Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)
1983-11-02 / 259. szám, szerda
ÚJ szú 5 1983. XI. 2. A tudomány szerepe a szolgáltatásban Beszélgetés Peter Klobušický kandidátussal, a Helyi Gazdálkodási Kutatóintézet igazgatójával A szolgáltatásokról az utóbbi időben egyre több szó esik. Kifogásolható a minőség, nem elég rugalmasak a vállalatok, nem tartják meg a határidőket, baj van a fejlesztéssel - ezeket az észrevételeket halljuk a leggyakrabban. Hogyan segít a Helyi Gazdálkodási Kutatóintézet ezeknek a problémáknak a megoldásában, erről érdeklődtünk Peter Klobušický kandidátustól, az intézet igazgatójától. • Elöljáróban ismertesse kérem az intézet feladatait.- A helyi gazdálkodás üzemei és vállalatai mintegy nyolcszázféle tevékenységet végeznek. Mi ebből a tizenhárom főbb tevékenységgel foglalkozunk. Hogy csak néhányat említsek közülük: a szolgáltatások hálózatának optimális fejlesztése, a javítások színvonala, az ehhez szükséges múszaki ellátottság meghatározása, a normák megállapítása, a lakásgazdálkodás, a karbantartási munkák korszerűsítése, s az ide tartozó gazdasági szabályzók kidolgozása. A belügyi tárca keretében foglalkozunk a minőség ellenőrzésével, a szabványosítással és a méréstechnikával. Természetesen tevékenységünk sokkal többré- túbb, minthogy arról néhány mondatban be tudnánk számolni. Szeretném hangsúlyozni, hogy a nálunk végzett kutatómunka eredménye a lehető legrövidebb időn belül a gyakorlatban érvényesül. • Mondana erre néhány példát?- Itt van például a köpenyhajtogató gép, amelynek nagy sikere volt a brnói kiállításon, s aranyérmet kapott. Két év telt el a feladat kitűzése és a prototípus elkészítése között, s ez a fejlesztési dolgozóink mellett a KOVO Beluša, a gyártóvállalat érdeme is. Ezekkel a gépekkel nemcsak a hazai piacot láthatják majd el, hanem a szocialista országokba is exportálhatnak. Főleg a Szovjetunióban van iránta nagy érdeklődés. Hasonlóan beszélhetnék az általunk fejlesztett vasalóberendezésról is. A lakásberendezések fejlesztésében szorosan együttműködünk a gyártó üzemekkel, figyelembe vesszük az üzem műszaki és anyagellátási feltételeit. Évente öthat mintadarabot mutatunk be Brnóban. Tavaly, immár harmadszor, a Ladislav Zobek által tervezett lakásberendezést Az év legjobb termékévé nyilvánították. Tervezőink elképzeléseit sikeresen valósítják meg a myjavai Kod- retában, a Trnavai és a Rimavská Sobota-i Járási Ipán Vállalatoknál. 0 Milyen a helyzet a mérés- technika terén?- Ezen a területen még nem sok eredményről számolhatok be. Igy például Szlovákiában több száz autójavító dolgozik, de mérőberendezéseik nincsenek egységesen beállítva. Éppen ezért olyan munkacsoportot kell létrehozni, amely ezeket a műszereket rendszeresen ellenőrizné, egységesen beállítaná. Központi határozatok értelmében 1985-ig a nem termelési ágazatokban mérő és szabályozó berendezésekkel kell ellátni a hót előállító létesítményeket, kazánokat. A mi feladatunk, hogy az egységes üzemeltetési és ellenőrzési feladatokat kidolgozzuk. (A szerző felvétele) 0 Említette a minőségellenőrző tevékenységüket. Mit tudna erről mondani?- A reszorton belül azokat a textil, fa és vas készítményeket, gyártmányokat ellenőrizzük minőségi szempontból, amelyek akár kisebb sorozatokban, akár folyamatosan készülnek. Az eddigi tapasztalatunk szerint igen sok árut a második és harmadik minőségi osztályba kell besorolni. Az ok gyakran az elavult technológia, az anyag nem megfelelő felhasználása stb. Kétségtelen, hogy nagy szerepet játszik az emberi tényező is, az, hogy a vállalatok hogyan tudnak lépést tartani a fejlődéssel, a piaci követelményekkel. Vannak helyi ipari üzemek, mint például a Banská Bystrica-i, a Trnavai Járási Ipari Vállalat, amelyeknek az idén is több készítményét az első minőségi osztályba sorolhattuk. A termelésben a minőség javítása az egyik fő feladatunk, hiszen csak jó minőségű áruval elégíthetjük ki a hazai szükségletet, juthatunk el a külföldi piacra. 0 A lakossági szolgáltatások javítása nagymértékben a megfelelő szolgáltató hálózattól és fejlesztési koncepciótól függ. Mit tesznek ezen a téren?- Több járás és a közép-szlovákiai kerület részére távlati fejlesztési tervet dolgozunk ki, s az év végéig elkészül a szlovákiai fejlesztési terv is. A párt központi bizottsága 6. ülésének határozata értelmében a szolgáltató létesítményeket úgy kell elhelyezni, hogy a szolgáltatás közelebb kerüljön a lakossághoz, de ugyanakkor az üzemek, a vállalatok, ha nem is nyereségesek, de legalább rentábilisak legyenek. A jövő évben katalógust adunk ki a szolgáltatásokról, a helyi ipartermékeiről, úgyhogy a lakosok országszerte megtudhatják, hogy mi készül, hol mit lehet megrendelni. A jövő évben a szlovák fővárosban megnyitjuk a helyi ipar bútor és lakberendezési mintaboltját. A szolgáltatások fejlesztése keretében nagy súlyt helyezünk a minőségre, intézetünk javaslatot tesz, hogy milyen eszközökkel, milyen feltételekkel lehet jó és kifogástalan szolgáltató tevékenységet végezni. 0 Elegendően vannak-e ilyen sokrétű tevékenység elvégzéséhez?- A bratislavai kutatóintézetben ötvennégyen dolgozunk, s ebből negyvenhét a fejlesztéssel foglalkozó szakember. Nem vagyunk túl sokan, de ha figyelembe vesszük, hogy a kerületi műszaki fejlesztési szervezetek dolgozóit beleszámítva már ötszáz a létszám, akkor azt mondhatom, hogy elegendően vagyunk, csupán a munkánkat kell a jövőben jobban összehangolni. Szorosan együttműködünk a prágai testvérintézménnyel. • Mit szeretne még elmondani?- Elsősorban azt, hogy intézetünk munkáját nem lehet mindig új áruk, gépek alapján lemérni, jóllehet, ez a látványosabb. A mi feladatunk többek között az is, hogy a szolgáltatások színvonala Szlovákiában mindenütt egyforma legyen. El akarjuk érni, hogy a fejlesztéstől minél rövidebb legyen az út a kivitelezésig. Szeretném hangsúlyozni, hogy szakembereink járnak az üzemekbe, és a velünk együtt dolgozó üzemek és vállalatok vezetői is felkeresnek problémáikkal. A jövőben olyan bútorok tervezésével is foglalkozunk, amelyeket a vállalatok egyéni megrendelésre, esetleg kisebb sorozatban készíthetnek el. NÉMETH JÁNOS A MŰSZAK TIZEDIK ÓRÁJÁBAN Éjfél felé jár az idő, igyekszünk már haza, Köbölkút (Gbelce) előtt azonban annyira lecsökkenti a sebességet kocsivezetónk, hogy csak lépésben haladunk előre. Ilyen késői órában ugyanis szokatlan az olyan országúti forgalom, mint amilyen a Borászati Üzemek szakágazati vállalat itteni részlegének épülete környékén tapasztalható. Jobbról is, balról is felénk pásztáznak vakító fénycsóvákkal a járművek reflektorai, az épület meg belülről csupa fény. Ezért hát a várakozó traktorok és teherautók sorát kikerülve, megelőzve a kapuhoz hajtunk. A szállítmányok átvevője, Szalma József, a pártbizottság elnöke fogad bennünket.-Jó lenne megállapítani, hogy mikorra fejezhetjük be a munkát, hol a sor vége - magyarázza -, mert ez már a műszakunk tizedik órája. A legtöbb gazdaság, hogy időt, a nappali munkára szabad vontatót nyerjen, mostanában sötétedéskor kezdi a szállítást. Miközben a présházhoz irányítja a teherautókat, röviden, tömören elmondja, hogy tíz tagja van pártszervezetüknek, a 62 esztendős Zimka Ferenc a legidősebb, s nemrégiben hagyták jóvá Fodor Ferenc, a legfiatalabb, az alig 30 esztendős szerelő felvételét.- Úgy gondolom hogy azt nem is kell magyarázni, legfontosabb pártmunkánk jelenleg a folyamatos üzemelésről gondoskodni, bíztatni, lelkesíteni a többieket. Ezért ók, éppen ók ketten kapták a legnehezebb pártfeladatot. Fodor Ferenc a présházban dolgozik. Itt kezdődik a feldolgozás. Most is ó irányítja a sofőröket, hogy melyik szállítmányt melyik préshez vigyék. A szőlőfajtákhoz ugyanolyan jól kell értenie, mint a gépekhez meg a villanyszereléshez.- Igazán csak néhány percre érek rá - szól. - Tegnap a téglagyárnál megrongálódott a villany- vezeték, másfél órára leálltunk. Jó lenne behozni a mulasztást. És már megy is tovább, beállítani az örlók forgását, mert a szállítmányból készítendő őrlemény finomságára, darabosságára ügyelni kell.- Ügyes - mondja a pártelnök. - Tegnap elment oda a téglagyárhoz, hogy segítsen, hogy minél előbb áramot kaphassunk. Különben a felvételkor én voltam az egyik ajánlója. Örülök, hogy éppen én voltam az. Másik ajánlója Zimka Ferenc volt, aki a tartályoknál dolgozó munkacsoport vezetője.- Igen, ügyes - vélekedik a pártelnökhöz hasonlóan.- Ahogy mondják, Ferit már sínre tettük. Jöhetne a következő, de most ez a szüret utáni munka a nagyobb gond. Nem vagyok kezdő, a törzsgárdához tartozom, azért jöttem be erre a munkára, meg azért is vállaltam önként a kapott pártfeladatot... Ami szavakkal fogalmazva nagyon egyszerűnek tűnő: az idénymunkások körében agitálni.- Arra nincs most időnk - magyarázza -, hogy lépten-nyomon gyúlésezzünk és úgy agitáljunk. Ismerem viszont a falubeli meg a környékről bejáró kommunistákat, az idénymunkások közül. Elmegyek egyikhez is, a másikhoz is, mondom nekik: tudjátok miről van szó. Ez elég. Tudják. Azután ki-ki a maga módján megérteti a többiekkel, hogy most nem lehet nyolcórás a műszak. Szó sem lehet róla, mert ahogy visszamegyünk a kapuhoz, s rápillantunk az órára, megállapítja a pártelnök:- Kezdődik a műszak tizenegyedik órája. És int a várakozóknak.- Jöjjenek gyorsan, itt az ideje, hiszen tegnap óta rostokolnak a kapunk előtt. Tréfás a szava, de igaz, mert éjfél már elmúlt. HAJDÚ ANDRÁS A mochovcei atomerőmű építői az év első kilenc hónapjában csaknem 306 millió korona értékű munkát végeztek, és tervüket 107,1 százalékra teljesítették. Szlovákia egyik legfontosabb energiaipari beruházásán továbbra is sikeres munkát végeznek a žilinai Váhostav dolgozói. Az építkezés terep- és földmunkái során kilenc hónap alatt 129 millió korona értékű teljesítményt mutattak ki az előirányzott 124,6 millió korona helyett. A képen: Pavel Stránsky (baloldalt), Ján Kolóži és Silvester Rehák szerelők (jobboldalt) acélkonstrukciót szerelnek össze. (Štefan Petráš felvétele - ČSTK) Gazdaságosabb termelés a célunk Anyagbeszerzési gondok a Trenčíni Ruhagyárban Harminc-negyven év - az ember átlagos produktív életkora- a történész szempontjából nagyon rövid idő, csakhogy e viszonylag rövid idő alatt is jelentős változásokra kerülhet sor. Elég visszatekintenünk a második világháború utáni időszakra, amelyben gyors fejlődésen ment keresztül a nehéz- és könnyűiparunk, a közlekedésünk, az építőiparunk és még sorolhatnánk a különböző ágazatokat. A változások nem kerülték el a ruhaipart sem: a kézi varrás eszközeinek legnagyobb része már a múzeumokba került, helyüket elfoglalták a félautomata varrógépek, az asztali szabógépek. Szlovákia egyik legjelentősebb textilipari vállalata, a trenčíni Ruhagyár 1940-ben 120 dolgozóval kezdte meg a termelést. Gyártás- fejlesztésre, beruházásra viszont csak a második világháború után kerülhetett sor. Ma már hat üzem- a trenčíni, a Nové Mesto nad Váhom-i, a hlohoveci, a topoľča- nyi, a skalicai és a tornaijai (Šafárikovo) - több mint 7 ezer dolgozója készíti a divatos férfiruhákat, kabátokat, zakókat, nadrágokat. A gyár évente több mint 4 millió terméket gyárt, ami nagykereskedelmi árakban számítva meghaladja az 1 milliárd koronát. A férfi- konfekció-árunak több mint a fele a Szovjetunióban, Svédországban, Norvégiában, az NDK-ban, Belgiumban, Angliában, Dániában, Hollandiában, Kanadában, az USA-ban, az NSZK-ban, Svájcban, Olaszországban, Irakban és Kuwaitban talál gazdára. A jó eredmények mellett azonban vannak gondok, nehézségek is. A gyár vezetősége nemrégiben koordinációs értekezleten elemezte az idén eddig elért eredményeket és mutatott rá a hiányosságokra.- Ma már ismerjük az eltelt kilenc hónap eredményeit - hallhattuk Jozef Matušice mérnök, a ruhagyár igazgatójának beszámolójában. - Bár az előírt mutatókat teljesítettük, vannak még tartalékaink. Elsősorban a termékek minőségére gondolok. Ugyanis a rendelkezésünkre álló textíliák, főként a bélésanyagok minősége sajnos nem kielégítő, ezért első osztályú termékek készítése gyakran szinte megoldhatatlan feladat.- A legnagyobb gondunk az anyagbeszerzéssel van - mondja mintegy a beszámolóban elhangzottakhoz fűzött magyarázatként az igazgató. - Mint már említettem, nem vagyunk elégedettek a textíliák minőségével és színskálájuk sem kielégítő. Gondjaink vannak a megfelelő villámzárak beszerzésével is. Ezeket a nehézségeket viszont mi nem tudjuk megoldani, csak a szállító vállalatok segíthetnek rajtunk. Végezetül még annyit, hogy szinte minden gondunk az anyagbeszerzési nehézségekből adódik. Ha figyelmesen végighallgatja a vitafelszólalásokat, azt hiszem, igazat ad nekem - mondja búcsúzóul az iqaz- gató. A vitában elhangzott felszólalások foglalkoztak a vállalat pénzügyi gondjaival, a készlet-normatí- vákkal, a termékek minőségével, a fluktuáció kérdésével és még több más problémával. A vita befejeztével az volt az érzésem, az igazgatónak igaza volt.- A legtöbb gondunk valóban az anyagbeszerzés, illetve a rendelkezésünkre álló nem mindig megfelelő minőségű anyagok következménye - mondja Pavol Hamžík mérnök, a gyár műszaki igazgatóhelyettese, akivel a vita után beszélgettünk az értekezleten felmerült néhány kérdésről. - Mi viszont minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy az elvárásoknak megfeleljünk. 1986-ban készülünk például egy új kapacitás üzembe helyezésére, pontosan a textíliák Trenčínben központosított raktározásáról és automatizált szabásáról van szó. Célunk a szigorított minőségellenőrzés, a gazdaságosabb anyagkihasználás. Napjainkban a szabásnál 10-12 százalékos a hulladék, ez viszont az automatizálás után sokkal kevesebb lesz. Hulladékról tulajdonképpen nem is beszélhetünk, mert a szabásnál keletkezett nyiradé- kokat például válltömések, munkakesztyűk gyártására használjuk majd fel. Az NDK-beli Drezdai Herrenmode Vállalatnál a számítástechnika bevonásával végzett központosított szabás már nem újdonság. Tapasztalataikat mi is felhasználjuk, természetesen kissé módosítva, a saját körülményeinknek megfelelően. 1986-ban, amikor bevezetjük a központosított anyagbeszerzést és szabást, szeretnénk elkerülni a megváltozott munkaszervezéssel járó nehézségeket, veszteségeket, ezért nem elégszünk meg csupán a szomszédos ország tapasztalataival. Kísérletképpen augusztus 1 -töl ,,minicentralizációt“ vezettünk be, a Nové Mesto nad Vá- hóm-i üzemünkből a szabást áthelyeztük Trenčínbe. Nové Mesto nad Váhomba tehát már nem kelméket, hanem kiszabott ruhákat szállítunk, és a trenčíni központba a kész öltönyök, zakók kerülnek vissza. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a központosított szabás esetében a textíliák minőségét jobban tudjuk ellenőrizni, a legkisebb hibát is észrevesszük. Ezzel is hozzájárulunk ahhoz, hogy egyre több termékünk vehesse fel a versenyt a világpiacon. Az új munkaszervezés következtében az üzemi közlekedés költségei is csökkenő tendenciát mutatnak, ami engergiatakarékos világunkban szintén figyelemre méltó eredmény. ★ ★ * A központosított anyagbeszerzés és szabás nemcsak energiát, pénzt, időt takarít meg, hanem lehetőséget nyújt a munkaerő jobp, gazdaságosabb kihasználására is. Gondolom, a Trenčíni Ruhagyár tapasztalatai talán hasznosak lehetnek más textilipari vállalatunk számára is, természetesen saját feltételeikhez igazítva. KOVÁCS EDIT
