Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-17 / 272. szám, csütörtök

VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG Folytatódnak a kereskedelmi viták Az Egyesült Államok és az Európai Gazdasági Közösség országai kevés eredménnyel védekeznek a növekvő japán kivitellel szemben Az iparilag legfejlettebb tőkés országok - az Egyesült Államok, Japán és az Európai Gazdasági Közösség tagjai - kereskedelmi kapcsolataiban állandóan növek­szik a feszültség. Ezt a japán kor­mány különbözö „engedménye­zési“ kísérletei sem csökkentet­ték. A kereskedelmi politika prob­lémái képezték a közös piaci kül­ügyminiszterek kétnapos luxem­burgi tanácskozásának fő témakö­rét is október közepén. A nyugat-európai közöspiaci országokat az Egyesült Államok részéről - az EGK hagyományos piacain megjelenő, államilag tá­mogatott mezőgazdasági, első­sorban tejipari termékek terjeszté­sének amerikai politikája mellett - elsősorban Washington restrik­tiv intézkedései nyugtalanítják, amelyek korlátozzák a speciális acélfajták behozatalát Nyugat-Eu- rópából. Amint azt a luxemburgi tanácskozáson megállapították, az amerikai eljárás ellentétben áll a GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) szabá­lyaival, kárt okoz a közöspiaci or­szágok acéltermelőinek, ezért fel­szólították az Egyesült Államokat a behozatali feltételek normalizá­lására. A Japánnal folytatott kereske­delemben a brüsszeli körök első­sorban az ellen tiltakoznak, hogy miközben a japán ipari termékek kivitele a közöspiaci országokba továbbra is rohamosan növekszik, a nyugat-európai ipari termékek Japánba irányuló kivitele stagnál, ezért az EGK az idén a kölcsönös kereskedelemben 11 milliárd dol­lárnyi hiánnyal számol. Mivel az EGK Japánnal szemben tanúsított eddigi politikája hatástalan ma­radt, most Brüsszelből újabb felhí­vásokat és panaszokat intéznek Tokió címére. A luxemburgi ta­nácskozás résztvevői újból felhív­ták Japán figyelmét, hogy nyissa szélesebbre saját piacát, korlátoz­za a kivitelét, s bővítse a közös­piaci országokkal folytatott ipari kooperációt. A tokiói külkereskedelmi és ipa­ri minisztérium részéről nemrég kijelentették, hogy Japán „önkén­tesen“ korlátozni fogja az elektro­nikus órák kivitelét az EGK orszá­gaiba, Japán ezzel a „jóindulatú gesztussal“ elejét akarta venni a Közös Piac oldaláról jövő továb­bi panaszoknak és fenyegetések­nek. Az ehhez hasonló intézkedé­sek azonban aligha tudják lefé­kezni a kereskedelmi ellentétek fokozódását, mert a statisztikai ki­mutatások szerint az elmúlt idő­szakban az olyan ún, érzékeny termékeknél is növekedett a japán kivitel, amelyek korlátozására már korábban is ígéretet tettek. Az 1983-as év első hét hónap­jában például az előző év azonos időszakához viszonyítva 23 szá­zalékkal nőtt a japán személygép­kocsik, 25 százalékkal az emelő- targoncák, 120 százalékkal az elektronikus órák kivitele a Közös Piac országaiba, s további érzé­keny termékek kivitele is jelentős mértékben növekedett. Csökkent ugyan a videomagnetofonok kivi­tele, de miközben Franciaország­ba 43,7 százalékkal kevesebbet szállítottak, ugyanakkor Hollandi­ába 36,2 százalékkal növelték a kivitelt. A megmunkáló közpon­tok kivitele egészében véve csak 1 százalékkal nőtt, de ezen belül a belgiumi szállítások volumene 63 százalékkal lett nagyobb. Ami az Egyesült Államok és Japán kereskedelmi kapcsolatait illeti, a feszültségek egyik jelentős forrását mostanában a mezőgaz­dasági termékekkel folytatott ke­reskedelem képezi. Az elmúlt év­ben az Egyesült Államok 5 milliárd dollárnyi többletet ért el a mező­gazdasági termékek Japánnal folytatott kereskedelmében, főleg a takarmánygabona, a szójabab és a gyapot kivitelének növelése következtében. Az amerikai kor­mány továbbra is nyomást gyako­rol Japánra, hogy nyissa még szé­lesebbre piacát a mezőgazdasági termékek behozatala előtt. így akarják elérni az Egyesült Államok hatalmas mérleghiányának a csökkentését a Japánnal folyta­tott kereskedelem egészében. Amerikai részről elsősorban a marhahús és a citromfélék (főleg a narancs és a narancslé) beho­zatalát szorgalmazzák, vagyis olyan termékekét, amelyek eseté­ben Japán erősen védi a piacát a külföldi konkurrencia kiéleződé­sének a következményeivel szemben. Az amerikai gépkocsigyártók ugyanakkor azt követelik a kormá­nyuktól, hogy csökkentse a japán gépkocsik arányát a hazai piacon, mégpedig a jelenlegi 20 százalék­ról legalább 16,6 százalékra, vagy­is az 1979-ben elért szintre, amikor a japánok ígéretet tettek a kivitel „önkéntes“ korlátozásá­ra. Amerikai részről szeretnék 1 -2 évvel meghosszabbítani az erre vonatkozó megállapodás érvé­nyességét, amely 1984 márciusá­nak végén hatályát veszti. Japán viszont minél hamarább növelni szeretné a gépkocsik évi amerikai kivitelét a jelenlegi, körülbelül 1 millió 680 ezer darab fölé. Az amerikai kormánykörök képviselői egyre kevésbé bíznak abban, hogy megállapodást sikerül elérni a legvitatottabb kérdésekben. A fő partnerekkel folytatott ke­reskedelmi kapcsolatok konszoli­dálása és az ellentétek kiéleződé­sének mérséklése érdekében a ja­pán kormány új intézkedéseket készített elő, amelyek csökkenteni fogják Japán hatalmas fizetési- mérleg-többletét. Amint azt Tokió­ban hangsúlyozzák, elsősorban a belpiaci kereslet, vagyis a japán piac felvevőképességének a nö­veléséről, a behozatal támogatá­sáról, valamint a külföldi tőkebe­fektetések növeléséről van szó a jen árfolyamának növelése ér­dekében. A nyugati országokban azon­ban kétkedéssel fogadják ezeket az újabb japán intézkedéseket, nem bíznak benne, hogy hatáso­sabbak lennének, mint a megelő­ző, hasonló célzatú és jellegű kor­mányprogramok. (Svét hospodárství) KOMMENTÁLJUK A pártmunka tartalékai Szinte nincs olyan vezetőségi és tagsági gyűlés az alap­szervezetekben, ahol ne értékelnék a pártmunka eredmé­nyeit. Bár a felmérések több oldalról a pozitívumokat hang­súlyozzák, jól jelzik a tapasztalható hiányosságokat, tartalé­kokat is. Számos alapszervezet működési körzetében nem teljesítik folyamatosan a tervet, nem kielégítő a gyártmányfejlesztés és a termékek műszaki színvonala, megbízhatósága, az indokoltnál több nyersanyagot és energiát használnak fel a termékek előállításához. Mindez közvetve vagy közvetlenül befolyásolja életszínvonalunk alakulását, gátolja a nemzeti jövedelem tervezett növekedésének elérését, nem utolsósor­ban a XVI. kongresszus programjának megvalósítását. Mi hát a teendő? A nemrég lezajlott országos szemináriu­mon Jakeš elvtárs a kővetkezőképpen fogalmazta meg a választ: „A párthatározatok elfogadtatása és teljesítése szívós politikai munkát követel. Alapszervezeteinknek, a kommunistáknak harcot kell vívniuk minden olyan egyéni, vállalati és ágazati törekvésekkel szemben, melyek fékezik előrehaladásunkat, a társadalmi célok elérését.“ Ennek ellenére annak lehetünk tanúi, hogy a politikai, mozgalmi módszerek alkalmazása és az ellenőrzési, beszá­moltatási joguk következetes gyakorlása helyett egyes alap­szervezeti pártbizottságok együtt siránkoznak a gazdasági vezetőkkel, ezzel inkább segítik elpalástolni a termelésben előforduló fogyatékosságokat, mintsem azok feltárására, kiküszöbölésére és a szükséges következtetések levonására törekednének. Természetesen meg kell különböztetnünk a fogyatékossá­gok objektív és szubjektív okait. A kongresszusi határozatok végrehajtásának szervezése során az okoknak ezt a kettős természetét az alapszervezetek vegyék figyelembe és egy­mástól jói határolják el. Mindenesetre csodákra nem várhat­nak, meg kell követelniük a gazdasági tisztségviselőktől, hogy az erkölcsi és az anyagi ösztönzők, valamint a tökélete­sebb munkaszervezés segítségével hathatós intézkedéseket hozzanak népgazdasági feladataik minőségi és mennyiségi mutatóinak teljesítésére. A nemzetközi politikai helyzet éleződése következtében továbbra sem számíthatunk a kül- és a belgazdálkodási feltételek javulásával. Ezért a kővetkező években a kívánt termelésnövekedést a fejlesztés intenzív módszereivel, a munka minőségének javításával, termelékenységének növe­lésével és a tudományos-műszaki haladás meggyorsításával kell biztosítanunk. Ez nyilvánvalóan a politikai munka és agitáció tartalmá­nak, módszereinek változását, javítását is megköveteli. Nem kétséges, az agitáció csak akkor lehet sikeres és hatékony, ha a kommunisták, beleértve a gazdasági vezetőket, példát mutatnak feladataik teljesítésében. Üres szólamokká válnak a szocialista munkaversenyről, a kezdeményezésről, a racio­nalizálásról, a tudományos-műszaki fejlesztés szükségessé­géről hirdetett jelszavak, ha például a termelésben rendetlen­ség uralkodik, ha a gyárban a hanyagul dolgozó is ugyanazt a fizetést kapja. Példás kezdeményezés és aktivitás bontako­zik ki ott, ahol a pártszervezetek rendszeres eszmecseréket folytatnak a dolgozókkal a politika időszerű kérdéseiről. A napi munkafolyamtokban fejlődik és formálódik az alkotó, a hiányosságok felszámolásából tevékenyen részt vállaló ember. SZOMBATH AMBRUS LENGYELORSZÁGI HELYZETKÉPEK III. Az ideológiai munka néhány kérdése Lengyelországban a normalizá­lódást és a társadalmi megnyug­vást jelzi az is, hogy egyre több idő jut az ideológiai kérdésekre. Nőtt a politikai munkával szemben tá­masztott igény. E kérdésekkel kapcsolatban kaptunk választ Var­sóban a városkerületi Politikai Ne­velési Központ dolgozóitól. Jerži Muszynski, a központ vezetője, a kerületi pártbizottság tagja azzal kezdte a tájékoztatást, hogy „A párt politikájának súlyponti felada­ta visszanyerni az emberek bi­zalmát.“ Ennek pedig legfontosabb felté­tele a káderek helyes kiválasztása és nevelése.- Olyan vezető káderekre van szükség - folytatta -, akik magas politikai képzettséggel, szakmai tudással rendelkeznek, akik elvhú kommunisták, munkájukban, tet­teikben következetesek, szavahi­hetők, becsületesek, nem élnek vissza hatalmukkal, s csak olyas­mit ígérnek, amit teljesíteni is tudnak. Elkészültek a káderpolitika új, rendszerbe foglalt elgondolásai. Ezek biztosítják majd, hogy a jö­vőben valóban a legjobbak érvé­nyesülhessenek és kerüljenek ve­zető tisztségekbe.- Az új ebben az, hogy újra első helyre került az ideológiai és a po­litikai megbízhatóság - jegyzi meg Marek Cichon, a központ helyettes vezetője. Majd így folytatja:- A káderképzés céljából tizen­egy témakört dolgozott ki a párt Központi Bizottsága. Ezek valami­lyen formában mind kapcsolódnak a lengyel népgazdaság problémá­ihoz, a társadalmi élet normalizá­lásához, a párt vezető szerepének az elmélyítéséhez és nem utolsó­sorban a párt és a tömegek kap­csolatának az erősítéséhez.- Ha szabad közbe szólnom - mondja Muszynski elvtárs - kü­lön témakörben dolgoztuk fel pél­dául Lengyelország újkori törté­nelmét, beleértve az utolsó három válságos évet is. Mélyen elemez­zük azokat az okokat, amelyek a válsághoz vezettek. Részlete­sen kidolgoztuk, hogy mit tesz a párt azért, hogy a hibák meg ne ismétlődhessenek. Az ideológiai nevelésben fontos helyet foglal el az antikommunizmus, az anti- szovjetizmus és az imperializmus elleni harc. Elmondták azt is, hogy a káder­képzés rendszere ciklusos. Lesz egyéves, két- és hároméves cik­lus. Jelenleg 300 párttag vesz részt a ciklusos képzésben, s köz­tük szép számmal fiatalok is. Az oktatás kis csoportokban folyik, egy-egy csoportban 20 hallgató van. Az előadások szemléltetésé­hez a legkorszerűbb audio-vizuá­lis segédeszközöket is felhasznál­ják. Erről Andrej Moszakowski pártelöadó tájékoztatott.- Rendelkezésünkre áll több, a válságos években készült film­dokumentum. Hűen őrzik az akko­ri eseményeket, tükrözik azt az anarchiát, ellenforradalmi légkört, amelyet a „Szolidaritás“ szélső­séges vezetői, Valesával ez élen, előkészítettek. Ezeket a hallgatók­nak mind levetítjük, később a párt­tagoknak, sőt a pártonkívülieknek is, és ezzel világosítjuk meg, mi is volt a „Szolidaritás“ igazi célja. A dokumentumok tételesen bizo­nyítják, hogy az országot elárasz­tó sztrájkhullámokkal, különféle akciókkal, ’ államellenes és szovjetellenes megnyilvánulások­kal merre sodródott a lengyel tár­sadalom. Általános gyakorlattá teszik, hogy minden előadás szorosan kapcsolódjon az élethez.- Célunk - mondja ezzel kap­csolatban Marek Cichon hogy elkerüljünk minden formalizmust. Például a példásan dolgozó párt­tagokat és pártonkívülieket az üzemben végzett munkájukon, mindennapi életükön keresztül mutatjuk be filmek segítségével.- Milyen a kapcsolat az egyes pártszervezetekkel és pártszer­vekkel?- Az új kapcsolatrendszer kié­pítése még csak most folyik. Mi látjuk el majd a pártbizottságokat tananyaggal és audio-vizuális se­gédeszközökkel. Ezek közül már sok elkészült. Ezenkívül rendsze­resen szervezünk tájékoztató be­szélgetéseket a lektorokkal és propagandistákkal. Rendszeresít­jük az ellenőrzést, a múltban e té­ren is komoly mulasztásokat kö­vettünk el. Mindent megteszünk azért, hogy a régi hibák meg ne ismétlődhessenek.- Érdekel bennünket az is, milyen formában történik majd a párttagok eszmei-politikai és ideológiai továbbképzése?- Ennek a koncepcióján is most dolgozunk. Annyi már bizonyos, hogy az egyes pártszervezetek is a központilag jóváhagyott tizenegy témakört veszik majd át, persze tömörítve. A pártszervezetek szá­mára évente hat előadást szerve­zünk. Problémát okoz az előadók biztosítása. Jelenleg csak 13 ezer előadónk, illetve propagandistánk van, 1979-ben harmincezer volt. Varsóban például akkor 630 lektor volt, ma csak 130 van. Igaz, ezek politikailag és szakmailag is jól felkészültek, s ami a legfontosabb, elvhű, szilárd jellemű kommu­nisták.- Probléma, gond tehát e téren is akad?- Ezt mi nem is tagadjuk. De erőnk és akaratunk is van ahhoz, hogy legyűrjük az akadályokat. Mi minden tőlünk telhetőt megte­szünk a holnapba vetett bizalom erősítéséért - mondta búcsúzóul a politikai nevelési központ veze­tője. Ami a számok mögött van Lengyelországban ma - bár az újságok általában 15 zlotyba ke­rülnek - többen olvasnak újságot, mint a válságos évek előtt. S nem a színes, képes újságoké az első­ség, hanem a jelent mutató és a jövőt kutató napilapoké. Hiszen az újságok - köztük elsősorban a LEMP központi lapja, a Trybuna Ludu - a múlt gyakorlatától eltérő­en valósághűen tájékoztatják az olvasókat minden kérdésről, ese­ményről, így az életszínvonal ala­kulásáról is. Ez a kérdés foglal­koztatja ma leginkább a lengyel állampolgárokat. A közzétett statisztikai adatok­ból egyre jobban kirajzolódnak a lengyel népgazdaság stabilizá­lódásának körvonalai. Megtudhat­juk például, hogy az év első kilenc hónapjában az ipar 8,2 százalék­kal termelt többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Az építő­ipar is jól teljesíti feladatát, eddig 14 ezer lakást adott át, ez 25,5 százalékköl több a tavalyinál. Az energiatarmelés 2,4 százalékkal nőtt. A lengyel népgazdaságban, mint tudjuk, meghatározó a kő­szén-, a barnaszén-, a réz- és a kénbányászat, valamint az acél- termelés. A tavalyihoz képest ezek kitermelésében is jobb ered­ményeket értek el. A tavalyinál lényegesen több traktort és mező- gazdasági gépet gyártottak. Javul a munkatermelékenység is, ez ma 9,7 százalékkal magasabb az 1982-es évinél. A lengyel "statisztikai hivatal közzétette a növénytermesztés adatait is: 22 millió tonna gabonát takarítottak be, ez 0,9 millióval több a tavalyinál. Az idei év burgo­nyatermését 36 millió tonnára be­csülik. A népgazdaság talpraállásának eredményeként 30,9 százalékkal nőtt a lakosság pénzjövedelme. Viszont a kiadások 28,6 százalék­kal magasabbak a tavalyinál. Ez azt is jelenti, hogy - miként azt Jaruzelski kormányfő megfogal­mazta -: „a lengyel családok to­vábbra sem élnek könnyen, a szükségállapot nem számolhat­ta fel teljes mértékben a népgaz­daságban mutatkozó válságje­leket.“ Jóllehet sok gonddal, nehéz­séggel kell még számolni az elkö­vetkező években, de a cél, amit a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a kormány kitűzött, reális és elér­hető. S hogy mennyit sikerül a szép elképzelésekből megvaló­sítani, erre majd egy további hely­zetfelmérés pontosabb választ ad- hat TÖRÖK ELEMÉR DJ£ZS 4 1983. XI. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom