Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-10 / 239. szám, hétfő
ÚJ szú 5 1983. X. 10. Az idei birkózó-világbajnokság után Egy híján húsz... Nem volt nehéz megjósolni az idei birkózó-VB előtt, hogy a szovjet birkózók világelsősége újabb bizonyításának leszünk tanúi a kijevi Sportpalotában. Minden előjel erre vallott, ráadásul a szovjet válogatott kötöttfogású szakági főedzője Gennagyij Szapunov azt mondta közvetlenül a VB megnyitása előtt, hogy az ő csapata is van olyan erős, mint az a szovjet együttes, amelyik egykoron a minszki VB-n nyolc aranyérmet szerzett! Vagyis lélektani „hadviselésNézzük előbb a kötöttfogást. Az szinte már-már hagyomány, hogy az aranyérmek felét a szovjet versenyzők nyerik, és az is, hogy mögöttük ott vannak szorosan a bolgárok, de hogy a finnek is két aranyérmet szerezzenek, erre már rég nem volt példa. Az pedig, teljesen váratlan volt, hogy aranyérmet akasztottak japán versenyző nyakába is. Már a legkönnyebbek között a 48 kilós súlycsoportban nagy meglepetéssel rajtolt a VB, hiszen világbajnokveréssel kezdődött: a bolgárok Európa-bajnoka Bra- tan Cenov, magabiztosan verte már a csoportmérkőzések során a tavalyi világelső szovjet Kazarasvilit. Tehát már az első súlycsoport alapján megállapítható, hogy a sorsolásnak mekkora szerepe van a mai birkózásban, hiszen valószínű, hogy egy-egy világversenyen a pillanatnyi legjobb győz, de a második legjobb legfeljebb csak harmadik tud lenni. Tulajdonképpen egy súlycsoporttal följebb is mindenki egy ágra került, és a hazai reménységnek, Jankovics Tibornak ezúttal sem volt szerencséje: Cekov, Pasa- jan, Kierpacz, Alexandru is ott volt vele egy csoportban. A bolgártól leléptetéssel szenvedett vereséget, utána pazar birkózással Az idei VB-n még csak egyszer emelték a magasba Jankovics Tibor kezét de akkor Alexandru ellen így ez kevés volt az átütő sikerhez. Majd legközelebb... meggyőzőbb versenyzéssel nyerte végül is a világbajnoki címet, hasonlóan magabiztos formát csak a 82 kilós szovjet Aphazava mutatott. Ebben a fogásnemben tehát még nem sikerült a csehszlovák csapatnak jelentősen előre lépnie, azonban a jövőre nézve megnyugtató, hogy több olyan Tánc... A szovjet Artyuhin (szemben) kisfiúnak számít a maga 115 kilójával a kötöttfogásúak között a nehézsúlyban. Ezúttal azonban a súlyhátrány nem volt túl nagy hátrány... (A szerző felvételei) verte a kétszeres világ- és ötszörös Európa-bajnok román Ale- xandrut, és már-már a levegőben lógott a szenzáció, mert Pasajan csaknem kétvállra került ellene! Bár helyezetlen maradt, a csapat egyik kellemes meglepetését szerezte birkózásával. Két csehszlovák birkózó is eljutott az érdemszerzés küszöbére. Krysta az 57 kilóban csoportmásodikként végzett, és sokan nem értették, miért kapott ki a japán Etótól. Nos, Eto a szovjet Fatkul- lin ellen bizonyította, hogy nem véletlenül nyerte csoportját, s végül az aranyérmet. Krysta a bolgár Balov ellen nem tudta megszerezni a bronzot. Akárcsak Stárek a 62 kilogrammban, pedig ígéretesen küzdött. Durőák hatodik helye a 90 kilóban már csak azért is- dicséretes, mert ott kiesett a tavalyi világbajnok, svéd Frank An- dersson! Csak egyetlen magyar érem született, és ezt Durőák súlycsoportjában az olimpiai bajnok Növényi Norbert szerezte, akinek Moszkva óta világversenyen ez volt az elsó valamirevaló eredménye. A szupernehézsúlyban a sok „emberhegynek“ számító birkózó között a 34 éves Artyuhin végre győzni tudott, és talán ennek a sikernek örült legjobban a kijevi közönség. Ha már nem örülhetett a 100 kilós Avdisev győzelmének... Öt ugyanis az aranyérem megszerzésének lehetőségétől „eltiltotta“ a bolgár Dimitrov, aki talán ebben a fogásnemben a legversenyző is van, aki képes beleszólni a helyezések sorsába. Ez utóbbi elmondható a sza- badfogásúakról is, ahol az idei év egyik nagy fölfedezettje, a 82 kilós Lohyňa harcolhatta ki annak lehetőségét, hogy bronzéremért mérkőzhessen. Pedig mérkőzhetett volna akár az aranyéremért is. Ö okozta a szabadfogású VB egyik legnagyobb szenzációját azáltal, hogy legyőzte a tavalyi világbajnok Dzgojevet, aki végül úgy lehetett ismét világbajnok, hogy a lengyel Ciota megtette neki azt a szívességet, hogy legyőzte Lohyňát. A bronzért a fiatal fiú azzal a bolgár Kamberowal mérkőzött, aki volt már Európa-baj- nok, és akit tavasszal a budapesti EB-n már legyőzött. Most nem sikerült. Akárcsak Schwendtner Józsefnek a tavaszi bravúr, amikor Budapesten bronzérmes volt. Közben nyert egy junior világbajnoki címet, de utána sok edzést volt kénytelen kihagyni. így is klasszishoz méltóan versenyzett. Ö azonban ez idén már megtette kötelességét, ebben a roppant nehéz súlycsoportban. A régi megbízható csapattagok közül Kara- binnak nem sikerült dobogóra kerülnie, de ötödik helyével nem sokkal maradt el a várakozástól. Ugyanez nem mondható el Strniskóról, aki ugyan taktiku- sabb birkózással előrébb végezhetett volna. így a csehszlovák csapat hat szerzett pontjával a mezőny második felében foglalt helyet. Akárcsak a magyar együtnek“ sem volt rossz a múlt idézése, és bár a klasszikus fogásnemben csak öt aranyérmet tartottak otthon a házigazdák, jó mérleget zártak, hiszen mindössze egy versenyzőjük, a 62 kilós Nasszibulov búcsúzott idő előtt, a többi kilenc érmet szerzett. Azonban túltettek rajtuk a szabadfogásúak, akik hét aranyat tartottak otthon, és minden szovjet szabadfogású birkózó érmet szerzett. A két fogásnemben együtt tehát a húsz versenyzőből 19! tes, amelyiknek mindössze egy ponttal volt többje, mint a csehszlováknak, és a Hegedűs-legénység is érem nélkül tért haza, bár a bronzra két lehetősége is volt. Mindkét csapat esetében hivatkozhatnánk a sorsolás szeszélyeire, amely ebben a fogásnemben is a súlycsoportok többségében egy csoportba hozta a legjobbakat, hogy aztán az országok közötti végső sorrend csak megközelítően tükrözhesse az erőviszonyokat. Annyi biztos, hogy a szovjet csapat hét aranyérmének jogosságához nem fér kétség. Annak ellenére, hogy négy újonc volt az együttesben, azok egyáltalán nem tűntek annak. így aztán a 68 kiló világbajnoka Fadzajev szemrebbenés nélkül nyilatkozhatta az eredményhirdetés utáni sajtótájékoztatón, hogy „Nem volt nehéz mérkőzésem..Hasonlóan nem fért kétség a 48 kilós kóreai Kim Ser Hvan győzelméhez, aki olyan hátrányból tudott a második három percben fordítani, ami csak klasz- szis versenyzők esetében fordulhat elő. Három amerikai versenyző is a győzelem kapujában állt, de mindannyiszor szovjet versenyzővel találták szembe magukat, s ezt az akadályt csak a 74 kilós Schultz tudta sikerrel venni. Sokkal nagyobb meglepetés, hogy csak egy aranyérem jutott a bolgár csapatnak, amely abban reménykedett, hogy még „hazai pályán“ is meg tudja szorítani a házigazda szovjet együttest. Mindent egybevetve: Kijevben egyértelműen bizonyítást nyert, hogy azoknak lett igazuk, akik arra számítottak, hogy az ukrán fővárosban rendezik a jelenlegi olimpiász legrangosabb világ- versenyét ebben a sportágban. Az ott látottakat nehéz lesz a közeljövőben túlteljesíteni! MÉSZÁROS JÁNOS Barátság Kupa ’83 A perbetei (Pribeta) Klement Gottwald pionírcsapat immár hetedik alkalommal rendezte meg a Barátság Kupa ’83 néven ismert nemzetközi röplabdatornát. Ezen magyarországi együttesek is szerepeltek. A küzdelmek péntek délután kezdődtek, szombaton reggel fejeződtek be. Ez a végeredmény alakult ki: 1. Szeged, 2. Almásfüzitő, 3. Komárom (Komárno), 4. Léva (Levice), 5. Perbete, 6. Brno. A legjobb játékosok értékes jutalmat kaptak: Bezdán Katalin (Szeged), Tóth Mónika (Komárom), Jakab Erzsébet (Perbete), József Rita (Almásfüzitő), Ürge Szilvia (Léva). A rendezők és a nézők elégedettek voltak a verseny jelentős színvonalával. HÉGER RUDOLF Háromesélyes színhely Október 19-én a Sparta Praha labdarúgó UEFA Kupa mérkőzésen a lengyel Widzew Lodz vendége lesz. Egyelőre még nem lehet tudni, hol játszanak. A Widzew pályáján ugyanis a Juventus elleni mérkőzésen megdobták a partjelzőt. A holland bíró ugyan kisvártatva megengedte, hogy folytassák a találkozót, de az UEFA fegyelmi bizottsága úgy intézkedett, hogy a lodzi legénységnek következő kupatalálkozóját a várostól legalább 300 kilométer távolságban lévő helyen kell lebonyolítania. Három város közül kell választani, ezek Bialystok, Gdyna és Sczeczin. A legértékesebb labdarúgó klub kupát, a Bajnok- csapatok EK-ját a májusi döntő után Hrubesch, a Hamburger SV csapatkapitánya, a sikeres együttes tagja emelte magasba. Idén országos bajnokként a Bohemians először szerepel ebben a sorozatban és aí elsó forduló akadályán megerőltetés nélkül jutott túl. A második fordulóban hozzá hasonló színű, vagyis zöld-fehér szere- lésú együttessel küzd, a Rapid Béccsel, amelyben volt Bohemians játékos, Panenka a gólgyáros. Tegnapi önmagunkat felülmúlni A sportról mindig lehet elmélkedni. Mondjuk az értelméről. Arról, hová és milyen irányba fejlődött. Az ókori görögök nem mérték az olimpikonok eredményeit. A napórán nem lehetett megállapítani, hogy hány óra és perc alatt futották a maratonit. De közömbösek voltak az iránt is, ki mennyit dobott diszkosszal, gerellyel, mennyit ugrott távolba. Csak az érdekelte őket, ki győzött, kit kell, kit lehet babérkoszorúval jutalmazni. /Egyszóval csak a győzelmet ismerték, nem jutottak el az eredmények fogalmához. A modern sportban viszont az eredmény az alfája és ómegája a versenyzésnek. Mert nemcsak az érdekel bennünket, hogy ki győzött, hanem az is, milyen eredménnyel. A modern sport alapjában véve minden teljesítményt számokban is ki tud fejezni és átszámítani azt matematikai értékekre. Mivel minden teljesítmény számokban is kifejezhető, egy bratislavai magasugró anélkül is versenyezhet mondjuk ugandai ellenfelével, hogy valaha is találkoztak volna egymással. Ugyanis az átugrott magasság világosan tanúsítja: ki a jobb, a „magasabb“. A teljesítmények számokra való „lefordítása“ eredményeképpen a sportoló önmagával, tegnapi eredményeivel is versenyezhet, olyan áttekintést nyerhet fejlődéséről, mint életének semmilyen más területéről. 1. És a modern sportnak éppen eme jellegzetes jegyei mozgatják a fejlődést. Ennek eredményeképpen, illetve éppen ezért tett meg nagyobb utat a modern olimpiz- mus 90 esztendő alatt, mint antik elődje 12 századon keresztül. Főleg az utóbbi években gyorsult nagyot a fejlődés. Mert a sportba egyre jobban „beleszól“ a tudomány, amely segítségével megállapították: az ember még távolról sem merítette ki minden fizikai és pszichikai erötartalékát, annak ellenére sem, hogy egyes sportágakban úgy tűnik: nincs tovább. A tudománynak köszönve intenzívebbek, hatékonyabbak lettek az edzések, az élsportolók teljesítménye tudományosan irányított folyamatnak az eredménye, amikor az edző több szakmában is járatos tudóssá válik. Ez a folyamat a szocialista országokban a legintenzívebb. Gondoljunk csak az olimpiákra és a világversenyekre, az ott elért eredményekre. Persze, a sport továbbra is játék, vagy legalábbis annak kellene lennie. Tehát a véletlenek játéka is. Az olimpiai sikereket nem lehet úgy tervezni, mint mondjuk a termelést. Most egy alapvető kérdéshez érkeztünk: van-e mindennek értelme? Van-e értelme az élsportnak, a rekord- hajhászásnak? Van-e racionális célja örökké a jobb és jobb teljesítményre törekvésnek? És egyáltalán, hasznára vagy kárára van mindez az embernek. Izgató kérdések ... 2. Az élőlények közül vitathatatlanul az ember a legkíváncsibb teremtés. Semmi sem hagyja nyugton, minden okozatnak szenvedélyesen keresi az okát. Az emberérdeklődésének köszönve - tudományos törvényszerűségeket fedezett fel, melyek nemcsak a világ fejlődését érintik, hanem önnön- magát is. Kíváncsisága és érdeklődése arra predesztinálja ót, hogy olyan területeken is képezze magát, ahol még hiányosak az ismeretei, de ahol újabb és újabb dolgokat fedezhet fel. Ha az ember lemondana kolumbuszi küldetéséről, megtagadná önmagát, megszűnne ember lenni. Vissza kellene térnie az állatvilágba. Mert csak az állatok élnek úgy, hogy képtelenek tökéletesíteni magukat. A szocializmus az emberért van. Sokoldalú fejlődéséért, természetességéért. Ezért talál nálunk támogatásra az életnek minden olyan területén végzett cselekvés, amely elősegíti az ember személyiségének gazdagodását és fejlődését, hogy olyan dolgokat is magáévá tegyen, amelyekről elődei még csak nem is álmodtak. A sportteljesítmények fejlődése tehát elválaszthatatlanul összefügg a modern technikával. Ez képes az ember „megméretésére“, teljesítményeinek számokkal való kifejezésére. Mindez összhangban van az emberi természetességgel; az ember vágyával, érdeklődésével, kíváncsiságával: új dolgokat felfedezni, tökéletesíteni önmagát, gyarapítani tudását és erejét. Mivel a szocializmus az emberi természetességen alapszik, nincs mit csodálkozni azon, hogy éppen a szocializmusban érik el a sportteljesítmények a soha nem látott világszínvonalat, éppen a szocialista országok sportolói szerzik a legtöbb elsőséget a világversenyeken. 3. Az olimpuszi magaslatokra feljutni nem mindenkinek adatott meg. Ez tulajdonképpen csak kivételes tehetségnek és kiegyensúlyozott személyiségnek sikerülhet. S ez a kritérium a jövőben még hatványozottabb érvényű lesz. Éppen ezért az olimpiai versenyzés, az erre való felkészülés azoknak az utaknak az egyike, amelyben az ember halad, hogy megvalósítsa örök és természetes vágyát: erősebbnek, okosabbnak, ügyesebbnek, tökéletesebbnek lenni apáinál, nagyapáinál, tegnapi önmagánál. Hát ez nem csodálatos? Nem emberi? (T. V.)
