ennek bekövetkeztéről mihamarabb beszámolhatunk. KULIK GELLERT A kétéves tiszti iskolák lehe­tővé teszik, hogy a szakmunkásképző iskolákat elvégzett fiatalok hivatásos katonai pályára lép­jenek. Két év alatt leérettségizhetnek és a tiszti vizsgák sikeres letétele után alhadnagyi rangot kapnak. A közelmúltban a nyitrai katonai is­kolába látogattunk. A kétéves tiszti isko­la új hallgatóit a lőté­ren találtuk, ahol az előzetes felkészítés után először lőttek géppisztollyal és a gránátdobást gya­korolták. Ladislav Jurenka alhadnagy, szakaszparancsnok az elmúlt iskolai év­ben végezte el ezt az iskolát, de ma már szakavatottan irányítja beosztottjait. A rövid szünetben négy tanulóval beszélgettünk. A véletlen úgy hozta, hogy az első hetekben legjob­ban helytállt fiatalok a köztársaság külön­böző vidékeiről származtak, a közös ér­deklődési körük vezette őket Nyitrába. Patócs Ottó, a dunaszerdahelyi cukor­gyár kitanult elektroműszerésze nem ke­rült messzire otthonától. - Még a szaktan­intézetben döntöttem, hogy jelentkezem a tiszti iskolába. Először azért meg akar­tam győződni arról, milyen is a katona­élet, ezért megkezdtem a tényleges kato­nai szolgálatot - mondta. - Elvégeztem ‘ a harckocsikra szakosodó altiszti iskolát, s ez most csak előnyömre válik. Végleg a katonai pálya mellett döntöttem. Egye­lőre jól érzem itt magam, a kulturális életre és a sportolásra is lehetőség nyílik - utal kedvteléseire. Már a polgári élet­ben tisztségeket töltött be az ifjúsági szervezetben, a szaktanintézetben a SZISZ-szervezet elnöke volt. Katona­társai bizalmát is kiérdemelte, megvá­lasztották az alapszervezet bizottságá­nak kultúrfelelősévé. Zdenék Váňa Prágából érkezett. Egy laboratóriumi berendezéseket gyártó üzem szerszámkészítője volt, érdekelte őt a technika, ez vezette el Nyitrába is. Párttagjelölt. A Honvédelmi Szövetség­ben a honvédelmi sportokkal foglalkozott így gyakran találkozott katonákkal is. Fo­kozatosan arra a meggyőződésre jutott, hogy számára a katonai pálya a legmeg­felelőbb és jelentkezett a kétéves tiszti iskolába. - A kezdet nem volt könnyű, főleg a szigorú napirend megtartása. Az iskola azonban tetszik, a tanulás megy, a matematika és a többi szaktantárgy sem okoz különösebb gondot. Patócs Ottó a gránátdobást gyakorolja (A szerző felvétele) Beszélgetés a lőtéren Patócs Ottóhoz hasonlóan félévig ka­tonai szolgálatot teljesített Jan Kapustka, prerovi elektroműszerész is. Annak ide­jén nem vették fel a katonai középiskolá­ba, de ő továbbra is katonai pályára vágyott, ezért is használta ki a lehetősé­get. Egyetért társaival abban, hogy pa­rancsnokuk példásan gondoskodik róluk. Több közös sétát tettek már, megnézték az Agrokomplexet, a képtárat, a várat és a környék más nevezetességeit. További közös rendezvényeket terveznek. A kez­deményező ebben az ifjúsági szervezet lesz, amely a napokban tartotta meg első gyűlését. A szakkörök is megkezdték te­vékenységüket. Ráskay Alfréd, kitanult szerszámlaka­tos, Szepsiből (Moldava nad Bodvou)) származik, - Elhatározásomban nagy­apám is befolyásolt, aki valamikor ebbe az iskolába járt és ma egy katonai javító­üzemben dolgozik. Jól érzem magam, de bevallom, hogy az első napok nem voltak könnyűek. Meg kellett szoknom az új kollektívát és a szigorú fegyelmet. Itt elképzelhetetlen, hogy semmit se csinál­jak, mint otthon munka után... Megkez­dődött a tanulás, nem lesz ez egyszerű, de úgy látom meglehet a tananyaggal birkózni. A kollektíva már összerázódott, ez elsősorban parancsnokunk érdeme. Mindenben példát mutat nekünk, jól meg­értjük egymást, hiszen egykorúak va­gyunk. A kétéves tiszti iskola hallgatói előtt két év szorgalmas tanulás áll. Lehetőség nyílt, hogy felkészüljenek az általuk vá­lasztott hivatásra, tőlük függ, hogyan él­nek ezzel a lehetőséggel. Eddigi maga­tartásukból arra következtethetünk, min­dent megtesznek azért, hogy helytállja­SVATOMÍR AMBROŽ LENGYELORSZÁGI HELYZETKÉPEK II. A Marszalkowskán Varsóba jóval korábban „be­szökik“ az ősz, mint Bratislavába. A Visztula-parti fák már félig leve­tették lombruhájukat. A Marszal- kowska sugárút két oldalán pedig már teljesen meztelenek. Az em­berek őszi felöltőkben sietnek ügyes-bajos dolgaik után. A dél­utáni csúcsforgalomban személy­autókaravánok várakoznak a piros jelzőlámpák előtt, mintha nyoma se lenne a benzinkorlátozásnak, s a havi benzinkvóta személygép­kocsiként nem is 35 liter lenne. Látszólag az áruházak polcain sincs áruhiány. Igaz, a minőség nem a régi, a választék sem gaz­dag, kivételt képez a nyugatról importált női konfekció, mely mé­regdrága áron majdnem minden üzletben kapható. Az élelmiszer üzletek polcai is megteltek már, persze a kávé, a kakaó, a csokolá­dé és cukorka még mindig hiány­cikk. Egyébként az ellátás itt is folyamatos már, mosószer is van bőven. Viszont kitűnő a zöldség- és gyümölcsellátás, gombától a sütőtökig minden kapható, elfo­gadható áron. Az alma kilója pél­dául 25 zloty. A számtalan gond­dal küszködő Lengyelország igyekszik a vásárlók igényét nap- ról-napra jobban kielégíteni, mert ez is a konszolidálódás egyik fel­tétele. A Varsói Hengerművekben Varsó egyik peremkerületében, a Varsói Hengerművekben keres­tük a választ azokra a kérdésekre, amelyek ma a lengyel dolgozókat leginkább érdeklik. A beszélgeté­sen jelen volt Tadeusz Sasin, a gyár igazgatója, Marian Kozera, az üzemi pártbizottság titkára, Eu- genin Rydei, az új szakszervezet elnöke, Stefan Poidelek munkás és Slavomir Glinka mérnök. A be­szélgetést az igazgató kezdte. El­mondta, hogy a hengerde még a múlt században épült, francia tulajdon volt. A több mint százéves gyárat az utóbbi évtizedekben új­jáépítették, a berendezéseket kor­szerűsítették, minden munkafo­lyamat gépesített, 820 az alkalma­zottak száma, ebből 150 az admi­nisztratív erő. Itt háromgenerációs munkásdinasztiák is dolgoznak.- A forradalmi baloldalnak régi hagyománya van a gyárban - ve­szi át a szót a párttitkár. - A kom­munista párt még a cári időkben megalakult, itt 1903-ban ünnepel­ték meg először a május elsejét. A LEMP-nek minden hetedik mun­kás tagja, igaz 1980 előtt több volt a párttag, mint ma. Voltak, akik kiléptek, másoktól ini vettük el a pártkönyvet.- Milyen volt itt a „Szlidaritás" befolyása?- Kezdetben a munkások 48 százaléka tegja volt, de később sokan kiléptek.- Miért?- Rádöbbentek, hogy a „Szoli­daritás“ a munkások számára nem igazi érdekvédelmi szerve­zet. Milyen szakszervezet az, amelynek egyetlen alternatívája van csak, az állandó sztrájkfelhí­vás - tették fel sokan magukban a kérdést, köztük én is. Büszkék vagyunk, hogy nálunk egyszer sem volt sztrájk. Közel kétmilliárd zloty értékű árut termeltünk a leg­nehezebb válság idején is.- És az új szakszervezet?- Az új szakszervezet megala­kítása ma a lengyel belpolitika egyik fő kérdése. A sajtó, a televí­zió és a rádió szinte naponta fog­lalkozik vele. Nálunk nem okozott különösebb problémát a megala­kítás - mondja az új szakszerve­zet elnöke, aki egyébként munkás, s 35 éve dolgozik a hengerdében.-ön tagja a pártnak?- Már harminc éve.- Hogyan választották meg a szakszervezet elnökévé?- Természetesen titkos szava­zással, s majdnem egyhangúlag Ezzel nemcsak nekem, hanem a pártnak is bizalmat szavaztak.- A szakszervezet vezetőségé­nek -hány százaléka párttag?-Ha jól tudom 13 százaléka - fordul a párttitkár felé.- Igen - erősíti meg. - Külön­ben nem is ez a lényeg, hanem az, hogy eleget tesz-e küldetésének.-És?- Nyugodt lelkiismerettel mond­hatom, hogy igen,a pártszervezet­tel is nagyon jó a kapcsolata.- Mivel foglalkozott a szakszer­vezet leggyakrabban az utóbbi hó­napokban?- Elég sok időt vett igénybe a különböző működési szabályza­tok előkészítése, megfogalmazá­sa - válaszolja az elnök.- Nekünk, az egyszerű lengyel munkásoknak olyan a természe­tünk, hogy gondjairlkat szeretjük először egymás között megbe­szélni, s csak aztán fordulunk ve­lük a főnökökhöz - szólt közbe Stefán Poidelek. - Ezért van szük­ségünk egy olyan szakszervezet­re, amelyben ügyes-bajos dolga­inkat minden gátlás nélkül megbe­szélhetjük. Az új szakszervezet eddig teljes mértékben igyekezett betölteni ezt a szerepet, azért is nő iránta egyre a bizalom.- Hány tagja van itt az új szak- szervezetnek?- Jelenleg 235. Sokan még vá­rakozó álláspontra helyezkednek. Megvárják, hogyan fogunk dol­gozni, mit váltunk be az ígéretek­ből. Ezért is fontos, hogy céltuda­tosan, a jövőbe tekintve szervez­zük és végezzük feladatainkat. Hi­szen az egyik legmeggyőzőbb érv az, amit csinálunk, és az, ahogyan csináljuk - magyarázza az elnök. Erősödő kapcsolat Egyébként a szakszervezeti megbeszéléseken nemcsak a bér­ügyekről esik szó. Első helyen itt is a termelés hatékonyságának a növelése, a munkafegyelem megszilárdítása, az anyag- és energiatakarékosság áll.- Üzemünkben már az új gaz- aasági mechanizmus feltételei kö­zött dolgozunk. Sok függ tehát attól, hogyan és miképpen dolgo­zunk, gazdálkodunk például a drá­ga, külföldről behozott alapanya­gokkal, a villamos energiával, mert ez mind befolyásolja a keresetet és a prémium alakulását - mondja az igazgató.- De éppen olyan fontos a ve­zetői módszerek helyes megvá­lasztása is - veszi át újra a szót a párttitkár. - Például nálunk pré­miumot csak a kollektíva egyetér­tésével fizetünk ki. A párttagokat arra kérjük, hogy mutassanak pél­dát mindenben, de elsősorban a munkában. Azonkívül a pártta­goknak kötelességük segíteni a társadalmi szervezetek munká­ját, köztük a szakszervezetekét is, hiszen ők is tagjai, bár a szakszer­vezeti tagság nem kötelező senki számára. A párttitkár elmondta még, hogy a pártbizottság munkájában meg­határozó a tagság ideológiai felké­szítése, eszmei-politikai nevelése. Erre a célra elsősorban a marxiz- mus-leninizmzs klasszikusainak azokat a műveit dolgozzák fel, amelyek a jelenlegi felgyülemlett társadalmi és gazdasági problé­mák megoldásában nyújtanak se­gítséget.- Bár még' korai lenne a szük­ségállapot feloldása óta eltelt né­hány hónap munkájáról mérleget készíteni, azt már nyugodtan el­mondhatjuk, hogy az elért ered­mények biztatóak. Üzemünkben pezsgő társadalmi élet folyik, s ez főleg annak tudható be, hogy párt- szervezetünk erős maradt és egy­re erősödik a kapcsolata a gyár dolgozóival - mondta befejezésül a párttitkár. TÖRÖK ELEMÉR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom