Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám, szombat
MINDEN ERŐNKKEL A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS ÜTEMÉNEK MEGTARTÁSÁÉRT Ľubomír Štrougal elvtárs beszámolója a prágai országos aktívaértekezleten (A beszámoló első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) A gabonaneműek idei learatása a múlt évhez képest lényegében egy héttel korábban befejeződik. Az össztermés mintegy 10 millió 200 ezer tonna, 170 ezer tonnával több a terv előirányzatánál. A múlt évhez és a hatodik ötéves tervidőszak átlagához képest a termés 868 000 tonnával nagyobb. Az őszi búza és az őszi árpa átlagos hektárhozamát 48,4 illetve 45,2 mázsára, a tavaszi árpáét csak 38,5 métermázsára becsüljük. Ennek arra kell ösztönöznie bennünket, hogy elemezzük a jelentős különbség okait, s elgondolkodjunk általában a növénytermelés, főként a gabonatermelés szerkezetéről. Nagy talányt jelent mindeddig a szemes kukorica várt hozama, mivel a terv egymillió tonnát irányoz elő, de ezt az eredményt nyilvánvalóan nem érjük el. A cukorrépa fejlődése csak átlagos terméssel biztat. Bár a gyökér súlya eléri a tízéves átlagot, a jelenlegi cukortartalom valamivel nagyobb. Most az a cél, hogy a mezőgazdaságok idejében mindent megtegyenek a betakarítási veszteségek lényeges csökkentéséért. A cukorgyárakban is szervezési és műszaki intézkedéseket kell tenni a tárolási és a technológiai veszteségek csökkentésére. Arra kell törekedni, hogy maximálisan megközelítsék a cukortermelés tervezett szintjét. Az augusztus 15-i becslések szerint a burgonyatermés sem éri el a tervezett szintet. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoknak a kereskedelmi minisztériumokkal együtt már most intézkedéseket kell tenniük arra, hogy a termést a lehető legcélszerűbben felhasználják, hogy megelőzzék a veszteségeket és biztosítsák a belkereskedelem folyamatos ellátását. Ezek a termelési kiesések főként a mezőgazdasági vállalatok takarmányalapjaiban tükröződnek vissza. Ezért a mezőgazdasági termelés dinamikájának további növelése szempontjából a munkák jelenlegi szakaszában nemcsak annak van rendkívüli jelentősége, hogy az idei termést minél kisebb veszteséggel betakarítsuk, hanem annak is, hogy optimális feltételeket teremtsünk a jövő évi terméshez. Pozitívumot jelent a nyári tarlókeverékek vetésének sikeres lezajlása; e keverékeket 430 000 hektáron vetették el, 8500 hektárral nagyobb területen mint tavaly. Az őszi repcét eddig lényegében ugyanakkora területen vetették el, mint tavaly, az őszi szántást pedig már az összterület egyharmadán elvégezték. Noha a növénytermesztésben értünk el pozitív eredményeket, ma már nyilvánvaló, hogy bizonyos területeken az új gazdasági évben jelentős feszültségek lesznek a takarmányellátásban. Ezért a mezőgazdasági irányításban dolgozók számára elsőrendű feladat lesz a maximális gazdaságosságról való gondoskodás. A takarmánykészletek terén kialakult konkrét helyzet szerint mindenütt és idejében differenciált intézkedéseket kell foganatosítani a folyamatos és ésszerű takarmányozás biztosítására a tömegtakarmány teljes hasznosításával, elsősorban ami a szalmát és a nem hagyományos erőforrásokat illeti. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozzuk, hogy a takarmány- és energiagazdálkodás terén hozott intézkedések egyáltalán nem átmeneti jellegűek, ahogy ezt számos dolgozó még mindig értelmezi. Az intézkedések tartós jellegűek. Az állatállomány, elsősorban a sertés- és baromfi- állomány létszámát a tényleges takar- mány-eróforrásokkal és az állami terv feladataival összhangban kell szabályozni. A múlt év második felében felújult az állattenyésztés fejlődésének dinamikája. Az előző év hasonló időszakához viszonyítva a mezőgazdaság szocialista szektorának vállalataiban minden vonatkozásban gyarapodott az állomány, miközben - szándékainkkal összhangban- a baromfiállomány 766 ezer darabbal csökkent. Az állomány termelőképessége is növekedett. A tehenenkénti és napi fejési átlag 9,29 liter, lényegében egy literrel magasabb, mint a múlt év hasonló időszakában. Ez azt jelenti, hogy a teljes termelés a múlt évi mennyiséghez viszonyítva 322 millió literrel növekedett, miközben a literenkénti abrakfogyasztás azonos szinten maradt (0,24 kg). A hús- és tojástermelésben némileg csökkent a fajlagos abrakfogyasztás, miközben a termelőképesség növekedett. A sertés- tenyésztésben például 1982-höz viszonyítva 15 grammal növekedett a napi súlygyarapodás, s ugyanakkor az 1 kg súlygyarapodásra eső szemestakar- mány-fogyasztás 30 grammal csökkent. Ezzel kapcsolatban arról is szólni kell, hogy fokozódott a kisál lattenyésztók és a kertészkedók tevékenysége. Ezek is hozzájárultak az ellátáshoz és az önellátáshoz. 1979-ben a szerződéses állattartóktól 1400 tonna vágóállatot vásároltak fel, 1982-beh fjedig már 24 000 tonnát. 1982-ben 1,4 millió tonna gyümölcsöt, 136 ezer tonna zöldséget, 7,7 tonna mézet és 2300 tonna gyapjút vásároltak fel kistermelőktől. A fejlődés e téren az idén még gyorsabb, mint tavaly. Nyilvánvaló tehát, hogy a kistermelők hasznos tevékenységet folytatnak, és termelésük gazdasági súlya nem elhanyagolható. Nekünk érdekünk e tevékenység továbbfejlesztése, természetesen az összes vonatkozó rendelkezés megtartásával. A mezőgazdasági termelés tárgyi feltételeinek javítása mellett nagyra értékeljük: az ágazatban pozitívan kezdi éreztetni hatását az is, hogy 1982 óta érvényesítik az ágazatban a tervszerű irányítás tökéletesített rendszerét. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a kijelölt alapelvek és szabályok helyesek, és a mezőgazdasági termelés inten- zifikálására irányulnak. Különösen fontos feladat a tervezés színvonalának emelése, főleg ami az ágazatközi kapcsolatokat és az adminisztratív szemlélet felszámolását illeti. A szerződéses kapcsolatok javítása, a szolgáltatások kérdésének teljes megoldása, a mezőgazdasági-ipari komplexum keretében a szerződéses kapcsolatokért való felelősség növelése mind lényeges feladat. Úgy véljük, hogy a mezőgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesítése kedvezőbb eredményekkel járhatott volna, ha komplex módon érvényesítik mindenütt a javadalmazás tökéletesítésére hozott intézkedéseket és ha elmélyültebbé teszik a személyi anyagi érdekeltséget, a vállalaton belüli önálló elszámolási rendszer bevezetése révén. A szocialista vállalatok e téren még mindig sok mindennel adósak. Sok helyen hiányzik még a tárgyilagos, vállalatokon belüli munkahelyekig ható tervlebontás, amely a műszaki-gazdasági normák rendszerével van alátámasztva. A lehetőségek kihagyásának következménye, hogy az egyének és kollektívák közötti bérdifferenciálás nem megfelelő mértékű. Nyilvánvaló, hogy az említett fogyatékosságokért részben a központi irányítási szféra is felelős. Az év elsó felében az élelmiszeripar is jó eredményeket ért el. Stabilizálódott a lakosság ellátása, mégpedig úgy, hogy- noha a választék néha problémát okozott - a keresletet lényegében kielégítettük. A tervezettnél többet vásároltak fel, főleg állattenyésztési termékekből, így az árutermelési tervet az ágazat 3,9 százalékkal túlteljesítette. Valamennyi termelési-gazdasági egység teljesítette a tervét. Tovább kell tökéletesíteni az irányítási rendszert Az eredmények értékelése során egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a 7. ötéves tervidőszak elsó felében pozitívan hatott a tervszerű irányítás tökéletesítésére hozott komplex intézkedések érvényesítése. Ezt állapította meg a CSKP KB Elnöksége, amikor részletesen értékelte az idei terv teljesítését. Ugyanakkor arról is tájékoztatni akarom önöket, hogy a párt Központi Bizottságának Elnöksége önállóan és részletesen foglalkozott a gazdasági mechanizmus és irányítás hatékonyságának, a komplex intézkedések egészében vett érvényesülése kérdéseivel, továbbá a komplex intézkedések érvényesítése során szerzett tapasztalatokkal. E tanácskozáson arra a következtetésre jutottunk, hogy az irányítási rendszert és mechanizmust, az irányító tevékenység módszereit és stílusáí tovább kell tökéletesíteni. Önök jól tudják, hogy már hosszabb ideje e kérdések megoldására törekszünk. Nem véletlen és nem divatos jelenségről van szó. Az irányítás tökéletesítésének követelménye mély talajban gyökerezik és a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszával függ össze. A tervszerű irányítás kérdése nemcsak Csehszlovákiában merült fel. A szocialista közösség összes tagországában keresik és vizsgálják e téren az utakat és módszereket, amelyek révén az eddiginél hatékonyabban lehetne megoldani az újratermelési folyamat egyre szerteágazóbb és sokoldalúbb problémáit. Minden szocialista ország saját feltételeinek megfelelően, realitásainak elemzéséből kiindulva keresi a megoldást. Azonban bármennyire sajátos módon folyik is a tervszerű irányítás és a gazdasági mechanizmus tökéletesítése egy-egy országban, léteznek olyan alapelvek és kérdésmegközelítések, amelyek valamennyi szocialista országban azonosak. Ez nem is lehet másképp. Hiszen szocialista országokról van szó, amelyek végső célja azonos, amelyekben tudományos világnézet érvényesül, és amelyekben bizonyos szempontból az időszerű gazdasági problémák lényege is azonos. Ezek az alapelvek a szocialista népgazdaság természetéből következnek. Alapvető szempont, hogy közösségünkben a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak, hogy centralizált a tervezés és tervszerű az áru- és pénzviszonyokban rejlő lehetőségek kihasználása. Éppen elén kötelességünk figyelmesen tanulmányozni és hasznosítani a testvérországok e téren szerzett tapasztalatait. Már most lehetőség van számos ilyen tapasztalat érvényesítésére. Ez főleg az SZKP KB és a Minisztertanács legutóbbi intézkedéseire vonatkozik. Elsősorban arra gondolok, hogy a Szovjetunióban határozatot hoztak az ipari termelési egyesülések jogainak bővítéséről, és törvényt fogadtak el a munkahelyi kollektívák jogairól és kötelességeiről. Nekünk is figyelemmel kell kísérnünk e törvény érvényesítését, tapasztalatokat kell gyűjtenünk, és megfelelő, nem túlságosan távoli időben összegeznünk és hasznosítanunk kell ezeket. A komplex intézkedések érvényesítésének tapasztalatai A párt Központi Bizottságának Elnöksége ezeket a szempontokat is figyelembe vette, amikor a komplex intézkedések eddigi megvalósítását értékelte. Milyen'következtetések vonhatók le az eddigi tapasztalatok alapján? Elsősorban is megállapíthatjuk, hogy a komplex intézkedések alapelvei helyesek és szükségesek. Az irányítási rendszer további tökéletesítése során ebből indulunk ki. E következtetést főleg arra alapozzuk, hogy tökéletesebbé és reálisabbá vált az egész tervezési folyamat, a terv és a gazdasági szabályzók révén erőteljesebb nyomást gyakorlunk a hatékonyságra, a minőségre és a népgazdasági végeredményre. A megváltozott világgazdasági helyzetben kevesebb erőforrással számolhatunk. Ez új helyzetet teremtett népgazdaságunkban, és a komplex intézkedések érvényesítése hozzájárult problémáink megoldásához. Az előző két évben az anyagköltségek kedvezőbben alakultak, mint a 6. ötéves tervidőszak átlaga. A viszonylagos anyagköltség-csökkentés 1981-ben 1,1 százalék, 1982-ben pedig 1,4 százalék volt. Az idén is folytatódik ez az irányzat. Ez azt jelenti, hogy az anyagköltség-csökkenés üteme a 6. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva több mint megkétszereződött. A komplex intézkedések hatására erőteljesebben érvényesülnek az önálló elszámolási alapelvek. Ez főleg abban jut kifejezésre, hogy szorosabbá válik a kapcsolat a termelési-gazdasági egységek és vállalatok által létrehozott pénzügyi erőforrások (főleg a nyereség) és ezek igényeinek kielégítése között. A szükségletek, elsősorban a beruházások finanszírozásában növekedett a saját pénzeszközök részaránya. 1982- ben (1980-hoz viszonyítva) a beruházásfinanszírozás saját erőforrásokból biztosított részaránya 45,7-ról 55,5 százalékra emelkedett, az állami költségvetésből származó dotáció részaránya pedig 19,6-ról 11,6 százalékra csökkent. Ez az irányzat 1983 elsó felében is folytatódott, amikor a saját erőforrások részaránya az egészében vett pénzfelhasználásban eléri a 62 százalékot. Megfelelő szerepet játszik az is, hogy újonnan létrehoztuk a fejlesztési alapot, amelyet főleg korszerűsítési, felújítási és rekonstrukciós jellegű beruházásokra használunk fel. Az is pozitív jelenség, hogy a komplex intézkedések feltárják a termelési-gazda- sági egységek, vállalatok és vállalaton belüli munkaszakaszok gazdasági tevékenységének hibáit, ugyanakkor a minisztériumok és tervezési csúcsszervek hibái is a korábbinál sokkal erőteljesebben a felszínre kerülnek. A tárgyilagosság érdekében azonban le kell szögezni, a CSKP KB Elnöksége a pozitív tapasztalatok hangsúlyozása mellett arra is rámutatott, hogy a komplex intézkedések egyes szándékai nem az elképzeléseknek megfelelően valósultak meg. Egyszóval: a komplex intézkedések egyelőre még nem érvényesülnek átfogóan és teljes intenzitással minden munkaszakaszon az újratermelési folyamat minden fázisában. Ennek okát elsősorban abban látjuk, hogy távolról sem sikerült minden irányítási dolgozónak elsajátítania és a gyakorlatban alkalmaznia az intézkedések alapelveit. Ezen nagyon gyorsan változtatni kell A párt és a kormány vezetése már senkinek sem adhat további időt a dolgok állásának teljes megértésére, nem tűrheti tovább, hogy egyes gazdasági vezetők nem teljesítik feladatukat. Nem kívánunk lehetetlent. Azt akarjuk, hogy a párt politikájával való szóbeli egyetértést tettekkel bizonyítsák. A párt KB Elnöksége határozatainak szellemében ezért napjainkban a következőkre van szükség: Tökéletesített tervezéssel Folytatni kell a tervek és az egész tervezési folyamat tökéletesítését a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak szellemében. Itt főleg arra gondolok, hogy elmélyültebben össze kell kapcsolni a tervkészítés és az erőforrás- illetve szükségletmérlegelés anyagi és értékkritériumait. Nem térhetünk napirendre afölött, hogy az anyagi és beruházási erőforrások elosztása többé-kevésbé még mindig inkább az anyagi proporciók szempontjából történik, miközben az értékeszközöket, például az árakat, a pénzt és a hiteleket ennek nagy mértékben pasz- szívan alárendelik. Ilyen körülmények között nem lehet kellő nyomást gyakorolni a hatékony erőforrás-hasznosítás elősegítésére. Minden azt bizonyítja, hogy a feladatok, a keretek és a tervnormatí- vák még nem gyakorolnak kellő nyomást a jövedelmezőség és a munkatermelékenység növelésére, tehát arra, hogy a szervezetek pénzügyi erőforrásainak képzése igazságosabb és szigorúbb feltételek között valósuljon meg. A tervezés e értelmezésével kapcsolatban még szólni kell a nagykereskedelmi árakról is, amelyek hatása jelentős. A 7. ötéves tervidőszakban módosítottuk a tüzelőanyag-energetikai erőforrások és egyes nyersanyagok nagykereskedelmi árát. A nagykereskedelmi árakat 1984. január 1-ével tovább módosítjuk a folyamatos áridószerúsítés keretében. A nagykereskedelmi árak színvonalát 6,4, a végtermékek nagykereskedelmi árát pedig 4,1 százalékkal emeljük. A CSKP KB legutóbbi ülésének határozataival összhangban a nagykereskedelmi árak területén olyan intézkedéseket készítünk elő, amelyek ösztönzően hatnak a műszaki fejlesztésre és a hatékonyságra. Az ilyen ármódosításokkal azt akarjuk elérni, hogy a termelők számára kifizetóbbé váljék új, progresszív termékek előállítása. A komplex intézkedések hatékony érvényesülésének egyik fö feltétele, hogy ezek egészen a munkahelyekig, a vállalatokon belüli munkaszakaszokig éreztessék hatásukat. Számos termelésigazdasági egységben és vállalatban még nem teljesítették e feladatot. Számos esetben az önálló elszámolás kibontakozását gátolja a túlságosan részletes adminisztráció, az indokolatlan centralizáció és az eszközök termelési-gazdasági egységen belüli újrafelosztásának számos fogyatékossága. Kérdem én, elvtársak, hogyan lehet ott érvényesíteni a kezdeményezést, ahol az emberek nem ismerik rendesen feladataikat és a vállalati célokhoz fűződő viszonyokat, sót, esetenként még az anyagi érdekeltség szabályait sem. Ezzel lényegében szegényebbé válunk, arról mondunk le, ami a legértékesebb: dolgozóink érdeklődésének és alkotó aktivitásának felkeltéséről, kibontakoztatásáról. Arról is hadd szóljak, hogy a komplex intézkedések miként és milyen mértékben befolyásolják a termelési-gazdasági egységek és vállalatok olyan égető kérdéseinek megoldását, mint a beruházások finanszírozása, a termelófogyasztás csökkentése, a külkereskedelmi tevékenység és a készletgazdálkodás színvonalának emelése. (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1983. IX. 3.
