Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-01 / 206. szám, csütörtök
VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG ) A piaci egyensúly felújításáért Lengyelország gazdasága az elképzelések tükrében Északi szomszédaink gazdasága az* utóbbi években a komoly társadalmi válság hatására nagyon bonyolult helyzetbe került. Időbe telik, amig innen, úgyszólván a holtpontról elrugaszkodva fokozatosan helyreállhat a lengyel gazdasági élet rendje, s a termelés eredményei feledésbe meríthetik az évekkel korábban még szétzilált gazdaság lefelé zuhanó termelési görbéit. Jelenleg a legnagyobb tét: a piaci egyensúly felújítása. Hároméves terv és különböző programszerű intézkedések megvalósításával ezen munkálkodik a lengyel társadalom döntő többsége. A hároméves terv Lengyelország 1983 és 1985 közötti társadalmi-gazdasági terve az ország szokatlanul bonyolult gazdasági helyzetének időszakában született. Megfogalmazásának feltételei mindössze tavaly teremtődtek meg, miután a szükségállapot bevezetésével sikerült felújítani a közrendet, s észlelhetőek lettek a gazdasági élet javulásának első jelei. A hosszabb időtartamú visszaesés után az elmúlt esztendő mindenképpen előrelépésnek számított. A Lengyel Egyesült Munkáspárt IX. rendkívüli kongresszusának határozata alapján a kormány kidolgozta egy hároméves terv három variánsát. Ezek fő célja az lett, hogy 1985-ig helyreálljon Lengyelországban a globális piaci és költségvetési egyensúly, s megvalósuljon a gazdaság szerkezeti átépítése. Tavaly decemberben a lengyel parlament végül is azt a tervezetet fogadta el, amely az átlagos feltételekből indult ki. Számol tehát azzal, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének feltételei nem lesznek az átlagosnál rosszabbak, legalább így sikerül a gazdasági reform megvalósítása, s a nyugati szankciók sem öltenek a tavalyinál nagyobb méreteket. Fő társadalmi célként tervbe vették: a nép élelmezésének biztosítását, mégpedig úgy, hogy fokozatosan csökkenjen az élelmiszeráru behozatala; a lakosság lakásszükségleteinek kielégítését, a nélkülözhetetlen közszükségleti iparcikkekkel való ellátás javítását, s végül a legnehezebb anyagi helyzetű személyeknek a válság következményeivel szembeni védelmét. Idén márciusban a szejm a hároméves terv részeként inflációellenes és takarékossági kormányprogramot fogadott el. A terv szerint a lengyel népgazdaság fejlesztési folyamatai 1985- ig felújulnak, az ipari termelés 14-16, a nemzeti jövedelem 10,1-11,7 százalékos növekedése várható. Ez azt jelenti, hogy az ipari termelés értéke megközelíti az 1980-as szintet, s 1986-ban a válság előtti szintre juthat. A nemzeti jövedelem pedig 1985- ben elérheti az 1978-as esztendő (a válság előtti utolsó év) nemzeti jövedelmének 84-85 százalékát. Ezáltal az egyensúly elérése későbbre, azaz 1986-87-re tolódhat ki, de még így is az utóbbi két évhez képest jelentős javulás várható. A hároméves terv megvalósításának sikere a gazdasági reform mellett a hatékony gazdálkodás javításának mértékétől is függ. A takarékossági intézkedések programja ehhez sok lehetőséget kínál. Az energia-, nyersanyag- és munkaerőpazarlás elleni harc ma nem követelmény, hanem szükségszerűség Lengyelországban. Hiszen óriási tartalékok vannak e téren. Becslések szerint az egységnyi ipari termelés 2,2-szer több energiát, tüzelő- és alapanyagot fogyaszt, mint a gazdagabb és magasabb szinten iparosított országokban. Mindössze a tüzelóa- nyag-fogyasztás évenkénti 3-5 százalékos csökkentése három éven belül 6-8 millió tonna tüzelőanyagot takarítana meg. Lengyelország hároméves terve figyelembe veszi a válsággal kialakult helyzetet és a belőle kivezető út lehetőségeit. Megvalósítása nem oldhatja meg a lengyel, gazdaság és társadalmi élet minden bonyolult gondját, annál inkább viszont elősegítheti az egyensúly felújításának és megszilárdításának feltételeit és alapokat teremthet a hosszú távú tervezéshez, valamint a szocialista termelési és elosztási elvekhez való átmenethez. A gazdasági reform Lengyelországban 1982. január 1 -én lépett életbe a gazdasági reform, amely a gazdaság működési elveinek és mechanizmusáINNEN - ONNAN Határidő előtt Az Urengoj-Pomary-Uzsgorod gázvezeték építése - amely majd a szibériai földgázt továbbítja Nyu- gat-Európa országaiba - a befejezés szakaszába érkezett. A vezeték egyes részeit fokozatosan helyezik üzembe. Első ezer kilométeres szakaszát Urengojtól az Uraiig már rákapcsolták a Szovjetunió gázvezetékrendszerére. Az Urengoj-Uzsgorod gázvezeték építése rendkívüli ütemben folyik. Az építők nagy feladatot kaptak: 36 hónap alatt felépíteni a gázvezetéket. Atyumeni szakasz, amely az egész gázvezeték körülbelül negyed részét teszi ki, a tundra és tajga szélsőséges éghajlati viszonyai mellett 6 hónap alatt készült el. A gázvezeték építésében számos ország vesz részt a szükséges berendezéseket és anyagokat 700 vállalat biztosította. (HÍZ) Szénfogyasztás a Közös Piac országaiban 1982-ben a Közös Piac tagországaiban a szilárd tüzelőanyagok az elsődleges energiaforrások 24,3 százalékát képezték. A legutolsó elemzések szerint a kőolaj 20,5 %ot, vagyis 178,5 millió tonnát, a fekete- és barnaszén 3,8 %-ot, azaz 33 millió tonnát tett ki. Tavaly a legtöbb szenet, közel 182 millió tonnát, a hőerőművek használták fel. A 182 millió tonna szén az elsődleges energiaforrásoknak körülbelül 60 százalékát képezi, s az 1973-hoz viszonyítva 39 millió tonnás növekedést jelent. Nyu- gat-Európa szénbehozatala 1973- ban 30 millió tonna volt, míg tavaly 70 millió tonnára növekedett. Az előrejelzések szerint 2000-ben a tüzelőanyag-fogyasztás több mint 200 millió tonnát tesz majd ki. Már 1990-ben a szilárd fűtőanyagok és az atomenergetika 70-75 %- ban vesz részt az energiatermelésben a Közös Piac tagországaiban. A cél eléréséért a Közös Piac brüsszeli bizottsága jóváhagyta a több mint 800 millió dolláros kölcsönt a szilárd tüzelőanyagokra működő energetikai komplexumok építésére és a cseppfolyós fűtőanyagokra üzemelő erőművek átépítésére. Az a tény viszont, hogy a Közös Piac tagországai az idén az első negyedévben nem egész 81 millió tonna szenet bányásztak ki - ami a tavalyi eredményekhez viszonyítva 3,6 %-al kevesebb - arról tanúskodik, hogy a Közös Piac Szervei a már említett feladatot nem tudják megoldani. (HÍZ) Metró épül Havannában A kubai fővárosban az 1986-90-es ötéves terv idején metróépítés kezdődik. Az első szakaszokat 1991-95 között helyezik üzembe. Havanna fejlesztésének hosszú távú terve 2000-re 30 kiolométeres metróhálózat létesítését irányozza elő. (Ck) nak alapvető változásaival számol. Lényege a szocializmus társadalmi előnyeinek összekapcsolása az egyének, kollektívák és az egész népgazdaság hatékony tevékenységre való ösztönzésével. A reform fő feladata az olyan gazdasági rendszer bevezetése, amely a termelési tényezők kihasználásának magas társadalmi hatékonyságát biztosítja. Hogyan érhető ez el? Kétféle megközelítésben: egyrészt a központi tervezés stratégiai szerepének tökéletesítésével és megerősítésével, másrészt a vállalatok önállóságának alapos növelésével. A hangsúly a társadalmi tényezők figyelembevételén és a gazdasági eszközöknek a vállalati és társadalmi érdekek összekapcsolásában betöltött feladatain van. Előtérbe került azoknak a feltételeknek a kialakítása, amelyek lehetővé teszik a legszélesebb társadalmi rétegek bekapcsolódását a tervelőkészítésbe és megvalósításának ellenőrzésébe. A lengyel gazdaságban a központi tervezés társadalmi jellege, a gazdasági mechanizmushoz kötődő szoros viszonya és az ötéves terv szerepének növelése, minőségileg új feladat. Ez a rendszer az előzőnél jobban igazodik a társadalom termelőerőihez és a demokrácia szükségleteihez. A társadalmi szükségletek kielégítése voltaképpen a gazdaság alapvető láncszemeinek, a vállalatoknak az eredményességétől függ. Tevékenységük az önálló elszámolás és az önállóság elveiből indul ki. Az előbbi lényege abban van, hogy a vállalat bevételeiből fedezi kiadásait, és gazdasági eredményeiért teljes mértékben felelős. Az önállóság elve azt jelenti, hogy a vállalat önállóan dönt a tevékenységéhez tartozó termelési, anyagbeszerzési, értékesíté- sí, munkáltatási, jutalmazási, fejlesztési és más kérdésekben. Ez nem zárja ki viszont az állami szerveknek a vállalatokra gyakorolt hatását. Ellenkezőleg, a reform alatt ez csak hatékonyabb lehet, mint a múltban volt. Nagyon értékes eleme az új rendszernek, hogy lehetővé teszi a vállalatok központi irányításának összehangolását a vállalatbeli gazdasági előrelépésre ösztönzéssel. A fejlesztési kérdésekben a népgazdaság számára alapvető béruházásokról a központ dönt. Egyben az állami szervek az amortizációs és hitelpolitika eszközeivel hatékonyan befolyásolhatják a vállalatok beruházási döntéseit. Gyakorlatilag a központ igy ellenőrzi - közvetlenül vagy közvetve - az ország termelési potenciáljának fejlesztését. A gazdasági reform mechanizmusa megváltoztatja a munkás helyzetét a gazdálkodási folyamatban. Egyfelől anyagi helyzete nagyobb mértékben függ saját munkájától és tudásától, s attól, milyen készsége van a termelési eszközök kihasználására, másfelől jelentősen megnő a vállalat irányításában betöltött szerepe. Ennek természetes következménye, hogy a munkás jövedelme és biztonsága az eddiginél jóval nagyobb mértékben függ munkatermelékenységétől és az egész vállalat hatékonyságától, tevékenységének dinamikájától. így a munkás céljai szorosan kötődnek a vállalatéihoz, növekszik érdeklődése a vállalat helyzete és termelése iránt. A reformkoncepció megvalósítása Lengyelországban hozzájárul ahhoz, hogy a társadalom megértse a fejlődés alapvető törvényszerűségeit. Várható, hogy működő mechanizmusai megalapozzák annak a véleménynek az elterjedését és megerősödését, hogy az egyének és az egész nemzet gazdagságának és jólétének egyedüli forrása kizárólag a munka. (Interpress) KOMMENTÁLJUK Félúton Időben alig vagyunk túl a hetedik ötéves tervidőszak felén, s ilyenkor már alkalomszerűen kínálkozik annak felmérése, hol tart a komplex intézkedések megvalósításának gyakorlata. Két és fél esztendő alatt fokozatosan szaporodtak a visszajelzések népgazdaságunk úgyszólván minden területéről; hozzászólások, elemzések, utalások gazdagították a tapasztalatok tárházát, s egyre indokoltabbá tették a felmerülő gyakorlati nehézségek menet közbeni felszámolását, ezzel is új elemeket építve a komplex intézkedések nyitott rendszerébe. Talán sajátosságai miatt a legtöbb gond mégis az építőipari tárca két ágazatában került felszínre. Kezdetben ugyanis az építőipar hetedik ötéves tervének összeállítói a népgazdaság dinamikus fejlesztéséből indultak ki és nem vették számításba a beruházások esetleges beszűkülésének lehetőségét, s vele együtt az építkezések terjedelmének csökkenését sem. Ezek és annak következtében, hogy az ötéves terv nem készült el időben, az építőipari szervezetek munkájukat még tavaly is csak éves terv szerint végezték. Hiányzott tehát a középtávra rögzített elképzelés, amely a beruházások kivitelezésében szinte elkerülhetetlen iránytű, s a komplex intézkedések egyik alapelve. Ráadásul az éves tervek tételeiben utólagosan változásokat eszközöltek, ami magával hozta a pénzügyi rész módosítását is. így aztán a vállalatok leginkább a tételes feladatok és a nyolc legfontosabb gazdasági mutató teljesítésére összpontosítottak. A kezdeményező tervezés érdekes módon a termelésigazdasági egységek szintjén bontakozott ki jobban, a vállalatoknál viszont annál kevésbé. Ugyanis az építőipar termelési programjának szerkezete és megvalósításának lehetősége egyelőre nincs összhangban, ezért a több éves tervfeladatoknak, a szükségletek keretének és az anyagi érdekeltség feltételeinek hiánya egyben a kibontakozás legnagyobb akadálya is. Építőipari vállalataink pénzgazdálkodási lehetőségei eléggé korlátozottak, miután a komplex intézkedések szerint anyagi szükségleteiket saját forrásaikból kénytelenek fedezni. Csakhogy a nyereség és a leírások nem bizonyultak ehhez elegendő forrásnak, de még a nagykereskedelmi árrendezés és az állami költségvetési törvény módosítása sem váltotta ki a várt hatást. Állandó gondot okoz a komplex lakásépítésben alkalmazott árképzés. Pozitívuma, hogy a beruházási költségeket állandó szinten tartja. Legtöbbször azonban mégis elmarasztalják, mert fő hiányossága, hogy lehetővé teszi az építő- és más alapanyagok árának emelését (mindig a szállítók diktálta szintre), s ez egyre inkább apasztja az elérhető nyereség mértékét. Mindez együttvéve csökkenti az építőipari vállalatok pénzalapját, s azok a folyamatos gazdálkodás fenntartásához végül is kivételt kérnek, vagy hitelért folyamodnak a bankhoz. A komplex intézkedések szerint az irányítás alapvető láncszeme nem a vállalat, hanem a termelési-gazdasági egység. Ez az átszervezés az építőipari trösztökben még nem fejeződött be. Az építőanyag-gyártásban - a trenčíni Ceva kivételével - mindenhol továbbra is a vállalat az irányítás fő láncszeme. S mivel ebben az ágazatban valamennyi terme- lési-gazdasági egység országos hatáskörű, eddig még nem dőlt el, miként alakul gazdálkodásuk módja az új feltételek között. Annak ellenére, hogy a megfelelő kormányrendelet módosítása csak készülőben van, Bratislavában tavalytól már létrehoztak egy konszernt. Kiépítésének első másfél éve a Bratislavai Építőipari Művek létjogosultságáról tanúskodik. S meglehet, éppen a bratislavai építők tapasztalatai és eredményes munkája más termelési-gazdasági egység átszervezését is közvetve felgyorsítja. Annál is inkább szükség van erre, mert az építőiparban a komplex intézkedések gyakorlata nemcsak időben, hanem bevezetésének mértékében is - mint ahogy a fentiek igazolják - legfeljebb csak félúton van. J. MÉSZÁROS KÁROLY A trnavai Autógyár dolgozói augusztusban megkezdték mezőgazdasági munkagépek felszerelését a Tatra 815 módosított alvázára. Az év végéig 200 korszerű mezőgazdasági munkagépet szerelnek fel. A Tatra 815 alvázát eddig négy mezőgazdasági géphez tették alkalmassá. A képen: Bohumil Štibrányi (elöl) és Vladimír Hagara szerelőmunka közben (Peter Šimončík felvétele - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1983. IX. 1.
