Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-20 / 248. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1983. X. 20. Kérek három léggömböt... Vásári életképek Egyes források szerint Rimaszombat (Rimavská Sobota) a Rima folyóról és a szombatonként rendezett vásárjairól kapta nevét. Igaz-e vagy sem, annyi bizonyos, hogy a vásárok mindig komoly szerepet játszottak a város életében. Ferdinánd király már 1549-ben vásárjogot adott a városnak, s ezt követően több vásárt is tartottak. Ilyen jelentős kereskedelmi és társa­dalmi eseménye volt a városnak a vízkereszt utáni első napon, a február 24-én, a virágvasárnap előtti pénteken, a május 14-én és július 12-én megtartott vásárnapok. Hagyományosan augusztus 28-án rendeztek dinnyevásárt, október 20-án káposztavásárt, november 30-án pedig András-napi vásárt Kapósak termékeik Látogatóban a dunaszerdahélyi (Dunajská Streda) Isterben- A vásárok most országszerte reneszánszukat élik, éppen ezért határoztunk mi is felújításukról - mondotta Koós István, a Rima- szombati Városi Nemzeti Bizott­ság alelnöke. - -A hagyományok felelevenítésén túl kereskedelmi és vendéglátóipari szervezeteink­nek is érdeke fűződik ehhez. Nem kis meglepetésünkre a rendez­vény iránt országszerte nagy ér­deklődés nyilvánult meg, éppen ezért úgy határoztunk, hogy lezár­juk az egész Gottwald teret (a régi piacteret). A vásárt a hétvégére tervezzük, hogy a munkába járók és a vidékiek is eljöhessenek. Mindez a vásár előestéjén hangzott el, amikor rendezők, áru­sok és vásárlók egyaránt érdeklő­déssel várták az első gömöri vá­sárt. Péntek reggel nyolc óra. A vas­útállomás és az autóbusz-pálya­udvar irányából szinte hömpölyög a tömeg a városközpont felé. A Gottwald téren már jóval a kapu­nyitás előtt hamisítatlan vásári hangulat uralkodik. Peter Blaško, a városi műszaki szolgáltatóválla­lat igazgatóhelyettese, a rendezők egyike.- Annyi az árus, hogy a főtér szűknek bizonyul, s mivel minden helyigénylónek eleget akarunk tenni, most a mellékutcákba irá­nyítjuk a magánkereskedőket és a szórakoztatóipar képviselőit. Sajnos, ez utóbbiak eléggé fegyel­mezetlenek. Hatalmas kocsijaikkal már tegnap este besorakoztak a főtérre, s most szinte lezárják az utat az áruszállító jármüvek előtt. Közben karszalagos rendezők próbálnak rendet teremteni, figyel­meztetik, bírságolják az előírások megszegőit. Azok sok mindenre hivatkozva vitatkoznak, érvelnek, sót fizetnek - de maradnak a he­lyükön. Tíz óra előtt néhány perccel már szinte bábeli a hangzavar. A lövöldések, mutatványosok, já­tékautomaták tulajdonosai a tech­nika minden vívmányát felhasz­nálva csalogatják a látogatókat. A csemegeárut, textilt és vasárut árusító sátrak előtt hosszú sorban kígyóznak az emberek. Különösen a Hrnčiarské Zalužany-i Šamotka elárusítóhelye előtt tűnik remény­telennek a sorbanállók helyzete. Egy káposztahordókkal megrakott teherautó mellől ugyanis egy lé­pést sem tesz a tömeg.- Az árut így egyszerűen képte­lenség lerakni - tárja szét szinte könyörgón karját az egyik kocsikí­sérő. Percekig várakozik, majd a gépkocsivezető a távozás mel­lett dönt. Fél óra elteltével négy rendőr kíséretében mégis vissza­jön a jármű. Nagy nehézségek árán kerül vagy negyven cserép­hordó az ostromzár alá vett sá­torba. A vásárjárásban egy-két óra szinte csak perceknek tűnik. Egy­re többen fáradnak s éheznek meg. A Jednota Optima büféje előtti asztalok mellett különösen sokan foglalnak helyet. Nem is csoda, megtalálható a lacikonyhá- ban minden, mi szem-száj ingere.- Legalább tízféle ételkülönle­gességet kínálunk - mondja Petik János üzemvezető - s üdítőkben sincs hiány. Kora délután már emelkedőben a vásári hangulat. A Bátkai Állami Gazdaság sátra alatt zamatos murcit mér ifj. Tankó István, a gyü- mölcsészet vezetője. A közelben hangol már a cigányzenekar, s perceken belül akad néhány al­kalmi népdalénekes is. A tér egy elhagyatottabb sarkában fúvósze­nekar szolgáltatja a talpalávalót. És, hogy a hölgyvendégek se pa­naszkodhassanak, a losonci Prior áruház rögtönzött divatbemutatót tart. Az első napi elszámolás, a záróra előtti percekben pillantot­tunk be az Otex rimaszombati üzemének sátrába.- Minden várakozást felülmúlt az első nap forgalma - tájékozta­tott készségesen Helena Gembic­ká, a női osztály vezetője. - Bevé­telünk alighanem meghaladja a háromnegyedmillió koronát. Kü­lönösen a télikabátok és irhabun­dák voltak kelendők. Néhány házzal arrébb az ér­sekújvári (Nové Zámky) Novodev ipari szövetkezet férfi és női felöl­tőkkel, bársonynadrágokkal lepte meg a vásárlókat. Az elárusítóhely vezetőjét kissé bosszús hangulat­ban találtuk:- Két alkalommal is megpróbál­tak meglopni bennünket. Egy né­pes társaság szemtanúk szerint a gyerekekre bízta a piszkos mun­kát. Őket lefüleltük és átadtuk a rendőrségnek, megbízóik azon­ban pillanatokon belül elillantak a tömegben. A másik esetben is tisztességes vevőink jelezték egy hölgy nem éppen tisztességes szándékát. A vásár második és harmadik napján sem csökkent az érdeklő­dés; újabb és újabb vevók, szem­lélődök érkeztek közeli és távoli vidékekről. Az október elejei hét­vége mégis minden bizonnyal a gyermekek számára marad a leg­emlékezetesebb. A vásári színes forgatagban olyan élményekben lehetett részük, amilyenben ko­rábban aligha. Hogy semmit sem adtak, mutattak ingyen, az egy cseppet sem zavarta őket, legfel­jebb a meglágyult szívű apukák, anyukák és nagyszülők pénztár­cája bánta.- Bár az első gömöri vásár teljes sikerrel zárult, okulni valónk azért jócskán akad - vélekedett a nagy eseményt követően Koós István, a vnb alelnöke, a vásár igazgatója. Elmondta, a háromna­pos rendezvényen összesen 31 szövetkezeti és állami kereskedel­mi és vendéglátó szervezet képvi­seltette magát, rajtuk kívül 106 kisiparos és magánárus kapott sá­torhelyet és árusítási lehetőséget. Csupán helypénzből több mint 20 ezer koronás bevétel származott. Az állami és szövetkezeti kereske­delmi szervezetek kimutatásai szerint a bevétel végösszege meghaladta a 7,5 millió koronát, s igen jelentős forgalmat bonyolí­tottak le a magánárusok is.- A jövőt illetően, vannak terve­ink - folytatta az elnök. - A három napról például kettőre szeretnénk csökkenteni az időtartamot, s ter­veink szerint csak az igazán att­raktív árukínálattal, udvarias ki­szolgálószemélyzettel rendelkező szervezetek és magánárusok kap­nak majd helyet a főtéren. Gondo­lunk néhány vásári hagyomány, népszokás felelvenítésére is. Viszontlátásra tehát jövőre, a második gömöri vásáron! HACSI ATTILA Távoi a város központjától, vál­lalatok hosszú sora közt egy cég­tábla: Ister, Járási Ipari Vállalat, vállalati igazgatóság, Dunaszer­dahely.- Ne haragudjon, hogy egy ki­csit megvárakoztattam, de renge­teg a dolgom - fogad kissé gond­terhelten Kovács Imre igazgató. - Tudja, egy ilyen vállalat élén állni, mint a miénk, amely autó-, háztartási villamos gépek, rádió-, televízió- és cipőjavítással foglal­kozik, bútorokat, kazánházi rosté­lyokat gyárt, sok gondot, nagy fe­lelősséget jelent. De még mielőtt a gyártmányfejlesztésről beszél­getnénk, hadd mondjak el egy-két tudnivalót a gyárról. Az Ister fő profilja a bútorgyártás. Gyártunk hálószobabútorokat, szekrényso­rokat, ülőgarnitúrákat és még sok minden mást exportra és lakossá­gi megrendelésre. A legnagyobb figyelmet azonban az enteriőr­gyártásra helyezzük. Kultúrházak belső berendezését, falburkolatát készítjük el. Nemrég fejeztük be Moszkvában a Techcentrum épü­let bútorainak szerelését. Ulánbá­torban a Csehszlovák nagykövet­ség berendezéseit is mi készítet­tük. Most jut eszembe: a Cseh­szlovák Rádió új bratislavai épüle­tén is dolgozunk, ezenkívül jó pár nagyobb feladat már a hátunk mö­gött van. Jó eredményeket érünk el és - hogy el ne kiabáljam - az értékesítéssel sincsenek nagyobb gondjaink. De vannak más nehéz­ségek. Főként a faanyag, a vasa­lás és a festékek minőségére gon­dolok. Beruházásra is szükségünk lenne, de úgy tűnik, a közeljövő­ben ezt nem tudjuk megoldani. Talán az a szerencsénk, hogy jó szakembereink vannak, így ter­mékeink végül is megfelelnek a várakozásoknak. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy teljesen elégedettek vagyunk a munkánkkal. Mindig újabb, jobb bútorokat szeretnénk gyártani, ezért is tartjuk fontosnak az inno­vációt.- Vállalatunknál két lehetőség van a gyártmányfejlesztésre - ve­szi át a szót Kun József főmérnök az egyik a tervezési osztályun­kon nyílik. Itt tervezőink és szak­munkásaink ötletei, javaslatai ke­rülnek papírra. Nem új gyártmá­nyokról, hanem a már meglévő bútorok fejlesztéséről, praktiku­sabba tételéről van szó. A másik lehetőség a Bratislavai Fa- és Bú­toripari Kutatóintézettel való együttműködésünk. Elküldik az új termék tervrajzát, mi pedig elké­szítjük a mintapéjdányt, amelyik aztán Brnóban, Prágában, České Budéjovicében, Podunajské Bis- kupicében, Žilinában és Michalov- cében kerül a mintaboltokba. Az itt kiállított bútorokat az érdeklődés­től függően kis vagy nagy szériá­ban gyártják, de az is előfordulhat, hogy némelyik bútort már sosem látjuk az üzletekben.-Jóllehet a mintapéldányokat mi készítjük, ez még nem jelenti azt, hogy a sorozatgyártást is mi kezdjük el - kapcsolódok a be­szélgetésbe Halász Sándor, az ér­tékesítési osztály vezetője. - Az igazat megvallva nem is tudnánk, mert mi is csak kis szériákat válla­lunk. így is rengeteg a munkánk, hiszen valósággal el vagyunk hal­mozva megrendelésekkel. Pedig a reklámra nem fordítunk nagy gondot és ráadásul minőségi el­lenőrünk sincs. Somorján, Duna- szerdahelyen és Bősön van min­taboltunk. Ott meg lehet vásárolni a bútorainkat. A rengeteg megren­delés pedig azt bizonyítja, hogy jól dolgozunk. Alapelvünk, hogy min­denki olyan minőségű terméket adjon ki a kezéből, amit ő maga is megvásárolna. Ez a munkamód­szer, higgye el, helyettesíti a mi­nőségi ellenőrt. Reklamációk? Igen, nagy ritkán erre is van példa, de a hibaszázalék minimális. És még valamit: nem gyártunk raktár- ' ra, a készletünk alacsony. Ez pe­dig azt hiszem manapság nagyon dicséretre méltó, hiszen ez is jelzi, hogy termékeink kapósak. A bútorgyár folyosóin szekrény­sorok, baldachinos ágyak, íróasz­talok, székek várnak csomagolás­ra. Az értékesítési osztály vezető­je, aki végigkísér a gyáron, né­hány bútordarabot mutat, amelyet már évek óta gyártanak, csak most egy újabb, jobb változatban. Ezzel is illusztrálni akarja az előbb elmondottakat. Valóban, a sok hasznos ötlet szinte minimális anyagi ráfordítással esztétikusab­bá teheti lakásunkat. KOVÁCS EDIT Visszaélt a bizalommal: Az ellenőrző munka fogyatékosságai Az alsószemerédi (Dolné Se- merovce) élelmiszerüzlet vezető­nőjét sohasem lehetett a pontos, rendes üzletvezetők közé sorolni. Ami az ügyvezetést illeti, éppen hogy csak kiismerte magát benne. Az üzletben nem tartotta be a higiéniai előírásokat sem. Aki belépett az üzletbe, mindjárt észrevette, hogy az áru nem volt áttekinthetón elrendezve a polco­kon és csak némelyiken volt feltün­tetve az ár. M. K., az üzlet vezetője köny- nyelmü, felelőtlen, panaszkodtak a vevók. Munkaviszonya rossz. Például januárban árut kapott a lé­vai (Levice) nagyraktárból. Az áru négy konténerben érkezett meg, de ezeket csak egy hónap múlva csomagolta ki. Ezután a leltáro­záskor az üzletben 6237,10 koro­na értékben olyan áru volt, mely­nek szavatossági ideje lejárt. Ezenkívül 7776,70 korona értékű romlott árut is találtak. Ez az áru a vezető hibájából értéktelenedett el, könnyelműen nem ellenőrizte az áru szavatossági idejét. A ve­zetőnő a nyilvántartott dobozokat sohasem küldte vissza. Amit itt felsoroltunk, az csak egy része annak a jegyzőkönyvnek, melyet a levicei Jednota fogyasz­tási szövetkezet dolgozói a sze- merédi élelmiszerüzlet leltározása alkalmával készítettek. Ráadásul 163 561,60 korona pénztárhiányt is megállapítottak. Mindez nem fordulhatott volna elő, ha a felelős dolgozók ilyen hosszú időn keresztül nem hunynak sze­met az egész falu előtt ismert tények felett. M. K. 1979 decemberétől dol­gozik a Jednotában. Nem volt ké­pesítése, nem teljesítette tehát az előfeltételeket ahhoz, hogy élelmi­szerüzletet vezessen. Elküldték Ipolyságra (Šahy) és tizenegy nap múlva már a pult mögé állították, az alsószemerédi élelmiszerüzlet eladója és vezetője lett egy sze­mélyben. 1981-ben üzemi tanfo­lyamon vett részt, és így szakkép­zettséget is szerzett. Már 1980-ban a téli burgonya eladásakor ezer koronával károsí­totta meg a vásárlókat. Az 1980. és 1981. évi leltár 695, illetve 1258 korona hiányt jelzett. A pénzbün­tetések nem használtak. Február­ban az ellenőrző leltár alkalmával rájöttek, hogy az előző leltárakat csak felületesen végezték, és már 1980-ban a 695 korona helyett 62 425,80 korona leltárhiánya volt az alsószemerédi élelmiszerüzlet vezetőjének, 1981 -ben pedig nem 1258 hanem 9682 korona hiány­zott. Egy ilyen kis üzletben nem ugorhat ki egyszerre több mint 163 ezer koronát kitevő pénztárhiány. A lévai Jednota gazdasági ellen­őrei, felügyelői, a leltárbizottság felületesen, rosszul végezték mun­kájukat. Figyelembe sem vették, miért nő az árukészlet egy olyan kis üzletben, ahol a forgalom stabil. A felügyelő látogatásokról készült feljegyzések szerint 1979.decem- ber 12-től 1983. február 28-ig nem találtak semmi hiányosságot, nyo­ma sincs annak, hogy felfigyeltek volna az árukészlet növekedésére vagy pedig a napi bevétel késői leadására. A fogyasztási szövetkezet ellenőrző munkájának fogyatékos­ságait mutatja az is, hogy az idén februárban elvégzett átadási leltár idején az áru 10 százaléka elér­téktelenedett vagy pedig szava­tossági ideje lejárt. A leltározási bizottság nem járt el szabálysze­rűen amikor a leltár megkezdése előtt nem ellenőrizte a tényleges napi bevételt, hanem megelége­dett a pénztárkészlet összeírásá­val. Az üzem könyvelője nem győ­ződött meg az egyes áruk átvéte­léről, és az üzlet felügyelője még segítséget is nyújtott a pénztárhi­ány elkendőzésében. Az alsószemerédi élelmiszerüz­let volt vezetőjének ügye a napok­ban kerül bíróság elé. Tetteiért felelni fog. Ám bizonyára előbb is fény derülhetett volna üzelmeire, az érdemtelenül pazarolt bizalom sokszor a rossz ellenőrző munkát takarja. Sz. L. E. Vásárjárás közben megéhezik az ember (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom