Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-26 / 227. szám, hétfő

0-7 eptember 15-én az NDK bratislavai Kulturális és Tájékoztató Központjának külön­termében Az NDK legszebb köny­vei 1980-1982 címmel kiállítás nyílt. Az ünnepélyes keretek kö­zött, a két ország kulturális életé­nek illetékes képviselői jelenlété­ben megnyitott kiállítást közösen szervezte és rendezte a lipcsei Börsenverein der deutschen Buchhändler (A Német Könyvke­reskedők Tőzsdeegyesülete) és a SÚKK (Szlovák Kiadói Főigaz­gatóság). Az ízlésesen megrende­zett kiállításon mintegy 150 olyan szép könyvet láthatnak az érdek­lődők, melyeket szakemberekből álló zsűri válogatott ki az 1980-82-ben az NDK Kulturális Minisztériuma és a lipcsei Börsen­verein által kitüntetett alkotá­sokból. A bratislavai nemzetközi gyer­mekkönyv-illusztráció biennálé és az NDK-csehszlovák kulturális napok alkalmából megrendezett könyvkiállítás nem az első a maga nemében Bratislavában, hanem része egy immár hagyománnyá váló kétoldalú folyamatnak, s cél­ja, hogy bepillantást nyújtson az NDK könyvkiadói és könyvművé­szeti munkájába. K. J. Heiber, aki a lipcsei Bör­senverein és az NDK-beli Könyv­kiadók és Könyvkereskedők Szö­vetségének nevében a kiállítást megnyitotta, nemcsak a most kiál­lított könyvekről szólt, hanem fi­gyelemre méltó gondolatokat fej­tett ki a két ország közötti kulturá­lis kapcsolatok továbbfejlesztésé­nek lehetőségeiről, az NDK-beli könyvkiadásról, és -terjesztésről:- A kiállított könyvek - mondta a megnyitó utáni beszélgetéskor K. J. Heiber - természetesen tük­rözik az NDK kulturális politikáját, fejlett szocialista társadalmunk könyvkiadói tevékenységét. Az itt látható művek részint az 1982. évi - nyolcvankét ország részvételé­vel megtartott - nagy lipcsei nem­zetközi könyvművészeti kiállítás (IBA) előtt, részint közvetlenül utá­na keletkeztek.- A kiállításon a témacsoportok széles skálája megtalálható a tu­dományos munkáktól a szépiro­daimon át a gyermek- és ifjúsági irodalomig. Milyen müveket emel­ne ki a másfélszáz közül?- Nagyon nehéz bármit is ki­emelni, hiszen itt csakis ,.kiemelt“ könyvek vannak. De mindeneset­vagy valamilyen díjat kaptak. Ezek a többi között: Miroslav Válek Veľ­ká cestovná horúčka (Nagy utazá­si láz), című könyve, mely a Szép gyermekkönyv elnevezésű kiállítá­son aranyérmet nyert; Dušan Kál- laynak, az IBA ’82-őn ugyancsak aranyéremmel kitüntetett illusztrá­ciói Oskar Wilde Ballada a readin- gi börtönről című könyvének szlo­vák nyelvű kiadásához; Lewis Ca­rol! Alica v krajine zázrakov (Alice Csodaországban) című, a Mladé letá-nál megjelent (szintén arany­érmes) gyermekkönyve. Az ezüstérmet nyert alkotások közül pl. Robert Brož Grafikák a Marx Károly-témára című ciklusa, a bronzérmesek közül Francois Rabelais közismert müve, a Gar­A papír partján Tözsér Árpád versei szlovákul NDK-beli könyvkiállítás Bratislavában re figyelemre méltók például a kö­vetkező könyvek: 500 Jahre Buch­stadt Leipzig; Michail Bulgakov Der Meister und Margarita, Fritz Löffler Das Alte Dresden című mü­ve, a Das Sozialistengezetz 1878-1890 és az Ornamentik der Volkskunst in Europe és a Bieder­meiercímű publikációk. És persze van itt néhány igen szép - és nekünk nagyon kedves - gyer­mekkönyv. Az olyanokra gondo­lok, mint például Václav Cibula Prager Sagen (Prágai mondák) című, Gerhard Rappus által il­lusztrált kedves könyve, azonkívül Goethe Reineke Fuchs című mű­ve, melyet a neves Wilhelm Kaul- bach míves illusztrációi tesznek szemléletesebbé és igen érdekes­nek tartom Elfriede Eberhardt Bin­der Das gezähnite Feuer című művét, e könyvben egy sor mes­terségről gazdag rajzanyagot kap a gyerek, nem beszélve Charles Dickens Ferien Märchen ötletesen illusztrált (nagybetűs!) könyvéről, melyet tavaly adott ki a berlini Der Kinderbuchverlag. Az NDK-beli könyvek mellett olyan szlovák kiadványok és il­lusztrációk is láthatók, amelyek az 1982-es IBÁ-n elismerő oklevelet gantua és Pantagruel, melyet a Tatran Kiadó jelentetett meg. Ilse Jahnkéhez, a kulturális köz­pont vezetőjéhez fordulok:- Van-e valamilyen hagyomá­nya az NDK-ban a küllemükkel, tehát a tipográfiai és grafikai kivi­telükkel is ható könyvek külön ér­tékelésének, jutalmazásának?- A legszebb könyvek értékelé­sének és díjazásának már a régi Németországban is sokéves ha­gyománya volt. Ám ötven évvel ezelőtt, amikor Németországban hatalomra jutott a fasizmus, betil­tották a könyvek díjazását, mert Lipcsében az akkori bíráló bizott­ság haladó írók, köztük Bertolt Brecht, Stefan Zweig és mások- műveit is díjra javasolta. Ezerki- lencszázötvenkettő óta az NDK- ban ismét megrendezik a könyv­művészet, az esztétikai minőség versenyét. Nem szükséges hang­súlyoznom tehát, hogy e szokás felújításával valójában egy régi hagyományt folytatunk. A mostani kiállítás - mely szep­tember végéig tekinthető meg- újabb dokumentuma az NDK és Csehszlovákia között fennálló sokrétű kulturális kapcsolatok­nak. KÖVESDI JÁNOS Tőzsér Árpád verseit rövid időn belül a második szlovák nyelvű verseskötetben olvashatják a szlovák költészetkedvelők. (Az ő verse Fédikor (Mužný vek) volt a címadója annak az antológiának is, amely közel két esztendeje je­lent meg Koncsol László válogatá­sában, Vojtech Kondrót fordításá­ban, a Slovenský spisovateľ kia­dónál). A Na brehu papiera (A papír partján) című kötetet maga a költő válogatta, s utószót is ő írt hozzá. Tőzsér Árpád verseit pedig a neves szlovák költő, a magyar irodalom barátja, Ľubomír Fel'dek ajánlja az olvasóknak, többek kö­zött így: „Verseinek keletkezési idejét Tőzsér Árpád igy jelölte: 1980-1956. Ez nem sajtóhiba. A versek besorolásának antikro- nologikus sorrendjét jelzi. De mondhatnám azt, hogy mást is. Hála a fordításnak, a költővel együtt elindulhatunk visszafelé azon az úton, amelyet mi - gondo­lok itt az ő szlovák kortársaira - bejártunk, váltvetve, de teljes ködben, amelyet a nyelvi akadály jelentett, miközben Tözséd csak sejtettük, anélkül, hogy pontosab­bat tudtunk volna róla. (Ô, aki szlovákul is beszélve, rendszere­sen követve és fordítva a szlovák irodalmat, rólunk bizonyosan töb­bet tudott.) Ezen a visszafelé ve­zető úton, utólag megállapíthatjuk, hogy egy negyedszázadon át szu­verén lírikus lépked mellettünk, aki eredményesen oldja meg a mo­dern líra feladatait. Szuverenitása annak alapján is felismerhető, hogy témái széles területeken te­nyésznek - széles territoriális és történelmi mezőkön. A felismerést segíti költői szubjektumának álla­pota, amelynek kiinduló mezeje az előbbivel szemben úgy leszűkített, ahogyan csak a mestereké lehet. “ E recenzió alkalmából hevenyé­szett fordítás is tükrözi Fel'dek vé­leményét Tőzsér költészetéről. A kötet versei három fordító műhelyében születtek meg szlo­vák nyelven. Vojtech Kondrót 34, Mila Haugová 2, és Marta Pod­hradská 18 verset fordított. Tőzsér huszonöt éves alkotótevékenysé­gének termését három ciklusba osztották. Az elsőbe az éppen ez­zel a fordításkötettel egyidőben megjelenő Adalékok a Nyolcadik színhez című legújabb kötet versei kerültek. A másodikba az 1967 és 1972 között írtak, s a harmadikba az 1955 és 1967 közöttiek. Kár, hogy mind Tőzsér Árpád utósza­vában, mind a kötet impresszumá­ban tévesen tüntették fel a költő utolsó kötetének a címét. Ez a szlovák fordítás esetében talán még megbocsátható (Sny k VIII. dejstvu), de magyarul (Almok a VIII. színhez) már szarvashibának tűnik fel. Nem szólva arról, hogy a cím fordítója se igen vette figye­lembe a Madách Az ember tragé­diája című művének szerkezeti sajátosságait. A kötet egészét te­kintve vitathatatlan erénye a válo­gatásnak a pontosság, amellyel Tőzsér Árpád a saját költészetét, s benne a csehszlovákiai magyar­ság létét és tudatát fel- és meg­mutatja. DUSZA ISTVÁN Néprajz - alapfokon Ügy látszik, elérkeztünk arra a szintre, amikor a felnőttek a népi kultúrára való fölfedező rácsodál- kozása a műveltség tartós alkotó­elemévé kezd válni, s most már arra is gondolhatunk, hogy gyer­mekeinket vezessük be ezen is­meretek világába. A népi kultúrá­val (pontosabban a népköltészet­tel, népmesével) persze szinte mindenki találkozott gyermekkorá­ban, de ez mostanáig jószerével „csupán“ az olvasás és a szépiro­dalom szeretetét alapozhatta meg. Hiányoztak ugyanis a mesé­ből kinőtt, a tudományos ismeret- terjesztés nyújtotta új világra fogé­kony korosztály számára a meg­felelő, népi kultúrát bemutató nép­szerűsítő művek. Ezt az űrt volt hivatott legalább részben kitölteni Kósa László - Szemerkényi Ágnes: Apáról fiú­ra (Móra 1973, 1975) című mun­kája, amely azonban - minden erénye ellenére - csak igen sze­rény méretekben sikerülhetett, hi­szen a második kiadás például mindössze 24 800 példányban je­lent meg. Azóta is hiánycikknek számít e kiadvány, ami egyrészt hízelgő lehet a szerzők számára, másrészt mégiscsak elkeserítő, ha némi eredményt is vártunk tőle. Azóta nem jelent meg kifejezetten az alapiskolás ifjúság számára íródott néprajzi ismeretterjesztő mű. Ezért örvendetes a Móra Könyvkiadó újabb vállalkozása, amelynek eredményeként a Kolib­ri Könyvek sorozatában néprajzi tárgyú munkákat is megjelentet. A magyar népviseletek (1982) után jelenleg a Magyar népi építé­szet (1982) és a Pásztorélet, pásztorművészet (1983) című ki­adványok tűntek fel könyvesbolt­jainkban. A Bárth János írta kis magyar’ népi építészet mintegy enciklopé- dia-szerűen, rövid, világos egysé­gekben mutatja be a témát, renge­teg rajz (Khell Csörsz munkái) kí­séretében. Először a történeti gyö­kerekkel, a településszerkezettel, telekrendezéssel foglalkozik, majd az egyes háztípusokat veszi sorra. Ezt követi a „magyar tájak házai“ című fejezet, amelyben tizenhat tájegység jellegzetes lakóépüle­teinek leírását és rajzát közli (itt láthatjuk viszont többek között a martosi tájházat is!). A Pásztorélet, pásztorművészet című kiadvány S. Kovács Ilona munkája. A rajzokkal és színes fényképfelvételekkel illusztrált kar­csú könyvecske szintén rövid cím­szavakban ismerteti a pásztorélet­tel és -művészettel kapcsolatos tudnivalókat. Mindkét kiadvány nagyszerű segédeszköz lehet azok számára, akik a népi kultúra tárgyi világát szeretnék közelebb vinni gyerme­keikhez. E könyvecskék azonban- véleményem szerint - önmaguk­ban nem érik el, hogy a kis olvasó mintegy „beléjük feledkezve“ ön­maga fedezzen fel egy számára ismeretlen világot. Ennek magya­rázata tárgyilagos, „értekező“ stí­lusukban rejlik. Ez a módszer nem alkalmas ugyanis arra, hogy az érzelmekre is hatva „belopja“ a témát az olvasó tudatába. Autók, repülőgépek, úrhajók (ezek is a Kolibri Könyvek egy-egy kötetét töltik ki!) bemutatására megfelel, hiszen e közlekedési eszközök a gyermek számára már minden­napi valós élményt jelentenek. A „kislexikonból“ tehát csak töb­bet tud meg a már ismertről! A né­pi kultúra esetében azonban más a helyzet! Egy teljesen idegen vi­lágot kell bemutatni és megszeret­tetni. Ehhez azonban minden esz­közt be kell vetni. Most például- miután a könyvek megjelentek, így a szülők és pedagógusok köz­reműködő munkáját. Már csak raj­tunk múlik, hogy ezek az ízléses kis könyvecskék valóban azt a célt szolgálják, aminek érdekében S2Ule,tek LISZKA JÓZSEF Világkönyvtár + A prágai Academia és a bra­tislavai Veda tudományos könyv­kiadók köteteiből nyílt kiállítás az elmúlt héten Budapesten, a Váci utcai Akadémiai könyvesboltban. A tárlaton amely egy hétig tartott nyitva, több mint háromszáz könyv reprezentálta a cseh és a szlovák tudományos műhelyek tevékeny­ségét. + A moszkvai Állami Lenin Könyvtár mellett megnyílt a könyv­múzeum. Ennek kiállításai bemu­tatják a könyvet a kezdetektől napjainkig. Pergamentekercsek, nyírfakéregre írt, kézzel nyomta­tott kiadványok mellett ott láthatók a legrégebbi könyvminiatűrök is. Barangolások Beke György: Boltívek teherbírása A kolozsvári Beke György ter­mékeny alkotói korszakot tudhat maga mögött. Negyven éve jelent meg első írása, s azóta húsznál több kötet valamint fordítások, an­tológiák jelzik életművét. Ismer­tebb regényei mellett (pl. Fölöttünk a havasok, a Haynal-ház kapuja) a szépírói értékű elemző és elmél­kedő útirajzai a legnépszerűbbek. Magunk keresése, Feketügy (a csángókról), Szilágysági hepehu­pa, Nyomjelző rokonság (Fehér megyéről), Búvópatakok (Beszter­ce-Naszód megyéről) Vizek törvé­nye stb. Úttalan utakon megkopott Skodájára a történelem pora száll. Lírikus? Riporter? Néprajzos? Történész? Szociográfus? Nehéz lenne beskatulyázni, de nem is ez a feladatunk. Útitársául szegődve úgyis elárulja szándékát, amikor a múlt értékeit kutatja az egyszerű munkálkodó emberek tudatában és az utódok emlékezetében, ami­kor a romok és iratok titkát faggat­ja, amikor a nagyszerű egyénisé­geket hajdan felnevelő iskolák ár- vuló padjai fölött mereng, féltőn figyelmeztetve a szellemi örökség boltozatát tartó pillérek omladozá- sára. Máramaros és Szatmár. Ma­gyarok, románok, ruténok, néme­tek együttélésének tere. Az egy­másrautaltság, az összetartozás tételéből milyen jól vizsgáztak itt Dózsa, Rákóczi, Kossuth zászlaja alatt, de milyen véres intőt kaptak, ha a gyűlölködés és a nacionalizmus téveszméit közéjük hintették. Év­századok közös sorsában ková- csolódott testvéri érzését bolygat­ta meg a két világháború, és most keresni kell az elpattant láncsze­meket. Beke György is ezt teszi. „Hátunk mögül lábunk elé fektet­tük - a következő lépéshez - múl­tunk nádkötegeit... minekünk ah­hoz, hogy előre lássunk, vissza- vissza kell néznünk, különben hol­tan esik össze minden a nyo­munkban..." - mintha Sütő eme gondolatai vezérelnék ót is. Ebben a könyvében Kővártól Nagymajté- nyig. Rákóczi zászlóbontásától a szatmári békéig, közben Tótfalu­si Miklós emlékét keresi a Miszt parti szülőfalujában, a nagybányai aranybányászokat faggatva és a festőiskola hatását kutatva (Hol- lósy Simon és társai nyomát), Ady, Sylvester János, Gvadányi, Köl­csey, Károlyi Gáspár, Németh László, Jászi Oszkár szülőhelyét és emlékét felidézve. A Szeptem­ber vége Petőfije nyomában Köl­tőn, Rákóczi szabadcsapata vezé­rének Gligor Pintea betyárnak a mitikussá nőtt alakját a mesék­ben fellelve, Szilágyi Domokos még eleven sebhelyeit... Idézi a dokumentumokat, meg­szólaltatja az élőket - bányászo­kat, földműveseket, ipari munká­sokat, tanárokat, mérnököket, író­kat... magyart, románt, rutént, né­metet, zsidót egyaránt. Misztótfa- lu, Domokos, Koltó, Nagybánya, Nagykároly, Érmindszent, Erdőd, Szatmár, hogy csak a jelesebb megállókat említsük ebben a gaz­dag tájban. A gondok és remé­nyek a történelem búvópatakja­ként eltűnnek és előbukkannak. S aki még sosem járt ezen a tájon, az mondhatatlan vágyat érez, mint jómagam, hogy közelebbről meg­ismerhesse. Hitem szerint olyan­nak, amilyennek azt Beke György elénk tárja. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ Kocsis Ernő: Erdőrészlet, linómetszet ÚJ SZÚ 4 1983. IX. 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom