Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám, szombat
MINDEN ERŐNKKEL A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS ÜTEMÉNEK MEGTARTÁSÁÉRT (Folytatás a 4. oldalról) Nagyra értékeltük már, hogy a komplex intézkedések érvényesítése hozzájárult a saját erőforrások részarányának és a beruházási kiadások részarányának növeléséhez. E irányzatot tovább akarjuk erősíteni, ezért egyes ipari ágazatokban ez évtől kezdve kipróbáljuk az összes beruházás finanszírozásában az önálló elszámolási rendszer elveinek érvényesítését. Ez egységes beruházási alap felhasználásával történik, és az alapot a termelési-gazdasági egységek és vállalatok saját erőforrásaiból képezzük bankhitel alkalmazásával. E megoldási módot távlatinak tekintjük, és a jövő évben szélesebb körben alkalmazzuk kísérletként. E gyakorlat Mindannak, amit a tervszerű irányítás tökéletesítésére teszünk és szándékozunk tenni, olyan alapvető feltételekre kell támaszkodnia mint a szervezettség, a rend és a fegyelem. A fegyelmet, persze, nemcsak az egyszerű dolgozóktól követelhetjük meg. Természetesen szükséges, hogy ügyeljünk arra, a dolgozók teljesítsék munkahelyi feladataikat, legyen áttekintésünk kihasználásukról, arról, hogyan birkóznak meg feladataikkal. És persze arról is gondoskodni kell, legyen mit tenniük, hogy produktív munkájukhoz a lehető legjobb feltételeket teremtsünk. E kérdéseket is fontolóra vettük, és keressük a javítás lehetőségeit. Ezzel összefüggésben tájékoztatni akarom önöket arról, hogy a központi szakszervezeti tanáccsal együtt elemezzük a Munka Törvénykönyvünket, miközben figyelembe vesszük a dolgozó kollektívákról és a munkafegyelem megszilárdításáról szóló azon jelentős határozatokat, melyeket az SZKP KB a Minisztertanáccsal és az össz-szövetségi Szakszervezeti Központi Tanáccsal együtt az utóbbi időben "fogadott el. A fegyelem követelményét azonban az összes vonatkozásában látni kell. Ide tartozik a tervfegyelem, a technológiai fegyelem, csakúgy, mint az egyik üzem vagy vállalat másikkal szembeni szerződéses kötelezettségének teljesítése. azonban megköveteli a beruházás-terve- zés módosítását, főleg ami a beruházások eddigi kategorizálását illeti. A komplex intézkedések hatásának értékelésekor azt is pozitívumnak tekintettük, hogy csökkentek az anyagköltségek. Az elemzés azonban azt mutatja, hogy a vállalati szférában inkább csak a rövid távon ható tartalékokat aktivizálták. Tehát fennáll annak a veszélye, hogy a köny- nyen mozgósítható tartalékok kimerülése után megszakad ez az irányzat. Mi azt akarjuk, hogy ne csak hosszú távon érvényesüljön e tendencia, hanem ezzel párhuzamosan intenzitása is növekedjék, így egészében véve csökkenjen az egységnyi társadalmi termékre eső termelő- fogyasztás. Nem lehet kétségünk afelől, hogy elsősorban az irányítási módszerektől, a szervező és irányító munka stílusától függ, hogy képesek leszünk-e változtatni a helyzeten. Ez abból az egyszerű tényből is következik, hogy lényegében minden szervezet azonos szabályok alapján működik, bár más feltételek között. És mégis nagy különbségek vannak azon termelési-gazdasági egységek és vállalatok eredményei között, amelyek hasonló feltételek között működnek. Ez pedig nem magyarázható mással, mint azzal, hogy eltérések vannak az ember munkájában, főleg az irányító dolgozók munkájában, más és más színvonalú politikai és szakmai felkészültségük, az új iránti vonzalmuk, kockázatvállalási készségük. Olyan esetek is vanak, amikor nyilvánvaló a fogyatékosságok elkendőzésére való igyekezet, az olyan intézkedések hozatala, hogy azok ne érintsék a felelőseket. A fogyatékosságok és a panaszok egész sorozatáról van szó például a cseh gázipari vállalatok konszern vezérigazgatóságának hatáskörében, ahová a népi ellenőrző bizottságnak többször is vissza kellett adnia a vizsgálati eredményeket. Míg más ágazatokban sokkal kisebb vétségekért is embereket hívtak vissza a funkcióból, a pardubicei Plynostav vállalatot lényegében csak a minimális kár megtérítésre kötelezték. Sorolhatnánk tovább a problémákat. Nem tudom, ki adott az elvtársaknak jogot saját kritériumok megszabására tekintet nélkül az érvényes alapelvekre, arra, hogy figyelmen kívül hagyják ilyen cselekedeteik társadalmi követelményeit. Ez szöges ellentétben van a párt irányvonalával, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének levelével és a kormány intézkedéseivel. A jelenlegi gyakorlat számos szervben Most pedig az 1984-es tervvel és az 1985-ös évre előirányzott feladatokkal kapcsolatban szeretnék szólni. Mindkét év döntő lesz abból a szempontból, hogy 1985 után milyen színvonalú és minőségű lesz gazdasági és szocilális fejlődésünk. Ezért a CSKP KB Elnöksége és a kormány nagy figyelmet fordít az idei feladatok következetes teljesítésére a népgazdaság minden ágazatában. Lehetőség kínálkozik arra, hogy a tervezettnél nagyobb növekményt érjünk el a nemzeti jövedelem képzésében, tehát a feltételezettnél jobb kiindulási alapot teremthetünk a jövő évi feladatokhoz. Ezt a lehetőséget teljes mértékben ki kell használni. Ez feltétel, mellyel már számolunk. Ehhez hozzá kell számítani a kedvező belpolitikai légkört is, azt, hogy az összes nehézség ellenére sikerül megőriznünk az elért életszínvonalat és a szociális biztonságot. Az emberek értik az objektív nehézségeket, melyeket le kell küzdenünk, s melyek nem egy esetben hatnak mindennapi életükre is. Ugyanakkor érdekük, hogy gyorsabban haladjunk, hogy következetesebben és számos esetben erőteljesebben oldjuk meg problémáinkat. A KGST-tagországok gazdasági tanácskozása előkészítésének keretében a többi baráti országgal együtt közösen készítjük elő távlati gazdaságpolitikai stratégiánkat, 10-15 évre, és megkezdtük a következő ötéves tervidőszakra szóló népgazdasági tervek koordinálásával kapcsolatos tanácskozásokat. Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy Csehszlovákia e tanácskozás előkészítésében eddig aktívan vett részt; támogattuk és tovább fejlesztettük a gazdaságpolitika koordinálásának gondolatát, beleértve a beruházásokat is, számos konkrét integrációs akcióra tettünk javaslatot, s előterjesztettük az integrációs mechanizmus hatékonyabb működését célzó koncepciónkat. Ha viszont az integrációban minőségileg új vonásokat akarunk érvényesíteni, akkor ehhez az egyes államok keretében is meg kell teremteni a feltételeket, tehát népgazdaságunkban is. Az integráció előnyeinek kihasználására egyre nagyobb teret kell létrehoznunk, növelni kell a gazdasági nyomást és az érdekeltséget. Meg kell mondani, hogy a jövő évi terv előkészítéséhez nagy reményeket fűztünk, figyelembe véve, hogy tavaly kedvező eredményeket értünk el gazdaságunknak az igényesebb feltételekhez való igazodásában, és az idei terv teljesítésében. A termelési-gazdasági egységek által előterjesztett, s a minisztériumok által eddig még nem korrigált tervjavaslatok viszont azt bizonyítják, hogy az erőforrások képzésében és a hatékonyság növelésében a termelési-gazdasági egységek zömében az év végéig nem érik el a várt eredményeket. A becslések szerint ugyanis a tervnek megfelelő tervteljesítést várnak el, s ez az év hátralevő részében teljesen indokolatlan gazdasági stagnálást jelentene nemcsak a termelés vonatkozásában, hanem a hatékonyság vonatkozásában is. A termelési-gazdasági egységek jelentős része ignorálta a 7. ötéves terv jövő évi feladatait, amelyeket meghatároztak számukra, s amelyeket saját maguk elfogadtak. Ezek a tények és a vezető dolgozók részéről tanúsított érthetetlen megnyilvánulások arról tanúskodnak, hogy nem használták ki a komplex intézkedések nyújtotta lehetőségeket az éves tervek idejében és jó minőségben való előkészítésére. Nyíltan meg kell mondani, hogy a termelési-gazdasági egységek tervjavaslatai lényegesen rosszabbak, mint az idei évre szóló javaslatok voltak. Ez nem bizonyítja azt, hogy az illetékes irányító dolgozók a szükséges mértékben változtattak volna hozzáállásukon. Az ilyen javaslatok elfogadhatatlanok és nem képezhetik az alapját a jövő évi terv koncepciójának és kidolgozásának. Elvárjuk, hogy a minisztériumok és a kerületi nemzeti bizottságok felelősségteljesen vizsgálják felül a termelési-gaz- dasági egységek és szervezetek javaslatait, levonva belőlük a szükséges következtetéseket, melyek összhangban leszés szervezetben nem felel meg ezeknek a követelményeknek, főleg ami az irányítás és szervezés alacsonyabb fokozatait érinti, azokat, amelyek nagy anyagi és pénzügyi eszközökkel gazdálkodnak. Az ilyen hozzáállások módosításáért személyesen a miniszter elvtársaknak, a vezér- igazgatóknak, a többi vezető dolgozónak és minden ellenőrző szervnek kell vállalnia a felelősséget. nek a 7. ötéves tervidőszakra kitűzött gazdaságpolitikai célokkal. A gazdasági növekedés meggyorsítása összhangban az ötéves terv szándékaival a tervidőszak utolsó éveiben rendkívül igényes lesz. Míg a nemzeti jövedelemnek az idén 2,3 százalékkal kell növekednie, 1984-ben már 2,9 százalékkal, 1985-ben ugyancsak 2,9 százalékos 'növekedést várunk. A tervidőszak utolsó két évében az ipari termelésnek éves átlagban legkevesebb 3,7 ponttal kell növekednie, tehát lényegesen gyorsabban, mint az első három évben. Hasonló a helyzet a mezőgazdasági termelésben is. A 7. ötéves terv koncepciójának megtartása az előfeltétele annak, hogy 1985 után is folytathassuk népgazdaságunk intenzifikálását. Pártunk központi bizottsága és a kormány konkrét feladatokat és módszereket határozott meg, melyek hosszú távon érvényesek. Készül a szocialista közösség fejlődésének prognózisa húszéves időszakra, s ebben a munkában számolnak a Csehszlovák Tudományos Akadémia jelentős részvételével, csakúgy mint tudósok és gyakorlati szakemberek részvételévei. A jövő évben átfogó dokumentumot készítünk el, mely alapja lesz a XVII. pártkongresszus programja kidolgozásának, valamint a 8. ötéves tervidőszakra szóló irányvonalnak és a KGST-tagországok tervei egyeztetésének. Az ötéves tervidőszak második felébe értünk, tudjuk, hogy sikerül megvalósítanunk szándékainkat, és azt is tudjuk, hol vannak a gyenge pontok. Az idei első félévi tapasztalatok bizonyítják, hogy a gazdasági tevékenység számos területén a tervezettnél jobb eredményeket érhetünk el. Nem szabad elszalasztanunk ezt a lehetőséget. Ne felejtsük, hogy nemcsak erről az évről van szó, hanem az ötéves tervidőszak hátralevő két évének kiindulási alapjáról is. Pártunk központi bizottsága elnökségének határozatai értelmében most a következőkre kell összpontosítani: meg kell tartanunk gazdaságfejlesztésünk gyorsabb növekedési ütemét, s ebben az értelemben tehát a termelés és a saját termelési érték tervezett mutatója teljesítésében megszerzett előnyt is. Közös erőfeszítéssel el kell érnünk, hogy már az idén a tervezettnél nagyobb nemzeti jövedelmet érjünk el; el kell érnünk a tervezett feladatok teljesítését mindenütt, ahol eddig lemaradás tapasztalható, mégpedig egészében véve és az egyes mutatók vonatkozásában egyaránt. Ebben az értelemben kell meghozni az ágazati tanácskozások - melyekre a közeljövőben kerül sor - határozatait is. A határozatoknak hozzá kell járulniuk azoknak a feladatoknak a konkrét biztosításához, melyeket pártunk központi bizottsága elnökségének határozata tűzött ki. A közös erőfeszítés szervezésének és egységesítésének folyamatában, az emberek aktivizálásában nagy szerepe van az üzemekben, a műhelyekben, a különböző munkahelyeken kifejtett tömegpolitikai munkának. Ez elsősorban a kommunista párt szerveinek és szervezeteinek feladata, minden kommunista feladata. A kommunisták képezik azt a politikai erőt, amely mindig képes volt érvényesíteni a dolgozó tömegekre való hatását akkor, amikor valamilyen nagy dologról volt szó. A pártszervek és -szervezetek körül most is szükség lesz egységesíteni a társadalmi szervezetek, elsősorban a szakszervezet és az ifjúsági szervezet tevékenységét az emberek kezdeményezésének a lehető leghatékonyabb kibontakoztatása érdekében, annak érdekében, hogy elkötelezetten kapcsolódjanak be a döntő feladatok teljesítésébe. A helyzet megköveteli, hogy a jövőben minden szakaszon jobban, következetesebben és eredményesebben dolgozzunk. A helyzet megköveteli, hogy mindenki sokszorozza meg igyekezetét, mellyel a végső eredményhez járul hozzá. (Alcímek: Új Szó) Hatékonyabb készletgazdálkodást A komplex intézkedések érvényesítése által lényeges haladást kell elérni az előállított produkció és a felhasználása közötti viszonyban is. Nemcsak arról van ugyanis szó, hogy növekedjen a termelés és a saját termelési érték tekintet nélkül a tervezett struktúrára, hanem arról is, hogy a végső fogyasztásban hatékonyan hasznosítsák a termékeket. A felgyülemlett készletek mozgósításának volumene és üteme korántsem felel meg gazdaságunk szükségleteinek. Noha az év első felében első ízben növekedett a készletforgás - 1,8 nappal -, továbbra is növekednek az új készletek. Az év első hat hónapjában ez 8,4 milliárd koronát tett ki. A legnagyobb készletek az iparban és az építőiparban vannak. Hogy a készletcsökkentéssel kapcsolatos éves feladatunknak eleget tegyünk, a második félévben június végéhez viszonyítva az iparban és az építőiparban 4,6 milliárd koronával kellene csökkenteni a készleteket. Népgazdaságunkban a készletek összvolumene 453,6 milliárd korona értékű, és - csupán az összehasonlítás kedvéért - ez az érték megközelíti a tiszta nemzeti jövedelem szintjét. Számolni kell azzal, hogy az 1983-as évi gazdasági eredmények komplex elemzése során a készletek alakulásának a tervezettnél nagyobb szintje negatívan hat az anyagi ösztönzésre. A készletek nem kielégítő fejlődése arra kényszerít bennünket, hogy elgondolkodjunk az eddig érvényben levő pénzügyi és gazdasági szabályok módosításáról, főleg ami a termelés értékesítésének pillanatát illeti. Ma a vállalat akkor értékesíti termékét, amikor az a raktárba kerül. Ez viszont semmiképpen sem ösztönzi a termelőket az áru tényleges eladására és hasznosítására. Úgy vélem, hogy itt az ideje az eddigi rendszer módosítása fontolóra vételének, hogy a terméket akkor tekintsék értékesítettnek, ha a megrendelő az áru átvételét a. szállító bankszámláján igazolta. Tudatosítjuk, hogy elvi változásról van szó, olyan módosításról, amely lényegesen érinti a hitelnyújtást, a fizetést, a szerződéses kapcsolatokat, az árunyilvántartást és a könyvvitelt, hogy az áruértékesítési zavaroknak komoly következményei lesznek a szervezetek gazdálkodásában. A komplex intézkedések megerősítették a termelési-gazdasági egységek helyzetét és feladatkörét, valamint jogkörét is. Azt akartuk elérni, hogy funkciójuk betöltéséhez megfelelő irányítási eszközökkel és az ehhez szükséges gazdasági szabályokkal rendelkezzenek. Egyúttal hangsúlyoztuk, hogy a vállalatnak megfelelő jogkörre és felelősségre van szüksége azoknak a kérdéseknek a megoldásához, melyek műszaki, szociális és önelszámolási funkciójának betöltésével kapcsolatosak. Éppen ezért a termelésigazdasági egységek keretében az irányítási rendszert és kapcsolatokat differenciáltan, az adott feltételeknek megfelelően kell megoldani. Számos tapasztalat bizonyítja, hogy ezt a szándékot nem értelmezték mindenütt helyesen. Vannak esetek, hogy aránytalanul növekszik az irányító funkciók centralizálása a vezérigazgatóságokon. Ez oda vezet, hogy a vállalatok nem tanúsítanak nagy érdeklődést a gazdasági eredmények növekedése iránt, és következményeiben gyengítik az érdem szerinti elosztás elvének hatását is. Megoldásra vár viszont az a feladat is, amelyet már a komplex intézkedésekben is lefektettünk, s melynek értelmében mozgósítható tartalékokat kell létrehozni a gazdasági fejlődésben megmutatkozó ingadozások áthidalására, arra, hogy gyorsan reagálhassunk a tudomány és a technika új ismereteire. Nem kevésbé fontos programfeladat a tervezés, az egész tervezési folyamat tökéletesítése az irányítás minden szintjén. Ezt főleg a következő két irányban kell megvalósítanunk. Elsősorban meg kell oldanunk a terv stabilitásának kérdését. Ebből a követelményből nem akarunk engedni, és nem is engedhetünk. A terv stabilitását elsősorban úgy kell értelmeznünk, mint a benne kitűzött célok stabilitását, az innovációs aktivitás feladatait. Tehát nem úgy, mintha az egyes részletmutatók változtathatatlanok lennének. Másodszor, el kell mélyítenünk a tervezés távlati voltát, és a szükséges mértékben biztosítanunk kell a távlati elképzelések összekapcsolását a középtávú ötéves tervvel. Minőségileg új feltételeket kell teremteni a kezdeményező tervezés és a dolgozók kezdeményezésének fejlesztéséhez. Azzal számolunk, hogy ez a dolgozóknak az irányításba való bekapcsolódásának új formáit is megköveteli. Nagyobb munkafegyelemmel A jövő évi feladataink