Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-05 / 209. szám, hétfő

V I L A G PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA HETFO 1983. szeptember 5. XXXVI. évfolyam 209. szám Ára 50 fillér SORSDÖNTO FORDULÓ GENFBEN A nyári szünet után Genfben holnap folytatódnak a szovjet -amerikai eurohadászati tárgyalások. A mostani ötödik forduló egybehangzó vélemények szerint sorsdöntő szakasznak számít, hiszen kudarc esetén három hónap múlva megkezdődik az amerikai nukleáris rakéták elhelyezése öt európai NATO-ország területén a hírhedt 1979-es brüsszeli ún. kettős határozat értel­mében. A NATO akkor a két nagyhatalom közötti leszerelési megálla­podás létrejöttétől tette függővé a rakétatelepítést Nyugat- Európában. A döntés meghozatala után világos volt, milyen céllal kötötték ehhez a feltételhez a telepítésről való esetleges lemondást. Az Egyesült Államok már akkor eldöntötte tulajdon­képpen: a telepítés nem lehet vita tárgya és csak a párbeszédre való hajlandóság látszatának a keltése végett ült le a tárgyaló- asztalhoz azzal a feltett szándékkal, hogy végnélküli időhúzó taktikát alkalmazzon, hogy hátráltassa a megállapodást, s ennek hiányában megvalósíthassa többmilliárdos üzletet jelentő raké­tatelepítési tervét. Az európai nukleáris eszközök csökkentéséről 1981 őszétől folyó genfi tárgyalások eddigi négy fordulójában az USA maka­csul kitartott az előrehaladást tudatosan gátló álláspontja mel­lett. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az Egyesült Álla­mok nehezen ült tárgyalóasztalhoz Genfben, hiszen Reagan elnök hónapokon át habozott, míg végül is nem önszántából, hanem kétségtelenül a nukleáris leszerelést sürgető hazai és nyugat-európat közvélemény hatására igent mondott a párbe­szédet szorgalmazó többszöri moszkvai indítványra. A tárgyalások beindulásakor Moszkvában úgy vélték, hogy az amerikai készség a párbeszédre önmagában nem ad okot a túlzott derűlátásra, pusztán lehetőséget kínál a megállapo­dásra. Az utóbbi két év genfi eseményei igazolták a moszkvai óvatosság megalapozottságát. Jelenleg csaknem kétéves munka után ugyanott tartanak Genfben, mint a kezdetkor. Szovjet vélemények szerint az eddigi négy fordulóban jottányit sem közeledett a felek álláspontja. Az egyhelyben topogás oka az a merev, szándékos időhúzásra épülő amerikai taktika, amelynek célja addig elodázni a megállapodás létrejöttét, míg­nem eljön ez év decembere, a rakétatelepítés megkezdésének kitűzött dátuma. Holnap a holtpontról folytatódik tehát az idei év első számú világpolitikai kérdéséről, a rakétaproblémáról szóló párbeszéd. Azonban mégsem az eredeti indítványokról folytatódik most a vita, amelyeket a tárgyalások megkezdésekor a két küldöttség hozott magával a dossziékban. Előrelépés ugyan nem történt, de két éven át folyamatosan tapasztalható volt egy rendkívül rugalmas, ésszerű kompromisszumokra, sőt bizonyos, a felek egyenlő biztonságát nem sértő kölcsönös engedményekre kész szovjet tárgyalási alapállás, melyet sajnos az amerikai fél egyet­lenegyszer sem méltányolt és nem is viszonzott. A washingtoni delegáció annakidején a hírhedt nulla-variánssal érkezett Genfbe, amely egyoldalú csökkentést, a közepes hatótávolságú rakéták leszerelését követelte a Szovjetuniótól. A szovjet fél kategorikusan visszautasította ezt az indítványt, hiszen a Szov­jetunió sohasem sürgetett egyoldalú rakétacsökkentést az Egyesült Államoktól egyrészt, másrészt nyilvánvaló volt, hogy az indítvány a Nyugat stratégiai erőfölényének elérését hivatott szolgálni. A Szovjetunió határozottan elutasította ezt az indít­ványt, hiszen a NATO nukleáris ereje érintetlen maradt volna, míg a Szovjetuniót hátrányos helyzetbe juttatta volna. A fehér­házi vezetés a javaslatot azzal az érvvel támasztotta alá, hogy az utóbbi években állítólag a Szovjetunió javára módosult a hadá­szati egyensúly -r holott az 1979-es SALT-szerződésben elis­merte a paritást - és úgy vélték Washingtonban, hogy a meg­bomlott egyensúly csakis egyoldalú szovjet leszereléssel, vagy pedig az amerikai közepes hatótávolságú rakéták nyugat-euró­pai telepítésével állítható helyre ismét. Washington a mai napig megmaradt a nulla-variánsnál, illetve annak egyik változatát jelentő ún. közbülső javaslatánál. Se szeri, se száma nem volt viszont az előrelépést segíteni szándé­kozó szovjet kezdeményezéseknek. A sok közül említsük csak a legutóbbi múltheti indítványt, melyben Jurij Andropov java­solta: a Szovjetunió annyi rakétát hagy meg, amennyi együtt­véve a brit és francia atomütőerő, s a leszerelteket pedig megsemmisíti, ha az Egyesült Államok lemond nyugat-európai rakétatelepítési terveiről. Ezzel a kezdeményezéssel a moszkvai vezetés kivett egy érvnek mondott ürügyet Reaganék kezéből, hiszen korábban azt állították, hogy a Szovjetunió európai területén leszerelt rakétákat az líraion túlra telepítenék azok megsemmisítésé helyett. Georgij Arbatov neves szovjet leszerelési szakértő csütörtö­kön a szovjet televízióban úgy vélte, hogy moszkvai nézet szerint ezzel a javaslattal elhárult gyakorlatilag minden akadály a genfi tárgyalások útjából. Az amerikai válasz megmutatja majd, hogy tényleg érdeke az USA-nak a megállapodás, vagy csak azért tárgyal, hogy elkendőzze fegyverkezési politikáját és „békepártiként“ tűnjön fel a háborúellenes mozgalmak és a rakétaterveket helytelenítő szövetségesei, a dán, a holland, a görög és spanyol kormány előtt. Szavaiból az derült ki, hogy a Szovjetunió már annyiszor tanúsított rugalmas magatartást, hogy ennek is van ésszerű határa, ezért most már valóban az USA-n a sor, hogy lépjen. A békeszerető közvélemény Keleten és Nyugaton egy­aránt hónapok óta pozitív válaszra vár. Tárgyalni kell, meg kell állapodni amíg nem késő, amíg nem jelennek meg Európában az amerikai rakéták. Erre még van három hónap, nem túl sok idő, de talán elég ahhoz, hogy až amerikai magatartás miatt elfecsé­relt másfél évet termékeny három hónap kövesse Genfben. P. VONYIK ERZSÉBET A CSKP KB-hoz intézett üdvözlő levelet Jozef Lenártnak F. Verbich, a Szocialista Munka Hőse adta át (ČSTK felvétele - Štefan Petráé) fő célunk: a zavartalan tüzelőanyag- és energiaellátás Ünnepi ülés a bányászok és energetikai dolgozók napja alkalmából • A párt- és kormányküldöttséget Jozef Lenárt elvtárs vezette (ČSTK) - A bányászok és energetikusok napjának 34. országos ünnepségei alkalmából szombaton Prievidzán a Bányászok és Energetikai Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének központi bizottsága, a Szövetségi Tüzelőanyag- és Energiaipari Miniszté­rium, a Szövetségi Kohászati és Nehézgépipari Minisztérium, vala­mint a Cseh és a Szlovák Geológiai Hivatal képviselőinek együttes ülésére került sor. A tanácskozás „A bányászok és energetikai dolgozók alkotó tettekkel járulnak hozzá a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak teljesítéséhez“ jelszó jegyében zajlott. Az ülésen Jozef Lenártnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB első titkárának veze­tésével párt- és kormányküldött­ség vett részt. A küldöttség tagjai voltak továbbá: Josef Heman, a CSKP KB Elnökségének póttag­ja, a CSKP KB titkára, Ladislav Gerle, a szövetségi kormány alel­nöke, Ladislav Abrahám, a Szak- szervezetek Központi Tanácsának első alelnöke, a Szlovák Szak­szervezeti Tanács elnöke, Václav Janoušek, a CSKP KB osztályve­zetője, Vladimír Pirošík, az SZLKP Közép-szlovákiai Kerületi Bizottságának vezető titkára, Vlastimil Ehrenberger, hazánk tüzelőanyag- és energiaipari mi­nisztere, Eduard Saul kohászati és nehézgépipari miniszter, vala­mint Jaroslav Jenerál, a SZISZ Központi Bizottságának elnöke. A vendégek között voltak az ága­A Szovjetunió megállapodásra törekszik Julij Kvicinszkij genfi nyilatkozata ' • Reagan fogadta Nitzet (ČSTK) - Szombaton megérkezett Genfbe az a szovjet küldött­ség, amely részt vesz az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról holnap felújítandó szovjet-amerikai tárgyalásokon. A szovjet küldöttség vezetője, Julij Kvicinszkij repülőtéri nyilat­kozatában hangsúlyozta, hogy a soron következő forduló nagyon felelősségteljes lesz. Az elkövet­kező hónapokban dől el, sikerül-e megállapodást elérni és így meg­akadályozni a nukleáris konfrontá­ció kiéleződését, vagy Európában megjelennek az új amerikai raké­ták, ami maga után vonja a Szov­jetunió és szövetségesei szüksé­ges ellenintézkedéseit. Kvicinszkij kijelentette, hogy a Szovjetunió határozottan megál­lapodásra törekszik. Ennek a jó szándéknak a legújabb meggyőző bizonyítéka Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nöksége elnökének augusztus 27- én tett kijelentése, hogy a Szovjet­unió a kölcsönösen elfogadható megállapodás elérése esetében kész leszerelni az ország európai részén telepített közepes hatótá­volságú rakétáit. Az előző szovjet javaslatokkal együtt a Szovjetuniónak ez az új lépése reális lehetőséget ad a megállapo­dásra. Ezt a lehetőséget ki lehet és ki is kell használni. Azonban elszalasztott lehetőséggé is vál­hat. Remélni szeretnénk, mondot­ta végül Julij Kvicinszkij, hogy az amerikai fél mindebből levonja a helyes következtetéseket. * * * Ronald Reagan amerikai elnök szombaton fogadta Paul Nitzet, a genfi szovjet-amerikai tárgyalá­sokon részt vevő amerikai küldött­ség vezetőjét, s közölte vele utasí­tásait az újabb forduló előtt. A találkozó után megtartott saj­tókonferenciáján Nitze azt állította, hogy az amerikai fél „konstruktív hozzáállást“ fog tanúsítani. Az új­ságírók kérdéseire adott válaszai­ból azonban kitűnt, hogy az ameri­kai kormány folytatni szándékszik előző obstrukciós politikáját, amely gátolja az előrehaladást a tárgyalásokon. Ezt bizonyítja Nitzenek az a kijelentése is, hogy az USA továbbra is kitart az ún. nullamegoldás mellett, amely a Szovjetunió egyoldalú lefegyver­zését követeli, és semmi köze sincs a felek egyenlő biztonságá­nak elvéhez. zat Szocialista Munka Hőse cím­mel kitüntetett dolgozói is. Az ülést Oldrich Bogner, a Bá­nyászok és Energetikai Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Köz­ponti Bizottságának elnöke nyitot­ta meg. Az ágazatban elért eredmé­nyekkel és az ágazat feladataival Vlastimil Ehrenberger foglalko­zott beszédében. A szénipar értékelésével kap­csolatban egyebek között elmon­dotta, hogy az elmúlt bányászév­ben sikerült teljes mértékben ki­elégíteni a népgazdaság és a la­kosság szükségleteit. Tavaly több mint 124,5 millió tonna szenet jö- vesztettek, tehát a bányászok ter­ven felül 558 ezer tonna szenet termeltek ki. A szénellátás az idén is folyamatos. Az Ostrava-Karviná Konszern bányáin kívül a tervezett feladatokat az összes bányavidék teljesíti. Az 1983-1984-es téli idő­szakra való felkészülés során az ágazat október elejéig a hőerőmű­vek szénlerakataiba 4,2 millió ton­na barnaszenet és 1,4 millió tonna kőszenet akar összpontosítani. Az energetikai dolgozók tavaly csaknem egymilliárd kilowattórá­val több villamos energiát termel­tek a tervezettnél - állapította meg a továbbiakban Vlastimil Ehren­(Folytatás a 2. oldalon) Vogel levele a leszerelési tárgyalásokról (ČSTK) - Hans-Jochen Vogel, a nyugatnémet SPD parlamenti csoportjának elnöke levelet inté­zett a csoport tagjaihoz a leszere­lési tárgyalások problémájáról. A levélben figyelmeztet arra, hogy a genfi szovjet-amerikai tárgyalá­sok kudarca növelné a nukleáris fegyverkezési verseny veszélyét, és alapvetően bonyolulttá tenné a kelet-nyugati kapcsolatokat, sú­lyos csapást mérne az enyhülési folyamatra. Nyomatékosan bírálta az amerikai kormány merev állás­pontját, amelyet a bonni kormány teljes mértékben támogat. Rugal­masabb álláspontra szólított fel, - elsősorban az amerikai kor­mányt - arra, hogy a legújabb szovjet békekezdeményezésekre mielőbb válaszoljon konkrét konstruktív ellenjavaslatokkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom