Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-23 / 225. szám, péntek

ÍJ szú 5 13. IX. 23. Pártmunka a brigádrendszerű munkaszervezésben és javadalmazásban A helytállás megbecsülése sem könnyű... A darált takarmány minőségét ellenőrzik (A szerző felvétele) Új technológia napja a határban TÍZ TONNA SZEMES KUKORICÁT AKARNAK TERMELNI HEKTÁRONKÉNT Úgyszólván minden járási és kerületi pártkonferencia határoza­tában volt olyan pont, amely sür­gette a 'brigádrendszerű munka- szervezés és javadalmazás elter­jesztését és kötelezte a kommu­nistákat, teremtsék meg a feltéte­leket az újszerű ösztönzési rend­szer térhódításához. Léteztek ilyen irányú törekvések már koráb­ban is, s most fél évvel a konferen­ciák után utánanéztünk, mi újság e forma elterjedésében, hogyan valósítják meg a határozatok erre vonatkozó részét. Tétova kezdet Amikor az Építőipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizott­sága idén körlevélben megkérte a szakszervezet üzemi bizottsá­gait, adjanak tájékoztatást, mi a helyzet a módszer bevezetésé­ben, az Érsekújvári (Nové Zámky) Járási Építővállalattól ez a válasz érkezett: „Tekintettel arra, hogy elégtelen az építkezések előké­szítése, továbbá az anyagi-mű­szaki ellátás biztosítása, brigád­rendszerű a munkaszervezés és javadalmazás feltételei nem jöttek létre. JUDr. Vladimír Štvrtecky, a szakszervezet üzemi bizottsá­gának elnöke.“ Ez világos beszéd. A többi közt arról is tanúskodik, hogy Érsekúj- várott úgy vélik: először a rendet kell megteremteni minden más vo­natkozásban, s csak azután nyúl­hatnak a bérezés kényes kérdésé­hez. A Dunaszerdahelyi (Dunajs­ká Streda) Járási Építőváüalattól ugyancsak arról érkezett hír, hogy nincsenek meg a feltételek a mód­szer bevezetéséhez. Az üb-elnök legalább hozzátette: „Sajnáljuk, hogy nem adhattunk kedvezőbb jelentést.“ A legrövidebb válasz a Galántai Járási Építővállalattól jött: „Vállalatunk 1983-ban nem szándékozik bevezetni a brigád- rendszerű munkaszervezést és ja­vadalmazást.“ Természetesen a fémipari, a vegyipari és más szövetségek szakaszán is érkeztek hasonló vá­laszok. Minden ilyen jelentésnek van egy közös vonása: nagy hangsúlyt helyez a feltételek meg­teremtésére. E feltételek, mint pél­dául a Hlohoveci Huzalgyár vála­szából kitűnik, a következőek: ál­landósult gyártási program, a munka mennyiségének és minő­ségének mérhetősége, politikailag és szakmailag fejlett kollektíva, a folyamatos és zökkenőmentes termelés biztosítottsága. Igen ám, de ha mindezek a fel­tételek megvannak, milyen többle­tet jelent a brigádrendszerű mun­kaszervezés és javadalmazás be­vezetése? Ha minden rendben van, mit segítsen megoldani a módszer? Felvetődik a kérdés, nem kellene-e ezt az ösztönzési A Česká Lípa-i Vagongyár a hetedik ötéves tervidőszakra szóló gyártmányfejlesztési program keretében megkezdte az új típusú univerzális teher­vagonok gyártását. A Zts-soro- zathoz tartozó kéthengeres fe­dett teherkocsiról van szó. A képen balról: Jiŕí Jiroušek, Pavel Paulus és Zdenék Kná- pek (felül) a prototípust vizs­gálják. (Libor Hajský felvétele - ČTK) formát éppen ellenkező irányban, a problémák megoldása érdeké­ben alkalmazni? Kit ösztönöz az új módszer? Mivel sok helyütt még nem fog­lalkoztak a szóban forgó módszer bevezetésével, érdemes legalább röviden szólni lényegéről: több szovjet vállalatban alkalmazott módszerről van szó, amely hazai viszonyaink közepette igen ered­ményes lehetne és sok problémát megoldana. Lényege egy szerző­dés a munkabrigád és a vállalat- vezetés közt, amely meghatároz­za mindkét fél kötelességeit. Amennyiben a vállalat biztosítja az anyagellátást, a fogyamatosságot, a munka eredményeinek pontos mérhetőségét, a pontos tervrajzo­kat, stb., a munkabrigád a meg­szabott költségkereten belül végzi el a munkát, s ha ez a tervezettnél olcsóbban sikerül neki, a megta­karított összeg jelentős részét fel­osztja tagjai közt. A brigád termé­szetesen felel a kivitelezésért, de módja van megkövetelni a menet közben felmerülő fogyatékossá­gok kiküszöbölését. A brigád nem­csak beleszólhat a munkaszerve­zésbe, de saját hatáskörén belül úgy oszthatja el a munkát, aho­gyan a legmegfelelőbbnek véli, s ugyanígy jár el a jutalmak elosz­tásával. Ez a szerződéses viszony növeli a vezetés felelősségét, fo­kozza a kollektívák kezdeménye­zését, igazságosabbá teszi a java­dalmazást, felszámolja azt a mun­kahelyi légkört sok helyütt mérge­ző jelenséget, hogy a lógósok a legjobbak eredményein élősköd- nek. Nos, ez a cél, az eszményi helyzet. De sikerül-e ezt a gyakor­latban is megvalósítani? A tétova kezdetek is bizonyítják, hogy ez korántsem olyan könnyű. Vannak azonban munkahelyek, ahol már gyakorlati tapasztalatokkal is ren­delkeznek. Egy ilyen munkahelyre ellátogattunk. A pénz és a kollektív szellem A Hnúšťai Vegyi Müvekben pró­baképpen egy évig, gyakorlatilag pedig ez év elejétől alkalmazzák a brigád rendszerű munkaszerve­zést és javadalmazást. Egy kar­bantartó brigádban vezették be, természetesen a már említett fel­tételek figyelembe vétele alapján. A brigád anyagellátása nem okoz különösebb gondot, javítanivaló mindig van elég a régi gyárban, a kollektíva összeforrott, nagy szaktudású, jól dolgozó emberek­ből áll. A szakszervezet üzemi bizottságának elnöke, Ľubomír Čajka tizenhét évig ebben a cso­portban dolgozott, s mint mondja, mást sem hallott az évek folya­mán, mint a követelményt, hogy a jobb munkát fizessék meg job­ban. Nos, régi követelmény meg­valósításához láttak hozzá. Azt hitték, a módszert éljenezéssel és megkönnyebbüléssel fogadják majd. S akkor eljött az első fizetés. Július Jure művezető és Pavel Belica szakszervezeti bizalmi fe­lelőssége és szava jelentősen megnőtt. A javadalmazás ponto­san a kollektívában elfogadott kri­tériumok alapján történt. A kritériu­mok hat pontban foglalhatók össze: szakképzettség, több mun­katerület szakszerű ellátása, a műszaki és munkafegyelem, kü­lönlegesen nehéz munkák vállalá­sa, a vállalatban eltöltött évek szá­ma, az elvégzett munka nehézsé­gi foka. A kollektívának járó jutal­mak 30 százaléka a „közös kasz- szába“ ment, s ezt a harminc százalékot osztották fel újra ér­dem szerint. Ezen bolydult fel az addig összeforrottnak vélt kollek­tíva. Hát már ez sem jó? A kívülálló számára a kollektíva reagálása meglepő volt. De nem annak, aki tudta: semmiféle új bér­alapot, többlet összeget nem ha­tároztak meg, csak a meglévő összeget osztották fel újra. A bri­gádtagoknak tehát szükségszerű­en úgy tűnt, hogy az ő pénzükből részesülnek mások. Elismerték, hogy más esetleg jobban dolgo­zott náluk, de „miért a mi pén­zünkből fizetik jobb munkájuk ju­talmát?“ A legjobbak sem voltak elégedettek. Az ó magas szakkép­zettségük magasabb órabért je­lent ugyan, de a közös kasszába kerülő harminc százaléknyi prémi­um is több így. Tehát ők többet adnak a közösbe, mint a szakkép­zetlenek. A kollektíva összeforrott- ságát szívükön viselők is morgo­lódtak, még akkor is, ha nagyobb lett a keresetük. „Milyen jó csapat voltunk mi eddig - mondogatták -, s most egy pár ötvenkoronáért veszekszünk? Nekem az a százas nem ér meg annyit, hogy hagyjam a csoportot szétzülleszteni.“ Ha­sonló gondolatok kergetóznek a mester fejében is. Hiszen eddig egy jó csoport élén állt, most pedig egy-két koronáért is morgolódó tizenhat főnyi társaságot vezes­sen? Milyen zsugori lett itt 'egy­szerre mindenki... „Jól van, elismerem, hogy más megérdemelten kapott többet - mondta a brigád egyik fiatal tagja a mesternek. - De mester, akkor mondja meg nekem, mit kell csinálnom, hogy én is többet kap­jak!“ Arról volt szó, hogy a válla­lathoz hű brigádtagok itt ledolgo­zott éveik alapján némi előnyben részesültek. A mester elővette a javadalmazási listát és magya­rázta a fiatalnak: „Nézd, fiam, a legrégibb dolgozó is csak 15 ponttaf nagyobb értékelést kap, mint te. De ha te elsajátítod a da- rukezeíést is, kaphatsz 180 pon­tot. Ha ráadásul jelentkezel a forró kazánban végzett munkára, amit te nem nagyon szeretsz, további 200 pont jár. Látod: az évekért 15 ponttal kevesebb jár, de ehelyett 380-nal tetézheted értékelési pontjaid számát. Világos, nem,“ Persze hogy világos. Csakhogy a darukezelést tanulni kell, a forró kazán meg nagyon forró. Szóval: nem automatikusan jó be a na­gyobb pénz. Ezt megtanulni, meg­győződéssé erősíteni - bonyolult, egyéni megközelítést, hozzáér­tést, emberismeretet, igazságér­zetet és szilárd jellemet követelő hosszú távú politikai munka. S ez a munka nemcsak a mesterre és a szakszervezeti bizalmira hárul. Konkrét agitációt Az említett felbolydulás óta már néhány hónap eltelt, s a kedélyek némileg megnyugodtak. A kom­munisták megtalálták az új hely­zetben is az eredményes agitáció módját. Szakítani kellett a formá­lis, kizárólag előírásokon, szabá­lyokon alapuló gondolkodásmód­dal. A differenciált megközelítés­nek megvan az eredménye. A bri­gádban néhányan tanulni kezdtek, többen jelentkeznek nagyobb ne­hézségi fokkal járó munkákra. Megtanultak új módon számolni. Egy „baj“ van ebben a brigád­ban. Egyetlen tagjáról sem lehet elmondani, hogy hanyag, lógós, felelőtlen. Ha valakinek keveseb­bet kell adni a jutalomból, ezt maga a mester is igazságtalannak érzi. Egy lógós jutalmát könnyű szívvel átírná egy jó munkás számlájára. De egy jól dolgozó emberét egy valamivel még job­ban dolgozóéra - ez már némi lelkiismeretfurdalással jár. Nos, ezen nyilván csak a növekvő mun­katermelékenység és ennek alap­ján a nagyobb béralap segít majd. Ez az említett probléma is fi­gyelmeztet, hogy a brigádrend- szerű munkaszervezésben és ja­vadalmazásban a nevelésnek óri­ási tartalékai rejlenek. Talán meg kellene próbálni az eddig alkalma­zott módszernek az ellenkezőjét is: necsak a legjobbak, a legered­ményesebb kollektívák gyakorla­tában alkalmazzák a módszert, hanem a fegyelmezetlenséggel, műszakmulasztásokkal, anyagpa­zarlással és egyéb nehézségekkel küszködő brigádokban is. Hiszen éppen az ilyen csoportokban jár­hat a jutalomalap igazságos elosztása konkrét nevelő hatással. Jól mondta a Hlohoveci Huzal­gyárban Julián Piovarči elvtárs: „Ne próbálkozzunk üvegházi vi­szonyok közt ezzel a módszerrel, mert ez a mozgalom elterjesztésé­ben megbosszulhatja magát.“ ÁDÁM PÉTER A Sókszelócei (Selice) Efsz ku­koricatábláján szokatlanul sok ember jött össze a korszerű gépek és munkamódszerek megtekinté­sére. Idesereg lettek a nyugat­szlovákiai kerület kukirocaier- mesztői, hogy hasznos tapaszta­latokat szerezzenek munkájuk­hoz, betekintést nyerjenek a ter­més lehető legkisebb veszteség­gel történő betakarítási, tárolási módszereibe és láthassák a leg­megfelelőbb talajművelési módo­kat is. Volt itt látnivaló bőven. Miköz­ben a kombájnok teljes ütemben aratták a szemes kukoricát, más gépek a kukoricaszárat szecskáz­ták, folyékony műtrágyát, hígított trágyalevet, szerves trágyát juttat­tak a tarlóra, amit a tárcsás talaj­művelő gépek egész skálája dol­gozott be a földbe.- így képzelném el a korszerű mezőgazdasági munkák végzését- mondotta Horváth István, a Hi­daskürti (Mostová) Efsz elnöke.- Alig kerül le a termés, máris az új termés feltételei jönnek létre. Ne­kem főleg az MR-8-as trágyaszó­rók tetszenek a legjobban. Bár­csak többet vásárolhatnánk be­lőle. Varga Kálmánnak, a Keszegfa­lusi (Kameničná) Efsz elnökének is hasonló volt a véleménye:- Ilyen gépekkel lehet dolgoz­ni, a termelési költségek is csök­kennek és kevés a veszteség. A vélemények elhangzása köz­ben Kaprinay Imre mérnök, a Ga­lántai (Galanta) Járási Mezógaz-, dasági Igazgatóság főmérnöke foglalta össze az Uj technológia napja megrendezésének jelentő­ségét.- A járásban szinte minden me­zőgazdasági üzemben kísérleti parcellákat létesítettünk, amelye­ken új technológiával a lehető leg­nagyobb hozamot igyekszünk elérni. A bemutatót azért rendez­tük a Sókszelócei Efsz-ben, mert itt nagyon szeretik a gépeket, az újat, nem félnek a kockázattól sem, ha a termelés növeléséről van szó. Szívesen társulnak má­sokkal is a cél érdekében. Lelkes hívei a Vágsellyei Mezőgazdasági Kooperációs Társulásnak és a Bá­bolnai Iparszerű Kukoricatermösz- tési Rendszernek. Az ő érdemük is, hogy járási, kerületi és szlová­kiai méretben egyre nagyobb terü­leten termelnek a két összehan­golt, továbbfejlesztett termelési rendszerrel. Az eredményességet bizonyítja, hogy a múlt évben 10 ezer hektáron az átlagos hektár­hozam 7,5 tonna volt. Idén az aszály ellenére arra számíthatunk, hogy a rendszergazdálkodásban 1 -1,2 tonnával nagyobb lesz a hektárhozam. Az elért eredmé­nyek alapján bátran, vállaljuk- amint a társulás transzparensén is olvasható -, hogy tíz tonna szemes kukoricát takarítunk be hektáronként. Amíg folytak az értékelések, a gépeket egymás után üzemel­tették. Lecsuhézott kukoricacsö­veket szállítottak a jármüvek, és egyre nagyobb területen barnállott a frissen szántott föld. A tábla szélén pedig bemutatták a kukori­caszár legkorszerűbb bálázási módszerét. A gépsor nemcsak bá­lákat készített, hanem a takar­mánypogácsa készítéséhez szét­bontotta, tépte, zúzta a kukorica­szárat, amit frissen más takar­mánnyal is keverni lehet. Szakem­berek magyarázták, hogy a má­sodvetések zöldanyagát nagyon jól hasznosítják az állatok az ilyen módon szétzúzott kukoricaszárral. A Hesston gépsor tehát elnyerte a szemlélők tetszését. Néhány gépipari vállalat vezetője bejelen­tette, hogy hasonló gépsorokat nálunk is gyártanak a jövőben. A gépek olcsó beszerzésének lehetőségeiről folyt a legtöbb vita. Többen állították, hogy ötletes újí­tásokkal pótolni lehet egyes gépe­ket az IKR rendszerben. Lubomir Sklenár mérnök, a Vágsellyei Me­zőgazdasági Kooperációs Társu­lás gépesítője bejelentette, hogy fele-fele arányban üzemelnek a bel- és külföldi gépek a termelési rendszerben. A jövőben még több belföldi gépet alkalmaznak. A be­mutató is ezt bizonyította. Idén a gottwaldovi Agropodnik és a Vágsellyei Mezőgazdasági Koo­perációs Társulás már legyártotta az első rotációs-kalapácsos dará­lót, amely a bemutató idején is folyamatosan dolgozott. Ebből a gépből a rendszergazdálkodás­ba kapcsolódó mezőgazdasági üzemek a jövőben egyre többet kapnak. Az új betakarítási, tárolási és termelési módszerekről Tóth László, a házigazda Sókszelócei Efsz agronómusa mondott a leg­többet. Nem bánták meg, hogy annak idején vállalták a kockáza­tot. A rendszergazdálkodásban harmadik éve több mint 6 tonnás hektárhozamot érnek el szemes kukoricából. Idén határukban is elég nagy volt a szárazság, az aszály kedvezőtlenül hatott a ter­més alakulására, mégis 6-6,5 ton­na hektárhozamra számítanak. A silózási módszer híve, mert a szemes kukorica - amint mon­dotta - 35-45 százalékos nedves­ségtartalommal betakarítható és silózható, a hektáronkénti táp­anyagtöbblet ugyanolyan hektár­hozamnál 5-10 százalékkal nő. A csuhé- és levélmentes szem- csutkakeveréket komponensekkel kiegészítve a sertésekkel is etet­hetik. Persze, szigorúan be kell tartani a technológiai fegyelmet. A silógödcöt mindig gondosan, fó­liaponyvával bélelik és fedik be. Homokkal teljesen légmentesen lezárják. Az így tárolt szemcsutka- keverék - ha jól összetörniük - ki­váló takarmány. Kiszedése sem okoz már gondot, mert a szövet­kezet újítói készítettek egy ötletes, rotációs silóvágó gépet. Sokat tanultak ezen a napon a mezőgazdasági üzemek vezetői és műszaki dolgozói a Sókszeló­cei Efsz határában. Látták, hogy a két termelési rendszer előnyei­nek kihasználásával nagy hoza­mokat lehet elérni. Ezért a jövőben újabb mezőgazdasági üzemek társulnak be a rendszerbe, hogy állandósíthassák a szemes kuko­rica hozamát és több takarmányt nyerjenek az állatok számára. BALLA JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom