Új Szó, 1983. november (36. évfolyam, 258-283. szám)

1983-11-02 / 259. szám, szerda

Washington agyafúrtsága és a valós tények A MOSZKVAI PRAVDA SZERKESZTŐSÉGI CIKKE KOMMENTÁLJUK A TASZSZ szovjet hírügynökség tegnap szerkesztőségi cikket tett közzé, amely a moszkvai Pravda mai számában jelent meg. A cikkben ez olvasható: E gyre nyíltabban és veszélye­sebben nyilvánul meg az Egyesült Államok jelenlegi kormá­nyának militarista politikája. Ez a kormány azt a célt tűzte ki, hogy megbontja a jelenlegi nemzetközi erőegyensúlyt, fölényre tesz szert, mindenütt amerikai típusú rend­szert kényszerít ki. A Fehér Ház demagóg módon jár el, hogy meggyőzze a népeket ennek az ellenkezőjéről. Mivel a tényeket megcáfolni nem tudja, félrevezetéshez, elferdi tésekhez és hamisításokhoz folyamodik. Ezen a téren maga az Egyesült Államok elnöke is nagyon aktív. Agyafúrtságát bizonyítja az a be­széde, amelyet nemrég az európai atomfegyverekről mondott. Szem­mel láthatóan úgy állította össze beszédét, hogy bizonyítsa az Egyesült Államok „békeszere- tetét“. De miről beszélt az elnök? Még arról is szólt, hogy az Egyesült Államok állítólag őszin­tén csökkenteni akarja az európai népeket fenyegető nukleáris ve­szélyt. Bizonyítékul ünnepélyesen kijelentette: a NATO-tömb úgy döntött, hogy a következő öt-hat évben 1400 amerikai robbanófejet von ki Európából. Miről van valójában szó? És miért van Washingtonnak szüksé­ge éppen most ilyen nagyszabású reklámra? Elsősorban azért, hogy ennek leple alatt jobban sikerüljön az elnök csalása. Elsősorban azért, hogy egyszerűen elintézze az eu­rópai közepes hatótávolságú atomfegyverek egyensúlyának kérdését: az egyensúly nem léte­zik, és kész. Az elnök természete­sen hallgatott arról, hogy Európá­ban és a körülötte levő tengereken az Egyesült Államoknak már hosszú évek óta több száz ilyen atomfegyvere van, sőt az észak­atlanti szövetség nyugat-európai tagországai is rendelkeznek ilyen fegyverekkel. Egy kalap alá vette a közepes hatótávolságú atomfegyvereket, amelyekről, mint köztudott, még mindig folynak a szovjet-amerikai tárgyalások, azokkal, amelyekről egyáltalán nem tárgyalnak. Ha ki­jelenti, hogy kész visszavonni bi­zonyos számú atomrobbanófejet, szándékosan nem említi, hogy először is olyan fajtákról van szó, mint tüzérségi lövedékek, aknák és más taktikai fegyverek, másod­sorban ezek elavult fegyverek, amelyek nem felelnek meg a leg­újabb amerikai agresszív koncep­ciók követelményeinek. Talán ezzel leállítják Amerika ,,pótfegyverkezésének“ program­ját, amely eddig nem látott mére­teket öltött? És megkönnyebbül­nek talán az európai és más né­pek, ha az aknák és a lövedékek atomtöltetét több ezer új, interkon­tinentális MX-rakétákra, Midget­Koaxiális kábelek gyártására szolgáló új gépet állítottak üzembe a kladnói kábelgyár déčíni üzemében. Az import- pótló berendezést az üzem dolgozói maguk készítették 2,8, millió koronás beruházással. ‘ Az új gépen előállított kábel egyszerre 21 600 telefonhívás továbbítását teszi lehetővé (Libor Zavoral felvétele - ČTK) man-rakétákra, Trident-2 tenger­alattjárókon lévő ballisztikus ra­kétákra, a levegőből, a tengerről és a szárazföldről fellőhető cirkáló rakétákra szerelt robbanófej váltja fel? Bizonyára nem. Mindennek a célja éppen e programok megvalósítása és annak elérése, hogy még tovább erősödjön az Egyesült Államok atomarzenálja. Ezt az agyafúrtsá­got a közvélemény előtt Washing­ton ,,békeszereteteként“ tünteti fel. Mindezt egyetlen kóros szán­déknak vetik alá, annak, hogy Eu­rópába új atomrakétákat telepítse­nek, s elutasítják mindazt, ami bármiképpen is gátolná e barbár terv végrehajtását. Elutasítják az európai népek jogos aggodalmát és felháborodását. Hogy Wa­shington elködösítse militarista céljait, lázasan keres valami olyat, amivel ezeket a célokat álcáz­hatná. Demagóg módon nyilatkozik a régi atomfegyverek kivonásáról és eltitkolja azt, hogy ezeket ép­pen elsócsapásmérő fegyverek­kel, Pershing-2 rakétákkal és cir­káló rakétákkal helyettesítik. így Európában előkészítik a ta­lajt a pershingek és a cirkáló raké- Iták számára. Ez a lényege Wa­shington további hamis lépésének, azt reméli, hogy az emberek nem ismerik fel, miről van szó. Az az állítás, hogy az Egyesült Államok néhány éven belül 1400 atomrob­banófejet kivon Európából, csak üres szólam. Hiszen a megmara­dó több ezer robbanófejhez és az Egyesült Államok atomarzenáljá­hoz egyidejűleg több ezer új és sokkal erősebb robbanófej csatla­kozik. Ezért annyira képmutatóak az elnök szavai, hogy állítólag nem az Egyesült Államok, hanem a Szovjetunió fokozza a lázas fegyverkezést. Ennél semmi sincs távolabb az igazságtól. Éppen a Szovjetunió az, amely az európai atomfegyverek és a hadászati fegyverek mennyisé­gének korlátozásáról és csökken­téséről folytatott tárgyalásokon ja­vasolja a legmerészebb lépéseket az atomkonfrontáció szintjének a radikális csökkentése és az atomveszély enyhítése érde­kében. Éppen a Szovjetunió bizonyítja gyakorlati politikájával és konkrét javaslataival, hogy kész az igaz­ságos és kölcsönösen elfogadha­tó megegyezésre az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján. Es éppen az Egyesült Államok igyekszik mindenáron megakadá­lyozni az ilyen megegyezést, gá­tolja a tárgyalásokat, és szándé­kosan zsákutcába juttatta azokat. Az elnök beszéde ezt ismét szemléletesen bizonyítja. Mivel az elnök nem hagyhatja teljesen fi­gyelmen kívül azokat az új konst­ruktív javaslatokat, amelyeket Jurij Andropov, a moszkvai Pravdának október 26-án adott válaszaiban fejtett ki, és amelyek célja a kive­zető út megtalálása az európai atomfegyverekről folytatott tárgya­lásokon, azt állítja, hogy az ameri­kai fél állítólag tanulmányozza a szovjet javaslatokat, és foglal­kozni fog velük a genfi tárgyalá­sokon. Vajon mikor akarja az Egyesült Államok ezt a tanulmányozást be­fejezni? Hiszen már kitűzték az amerikai rakéták telepítésének pontos időpontját és az Egyesült Államok ezt konokul naponta is­mételgeti. Bármit állítson is Wa­shington, az amerikai fél a tárgya­lásokat valójában már eltemette. Ha a gyereket a nevén akarjuk nevezni, akkor csak egyetlen kö­vetkeztetést vonhatunk le: a Wa­shington által meghirdetett,, rugal­masság'' nem más, mint szeny- nyes csalás, viszont az amerikai atomrakéták telepítésére tett gya­korlati lépések a valóságot je­lentik. De semmilyen demagógia nem csillapíthatja le a népeknek az amerikai kormány militarista politi­kája miatti fokozódó aggodalmát. Ez a politika szélsőségesen ve­szélyes a békére nézve; e politiká­ban a Grenada elleni agresszió s a pershingek és a cirkáló rakéták nyugat-európai telepítésére irá­nyuló törekvés egyazon lánc sze­meit alkotják. Washington azon­ban nem tud kibújni az e politika következményeiért viselt felelős­sége alól. Egészséges állomány- nagyobb termelékenység A földműves akkor örül igazán, ha szép, jól gyarapodó, termelékeny állományon legeltetheti szemét. Olyan állomá­nyon, amely jó pénzt hoz a házhoz. Nem véletlen tehát, hogy szocialista államunk évek óta sok millió koronát fordít az állategészségügyi szolgálat kiadásainak fedezésére, fejlesz­tésére és tökéletesítésére. Ez a segítség, a szolgálat dolgo­zóinak lelkiismeretes munkája kamatostul megtérül. Sikerült felszámolnunk a sok kárt okozott fertőző betegségeket, megelőző intézkedésekkel elejét venni terjedésüknek. Az eredményeket bizonyítja néhány adat is. Amíg Szlová­kiában a múlt évben a növendék szarvasmarhák 4,6 száza­léka pusztult el, az idei év első 9 hónapjában csak 3,08 százaléka. A sertéstenyésztésben tavaly az állomány 12 százaléka hullott el, idén viszont már csak 5,02 százaléka, tehát kevesebb a megengedett normánál. Lényegesen javult a baromfiállomány egészségi állapota is, ami megmutatkozik az egy tyúkra jutó tojáshozam emelkedésében. Az értékelé­sek azt mutatják, hogy ahol egészséges az állomány, ott nagy az állatok termelékenysége. Az eredmények elérésének tapasztalatait figyelembe véve az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere leve­let intézett a gazdasági szervek vezetőjéhez, amelyben hang­súlyozza az állategészségügyi szolgálat jelentőségét, s fel­adatul adja számára az állatok egészségügyi állapotának javítását, valamint a kis termelékenységű állatok kiselejtezé­sét. A feladat megvalósításának értelmében az állami egész­ségügyi szolgálat dolgozói havonta értékelik az állomány állapotát - főleg az említett termelékenység szempontjából- és tesznek javaslatokat a helyzet javítására. Tehát garan­ciát vállaltak az állatállomány termelékenységéért. A kimuta­tások szerint a jól táplált és jó erőben levő állatok ellenállók a betegségekkel szemben, tehát nagy jelentősége van a jó takarmányalap megteremtésének. Az idén bekészített silóta­karmányoknak 60 százaléka minden szempontból megfelelő, 40 százalékában azonban van kifogásolnivaló. Sok esetben a Mezőgazdasági Felvásárló és Anyagellátó Vállalat üzemei is okoznak károkat az állatállományban. Alacsony tápértékű és romlott takarmánykeveréket szállítanak a mezőgazdasági üzemekbe. E takarmányok feletetése következtében megbe­tegednek és jó néhány esetben el is pusztulnak az állatok. A Csallóközaranyosi (Zlatá na Ostrove) Efsz-ben például a rossz minőségű takarmánykeverékek miatt volt lassú az állomány súlygyarapodása az idei év első negyedében. Számos mezőgazdasági üzemben hasonló volt a helyzet. Az állategészségügyi szolgálat dolgozói felfigyeltek erre a jelen­ségre, és ahol szükséges, óvintézkedésként gyógyszereket juttatnak a keverékekbe. Az egészségesebb állomány létrehozására az idén még nagyobb erőfeszítések történnek. Az állategészségügyi szol­gálat dolgozói a növendék szarvasmarhát háromszor, a ser­téseket négyszer, a juhokat ötször, a baromfi kát pedig hétszer ellenőrzik, hogy ha szükséges, idejében megtehes­sék a kellő intézkedéseket. Igyekezetük akkor hozza meg a kívánt eredményeket, ha a mezőgazdasági üzemek vezetői is mindent megtesznek állatállományuk egészségéért. BALLA JÓZSEF A bűnözés és az egyéb társa­dalomellenes tevékenység elle­ni harcban törvény szabályozta helyettesíthetetlen szerepük van a bűnüldöző és az igaz­ságszolgáltató szerveknek. Csakhogy az életben nemcsak bűncselekmények és vétségek fordulnak elő, hanem meglehe­tősen nagy számban a társada­lomra kevésbé veszélyes kihá­gások is. Amolyan kisebb „faj­súlyúk“ viszont semmiképp sem jelentheti azt, hogy egysze­rűen elsiklunk, napirendre té­rünk felettük. Már csak azért sem, mivel a ludasok bizonyos hányada elkövethet és a gya­korlatban előbb-utóbb el is kö­vet olyasmit, ami már minden­képpen bírósági ügy. Éppen ezért olyan fontos, hogy az ilyen apró-cseprő kisiklásokkal, a dolgos hétköznapokat zavaró tettekkel és megnyilvánulásokkal rendszeresen foglalkozzanak az erre illetékes államhatalmi és -igazgatási szervek. Nevezete­sen a járási és városi nemzeti bizottságok illetékes szakosztá­lyai, valamint a helyi nemzeti bi­zottságok közrendvédelmi bizott­ságai. A legnagyobb lehetőségük nyílik ugyanis arra, hogy a rendel­kezésükre álló eszközökkel, első­sorban az intő szóval, de ezen túlmenően pénzbírságokkal is szolgálják a komolyabb törvény- sértések megelőzését. Hol tehet­nek sokat? Elsősorban az alkoho­lizmus, a garázdaság elleni harc­ban és nemkülönben a társadalmi együttélés írott és íratlan szabá­lyainak megtartatásában. A leggyakoribb kihágások A nyugat-szlovákiai kerületben tavaly a legtöbb kihágás a komá­A közrend védelmében Fő cél a bűncselekmények megelőzése romi (Komárno) járásban fordult elő. A listavezetőt ezer lakosra jutó 9,8 kihágással követte a lévai járás. (Zárójelbe kívánkozik, hogy a legkevesebb ilyen eset, 1000 lakosra 5,8, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban fordult elő.) Gabriel Valkovičnak, a Lévai Jnb szakosztályvezetőjének tájé­koztatása szerint tavaly ugyan né­mileg csökkent a kihágások szá­ma, de megnyugvásra nincs ok. Egyebek között azért nem, mert több vonatkozásban, például a kö­telező iskolalátogatás elhanyago­lása, a közrend, valamint a cigány lakosság egy része magatartása viszonylatában a helyzet kedve­zőtlenül alakul. Milyen kihágások fordultak elő a leggyakrabban? Számbelileg messze a legtöbb a szocialista együttélés szabályai­nak meg nem tartása. Ide soroljuk nemcsak a becsületsértó, rágal­mazó szóbeli megnyilvánulásokat, a jószomszédi viszony mérgezé­sének különféle módjait, hanem az elmúlt esztendőben például 31 esetben az ,,ököljog“ érvényesíté­sét is, mégpedig következményei­ben munkaképtelenséget okozó- an. S ez már nagyon komoly dolog, ami fölött sem a sértett fél, sem a közrendvédelmi bizottság nem térhet és nem is tér napi­rendre. A második csoportba az alko­holos befolyásoltság állapotában elkövetett kihágások tartoznak. Számuk (86) ugyan az elözó év­hez képest lényegében változat­lan maradt, de lehetne jóval ki­sebb, ha éppen a járási székhe­lyen javulna a helyzet. Ezzel kap­csolatban említést érdemel, hogy még mindig eléggé szórványosan fordul elő a vendéglátó üzemek csaposainak és felszolgálóinak fe- lelósségrevonása a 120/1962 sz., köznyelven alkoholizmus ellenes törvény rendelkezéseinek meg­sértéséért. Végül el kell időznünk annál a ténynél is, hogy elég gyakori a járásban a köteles iskolalátoga­tás elmulasztásának kihágása. S hogy a megelőzésnek e tekintet­ben milyen irányt kell vennie, arra utal az a körülmény, hogy az ilyen eseteknek csaknem nyolcvan szá­zalékáért cigány szülők felelnek. Ez - sajnos - eléggé szervesen illeszkedik bele abba az összkép­be, hogy a járás lakosságának csupán négy százaléka cigány, viszont ók követik el a kihágások teljes 22 százalékát. Következetesebben és szigorúbban Az eredmények rovatába sorol­ható, hogy ebben a járásban ta­valy nagyjából egy negyedével si­került csökkenteni a 15-18 éves fiatalkorúak kihágásainak számát. Csakhogy itt is van zavaró körül­mény. Nevezetesen az, hogy ép­pen a fiatalkorúak követték el a felét a munkaképtelenséggel já­ró, testi épség elleni kihágá­soknak. Mit tettek és tesznek a közrend- védelmi bizottságok az ilyen visz- szás jelenségek elleni, cseppet sem könnyű harcukban? Általában azt mondhatjuk, hogy a korábbihoz képest az esetek tüzetesebb felderítése párosul a nagyobb szigorral. Ez kifejezés­re jut például abban, hogy míg a közelmúltban túlsúlyban volt a dorgálás és a nyilvános megro­vás (természetesen ennek szere­pét sem szabad lebecsülni), addig tavaly már az eseteknek több mint a felében nem maradt el a pénz­bírság. Persze, nincs itt szó nagy összegekről. A kirovott bírságok átlagos összege tavaly még az előző évinél is alacsonyabb, 133 korona volt. Nem is beszélve arról, hogy egyötödük behajthatatlan volt. Mégis, a nagyobb következe­tesség és szigor helyenként ered­ményesnek bizonyult. A járásban viszonylag a legjob­ban működött a Lévai, az Ipolysági (Šahy) és a Zselizi Vnb, továbbá a palásti (Plášťovce) és a sárói (šárovce) stb. közrendvédelmi bi­zottság. S eredményként könyvel­hető el, mégpedig nem is akármi­lyennek, hogy a járásban tavaly az 1243 kihágási eljárás döntései el­len elenyészően kevés, tizennégy volt a fellebbezés. Ebből is tizet elutasítottak, mivel nem bizonyul­tak helyénvalóknak. Más szóval, a döntéshozatal megfelelt a szo­cialista törvényesség megtartása felette szükséges és fontos köve­telményének. (gály) ÖJ íifi 4 1983. XI. 2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom