Új Szó, 1983. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-23 / 225. szám, péntek

Művészek és gyermekek Gondolatok a BIB ’83 kiállításról ,,ezt látta, kezével érintette, használta a költő“ (Gyökeres György felvétele) Emlékek és tervek az „Ánglus“ kertben A világ már tudomást szerzett arról, kik kapták a BIB’83 (Brati­slavai Gyermekkönyv-illusztráció Biennálé) dijait. Húsz művész, ti­zenöt országból. E számokat látva bárkiben felvetődhet a kérdés: mi is a küldetése ennek a széles nemzetközi hatósugarú rendez­vénynek? A biennálé szabályzata szerint: sz UNESCO céljaival összhangban és a hozzá csatla­kozott nemzeti szervezetekkel, valamint az illetékes kiadói szer­vekkel, a Nemzetközi Gyermek- könyv Unió (IBBY) nemzeti bizott­ságaival, az UNESCO-val együtt­működő szervekkel, illetve a kép­zőművészek szervezeteivel együtt - lehetővé teszi a gyermek- és ifjúsági könyvillusztráció művészi konfrontációját, és megteremti az édékelés feltételeit, amivel segíti a művészeti ág fejlődését." Ezt olvasva újabb kérdések vetődhet­nek fel. Milyen szempontok szerint ítélik oda két évente a Grand Prix-t, az öt Aranyalma Díját, a tíz plakettet és a négy oklevelet? Mennyiben meghatározója ezek­nek a szempontoknak maga a gyermek? Lucia Binder osztrák szakem­ber, aki idén a zsűri elnöke volt, a sajtókonferencián tömören meg­fogalmazta a választ: meghatáro­zó szempont az esztétikai érték, a művészi teljesítmény. Ha nem tudnánk azt, hogy a biennálé ren­dezvényeinek sorában minden al­kalommal egyik központi esemény a nemzetközi szimpozion, ame­lyen öt földrész szakemberei fejtik ki nézeteiket a gyermekkönyvról, az illusztrálásról és magáról a gyermeki lélek rejtelmeiről, talán meglepődnénk ezen a sok tekin­tetben kizárólagos válaszon. Vitat­hatatlan: a képiség, a vizuális sík­ba transzponált irodalmi szöveg és gondolat megítélésében elsőd­leges a művészi teljesítmény. Emellett azonban nem szabad megfeledkezni magáról a könyv­ről, s a gyermekről. A szimpozio- non 1979-ben a legkisebbek könyvéről beszéltek. 1981 -ben az illusztrált könyv létrejöttének prob­lémáiról, idén pedig a művészeti stílusok és az illusztrációk fejlődé­sének kölcsönhatásairól szóltak. Hogy mennyire sokrétű, bonyolult problémával állnak szemben az alkotók és az elméleti szakem­berek, azt az idei biennálé kiállítá­sait látva is megállapíthatjuk. Ép­pen ezért egyetlen percig sem hihetjük azt, hogy a gyermek- könyv-illusztrációk értékét csak az Ladislav Fuks, a modern cseh próza egyik markáns egyénisége negyvenéves volt már, amikor 1963-ban Mundstock úr című kis­regényével szinte egy csapásra kivívta az irodalomkedvelők és a kritika elismerését. Pedig a Mundstock úr az író elsó szép- irodalmi alkotása. Sikerének titka, hogy újszerű írói megközelítéssel ábrázolja a fasizmus szörnyűsé­geit. Mondanivalóját nem a ke­gyetlenségek tényszerű leírásá­val, részletezésével, hanem alak­jai lelkivilágának mesteri elemzé­sével fejezi ki. Műveinek alapja a gyermekko­rában átélt élmények és tapaszta­latok. Mindig azt vetette papírra, amit belsőleg is átélt, ami saját lelkivilágára is rányomta a bélye­gét. „Az írói alkotásnak akkor van esélye az igazi sikerre, akkor meggyőző, határos és magával ragadó, ha bensőnk legmélyéből, egész szívünkből fakad" - írta egyik nemrég megjelent cikkében. A Mundstock úrban, amelynek története Prágában a német meg­szállás éveiben játszódik, egy öre­gedő zsidó tisztviselő sorsán, bel­ső vívódásain keresztül mondja el véleményét a félelemről, a tehe­tetlenségről, de a reményről is. A regény hőse emberi méltóságá­ért küzd, de közben alkalmazkod­nia kell az életét fenyegető ember­telenség légköréhez. Fuks hősei rettegésben élő kisemberek, a fa­sizmus üldözöttéi, vagy gyerme­kek, akiknek vágyai a kegyetlen valóságba, a társadalom emberte­lenségébe ütköznek. Kiemelkedő alkotásai közé tartozik a Változa­esztétikai és művészi töltet adja. Nem véletlenül kell az egyénileg benevező művészeknek mellékel­niük a kiadott könyveket is. Bár kézbe nem vehetők, a kiállításon láthatók ezek a kötetek, s a szak­emberek a Szlovák Nemzeti Galé­ria BIB-kabinetjében tanulmá­nyozhatják is ezeket. A gyermek tudata, felfogása minden esetben meghatározója az adott irodalmi szövegnek, a könyv tipográfiájának, formájá­nak és az illusztrálásnak. Vagyis, ismét leírhatjuk a sokat hangozta­tott véleményt: a gyermekkönyv rétegkönyv, s ezen belül is korcso­portok szerint tagolódik, többé-ke- vésbé rugalmas határokkal elkülö­nülve egymástól. Ezért is elgon­dolkodásra és megvalósításra ér­demes az a javaslat, amelyet Jurij Molok szovjet szakember vetett fel 1979-ben: ,,Munkánkban néhány új kritériumot kell bevezetnünk, hogy tovább haladjunk az illuszt­rált gyermekkönyv további átfor­málásában. Úgy vélem nagyon ér­dekes lenne a BIB keretein belül a nemzeti képviselet és a mai művészet keresztmetszete mellett tipológiai, tematikus és összeha- c^ntítA kiállításokat is rendezni. Ezzel segítenénk az édékelés mű­vészi kriténumainak kiszélesedé­sét is." A publicisztika nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a gyermekkönyv és az illusztráció típusait, korosztályok igényei sze­rint készült fajtáit is kiállítanák, megfelelő rendszerbe csoportosít­va. Ez elősegítené azt, hogy ne kelljen laikusnak és szakem­bernek egy immár húsz esztende­je megrögződött szervezői és ér­tékelési szemléletet követve, oly­kor érthetetlenül állnia az ebben a szabad és széles konfrontáció­ban összehasonlíthatatlan illuszt­rációk előtt. A biennálé mai szer­kezetében - azt hiszem - csak véletlenül kaphat díjat az a mű­vész, aki a legkisebbeknek terve­zett képes könyvét e korosztály tudati fejlettségéhez, elvonatkoz­tató képességéhez mérten alkotja meg, szemben a kamaszkorúak- nak szánt, már-már szuverén kép­zőművészeti alkotások gondolati és esztétikai tartalmaival illetve formáival megteremtett illusztráci­ókkal. Nem is szólva arról az idén is tapasztalt szemléletről, amely figyelmen kívül hagyja a gyermek és ifjúsági könyvek tengerében fontos áramlatokat képező nép­szerű tudományos és ismeretter­tok sötét húrra című, sok nyelvre lefordított regénye. Egy elszige­teltségben élő gyermek lelkivilága alakulásának, veszélyérzetének finom rajza ez a könyv. A fasiz­musnak mint az emberi kegyetlen­ségnek a megtestesülését tárja az olvasó elé Ladislav Fuks A hulla- égető című müve is, amelyben a kisember magatartását elemez­ve tárul elénk a másik véglet - amikor az üldözött, kiszolgálta­tott ember nemcsak áldozatává, hanem bűntársává válhat ellensé­geinek. Ezt a szerkezetileg és tar­talmilag ugyancsak nagy gonddal írt regényét meg is filmesítették. Fuks stílusa eredeti, sajátos; jellemzője a részletekkel és ismét­lődő motívumokkal való tudatos munka, a valóság és a képzelet ötvöződése. A hetvenes évek elején Fuks témaválasztása időben átjut a kor­szakváltó 1945-ön. Az embernek a mindenütt jelen levő rosszal való küzdelme ábrázolásához újabb motívumokat keres. Ilyen például a Mooshaber Natália egerei című szörnyképekkel teli kisregénye, amely a saját gyermekei által kín­zott anya lelkivilágának ábrázolá­sával figyelmeztet az eltorzult em­beri viszonyokra. Ehhez hasonló másik lélektani regénye Az utolsó ügy is. Az atomháború beláthatat­lan következményeit boncolgatja a Hang a sötétből című sci-fi kisregényében. A Boldogultak bálja a szerző sikeres humoreszkje, jesztő müveket. Pedig például az NDK nemzeti kollekciójában négy­öt ilyen remekbeszabott illusztrá­ciókkal gazdagított könyvet is lát­hattunk ... Mi is volt tehát a jellemző az idén díjazott alkotásokra? A nagy­díjas Dušan Kállay Alice Csodaor­szágban című Carol-meseregényt illusztrálta. Carol sok tekintetben felnőttek számára is érdekes gon­dolatmenetét és mesefűzését, Kállay szuverén módon értelmez­te. Képein általában nem a mese, a történet egy-egy mozzanata, ha­nem a kiváltott érzelem, képzet- és gondolattársítás jelentik meg. Mindehhez a saját művészetéből már ismert archaizáló festési mó­dot választotta, teremtve ezzel gyermekeket és felnőtteket egy­formán lenyűgöző világot, amelyet álmok, érzelmek, gondolatok sűrű szövedékében jelenít meg. Az öt Aranyalma Díjas művész alkotásai között találunk olyat, amely a legkisebbeknek készült (Kvéta Pacovská - Csehszlová­kia). A többi négy azonban többé kevésbé egy korosztálynak ké­szült müvet illusztrált, az ennek megfelelő művészi ihletettséggel. (Jurij Csarisnyikov és Gennagyij Szpirin - Szovjetunió; Fijushiro Seiji - Japán; Kaila Kaarina - Finn­ország). A különböző képzőmű­vészeti technikák, a formavilág, az irodalmi alkotás tartalmának a szabad asszociációtól a cselek­mény hú illusztrálásáig terjedő megközelítése jellemzi ezeket az alkotásokat. Ugyanez több-keve­sebb eltéréssel elmondható a plakettet és oklevelet kapott il­lusztrátorok műveiről is. A zsűri munkáját éppen ezért aligha lehet kifogásolni, hiszen minden eset­ben megtalálta a szempontjának megfelelő, a legtöbb esetben ka­rakteres művészi jegyeket, kiérlelt formavilágot, sajátosan virtuóz technikával készült alkotásokat. Ez igazolja Lucia Binder szavait, bár a két esztendő múlva, tizedik alkalommal megrendezésre kerü­lő BIB jövőjét aligha tudja a gyer­mekirodalom mély tartalmi, szem­léletbeli változásaihoz igazítani, amely immár az egész világon a gyermeklélektan kutatásaira alapozva teremti meg a gyerek­könyv egyik alapvető összetevő­jét. A másikat, a vizualitást: a betű, a betűkép, a tipográfia, a kép, az illusztráció és maga a könyv for­mája adja. DUSZA ISTVÁN a századelő prágai polgárságának állít görbe tükröt. Julius Fučík ifjú­koráról szól az ifjúságnak irt Kris­tálypapucs című kisregénye. Té­makeresésében eljut a deíektívre- gényig (Halott az aluljáróban), amelyben a kábítószerélvezet sú­lyos következményeire hívja fel a figyelmünket. A hetvenes évek közepétől Fuks a felszabadulás utáni társa­dalom kérdései felé fordul. A Visz- szatérés a gabona földekről a cseh értelmiségnek az 1948-as februári fordulathoz való viszonyát érinti. A Pásztor a völgyből című kisre­génye szlovákiai környezetben játszódik. Egy pásztorfiú sorsán keresztül érzékelteti azokat a vál­tozásokat, amelyeket az új idők hoztak a legelesettebb emberek életébe. 1980-ban jelent meg a Madin Blaskowitz arcképe, is­mét a náci megszállás légkörét idéző kisregénye, amely ugyan­csak megrázó, hiteles tanúságtétel századunk történetének legsöté­tebb korszakáról. Pár héttel ezelőtt jelent meg a československý spisovatel ki­adóban Ladislav Fuks új, több mint hétszáz oldalas regénye, A her­cegnő és a szakácsnő. A század- forduló idején Bécsben, arisztok­rata környezetben játszódó mű gazdag írói képzelettel és elbe­szélői tehetséggel párosuló humo­ros korrajz, tele leheletfinom jel­lemábrázolással. Ladislav Fuks érdemes mú­„ Lakosztályának udvar felőli aj­taja a kapubejárat alá vezetett. Arra jád az egész falu népe ke­resztül, hol józanon, hol részegen. Kopogtak a patkós csizmák éjjel­nappal a rossz kövezeten; meg- megálltak néha egy-egy rövid te- referére vagy egy kis romantikus találkára. Nagybátyám könnyen véget vethetett volna ennek a régi gyakorlaton alapult szokásnak, de ez nem féd össze demokratikus gondolkodásával, s amellett mu­lattatta is ót". Balogh Károlynak, Madách Im­re irodalmár rokonának a szavai ezek, melyek nyomán nem nehéz elképzelnünk, hogy annak idején miként (is) zajlott itt, Alsósztrego- ván (Dolná Strehová) az élet, mi­lyen hangulatok vették körül a köl­tőt az „Anglus“ kertben, melynek a mai kapubejárattól emelkedő részét mosí éppen iskolás gyere­kek takarítják, söprik, gereblyézik, kosárba gyűjtik a magas fák első lehullott leveleit. Fölfelé haladva a betonjárdán, menne vissza a képzelet a múltba, de megállítja a kép, mely az egykori kúria udva­rán fogad: kőművesek dolgoznak az épületen, és ahhoz képest, hogy péntek délután van, elég se­rényen. Mielőtt belépünk a kastélyba, elevenítsük föl utóbbi két évtize­dének néhány mozzanatát. Azu­tán, hogy hosszú évekig iskola és óvoda működött benne, 1964-ben, Madách halálának 100. évforduló­ja alkalmából felújították, s falai között, hat teremben, irodalmi mú­zeumot létesítettek, melyet a köl­tőről neveztek el. Később terme­ket kaptak itt Mikszáth Kálmán, vészt jól ismerik a magyar olvasók is, hiszen könyveinek nagy része a Madách kiadóban is megjelent. Regényeit nemcsak idehaza, de külfödön is nagy érdeklődés kíséri. Fuks jelenleg a leggyakrabban fordított cseh írók egyike. Meggyőződése; ha az író mara­dandót akar alkotni, cikkor bele kell vetnie magát az élet sodrába, mert minél gazdagabb az élete, minél többet tud az életről, annál gazda­gabb bensője. S ez nemcsak mű­veinek tartalmán, hanem művészi hatásfokán is kifejeződik., Fuksról már sokan leírták, hogy a szenve­dőkkel és az üldözöttekkel való mély együttérzés írója. Hiteles szószólója ugyanakkor az ember jövőbe vetett derűlátásának is. Korunk alapvető kérdéséről, a há­borúról és a békéről nemrég így nyilatkozott: „Bizonyára nem le­becsülendő a háborús konfliktus veszélye, de teljesen helytelen lenne, ha a háborút elkerülhetet­lennek, szükségszerűnek lát­nánk... ha a félelem, a fenyege­tettség érzése lenne úrrá rajtunk. Ehelyett ódzzük meg nyugalmun­kat, mindazt, ami a szocializmus építése során kíséde munkánkat, azaz a béke megőrzésébe vetett szilárd hitünket. A békééd, az éle- téd, a békés építőmunka távlatai- éd vívott mindennapi küzdelem útja a mi utunk, ez a mi hozzájáru­lásunk az egész földkerekség bé­kéjének biztosításához. “ A múltat idéző, de mindig a má­hoz szóló Ladislav Fuks eddigi életműve is része az emberi hala­dásért, a békéért vívott küzdel­münknek. SOMOGYI MÁTYÁS Janko Kráľ, A. H. Škultéty életét, életművét idéző dokumentumok, továbbá olyan jeles személyeké, akik valamiképpen a mai nagykür­tösi (Veľký Krtíš) járás területéhez kötődtek. És ugyanennek a terü­letnek a forradalmi hagyományai­ból is rendeztek be szobát. így a Madách Imre Múzeumból né­hány év múlván járási honismereti múzeum lett, amelynek anyaga többnyire fotókópiákból áll, az épületen és a parkon kívül tulaj­donképpen csak egy-két bútorda­rabról mondhatjuk el, hogy, Ma- dáchnál maradva, „ezt látta, kezé­vel érintette, használta a költő“. Ki tudja, hová lettek a régi bécsi porcelánok, a romantikús tiroli táj­képek, a Hogarth-metszetek, a fegyverállvány, Goethe, Schiller, Gutenberg, Luther szoborportréi, a kis kézikönyvtár - melyekről a visszaemlékezések szólnak. Ta­lán más múzeumokba, talán ma- gángyújtókhöz kerültek. Sorsukon tűnődöm, meg-meg- állva a termekben, ahol rajtam és fotoriporter kollégámon kívül sen­ki. Aztán mégiscsak kinyílik egy ajtó, s néhány perc múlva már Madách egykori dolgozószobájá­ban beszélgetek Éva Mázorová- val, a múzeum igazgatójával, és dr. Michal Mázorral, a szomszé­dos alapiskola igazgatójával, aki szerzője, illetve társszerzője az Irodalmi séták a nagykürtösi járás­ban és Az Alsósztregovái Járási Honismereti Múzeum útmutatója című füzeteknek. A jövőről esik szó előbb, arról, hogy a tervek szerint egy év múlva kezdődik meg a kastély átfogó felújítása, amely 8 millió koronába kerül majd és öt évig fog tartani. A pincehelyi­ségekbe a vidék borászatát bemu­tató tárlatot terveznek. Ugyanak­kor szeretnék felújítani és bővíteni a jelenlegi kiállítási anyagot, a Ma­dáchiról szólót például Az ember tragédiájának újabb előadásairól készült dokumentumokkal, de ere­deti Madách-relikviákkal is, ami eddig nem nagyon volt, jóllehet anyagi és erkölcsi támogatásban nincs hiány, ahogy az igazgatónő mondja.- Mit jelent ma Madách Alsó- sztregován?- A legidősebbek emlékezeté­ben ott van, a fiatalabbakban ke­vésbé - mondja Michal Mázor. - Azért általában véve érződik egyfajta büszkeség a faluban, hogy szülöttjének tudhatja Madá- chot. Annak idején szép, baráti kapcsolat kezdett kialakulni Sztre- gová és Csesztve között, de idővel megszűnt. Sokat mond viszont, hogy amikor egyik alkalommal el­terjedt a hír, hogy Magyarország­ról érkeznek vendégek, mindjárt mozdult a falu, rendbe tenni a par­kot, hogy az jól mutasson.- És kik látogatják a múze­umot?-A látogatók kétharmada Ma­gyarországról jön - mondja az igazgatónő -, aztán jönnek ma­gyar iskolák Dél-Szlovákia minden részéből, továbbá CSEMADOK- szervezetek tagjai. Madách Imre sírhelyéhez, mely a park másik végében van, 1934 óta, járda vezet el, az iskola előtt, díszbokrok között, fák alatt. Tisz­táson, tisztán és lendületesen ma­gasodik az emlékmű, Rigele Ala­jos alkotása. Immáron fél évszá­zada. BODNÁR GYULA Mindig a mához szólva Ladislav Fuks hatvanéves ÚJ SZÓ 6 1983. IX. 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom