Új Szó, 1983. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-20 / 248. szám, csütörtök
Új tantervek, új tankönyvek Országos értekezlet az alsó tagozatos matematikatanításról A KÖZELMÚLTBAN fontos országos értekezlet színhelye volt a poprádi járásban levő Svit. Itt találkoztak a kerületi pedagógiai intézetek, a pedagógiai karok, a prágai és a bratislavai Pedagógiai Kutatóintézet szakemberei, valamint a Cseh és a Szlovák Oktatási Minisztérium képviselői, hogy értékeljék az elmúlt hét év tapasztalatait, az 1976/77-es iskolai évtől fokozatosan bevezetett új irányelvek szerinti matematika- tanítás eredményeit az alsó tagozaton, és vázolják a további teendőket, főleg az 1984/85-ös iskolai évben kezdődő új szakasz szempontjából. Ekkor kezdik meg ugyanis azoknak az új matematikai tankönyveknek, feladatlapoknak és módszertani segédkönyveknek a fokozatos bevezetését, amelyek a most érvényben levő kisebb-nagyobb fogyatékosságait hivatottak megszüntetni. Hangsúlyozták, hét év ugyan nem nagy idő, de elégséges ahhoz, hogy alapos vizsgálódással, az eredmények objektív elemzésével és értékelésével fel lehessen fedni azokat a fogyatékosságokat, amelyek egy alapjaiban is megváltozott új matematikatanítási koncepció bevezetésével a világon szinte mindenütt együttjárnak. Ezek a hiányosságok természetesen nem koncepcionális jellegűek. A matematika halmazelméleti alapon történő feldolgozása és tanítása továbbra is megmarad, de csökkentik azoknak a halmazelméleti fogalmaknak a számát, amelyek talán még a pedagógusban is azt a benyomást kelthetik, hogy a halmazelméleti ismeretek elsajátíttatása éppúgy az oktatás célja, mint például a szorzás megtanítása, nem pedig csak eszköze a jobb és mélyebb megértésnek. AZ ELMÚLT HÉT ÉV tapasztalatainak az elemzése egyértelműen alátámasztotta azokat a tantervi változtatásokat, amelyeket az új, 1984/85-ös iskolai évtől érvényes tantervekben rögzítettek, és amelyekről már lapunk hasábjain is beszámoltunk. A Ifeglényege- sebb változások: a halmazokkal való szemléltetésmód nem lehet az egyedüli szemléltetésmód, alkalmazni kell más eljárásokat is; a számolási kultúra magas fokra való fejlesztése és megtartása érdekében nagyobb gondot kell fordítani a számolási algoritmusok elsajátítására és ezek gyors és pontos alkalmazási készségének a kifejlesztésére. Ennek érdekében a tanítási órákon fejszámolási ötperceket kell tartani, rendszeresen. A szöveges feladatok esetében a minimumra kell csökkenteni a feladathármasokat és az egyenletpárok kihagyásával kell feldolgozni az összetett szöveges feladatok megoldását. A geometriában pedig nagyobb gondot kell fordítani a tanulók rajzolási és szerkesztési készségének a fejlesztésére. A tanulók a táblánál azonban nem foglalkozhatnak rajzeszközökkel, (vonalzóval, körzővel). A táblán csak a tanító dolgozhat rajzeszközökkel, mert a tanulók koruknál fogva erre még nem képesek. A résztvevők megvitatták a készülő új tankönyvekkel kapcsolatos információkat. A tankönyvek, feladatlapok, módszertani segédkönyvek közös vonása, hogy mind mennyiségi, mind minőségi szempontból tükrözik a pedagógusok által követelt tananyagcsökkentést. Az 1. osztály feladatlapjainak a száma megmaradt, ezeket csak átdolgozták, hiszen mindössze 30 feladatlap tartalmát lehetett megváltoztatni. így is elmondható, hogy a joggal kifogásolt hibákat az 1. osztály feladatlapjaiból sikerült eltávolítani. A módszertani segédkönyvben részletesebben dolgozták fel mind az adott osztály, mind az egyes témakörök nevelési céljait, a tematikus tervben feltüntették a tantárgyak közötti kapcsolatokat és témökörök szerint kidolgozták az alkalmazandó szemléltető eszközöket, valamint osztályozási módot is. Témaköri gazdagodást csak a túlrészletező elemzés mellőzésével és a halmazokkal kapcsolatos általános ismeretek redukálásával lehetett elérni. Az a vélemény alakult ki, hogy az 1. osztály feladatlapjai és módszertani segédkönyve határozott előrelépést mutat a tartalom és módszerek terén. A 2., 3. és 4. osztályok könyveit szükség szerint dolgozzák át, miközben terjedelmük megmarad. A 2-os tankönyv már elkészült, jelenleg felülbírálják. A harmadikos tankönyvön még dolgoznak a szerzők. A másodikos munkafüzet terjedelmét 204 oldalról 180-ra csökkentették, s a 3. osztály munkafüzetét is csak 160 oldalasra tervezik, a 4. osztályban a munkafüzet terjeleme már csak 80 oldalnyi lesz, mivel a tanulókat fokozatosan az iskolai füzetben való munkára szoktatják, hogy ezáltal is megkönnyítsék számukra az átmenetet az alsó tagozatról a felsőre. Ugyanezt a célt fogja szolgálni egy kb. 80 oldalas munkafüzet bevezetése az 5. osztályban. FELVETŐDIK A KÉRDÉS: Milyen méretű átképzésre lesz szükség az új tanterv szerinti tanítás elkezdéséhez? Az értekezleten erről is sok szó esett. Arra a következtetésre jutottak a résztvevők, hogy mivel koncepcionális változtatásra az alsó tagozatos matematikatanításban nem kerül sor, egy-egy osztály átképzési ideje 5-8 óra lesz. Az 1. osztályban történtek a legkisebb változások, tulajdonképpen csak az összeadás és a kivonás bevezetésének a különválasztására került sor, továbbá redukálták a szöveges feladathármasokat, a halmazdiagrammokkal való szemléltetést, két összeadási és két kivonási feladat együttes szerepeltetését. így az 1. osztályban az átképzés nem fogja meghaladni az 5 órát. Az átképzést akkor kell szervezni, amikor a pedagógusok már kézhez kapják a módszertani segédkönyveket és feladatlapokat. A második osztályban a változások sokkal nagyobbak, mint az első osztályban. Ezek a változtatások egyrészt az eredetileg is másodikos tananyag módszertani átdolgozásával, másrészt a tananyag átcsoportosításával kapcsolatosak. Itt az átképzés meghaladhatja a 6 órát is. A harmadik osztályban a változások tulajdonképpen csak a geometriát érintik, ebben az osztályban az átképzés nem lesz több 6 óránál. A 4. osztályban a változások szintén csak a geometriai tananyagra vonatkoznak, főleg a kerület- és területszámítás bevezetése és a szög fogalmának az értelmezése lesz új. Az egyéb változásokkal együtt itt is kb. 8 órányi átképzésre lesz szükség. Sok szó esett az értekezleten a forgalomban lévő szemléltető és segédeszközökről is. A tanítás módszerében történő szemlélet- váltás következtében a számolóléc szerepe a minimumra csökken, alkalmazása nem indokolt. A geometriai modellező készlettel való munka is inkább a tanító szemléltető eszközévé válik. Több szemléltető eszközről a résztvevők egyértelműen megállapították, hogy funkciójukat jobban teljesíthetnék, ha technikailag jobb kivite- lezésűek lennének. A golyós és helyi értékű számológép megfelelő módszertani eljárással nagyon hatékonyan alkalmazható az új koncepció szerinti oktatásban is. AZ ÉRTEKEZLET RÉSZTVEVŐI azzal a meggyőződéssel tértek vissza napi munkájukhoz, hogy az 1984/85-ös iskolai évtől bevezetésre kerülő módosított tanterv újabb minőségi előrelépést jelenthet az alapiskola 1 -4. osztályaiban folyó matematikatanításban. Dr. BÁLINT LAJOS, kandidátus Töretlen munkakedvvel Karéi Steklý nyolcvanéves Amikor öt évvel ezelőtt Karéi Steklý születésének 75. évfordulóján a sajtó méltatta a kiváló filmrendező életútját, valamennyi kivétel nélkül őszinte elismeréssel szólt nemcsak a megtett útról, hanem arról a töretlen élet- és mun- kakedvröl is, amely öt ma is alkotásra ösztönzi. Hogyan tovább? - kérdezték. A művész új filmjeivel válaszolt: 19/8-ban készült el a Botrány a Grigri bárban, 1981- ben a Játék a királynőért című filmje. A Munka Érdemrenddel kitüntetett, állami díjas nemzeti művész neve elválaszthatatlan a cseh film- művészettől. Több mint harminc filmet készített, forgatókönyvíróként több rendezővel dolgozott együtt. Fiatalon került a film bűvkörébe. A húszas évek végén forgatókönyvíróként kezd együttműködni Václav Wassermannal - egyelőre még névtelenül. A harmincas évek elején az Osvobozené divadlo (Felszabadult Színház) segédren- dezóje - ez idő tájt válik filmkörökben is ismertté: tizenöt éven keresztül forgatókönyvíróként dolgozik. A cseh irodalom klasszikusait eleveníti meg a Muzsikus Liduska, a Csodacsapat, vagy az Istenkeze városka című filmjeiben. Már ekkor érezhető vonzódása a szociális kérdések megfogalmazásához, jóllehet elképzeléseit a rendezők nem mindig valósították meg maradéktalanul. Többek között ezért is lép önálló rendezői pályára. Első filmje, az Áttörés, amelyet Martin Fričcsel közösen rendezett, még a rendezőtárs művészetének kezevonásait viseli. Az igazi áttörést a Marie Majerová azonos című regényéből készített Sziréna című film jelentette, amely az 1947-es velencei filmfesztiválon a nagydíjat kapta, és az államosított csehszlovák filmgyártás első átütő nemzetközi sikerét jelentette. A szociális problémák iránti fogékonysága jellemzi következő filmjeit is. A klasszikus irodalmi alkotások földolgozását folytatja Alois Jirásek Sötétség, Ivan Olb- racht Anna, Josef Kajetán Tyl Varázsduda, valamint Jaroslav Hašek Švejk, a derék katona című müveinek filmre vitelével. Saját ötleteit dolgozza föl a Megtorlás, a Lucie, a Tele van a világ véletlennel című alkotásaiban —, hogy csak a legjelentősebbeket említsük. Napjaink társadalmi kérdéseivel foglalkozik filmkomédiáiban, melyek közül a Víziló, a Mindenki mindenki ellen és a Vök úr meny- nyegzói című müvek emelkednek ki. Karéi Steklý munkásságával a kezdet kezdetétől a szocialista filmművészet szolgálatában áll. Alkotásainak maradandó értékeit jelzi az az érdeklődés, amellyel a közönség régi és új filmjeit foQad a GÁL JENŐ A Liliom - lemezen Immár hagyomány, - mégpedig igen dicséretreméltó -, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és a Magyar Rádió közös kiadásban jelentet meg olyan hanglemezeket, melyeknek hangfelvételei ma már csak a rádió hangarchívumában találhatók meg. Az idei - immár ötödik - Hungaroton Hanglemez Hetek alkalmával került kiadásra az egyik legutóbbi ilyen hanglemez, illetve lemezalbum, amely négy lemezoldalom Molnár Ferenc „Liliom“ című színmüvének rádióváltozatát tartalmazza. A felvétel 1962-ben készült. Mint ismeretes. Molnár Ferenc a „Liliom“-ot színműírói pályafutásának legelején írta, de már ebben a színpadi müvében i§. Források a török uralomról A csehszlovák-magyar történelmi vegyesbizottság ülése Magyarországon sorrendben a hatodik volt. A kormányzóság már 1664-ben elkészítette az adóösszeírást, a deftert, és a különleges törvénykönyvet, a kannu- német." A magyarországi előadók főképpen a 16-17. századi pénzviszonyokra és az azokból származó nehézségekre mutattak rá. Témaválasztásuk azért is bizonyult helyesnek, mert közismert, hogy előbb Ferdinánd majd Lipót császár is csak nagy nehézségekkel tudta megszervezni a törökök elleni védelmet, elsősorban pénzhiány miatt. A történelmi Magyar- ország védelme ugyanis ebben az időszakban olyan nagy összegbe került, amit még Ausztriában és bizonyos német területeken is csak nagy üggyel-bajjal lehetett előteremteni. Az ország adójövedelméből sem a katonaság zsold- ját nem lehetett fizetni, sem a védelmi láncolatot rendesen fenntartani - hallhattuk Benda Kálmán előadása során. Hegyi Klára a török adóztatással kapcsolatos kérdésekről szólt. A török fennhatóság alá tartozó területek lakossága kétféle adót fizetett az elnyomóknak: államit és földesúrit. A készpénz fizetésekhez és a termékjuttatásokhoz járult a robot, amelynek egyik formája a törököknek való fuvarozás volt, de kaszáltattak szénát, vágattak fát, elvárták az aratási munkát, sőt még a szóló megművelését is. A vegyesbizottság tagjai ellátogattak a nyugat-szlovákiai kerület néhány nevezetes városába és megtekintették Komárom érdekességeit is. Végigjárták a híres erödítményrendszer legrégibb részeit és megnézték a Dunamenti Múzeum kiállításait is. Vendégeink elégedettek voltak azzal, amit Komáromban tapasztaltak. Megelégedéssel nyugtázták, hogy az illetékes párt- és állami szervek milyen nagy gondot fordítanak a műemlékek védelmére. Nagy elismeréssel szóltak a Jókai- és a Lehár-szoba anyagáról, a munkásmozgalmi kiállítás gazdagságáról és szép elrendezéséről. A múzeumban szép számú török vagy török vonatkozású anyagot is megszemlélhettek. Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy Komárom - amely a török uralma alatt is a harcokban és a kereskedelemben igen nagy szerepet játszott - jó házigazdának bizonyult, kedves fogadtatásban részesítette a kiváló szlovák és magyar történészeket. TOK BÉLA megmutatta „oroszlánkörmeit“. Sokan vitatták már, hogy ez a fölényes mesterségbeli tudással megírt darab, mely félig valóság, félig misztérium - művészi alkotás-e, vagy irodalmi értékek álruhájába bujtatott giccs. Kétségtelenül van benne valami kettősség, de ez nem a valóság és a misztérium, a művészi érték és a giccs kettőssége. Sokkal több annál: az egyszerűség és a nagyság kettőssége. Találóan írta Kárpáti Aurél 1929-ben a „Liliom“-ról: „A legnagyobb dolgokról van itt szó. Emberi valóságunk legősibb, legmélyebb gyökereiről. Kenyérről és vérről, szerelemről, apaságról, bűnről, lelkiismereiról, halálról és arról a titokról, ami a halál után lehet, vagy kell, hogy legyen. Magáról az élet misztériumáról“. A lemez hallgatása közben. csak helyeselve bólogatunk Kárpáti Aurél minősítétére: „Egy népmese, amely a pesti ligetben született“. A „Liliom“ egyik legszebb strófája a magyar költészetnek. Julika, a kiscseléd Dómján Edit alakításában belopja magát a szívünkbe. A nagy színésznő feledhetetlen hangja, hangján keresztül megjelenítő művészete annyira plasztikussá, kedvessé, emberivé, nőiessé, egyszerre boldoggá és szenvedővé nemesíti Juli alakját, hogy ezt a Julit lehetetlen nem szeretni. Mert Juli úgy tud szeretni, hogy az ö szerelméért fel lehet, fel kell áldozni mindent: büszkeséget, önzést, bűnös szerelmeket, s még - az életet is. Későn ugyan, de rájön erre Liliom is, a ligeti vagány, aki Sinkovits Imre kitűnő alakításában szólal meg a lemezen és a többi kiváló szereplővel (Csala Zsuzsa, Csákányi László, Gera Zoltán, Mányai Lajos, Olty Magda, Pártos Erzsi, Baló Elemér, Kovács Károly, Inke László és mások) együtt teremti meg a „Liliom“ csodálatos atmoszféráját, a darab mondanivalójának azt a báját, azt a „molnárferences“ báját, mely a szerző minden művére annyira jellemző. A világszerte ismert és még napjainkban is játszott Molnár-darab rádióváltozatának rendezője: Molnár Mihály. SÁGI TÓTH TIBOR Október elején Komáromban (Komárno), a Dunamenti Múzeum épületében került sor a csehszlovák-magyar történelmi vegyesbizottság újabb ülésére. A csehszlovák küldöttséget dr. Vladimír Ma- tula, a magyar delegációt pedig dr. Niederhauser Emil vezette. A tanácskozás fő célja a törökök bécsi vereségének 300. évfordulójáról való megemlékezés volt. A szimpozionon neves hazai és magyarországi történészek előadása hangzott el. Dr. Vojtek Kop- čan az oszmán birodalom jellege az északi határterületeken a 16. században című előadásában „ hangsúlyozta: „A magyar turkológia érdeme, hogy a mai Szlovákia területére vonatkozó források közüt nagy mennyiséget adott ki és fordított le. Ilyen gazdag dokumentumanyaggal még olyan területek sem dicsekedhetnek, amelyek hazánknál jóval huzamosabb ideig voltak török uralom alatt. Ez a tény jelentős kötelezettségeket ró a csehszlovákiai turkológusokra is, akik különösen a felszabadulás óta ugyancsak figyelemreméltó eredményeket értek el, egyrészt a források kiadása, másrészt pedig a török terjeszkedés kérdéseinek tisztázásában is“. Dr. Pavol Horváth A török uralom utolsó évei a mai Szlovákia területén címmel adott elő. A jeles szlovák történész részletesen szólt az akkori várakról és erődítményekről, elsősorban Érsekújvárról. Egyebek közt ezeket mondta: „Érsekújvár bevétele (1663. szeptember 25.) után a megszállt területen a törökök új önálló kormányzóságot, ún. érsek- újvári vilajetet hoztak létre, amely A tanácskozás elnöksége. Felszólalás közben dr. Niederhauser Emil, mellette dr. Vladimír Matu- la (A szerző felvétele) ÚJ SZÚ 6 1983. X. 20.
