Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-26 / 227. szám, hétfő
ÚJ szú 5 983. IX. 26. Ketten a középmezőnyből Beszélgetés Jan Kodešsal a Davis Kupa előtt Október első vasárnapjának délutánján több mint ezerháromszáz külföldi és hazai futó vág neki a Kassa-Szina-Kassa (Košice, Sena) közötti maratoni távnak, hogy ki-ki közülük megküzdjön a győzelemért, az előkelő helyezésért, a jó időeredményért, ki pedig csupán azért, hogy próbára tegye állóképességét, illetve meggyőződjön arról, milyen testi-lelki erőt és egyensúlyt tud benne teremteni a rendszeres testedzés, a rendszeres futás. A népes mezőnyben lesznek élvonalbeli atléták, ám zömét mégis olyan futók alkotják majd, akiknek csupán szórakozás, hobbijuk e sport. Úgy mint Winter Éva és Ficzere Bertalan esetében. Éva az idei Nemzetközi Békemaratonon futja élete harmadik 42 kilométeres versenyét, Bertalan az ötödiket. Két újonc a csapatban (ČSTK) - A Bratislavában szeptember 18-án befejeződött nemzetközi teniszbajnokság végleges választ adott arra a kérdésre, milyen lesz a csehszlovák Davis Kupa-válogatott összetétele, amely szeptember 30-tól október 2-ig Hradec Královéban lép pályára a szovjet együttes ellen. A csehszlovák csapatra nagy feladat vár e jelentős versenyben, mégpedig megvédeni a bentmaradást az A-csoportban. Az együttesben a két tapasztalt játékos, Tomáš Šmíd és Pavel Složil mellett két újonc, Libor Pimek és az idén bajnokságot nyert Miloslav Mečiŕ kapott helyet. A ČSTK tudósítója e fontos találkozó előtt néhány kérdést tett fel Jan Kodešnak, a válogatott kapitányának. • Milyenek a bratislavai bajnokság tapasztalatai a nevezett játékosok teljesítménye szempontjából?- Elsősorban a bajnokság két döntőse, a 19 éves Mečiŕ és a 20 éves Pimek szerzett örömet, mindkettő játéka sokat javult. Pi- meknél elsősorban az erkölcsi - akarati tulajdonságokat értékelem, az utóbbi időben sokat javult adogatása, mozgékonyabb lett. Mečiŕ előnye a nagyszerű kondíció, javítania kell azonban adogatásán és hálómunkáján, šmíd és Složil a vártnál korábban elbúcsúzott a küzdelmektől a bajnokságon, ennek ellenére nagy tapasztalattal rendelkeznek, s tudatában vannak az elkövetkező mérkőzés fontosságának. • A szovjet szövetség bejelentette négytagú csapatának összetételét. Vasziljev kapitánynak a következő négy játékos áll rendelkezésére: Zverev, Leony- juk, Csesznakov és Olsovszkij. Az ön véleménye szerint nem meglepetés ez a nevezés?- Igaz ugyan, hogy az ismert Pugajev és Boriszov nem jön Hradec Královéba, de az ellenfél taktikai húzása teljesen érthető. Pugajev és Boriszov az utóbbi időben többször találkozott a csapatban szereplő teniszezőinkkel és rendre veszítettek. Viszont Zverev és Leonyjuk, akiknek teljesítménye semmivel sem rosszabb az előbb említett két játékosénál, esetleg meglepheti a mieinket. Feltételezésem szerint a fiatal Csesznakov és Olsovszkij tartalékos lesz a csapatban annak ellenére, hogy már nagy nemzetközi tapasztalatra tettek szert, hiszen az idén részt vettek az USA Flushing Meadow- ban rendezett nemzetközi bajnokságának junior versenyében. • Aktív pályafutása során ön többször találkozott a szovjet teniszezőkkel. Milyen emlékei vannak ezekről a mérkőzésekről?- Soha nem felejtem el az 1973-as wimbledoni döntőben Alekszandr Metreveli fölött aratott győzelmemet, élénken él emlékezetemben a két legutóbbi csehszlovák-szovjet Davis Kupa-találkozó. 1971-ben Prágában 4:1 arányban győztünk, három évvel később Donyeckben viszont 2:3 arányban vereséget szenvedtünk. Mindkét összecsapás nagy küzdelmet hozott... Az idén a Moszkvában rendezett Prágai napok során lehetőségem volt, hogy megmérkőzzek a szovjet válogatott néhány tagjával, s meggyőződhettem arról, hogy jelenleg nagyot léptek előre a teniszben is. A másik újonc Libor Pimek lesz, aki Bratislavában a döntőig vitte (Vojtíšek-felvételei) Winter Éva az idén a Lokomotíva Ruskov színeiben indul, s ezen a tényen talán egy kicsit Perény- ben, Kiéri László volt többszörös országos kulturista bajnokunk egykori falujában is elgondolkodhatnának a sportvezetők. Hátha a helyi sportszervezet is felkarolhatná a futónőt... ... ha korábban kezdi Ficzere Bertalan, a Kelet-szlo- vákiai Vasmű 33 éves galvano- technikusa mindössze háromszor rajtolt a Nemzetközi Békemaratonon (s egyszer a Vág menti mara- tonon), és ezalatt egyszer sem került a győzelmi emelvény közelébe, neve mégsem teljesen ismeretlen e verseny nézőközönsége előtt. Ö ugyanis e hagyományos rendezvény első szinai résztvevője. 1979-ben huszonkilenc évesen adta rá a fejét először, majd 1980- ban másodszor, és 1981-ben az 1127 tagú mezőnyben a 72. lett az azóta is egyéni csúcsának számító 2 óra 41 perc 27 másodperces idővel. Ezzel a teljesítménnyel a kassai maratoni futóverseny első hét évfolyamát megnyerhette volna, s 1933-ban is csak az olimpiai bajnok argentin Zabala előzte volna meg.- Amióta az eszemet tudom, községünkben mindig nagy eseménynek számított a Békerrlara- ton, hiszen a futók itt fordulnak meg, itt van a táv fele. Gyermekkoromban barátaimmal együtt szinte szájtátva bámultuk a számunkra akkor csodának számító ,,gépembereket", köztük a felejthetetlen Bikilát, Popovot, Kan- torekot, Woldét, Edelent, Tóthot, amint berobognak a néppel teli utcába, majd a cigányzenekar előtt megfordulnak, és pihenés nélkül tovább vágtatnak Kassa irányába. Bár elbűvölt a látvány, eleinte mégsem késztetett arra, hogy a hosszútávfutásssal megpróbálkozzak. Képtelennek tartottam magam rá és inkább maradtam a legalább annyira divatos labdarúgásnál. Igaz, nem voltam vérbeli ‘ technikás futballista, viszont szusszal jól bírtam a küzdelmet. Már harminc felé közeledtem, amikor azt mondtam magamban, lesz ami lesz, megpróbálom. Ha nem bírom, legfeljebb feladom. Nem adtam fel, pedig gondoltam rá. Szerencsére, eszembe jutott a példaképemnek is számító Tóth Gyula, aki egyszer azt nyilatkozta, hogy egy-egy ilyen krízisnél összevágta a fogát, összeszedte minden erejét - talán úgy, mint a görögök győzelmének hírével időszámításunk előtt 490-ben Athénba siető küldönc, Pheidippides - és beért a célba. Szinához közeledve fáradni kezdtem, ám akkor jött a> hazai közönség. Lelkesítésére, buzdítására újból erőre kaptam és ez kitartott egészen a Csermely-völgyi stadionig. Tavaly csupán nézője lehettem a szép versenynek, mivel hátgerincsérüléssel bajlódtam. Az történt ugyanis, hogy az edzéseken csak a láb erősítésére összpontosítottam, viszont a felső testrészre kevésbé, s ez egy honvédelmi sifutóversenyen megbosszulta magát. Ez év tavaszán újból kezdhettem az egészet. Reggel többnyire futva megyek a munkába, délután pedig ugyanúgy haza, így a család alig érzi meg, hogy edzek. Igaz, néha azért estefelé nyakamba szedem a lábam, és taposom az aszfaltot vagy a mezei utakat. Nagy kár, hogy a közelben nincs terjedelmesebb erdőség. A 175 centiméter magas, 64 kilogramm súlyú Ficzere Bertalannak az idén a lelkes közönség buzdításán kívül minden bizonnyal az is jó „doppingnak“ számít majd, hogy a szinai forduló csupán pár méterre lesz az ő házuktól, s a felesége, Anna asszony, valamint a kis Tamás és Tímea szinte a saját kapujukban adhatják majd oda neki a frissítőt. GAZDAG JÓZSEF Miloslav Mečiŕ remek formában mutatkozott be az idei országos bajnokságon. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy helyet kapott a Davis Kupa-csapatban A kosárlabdázás háttérbe szorul- Hogy mikor és hogyan kedveltem meg a sportot? Még gyermekkoromban otthon, Perényben - vallja önmagáról a kassai Ko- menský utcai egészségügyi rendelőintézet huszonhárom éves rehabilitációs nővére. - Tudniillik, három fivérem rendszerint engem is beavatott minden játékba, még a házunk udvarán lezajlott labdarúgócsatákba is. így aztán amikor a buzitai alapiskola felső tagozatára kerültem, már volt némi hajlamom a sportolásra, volt labdaérzékem, szerettem és bírtam is futni. Ezt tanítóm, Bubenko András is észrevette, és bevett az iskola lányainak kézilabda-, valamint kosárlabda-csapatába. Ugyanakkor asztaliteniszeztem is, s tizenhárom évesen korcsoportomban járási bajnokságot nyertem. Sajnos, a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban jóval kevesebb alkalmam volt a sportolásra, mint korábban, mivel az iskolának nem rázatos hangulatát. Barátnőm tanácsán elgondolkodtam, és azon a hét végén nem autóbusszal mentem haza, hanem futva. Két óra negyvenöt perc alatt értem Kassáról Perénybe (most 1 óra 45 perc is elegendő hozzá). Tavaly aztán beneveztem, pedig gyötört egy lábsérülés. Az induló harmincnégy nő közül huszonhatodiknak értem a célba, 3 óra 55 perces idővel. Azóta a lábam meggyógyult, így szabadidőmben a kosárlabdázás mellett egyre többet futok. Nemcsak az edzéseken, de a versenyeken is. Lefutottam a zempléni maratoni, a 25 kilométeres Dargó -Kassa versenyen egyedüli nőként 1 óra 52 perces idővel 52. lettem a 96 tagú mezőnyben, a stószi,,húszkilométerest“ 1 óra 31 perc alatt tettem meg, a nők között első lettem a ruskovi versenyen (10 km) és a slančíki 8 kilométeres távon is. Vannak barátnőim, ismerőseim, akik szurkolnak, nekem, s vannak, akik úgy néznek rám, mint valami furcsa lényre. ..nekem a futás örömöt jelent“ - mondja Winter Éva volt saját tornaterme. Szerencsére, termetem ellenére (most 163 centiméter magas vagyok) bekerültem a Kassai Nehézipari Gépgyár női kosárlabdázóinak utánpótláscsapatába s így tornázhattam, labdázhattam eleget. 1980 augusztusában egy játékostársam- lehet viccből lehet komolyan- azzal állt nekem, hogy jó erőnlétben vagyok, sokat bírok futni, miért nem próbálkozom meg a maratoni futással is. Nem mondom, a közismert kassai versenyt mindig szívesen megnéztem - hol a kassai utcákon tolongva, hol pedig otthonról átruccantam a közeli Szinára és ott csodáltam a sportolókat, meg a verseny kápAlighanem az utóbbiak életükben nem próbálkoztak semmilyen sporttal sem. Nekem a futás ki- kapcsolódást, mondhatnám azt is örömet jelent, örömet, mert munkám során, sajnos, módomban van látni és tapasztalni, mennyi embernek hiányzik a rendszeres testedzés, mennyi a mozgássérült. Az idei Békemaratonra alaposan felkészültem. Lábam bírja a napi 20-30 km-es edzésadagot, így ha minden jól megy, bő három óra alatt talán beérek. Persze, jobb időeredménnyel is elégedett lennék - jegyezte meg beszélgetésünk végén a víg kedélyű, munkáját lelkesen végző egészség- ügyi nővér. Hozzáállás kérdése Szeptember 10-én volt soron az I. labdarúgó-liga 6. fordulója, s azután már a válogatott közelgő EB selejtezője miatt a címeres mez jelöltjeinek összpontosítására került sor. így akarta és akarja biztosítani a szakvezetés a válogatott összeszoktatását, jó felkészülését. Az említett fordulót a nemzetközi labdarúgó klub kupák mérkőzései előzték meg. A BEK-ben első alkalommal rajtoló Bohemians Isztambulban, a Fenerbahcse vendégeként szerepelt és győzött 1:0 arányban. Ez kétségtelenül siker. Az viszont különös, amit Jiŕí Rubáš, a prágai zöld-fehérek edzője kijelentett a találkozó után a ČSTK munkatársának: „Az Isztambulban elért 1:0 arányú győzelem feltárta a lehetőséget a második fordulóba jutásra. Ennek ellenére csapatom játéka nem elégített ki. Maga a mérkőzés környezetével, a játék lehetőségével egészen egyedi jellegű volt, s ezért nagyra értékelhető több labdarúgónk kiváló küzdőszelleme. Akadtak azonban olyan játékosaink is, akik már akkor többet gondoltak a rájuk váró válogatott-mérkőzésre, mint magára a BEK-találkozóra. Az ilyesminek nem volna szabad előfordulnia. Különösen akkor, amikor a magasabb szintű feladatig elég idő áll rendelkezésre.“ Kétségtelen, hogy úgy igaz, ahogy Rubáš edző látta. A dologhoz viszont az is hozzátartozik, hogy magán az érintett svéd -csehszlovák mérkőzésen nem lehetett különösebben észrevenni azt a tartalékolt erőt, amit a Bohemians játékosai Isztambulban féltve őrizgettek. Legyen szabad idéznünk egy további csehszlovák edző, Arnošt Hložek, az Inter mesterének megállapítását, aki szerint a jól edzett labdarúgónak 24 óra leforgása alatt teljes mértékben fel kell tudni újítania erőnlétét. Ez külföldön, ahol Hložek szintén sikerrel edzősködött, egészen természetes. Szerintünk a mi labdarúgóink is húsból, vérből való emberek, s azt a megterhelést, amely hazai és nemzetközi szinten vár rájuk föltétlenül bírniuk kell. így kellene annak lennie még a válogatott mérkőzés előtti forduló kihagyása nélkül is, amire már többször történt utalás. . . (za) Ficzere Bertalan tavaly csak nézője lehetett a versenynek (A szerző felvételei)
