Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-26 / 227. szám, hétfő
0-7 eptember 15-én az NDK bratislavai Kulturális és Tájékoztató Központjának különtermében Az NDK legszebb könyvei 1980-1982 címmel kiállítás nyílt. Az ünnepélyes keretek között, a két ország kulturális életének illetékes képviselői jelenlétében megnyitott kiállítást közösen szervezte és rendezte a lipcsei Börsenverein der deutschen Buchhändler (A Német Könyvkereskedők Tőzsdeegyesülete) és a SÚKK (Szlovák Kiadói Főigazgatóság). Az ízlésesen megrendezett kiállításon mintegy 150 olyan szép könyvet láthatnak az érdeklődők, melyeket szakemberekből álló zsűri válogatott ki az 1980-82-ben az NDK Kulturális Minisztériuma és a lipcsei Börsenverein által kitüntetett alkotásokból. A bratislavai nemzetközi gyermekkönyv-illusztráció biennálé és az NDK-csehszlovák kulturális napok alkalmából megrendezett könyvkiállítás nem az első a maga nemében Bratislavában, hanem része egy immár hagyománnyá váló kétoldalú folyamatnak, s célja, hogy bepillantást nyújtson az NDK könyvkiadói és könyvművészeti munkájába. K. J. Heiber, aki a lipcsei Börsenverein és az NDK-beli Könyvkiadók és Könyvkereskedők Szövetségének nevében a kiállítást megnyitotta, nemcsak a most kiállított könyvekről szólt, hanem figyelemre méltó gondolatokat fejtett ki a két ország közötti kulturális kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről, az NDK-beli könyvkiadásról, és -terjesztésről:- A kiállított könyvek - mondta a megnyitó utáni beszélgetéskor K. J. Heiber - természetesen tükrözik az NDK kulturális politikáját, fejlett szocialista társadalmunk könyvkiadói tevékenységét. Az itt látható művek részint az 1982. évi - nyolcvankét ország részvételével megtartott - nagy lipcsei nemzetközi könyvművészeti kiállítás (IBA) előtt, részint közvetlenül utána keletkeztek.- A kiállításon a témacsoportok széles skálája megtalálható a tudományos munkáktól a szépirodaimon át a gyermek- és ifjúsági irodalomig. Milyen müveket emelne ki a másfélszáz közül?- Nagyon nehéz bármit is kiemelni, hiszen itt csakis ,.kiemelt“ könyvek vannak. De mindenesetvagy valamilyen díjat kaptak. Ezek a többi között: Miroslav Válek Veľká cestovná horúčka (Nagy utazási láz), című könyve, mely a Szép gyermekkönyv elnevezésű kiállításon aranyérmet nyert; Dušan Kál- laynak, az IBA ’82-őn ugyancsak aranyéremmel kitüntetett illusztrációi Oskar Wilde Ballada a readin- gi börtönről című könyvének szlovák nyelvű kiadásához; Lewis Carol! Alica v krajine zázrakov (Alice Csodaországban) című, a Mladé letá-nál megjelent (szintén aranyérmes) gyermekkönyve. Az ezüstérmet nyert alkotások közül pl. Robert Brož Grafikák a Marx Károly-témára című ciklusa, a bronzérmesek közül Francois Rabelais közismert müve, a GarA papír partján Tözsér Árpád versei szlovákul NDK-beli könyvkiállítás Bratislavában re figyelemre méltók például a következő könyvek: 500 Jahre Buchstadt Leipzig; Michail Bulgakov Der Meister und Margarita, Fritz Löffler Das Alte Dresden című müve, a Das Sozialistengezetz 1878-1890 és az Ornamentik der Volkskunst in Europe és a Biedermeiercímű publikációk. És persze van itt néhány igen szép - és nekünk nagyon kedves - gyermekkönyv. Az olyanokra gondolok, mint például Václav Cibula Prager Sagen (Prágai mondák) című, Gerhard Rappus által illusztrált kedves könyve, azonkívül Goethe Reineke Fuchs című műve, melyet a neves Wilhelm Kaul- bach míves illusztrációi tesznek szemléletesebbé és igen érdekesnek tartom Elfriede Eberhardt Binder Das gezähnite Feuer című művét, e könyvben egy sor mesterségről gazdag rajzanyagot kap a gyerek, nem beszélve Charles Dickens Ferien Märchen ötletesen illusztrált (nagybetűs!) könyvéről, melyet tavaly adott ki a berlini Der Kinderbuchverlag. Az NDK-beli könyvek mellett olyan szlovák kiadványok és illusztrációk is láthatók, amelyek az 1982-es IBÁ-n elismerő oklevelet gantua és Pantagruel, melyet a Tatran Kiadó jelentetett meg. Ilse Jahnkéhez, a kulturális központ vezetőjéhez fordulok:- Van-e valamilyen hagyománya az NDK-ban a küllemükkel, tehát a tipográfiai és grafikai kivitelükkel is ható könyvek külön értékelésének, jutalmazásának?- A legszebb könyvek értékelésének és díjazásának már a régi Németországban is sokéves hagyománya volt. Ám ötven évvel ezelőtt, amikor Németországban hatalomra jutott a fasizmus, betiltották a könyvek díjazását, mert Lipcsében az akkori bíráló bizottság haladó írók, köztük Bertolt Brecht, Stefan Zweig és mások- műveit is díjra javasolta. Ezerki- lencszázötvenkettő óta az NDK- ban ismét megrendezik a könyvművészet, az esztétikai minőség versenyét. Nem szükséges hangsúlyoznom tehát, hogy e szokás felújításával valójában egy régi hagyományt folytatunk. A mostani kiállítás - mely szeptember végéig tekinthető meg- újabb dokumentuma az NDK és Csehszlovákia között fennálló sokrétű kulturális kapcsolatoknak. KÖVESDI JÁNOS Tőzsér Árpád verseit rövid időn belül a második szlovák nyelvű verseskötetben olvashatják a szlovák költészetkedvelők. (Az ő verse Fédikor (Mužný vek) volt a címadója annak az antológiának is, amely közel két esztendeje jelent meg Koncsol László válogatásában, Vojtech Kondrót fordításában, a Slovenský spisovateľ kiadónál). A Na brehu papiera (A papír partján) című kötetet maga a költő válogatta, s utószót is ő írt hozzá. Tőzsér Árpád verseit pedig a neves szlovák költő, a magyar irodalom barátja, Ľubomír Fel'dek ajánlja az olvasóknak, többek között így: „Verseinek keletkezési idejét Tőzsér Árpád igy jelölte: 1980-1956. Ez nem sajtóhiba. A versek besorolásának antikro- nologikus sorrendjét jelzi. De mondhatnám azt, hogy mást is. Hála a fordításnak, a költővel együtt elindulhatunk visszafelé azon az úton, amelyet mi - gondolok itt az ő szlovák kortársaira - bejártunk, váltvetve, de teljes ködben, amelyet a nyelvi akadály jelentett, miközben Tözséd csak sejtettük, anélkül, hogy pontosabbat tudtunk volna róla. (Ô, aki szlovákul is beszélve, rendszeresen követve és fordítva a szlovák irodalmat, rólunk bizonyosan többet tudott.) Ezen a visszafelé vezető úton, utólag megállapíthatjuk, hogy egy negyedszázadon át szuverén lírikus lépked mellettünk, aki eredményesen oldja meg a modern líra feladatait. Szuverenitása annak alapján is felismerhető, hogy témái széles területeken tenyésznek - széles territoriális és történelmi mezőkön. A felismerést segíti költői szubjektumának állapota, amelynek kiinduló mezeje az előbbivel szemben úgy leszűkített, ahogyan csak a mestereké lehet. “ E recenzió alkalmából hevenyészett fordítás is tükrözi Fel'dek véleményét Tőzsér költészetéről. A kötet versei három fordító műhelyében születtek meg szlovák nyelven. Vojtech Kondrót 34, Mila Haugová 2, és Marta Podhradská 18 verset fordított. Tőzsér huszonöt éves alkotótevékenységének termését három ciklusba osztották. Az elsőbe az éppen ezzel a fordításkötettel egyidőben megjelenő Adalékok a Nyolcadik színhez című legújabb kötet versei kerültek. A másodikba az 1967 és 1972 között írtak, s a harmadikba az 1955 és 1967 közöttiek. Kár, hogy mind Tőzsér Árpád utószavában, mind a kötet impresszumában tévesen tüntették fel a költő utolsó kötetének a címét. Ez a szlovák fordítás esetében talán még megbocsátható (Sny k VIII. dejstvu), de magyarul (Almok a VIII. színhez) már szarvashibának tűnik fel. Nem szólva arról, hogy a cím fordítója se igen vette figyelembe a Madách Az ember tragédiája című művének szerkezeti sajátosságait. A kötet egészét tekintve vitathatatlan erénye a válogatásnak a pontosság, amellyel Tőzsér Árpád a saját költészetét, s benne a csehszlovákiai magyarság létét és tudatát fel- és megmutatja. DUSZA ISTVÁN Néprajz - alapfokon Ügy látszik, elérkeztünk arra a szintre, amikor a felnőttek a népi kultúrára való fölfedező rácsodál- kozása a műveltség tartós alkotóelemévé kezd válni, s most már arra is gondolhatunk, hogy gyermekeinket vezessük be ezen ismeretek világába. A népi kultúrával (pontosabban a népköltészettel, népmesével) persze szinte mindenki találkozott gyermekkorában, de ez mostanáig jószerével „csupán“ az olvasás és a szépirodalom szeretetét alapozhatta meg. Hiányoztak ugyanis a meséből kinőtt, a tudományos ismeret- terjesztés nyújtotta új világra fogékony korosztály számára a megfelelő, népi kultúrát bemutató népszerűsítő művek. Ezt az űrt volt hivatott legalább részben kitölteni Kósa László - Szemerkényi Ágnes: Apáról fiúra (Móra 1973, 1975) című munkája, amely azonban - minden erénye ellenére - csak igen szerény méretekben sikerülhetett, hiszen a második kiadás például mindössze 24 800 példányban jelent meg. Azóta is hiánycikknek számít e kiadvány, ami egyrészt hízelgő lehet a szerzők számára, másrészt mégiscsak elkeserítő, ha némi eredményt is vártunk tőle. Azóta nem jelent meg kifejezetten az alapiskolás ifjúság számára íródott néprajzi ismeretterjesztő mű. Ezért örvendetes a Móra Könyvkiadó újabb vállalkozása, amelynek eredményeként a Kolibri Könyvek sorozatában néprajzi tárgyú munkákat is megjelentet. A magyar népviseletek (1982) után jelenleg a Magyar népi építészet (1982) és a Pásztorélet, pásztorművészet (1983) című kiadványok tűntek fel könyvesboltjainkban. A Bárth János írta kis magyar’ népi építészet mintegy enciklopé- dia-szerűen, rövid, világos egységekben mutatja be a témát, rengeteg rajz (Khell Csörsz munkái) kíséretében. Először a történeti gyökerekkel, a településszerkezettel, telekrendezéssel foglalkozik, majd az egyes háztípusokat veszi sorra. Ezt követi a „magyar tájak házai“ című fejezet, amelyben tizenhat tájegység jellegzetes lakóépületeinek leírását és rajzát közli (itt láthatjuk viszont többek között a martosi tájházat is!). A Pásztorélet, pásztorművészet című kiadvány S. Kovács Ilona munkája. A rajzokkal és színes fényképfelvételekkel illusztrált karcsú könyvecske szintén rövid címszavakban ismerteti a pásztorélettel és -művészettel kapcsolatos tudnivalókat. Mindkét kiadvány nagyszerű segédeszköz lehet azok számára, akik a népi kultúra tárgyi világát szeretnék közelebb vinni gyermekeikhez. E könyvecskék azonban- véleményem szerint - önmagukban nem érik el, hogy a kis olvasó mintegy „beléjük feledkezve“ önmaga fedezzen fel egy számára ismeretlen világot. Ennek magyarázata tárgyilagos, „értekező“ stílusukban rejlik. Ez a módszer nem alkalmas ugyanis arra, hogy az érzelmekre is hatva „belopja“ a témát az olvasó tudatába. Autók, repülőgépek, úrhajók (ezek is a Kolibri Könyvek egy-egy kötetét töltik ki!) bemutatására megfelel, hiszen e közlekedési eszközök a gyermek számára már mindennapi valós élményt jelentenek. A „kislexikonból“ tehát csak többet tud meg a már ismertről! A népi kultúra esetében azonban más a helyzet! Egy teljesen idegen világot kell bemutatni és megszerettetni. Ehhez azonban minden eszközt be kell vetni. Most például- miután a könyvek megjelentek, így a szülők és pedagógusok közreműködő munkáját. Már csak rajtunk múlik, hogy ezek az ízléses kis könyvecskék valóban azt a célt szolgálják, aminek érdekében S2Ule,tek LISZKA JÓZSEF Világkönyvtár + A prágai Academia és a bratislavai Veda tudományos könyvkiadók köteteiből nyílt kiállítás az elmúlt héten Budapesten, a Váci utcai Akadémiai könyvesboltban. A tárlaton amely egy hétig tartott nyitva, több mint háromszáz könyv reprezentálta a cseh és a szlovák tudományos műhelyek tevékenységét. + A moszkvai Állami Lenin Könyvtár mellett megnyílt a könyvmúzeum. Ennek kiállításai bemutatják a könyvet a kezdetektől napjainkig. Pergamentekercsek, nyírfakéregre írt, kézzel nyomtatott kiadványok mellett ott láthatók a legrégebbi könyvminiatűrök is. Barangolások Beke György: Boltívek teherbírása A kolozsvári Beke György termékeny alkotói korszakot tudhat maga mögött. Negyven éve jelent meg első írása, s azóta húsznál több kötet valamint fordítások, antológiák jelzik életművét. Ismertebb regényei mellett (pl. Fölöttünk a havasok, a Haynal-ház kapuja) a szépírói értékű elemző és elmélkedő útirajzai a legnépszerűbbek. Magunk keresése, Feketügy (a csángókról), Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság (Fehér megyéről), Búvópatakok (Beszterce-Naszód megyéről) Vizek törvénye stb. Úttalan utakon megkopott Skodájára a történelem pora száll. Lírikus? Riporter? Néprajzos? Történész? Szociográfus? Nehéz lenne beskatulyázni, de nem is ez a feladatunk. Útitársául szegődve úgyis elárulja szándékát, amikor a múlt értékeit kutatja az egyszerű munkálkodó emberek tudatában és az utódok emlékezetében, amikor a romok és iratok titkát faggatja, amikor a nagyszerű egyéniségeket hajdan felnevelő iskolák ár- vuló padjai fölött mereng, féltőn figyelmeztetve a szellemi örökség boltozatát tartó pillérek omladozá- sára. Máramaros és Szatmár. Magyarok, románok, ruténok, németek együttélésének tere. Az egymásrautaltság, az összetartozás tételéből milyen jól vizsgáztak itt Dózsa, Rákóczi, Kossuth zászlaja alatt, de milyen véres intőt kaptak, ha a gyűlölködés és a nacionalizmus téveszméit közéjük hintették. Évszázadok közös sorsában ková- csolódott testvéri érzését bolygatta meg a két világháború, és most keresni kell az elpattant láncszemeket. Beke György is ezt teszi. „Hátunk mögül lábunk elé fektettük - a következő lépéshez - múltunk nádkötegeit... minekünk ahhoz, hogy előre lássunk, vissza- vissza kell néznünk, különben holtan esik össze minden a nyomunkban..." - mintha Sütő eme gondolatai vezérelnék ót is. Ebben a könyvében Kővártól Nagymajté- nyig. Rákóczi zászlóbontásától a szatmári békéig, közben Tótfalusi Miklós emlékét keresi a Miszt parti szülőfalujában, a nagybányai aranybányászokat faggatva és a festőiskola hatását kutatva (Hol- lósy Simon és társai nyomát), Ady, Sylvester János, Gvadányi, Kölcsey, Károlyi Gáspár, Németh László, Jászi Oszkár szülőhelyét és emlékét felidézve. A Szeptember vége Petőfije nyomában Költőn, Rákóczi szabadcsapata vezérének Gligor Pintea betyárnak a mitikussá nőtt alakját a mesékben fellelve, Szilágyi Domokos még eleven sebhelyeit... Idézi a dokumentumokat, megszólaltatja az élőket - bányászokat, földműveseket, ipari munkásokat, tanárokat, mérnököket, írókat... magyart, románt, rutént, németet, zsidót egyaránt. Misztótfa- lu, Domokos, Koltó, Nagybánya, Nagykároly, Érmindszent, Erdőd, Szatmár, hogy csak a jelesebb megállókat említsük ebben a gazdag tájban. A gondok és remények a történelem búvópatakjaként eltűnnek és előbukkannak. S aki még sosem járt ezen a tájon, az mondhatatlan vágyat érez, mint jómagam, hogy közelebbről megismerhesse. Hitem szerint olyannak, amilyennek azt Beke György elénk tárja. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ Kocsis Ernő: Erdőrészlet, linómetszet ÚJ SZÚ 4 1983. IX. 2