Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-10 / 239. szám, hétfő
Tartalmas és időszerű anyagokat közöl a Neue Deutsche Literatur augusztusi száma. Az NDK- beli írószövetség havilapja itt adja közre Hermann Kantnak, az író- szövetség IX. kongresszusán elhangzott beszámolóját.- A tanácskozásra emlékezetes évforduló napjaiban kerül sor - hívta fel a hallgatóság figyelmét nünk. Ugyanakkor szólnunk kell arról is, hogy kevés új drámát láthatunk színházainkban. Peter Hacks és Rudi Strahl szerencsés szerzőknek számítanak, hiszen alkotásaikat számos NDK-beli színház játssza. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a színházak és a drámaírók közötti kapcsolat nem mondható gyümölcsözőnek, s ennek a színházi élet, s végső soron egész kultúránk látja a kárát. Ezen az áldatlan állapoton sürgősen javítani kell - hangsúlyozta Hermann Kant. Beszámolójának további részében az NDK-beli gyermek- és ifjúsági irodalom fejlődéséről szólt, aztán a két német állam íróinak kapcsolatáról beszélt, majd így folytatta:- Az NSZK-beli lapokban különösen az utóbbi időben egyre többször írják le azt, hogy a keletnémet irodalom „vonalas“, „vonalhű“ és így tovább. Ezt ók térKét szép könyv Művészi szóval (is) a békéért NDK-beli írók napjaink legfontosabb kérdéseiről az írószövetség elnöke. - Fél évszázaddal ezelőtt a fasiszta provokátorok felgyújtották a Reichstag épületét, könyveket égettek, melynek nyomán a német irodalom számtalan kiváló alkotása vált a lángok martalékává. Nem véletlen, hogy ezekről a hírhedt cselekedetekről szólunk, hiszen ma is léteznek olyan sötét tervek, amelyek a józan ész ellenében azon mesterkednek, hogy a világ sorsáról a fegyverek mondják ki a döntő szót. A NATO kettős határozata a rakéták telepítéséről rendkívüli módon veszélyezteti a békét.-Természetes tehát, hogy az írók tehetségükkel, a művészi szó erejével is harcolnak a fegyverkezés, a világégés veszélye ellen. A kortárs NDK-beli irodalom legfontosabb célja is az, hogy a békét hirdesse, hiszen ettől függ életünk, jelenünk és jövőnk. Ez az irodalom a világ megismerhetőségéről vall, a jó és a józan ész felülkerekedését hirdeti, mindenfajta olcsó optimizmus nélkül. Aki ezt az irodalmat olvassa, az talán egy kicsit többet ért meg az életből, a mi világunkból képes kellőképpen értékelni a jelent és a jövőt. Hermann Kant a továbbiakban elmondta, hogy az NDK-beli irodalom, mint a szocialista világirodalom szerves része, az értékelt időszakban teljes mértékben megfelelt a társadalom elvárásainak, hozzájárult az olvasók tudatformálásához, erkölcsi világuk gazdagodásához, látókörük biszélesíté- séhez.-Sok könyvet és sok szerzőt említhetnénk meg állításunk igazolására, ám ez szinte lehetetlen, hiszen több tucat felfigyeltető verseskötetet, prózai alkotást, tévé- és rádiójátékot kell megemlítemészetesen megbélyegezésnek szánják, pedig mi egyáltalán nem tiltakozunk e megnevezés ellen, mert Becher, Brecht, Anna Se- ghers és más irodalmi nagyságok is a béke, a társadalmi haladás, a szocializmus ügyét szolgálták, ilyen szempontból valóban vonalasak voltak, s a mai irónemzedék is ezt a nemes hagyományt követi, írószövetségünk politikai orgánum is, ez a tény nem valamiféle korlátozást, tematikai, formai beszűkülést jelent, hanem elkötelezettséget a párt politikája iránt, dolgozó népünk jelenéért és jövőjéért. A havilap több neves NDK-beli író vallomását, visszaemlékezéseit is közli. Stephan Hermlin az emigrációból való visszatérését idézi föl. Harmincéves volt, amikor 1945 júliusában visszatért hazájába. Felidézi az emigráció keserves érveit, amikor viszonylag fiatalon kellett szembenéznie a sorskérdésekkel. Édesanyja angol származású volt, biztatta, hogy elintézi neki is a brit állampolgárságot, de a haza, a szülőföld végül is erősebbnek bizonyult még édesanyja hívó szavánál is. Döbbenetes önéletrajzi vallomásokat tartalmaz Peter Edel Egymás mellett élni című írása. Felidézi Auschwitzot, ahol édesapját, feleségét a szeme láttára hurcolták gázkamrába. Megrázó sorokban ír azokkal az emberekkel való találkozásáról, akik túlélték Hirosimát, majd a világ mai dolgairól ír. Szörnyűséges fegyverek merednek ránk vésztjóslóan - írja-, ám mi nem csüggedhetünk. A háborúban, a kínzókamrákban elpusztult milliók nevében, az élet nevében kell megálljt parancsolnunk az esztelen és az emberiség, a Föld létét veszélyeztető fegyverkezésnek. SZ. HLAVATÝ MÁRTA Szép kötettel lepte meg a no- vellakedvelő olvasókat a budapesti Európa Kiadó. A mai ukrán irdodalmat reprezentáló Napraforgók című kötet egy földrajzilag közeli ám szokásait és hagyományait tekintve igen csak kevéssé ismert nép életét, mindennapjait tárja elénk. A kötet szerzői az ukrán novellairodalom klasszikusainak - Ivan Franko, Mihajlo Koc- jubinszkij - nyomdokain haladva líraian szép és tragikumukban is fenséges írásokban vallanak népükről. A kötet címe egyben jelkép is. Az életigenlés, a szebb, jobb élet utáni vágyakozás jelképe. A címadó novellában a háború tragikumát, a jelen keserédes reményeit az ifjúság jövőbe vetett hite, a napsütéses korszak eljövetelének hite ellensúlyozza. Megszólalnak több ukrajnai iró- nemzedékek, több vidék és -tájegység képviselői. A század elején született öregek, a derékhad és a fiatalok. A nemzedéki és hovatartozási különbségekből adódóan színpompás virágként bontakozik ki egy szomszéd nép élete.' A Kárpáton túli terület ukrán novellisztikáját Ivan Csendej líraian szép elbeszélése, az Oljonka képviseli. Az emberek nevelte őzgida, visszatérve az erdőbe, saját társai közé, hiányolja az emberi lét egyik legdrágább kincsét, a szere- tetet, s amikor az őt felnevelő kislányt meglátogatja, emberi gesztussal - sírással - ad hangot „emberi érzéseinek“. Ez a válogatás akarva-akarat- lan a mai ukrán próza és líra szoros kapcsolatát bizonyítja, s nem csupán azért, mert a szerzők egyrésze költőként indult, hanem azért, mert az elbeszélések többségének kóltőisége gyakran a balladák, hősi énekek, halotti siratók és szerelmi vallomások hangulatát idézi. Oly ritkán esik szó az irodalom „nagyköveteiről“ a valóban nemes küldetést teljesítő fordítókról, pedig nélkülük nem ismerhetnék meg egymást még a közeli szomszédnépek sem. Ok építik a hidat, amelyen áthaladva a két nép gondolatai, hagyományai kölcsönösen gazdagítják egymást. A Kárpáton túli területen élő, az ukrán és a magyar nyelvterületet tökéletesen birtokló fordítók - szép számmal vannak jelen a kötet átültetői között - magas szintű mesterségbeli tudással, igényességgel tesznek eleget küldetésüknek, amikor legjobb képességeiket latba vetve építik a „hidat“. Ugyancsak a könyvkiadói együttmüködés eredményeképpen kapja kezébe a magyar olvasó a Móra és a Kárpátia Kiadó közös gondozásában megjelent Csalás című regényt, amelynek szerzője Albert Libanov. A kamaszodó gyerekeknek szánt műben a szerző korunk egyik feszítő problémáját, a csonka családok életét, ezen belül is az ilyen közegben élő gyermekek sorsát tárja az olvasó elé. Az édesanyjával élő Szerjozsa a hasonló korú fiúk életét éli, szenvedélyes repülőmodel- lező. Modelljével még világcsúcsot is sikerül beállítania. Természetes, hogy öröme határtalan, hiszen ó is pilóta szeretne lenni, mint édesapja, akire már nem emlékszik, csak azt tudja róla, hogy híres pilóta volt és repülószeren- csétlenség áldozata lett. Felhőtlen boldogságát azonban váratlan esemény zavarja meg. Édesanyja férjhez megy, gyermeket szül, és belehal a szülésbe. Szerjózsa ekkor döbben rá, hogy új apjának nincs szüksége rá, sót még otthonából is kiügyeskedi, s az újabb nagy csalódás akkor éri, amikor megtudja, hogy édesapja nem azonos a róla alkotott eszményképpel. A csalódott gyerek kétségbeesetten vergődik a lelepleződött felnőttek világában, az ö élete is kisiklik, de végül visszatalál a helyes útra, megőrzi belső tisztaságát. Az olvasmányosan megírt, fordulatos könyvet kamaszkorú olvasóinknak ajánljuk. L. G. A Ljudmila Zsivkova Nemzeti Kultúrpalota A szófiai Ljudmila Zsivkova Nemzeti Kultúrpalota, mint nagy társadalmi jelentőségű, sok- funkciójú létesítmény, számos hazai és nemzetközi rendezvénynek adott otthont fennállásának három éve alatt. Épületében rendezték meg 1981-ben a Bolgár Kommunista Párt XII. kongresszusát, ami egyben az intézmény avató eseménye is volt. A kultúrpalota volt a színhelye a bolgár államalapítás 1300. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi hangversenynek is, továbbá a Bolgár Szakszervezetek, a Hazafias Front, a Dimitrovi Kommunista Ifjúsági Szövetség kongresszusainak. Itt mutatkozott be óriási sikerrel a milánói Scala és a moszkvai Nagyszínház társulata. Az eredeti szépségű kultúrpalotában, amelynek terveit Alekszandr Barov érdemes építész és alkotó kollektívája készítette el, 12 nagyterem található 10 750 hely- lyel. A látogatók, a közönség felüdülését szolgálják az éttermek, eszpresszók, üzletek, s különböző ifjúsági klubok állnak a fiatalok rendelkezésére. Az építkezéshez 10 millió tonna acélszerkezetet használtak fel, s a palota berendezését 13 vállalat állította elő. A termek közül legnagyobb a 4 ezer személyes kongresszusi hangversenyterem. Mozgatható falaival, s leereszthető mennyezetével a világ legkorszerűbb hangversenytermei közé tartozik. A kisebb koncerteknek és színházi előadásoknak az 500-700 személy befogadására alkalmas kamaraterem ad otthont. Abban a nagyteremben pedig, ahol a konferenciákat, kiállításokat, ifjúsági ünnepségeket, sportrendezvényeket tartják, 1400 vendég számára tudnak helyet biztosítani. Az épület földszintjén kereskedelmi központ, hangszerbolt, ipar- művészeti és ajándéküzlet kapott helyet. De van itt posta, bank, idegenforgalmi kirendeltség, légiközlekedési iroda és 25 egyéb cég. A Nemzeti Kultúrpalota belsőépítészeti munkában a legnevesebb bolgár művészek - építészek, festők, szobrászok - vettek <B) Több a teendő A lengyel oktatásügy szükségletei és lehetőségei KILENC KÉVE HÁNY KALANGYA? Anekdoták a székelyekről Sokéves kitartó gyűjtőmunka, szüntelen érdeklődés és ambíció eredményeként született meg ez a gyűjtemény, melyet Kilenc kéve hány kalangya? címmel a napokban tett le az olvasó asztalára a bukaresti Kriterion könyvkiadó. Nem hagyományos értelemben vett folklóralkotásokat tartalmaz, és az olvasók széles tömegeihez szól elsősorban, nem pedig a szakemberekhez. Ez a hangulatos és szórakoztató köyv hiánypótló az egyetemes magyar kultúrában, ízelítőt nyújt egy jól körbehatárolt néprajzi vidék humorából. A mintegy négyszáz derűs történetet a Csíkszeredában élő ma már nyugdíjas Duka Jánosnak köszönhetjük. Tanfelügyelőként járta be a múltban és a közelmúltban a székelyföldet, látogatta sorra a magyar falvakat, gondosan feljegyezve közben minden tréfát, adomát, falucsúfolót és szellemes mondást, melyet a székelyekről hallott. A most megjelent válogatás tehát hiteles adattára azoknak az anekdotáknak, melyek a második világháború után keringtek a székely közösségekben falun és városon egyaránt. A kötet elolvasása után csak sajnálni lehet, hogy Duka János háború előtti gyűjtése elveszett, megsemmisült. Örömmel olvastunk volna abból is egy csokorra valót. Az anyagot téma szerint csoportosította Szabó Zsolt, a könyv szerkesztője. így könnyen tájékozódik minden olvasó, s kedve szerint derülhet egyszer a házasélet fonákságain, másszor a falusi székelyek városi kalandjain vagy éppen az egyszerű emberek hatóságokkal volt örökös bonyodalmain. Külön figyelmet érdemel az anekdoták nyelvezete. Annak ellenére, hogy a kiadó szerkesztői érthetően igyekeztek azt hozzáigazítani a magyar irodalmi nyelv erdélyi változatához, hogy a szűkén tájnyelvi fordulatok, szók ne zavarják a folyamatos olvasást, elég ízelítőt kapunk a szép székely beszédből. Az ízelítőnek meghagyott, nagyobb általánosságban nem ismert székely tájnyelvi szavakat a gyűjteményhez csatolt érdekes szójegyzékben találjuk meg „magyarul“. A gyűjteményhez Vöő Gabriella, a kitűnő kolozsvári néprajztudós írt tartalmas, tanulmánynak is beillő bevezetőt. Szerinte ahhoz, hogy a székely a magyar népi kultúrában megkülönböztetett helyet foglaljon el, hogy a magyar paraszt egyik jellegzetes típusává váljék az adomákban, sajátos gazdasági-társadalmi körülmények, szociál-pszichológiai tényezők járultak hozzá. Ruee rámutatott arra, hogy a székely adomák legnépszerűbb alakja az eszes, ravasz, de együgyúséget tettető paraszt. A székely humor fő forrása pedig a vele szembehelyezke- dők nevetségessé tétele az ész fegyvereivel. Persze a tétel általánosítható az egész magyar népi humorra is. Az az embertípus, amelyet a székely képvisel, nagyon régi és közismert a magyar anekdotairodalomban, s rokonait megtaláljuk más nemzeteknél is. A magyar folklórban is van a székelynek párja - a palóc, aki ugyancsak ismerős és népszerű parasztfigura. Érdemes lenne ezeket is összegyűjteni, s kiadni. Bizonyára akadna olvasójuk bőven, hiszen tájainkon, az egyetemes magyar könyvpiacon, az utóbbi időben megfogyatkozott a vidám, hangulatos, derűsen szórakoztató könyvek kínálata, pedig az irántuk való érdeklődés egyáltalán nem csökkent. KOKES JÁNOS Az 1983-as esztendő nem könnyű a lengyel oktatásügy számára, számolnak be az ottani hírközlő szervek. A hosszú jegyzéken feltüntethető szükségletek közül csupán a legsürgetőbbeket tudja a kormány kielégíteni, minthogy az ország gazdasági helyzete csupán erre ad lehetőséget. Az oktatásügyre szükséges kiadások az állami költségvetés 4,95 százalékát teszik ki. Ez a tervezett feladatok teljesítésére elegendő, egyébként jóval több a teendő, mint tavaly. A helyzetet a többi között a nem várt demográfiai problémák is bonyolítják. Az idén jelentős mértékben megnövekszik az óvodáskorú gyerekek száma. Ezért az illetékes szervek tervbe vették az óvodai férőhelyek számának növelését, hogy elhelyezhessék a 3-6 éves gyerekeknek több mint a felét. A 36 ezer új férőhelynek az előteremtése azonban nem lesz könnyű. A kérdés távolról sem oldható meg csupán az új beruházásokkal. Továbbra is szükségesnek mutatkozik, hogy számos óvodát felújított épületben helyezzenek el.*A 83-as évben zöld jelzést kapott az óvodák építése az új lakótelepeken. Az oktatásügyben az idén előnyben részesített beruházásnak számít az alapiskolák építése is. Itt a lemaradást a kedvezőtlen demográfiai helyzeten kívül főként az okozza, hogy az elmúlt években nem helyeztek kellő súlyt az alapiskolák építésére. Ezt a célt a kormány megítélése szerint nem a beruházásra szánt pénzösszegek pótlólagos emelésével, hanem mindenekelőtt az é célra előirányzott összegek teljes, ésszerű elhasználásával kell elérni. Az 1971-81-es években nem használtak fel 6 milliárd zlotyt, amiért az említett időszakban felépítettek volna 130 alapiskolát vagy 520 óvodát. Az idei tanévben jóval kevesebb alapiskolát végzett tanuló folytatja tanulmányait általános műveltséget nyújtó középiskolában és ipari szakközépiskolában, mint arra az illetékes szervek számítottak. Hasonló a helyzet a szakközépiskolákban is. A középiskolai végzettség általánossá tétele - ami a lengyel párt és kormány társadalom-politikai programjának egyik fontos pontja - ebben az évben fokozott erőfeszítéseket követel meg az oktatásügyi tárcától. Szükségesnek mutatkozik, hogy a tárca az e típusú iskolák végzettjei számára nagyobb elhelyezkedési vagy továbbtanulási lehetőségeket biztosítson. Az utóbbi években Lengyel- országban elnéptelenedtek a dolgozók esti iskolái. Az illetékes szervek mindent meg szándékoznak tenni annak érdekében, hogy e téren már a jövő évtől kezdve javulás álljon be. Ám nyilvánvaló, hogy a kérdés orvoslása nem sikerülhet komplex intézkedések nélkül; mindenekelőtt az lenne a legfontosabb, hogy érdekeltebbé tegyék a dolgozókat és a munkaadókat a magasabb képesítés megszerzésében, a továbbképzésben. Az oktatásügyben növekedni fog a személyi béralap, amit olyan szintben állapítottak meg, hogy az ne csak a tervezett foglalkoztatottság növekedését biztosítsa a tanügyi munkahelyeken, hanem atan- ügyi alaptörvény érvényesítését és végrehajtását is, főként pedig a pedagógusok átlagfizetésének kiegyenlítését a műszaki dolgozók, a diplomás mérnökök átlagfizetésével. Egyébiránt újdonságnak számít, hogy a lengyel iskolákban már az idei tanév kezdetétől ingyenesen juttatták tankönyvhöz az első, a harmadik, a hatodik és a nyolcadik osztályos gyerekeket. (K-ö) ÚJ SZÚ 4 1983. X. 10.
